|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.03. 18:25 - |
|
Föld alatti sötét barlangfolyosók, a Shichinintai legideálisabb búvóhelye. (A bejárattól kezdve 4-5 folyosó beomlott) |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Meglepve emeli maga elé az egyik kezét*
- Jól van na...
*Jakotsu kérdésére ügyet sem vet, Inuyashának bólint, figyeli ahogy elmegy, majd egy mély levegővel felül Kirarára. Eszébe jut valami, amire nem volt alkalma válaszolni, így Jakotsu után néz.*
- Nekem pedig egyáltalán nincs szükségem mindkét fiúra!
*Bólint sértődötten, s jelt ad Kirarának, aki Inuyasha után repül. A nyakára rádőlve pihen addig is, s érzi ahogy új erőre kap..*
|
- Ceh, badarság, remek formában vagyok!
*Vág vissza Sangonak és kihúzza magát, de Inuyasha már elrakja a kardját. Elszomorodik, ám egy ötlettől arca fel is vidul.*
- Nem maradsz itt éjszakára?
*Bájos vigyor, majd egy letört sóhaj. Vállat von, elrakja a kardját, és az orrát lógatva elkullog.*
|
*Jakotsura néz, s közben elteszi kardját. Itt ma fölösleges a harc.. elnéz Sangora, a szavaira összehúzza szavait.*
- Te csak ne mond meg, hogy kinek mi lenne a jó! *megcsóválja a fejét* De ma semmi kedvem harcolni..
*Megvonj vállait, s Sangora néz megerősítést várva, de ha nem kap, az se baj. Köszönés nélkül elsuhan, illetve szögdécsel a falu felé.*
|
*Hát ő nem fogja fel, mitől olyan nagy tragédia ha valaki kicsit földes, maszatos és minden lépésnél porfelhő száll fel a ruhájából.. na de ezt Jakotsura hagyja. Körbenéz, pillantása ismét megakad csonttörőjén, elhúzza a száját és lassú, bizonytalan léptekkel odaballag. A végére rögzített kötélnél fogva emeli fel, a kötelet összecsavarva elteszi, a csonttörőt pedig hátára emeli.*
- Szerintem jobban járnál, ha Inuyasha nem vesztegetné rád az időd..
*Sétál vissza Kirarához Jakotsura nézve, majd Inuyashára, és egy sóhajjal macskadémonja oldalának dől.*
|
*Inuyasha szavaira lebiggyeszti az ajkait és szomorú arcot vág, majd egy sóhajjal a földbe szúrja a kardját, és összehúzott szemekkel ráfekteti a karját.*
~Szóval nem tetszem neki.. és még egyedül is maradtam~
*Néz körbe a tájon, majd egy sóhajjal visszafordul Inuyashához. Elhúzza a száját*
- Ez nem jó.. nem tudok veled harcolni, ha csupa piszok vagyok...
*Sóhajt fel ismét, felegyenesedik, kirántja a földből a kardját és töprengve figyeli Inuyashát*
|
*Jakotsura tekint, a szavaira és a lelkesedésére elhúzza száját.*
- Nem érted jöttem! Fogd fel! És.. *végignéz rajta* Elég koszos vagy.. bár, ez nem meglepő.. mindegy! Hagyjuk a fecsegést!
*Ekkor szólal meg Sango, de nemmond rá semmit. Nézi, ahogy Kagura elsuhan, de nem foglalkoztatja. Visszanéz Jakotsura, s végignéz Kardja élén.*
|
*Mondhatni teljesen ledöbben, mikor egy kéz megragadja és félrerántja.*
- Inuyasha?
*Néz fel hitetlenül a félszellemre, hosszú percekig csak nagyra tágult, csillogó szemekkel, már már félreérthető meghatódottsággal figyeli. Térdelésbe érkezik, de ez sem zavarja.. csak akkor változik meg az egész arckifejezése, mikor fel tudta fogni a félszellem szavait. Állapotát meghazudtoló sebességgel ugrik fel, s mérgesen felcsattan.*
- Hol voltál ennyi ideig?!?! Gyenge, én?! Van fogalmad róla min mentem keresztül odalent?!?!
*Bök a talajra, Jakotsu szavaira odakapja rá a pillantását. Mérgesen összeszorítja a fogait.*
- És talán megmentettelek..
*Motyogja félhangosan, Kirara egyből leszáll mellé, s nekidőlve megkapaszkodik a nyakában. Hol Jakotsura, hol Inuyashára néz, tüdejéből egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel. Elnéz csonttörője felé, de nincs kedve mozdulni.*
- Azért köszönöm..
*Suttogja olyan hangerővel, hogy Inuyasha hallja. Kirara oldalának dőlve cikázik tekintete a két fél között, de szíve szerint már menne vissza a faluba pihenni.. ezt a napot ki kell hevernie.*
|
~Ez tényleg megöli.. hmm~
*Húzza el a száját a jelenetet figyelve, ekkor jelenik meg imádott hőse. Sikkantva ugrik egyet, arca felragyog, szemei szinte kiesnek a ragyogástól.*
- Yaaashiiii! Hahóóóó, itt vagyoook!!
*Integet a félszellemnek, s sietve leporolja magát egy szájhúzással.*
- Nem lényeg, a szellemirtónál jobban nézek ki, és csak ez számít.
*Bólogat magát nyugtatgatva, Kagura menekülésére oda se figyel, már szalad is Inuyasha felé, és tőle pár lépésre megáll. Naaggggyon lelkes.*
- Hát eljöttél értem?? Juj juj juj, kis butus, bejelenthetted volna hogy jössz, akkor hozok pótruhát... ez a némber összekoszolta!!! *mutat vádlón és nagggyon mérgesen Sangora, mintha az apujának köpne be egy ovistársát, aki bántotta. Szusszanva kihúzza magát, és előrántja a kardját.* Na de mindegy. Harcoljunk harcoljunk harcoljunk! Léééégysziiiiiiii!
*Esdekel könyörgő boci szemekkel, miközben megforgatja kardját ujjai közt*
|
~Utálom amikor könnyen mennek a dolgok..~
*Húzza össze a szemeit, Inuyasha érkezésére, s összeszorított fogakkal felkapja a fejét. Tesz egy lépést hátra.*
- Nem lehet!
~A fenébe, még egy perc és minden simán ment volna.. már megint keresztülhúzta a terveimet.. most mi legyen?~
*Összeszorított fogakkal mered Inuyasháékra pár hosszú pillanatig, majd a legyezőjét összecsukva letép hajából egy tollat, és a magasba emeli.*
- Keh, nincs időm rátok!
*A földre dobja a pihét, feltör a megszokott por, és ha nem állítják meg már tollpihéjén emelkedik is felfelé. Jakotsu nem érdekli, a lényeg hogy minél hamarabb elpucoljon innen.*
|
*Az úton szögdécsel, barátait kutatva, de felkelti figyelmét egy különös hang.*
~Kagura..~
*Megrázza a fejét, és a barlang előtt megáll. Beleszimatol a levegőbe, s Kagura szavait meghallva egyből kapcsol. Befut, s mikor már Sango feladná a harcot elkapja a karját és elrántja a Pengetánc elől. Összehúzott szemekkel néz rá.*
- Úgy tudtam, hog te egy erső szellemirtó vagy! Ilyen könnyen feladnád? Pont Kagura miatt? Félreismertelek! Nem adhatod fel! Még mg kell mentenünk Kohakut! Nem hittem, hogy ennyire.. gyenge vagy!
*Elereszti a szellemirtót, s Kagurára néz, majd Jakotsura. Előrűntja a kardját, s támadóállásba áll.*
|
*Csonttörője után néz, de nem éri el. Kirara morogva beszökken gazdája elé, s védelmező állást vesz fel, amint Kagura odasétál. A kérdésére adott választ hallva először tágra nyílnak szemei, majd összeszűkülnek. Lehajtja a fejét, fekete tincsei arcába omlanak, ahogy térdelve maga előtt támaszkodik. Emlékképek ugranak fel neki, nem csak a barátairól, akiktől védelmet, szeretet, törődést és sok-sok gyönyörű percet kapott, hanem öccséről is.. Lehunyja a szemeit.*
~Én vagyok a nővére.. de nem tudtam megvédeni.. miért?~
*Kezeit ökölbe szorítja, szemei felnyílnak amint beugranak neki apja szavai. Milyen régen idézte fel őket utoljára...*
~"Alapos kiképzést kaptál, de nem pusztán azért, hogy szellemirtó lehess. Azt akartam, hogy erős emberként élj.." Ennyi lenne? ~
- Kirara, állj félre.. *suttogja halkan, macskadémonja a vicsorgást abbahagyva, meglepve néz rá. Lassan felemeli a fejét, és sóhajt* jól hallottad.. nem engedem, hogy feláldozd magad miattam!
*Kirara megzavarodva tesz egy lépést hátra, majd a levegőbe szökken, és fent köröz nyávogva. Előkeresi ruhája alól az ékkőszilánkot, megnézegeti, majd sóhajt egyet.*
~Az ékkő.. amelyre mi vigyáztunk egy darabig.. emiatt van az egész.. egy kő miatt.~
*Sóhajt egyet, és a ruhája legmélyebb, rejtett zugába pakolja el a szilánkot. Felnéz Kagurára, és reszkető térdekkel, de talpra áll. Kissé összegörnyedve, terpeszben, de megáll, s úgy mered a nőre. Nem szól semmit.. nem tud mit mondani. A közeledő pengéket meglátva egész teste megbénul, s lassan lehunyja szemeit, elengedi magát*
~Miroku..~
|
*A lehurrogásra bizony felkapja a vizet.. vérig lett sértve! Durcásan félrefordítja a fejét, de csak halkan, az orra alatt dünnyög.*
- Feslett banya.. beképzelt némber..
*A lábai elé érkező fegyverre néz, bizonytalanul, egyben kíváncsian bökdösi meg a lábával, majd egy unott sóhajjal felnéz az égre, s a felhőket kezdi el fürkészni. Hisz élete során annyi kivégzést látott már.. ez mitől lenne különb?*
|
- Te ne avatkozz bele az én csatámba!
*Mordul rá Jakotsura, s figyelmét újból Sangonak szenteli. Oldalra dönti a fejét, és lassan megindul felé.*
~Ennyi lenne? Ilyen könnyen meg tudom ölni? Ezt nem hiszem..~
- Szóval van nálad egy szilánk, és mégcsak nem is élsz az erejével? Ostoba vagy...
*Egy csuklómozdulattal tesz róla, hogy a csonttörő bumeráng egy széllökettel jó messzire sodródjon, Jakotsu közelébe. Nem áll meg, tovább sétál, s legyezőjét összecsukva mellkasának támasztja. Lenéz a lányra*
- Kohaku? Mit tudom én mi van Kohakuval.. nem vagyok se az anyja, se a nővére.
*Húzza gúnyos mosolyra a száját, s a magasba emeli a karját, miközben elhátrál.*
- Igazán kár, hogy a Shichinintai már kimerített. Szívesen eljátszogattam volna még veled.. és Inuyasháék sincsenek itt. Valami vallomás? Utolsó óhaj? El se hiszem hogy most minden összejön..
*Pislog körbe megbizonyodás képp, majd sóhajt egyet, s lehunyja szemeit. Koncentrál, végül lecsapja karját, szemei kipattannak.*
- Pengetánc!
|
*Kagura kedves szavait elereszti a füle mellett, amint a forgószelek elcsitulnak kissé összegörnyed. Kirara odasiet hozzá, a bundájába kapaszkodva néz a nőre. Összehúzza a szemeit, s könnyedén félreszökkenne, de Jakotsu pengéje eltalálja a lábát. Odakap, s visszazuhan térdelésbe, maga előtt támaszkodva néz fel a szélboszorkányra*
- Kagura, nem érdekel mit terveztek... hol van Kohaku?!
*Emeli meg a hangját, a pengéket látva elkerekednek a szemei. Kirara morranva behúzódik elé, de gazdája félretolja, sietősen maga elé húzza a csonttörőt, s összeszorítja szemeit. Az első pengesorozatot kivédi csonttörője, de utána már nem bírja tovább tartani maga előtt. Kiesik a kezeiből, s összegörnyedve megtámaszkodik maga előtt a talajon. Zihálva néz fel Kagurára*
|
- Hé, boszi!
*Szól Kagurához miután földet ért. Sangora néz, majd vissza a szélboszorkányra, karba tett kezekkel, unott arccal.*
- Mielőtt apró darabokra cincálod.. van nála egy szilánk, ami kell nekem. És ne öld meg, amikor még nem tanítottam móresre én sem!!
*Csattan fel, s a karddal Sango lába felé csap, majd egyből visszarántja, s hátrébb szökken.*
|
*A sárkánytánc lassan elmúlik, pontosabban összecsukja legyezőjét, s ezáltal megszűnik. Csak kifárasztani akarta, de ha meghal, az sem túl nagy baj.. elmosolyodva szusszan egyet, leugrik a tollpihéről, kecsesen ereszkedik a talajra, s egyből kihúzza magát.*
- Ne aggódj, neked nem kell rájönnöd, minek volt szükségem a véretekre.. ugyanis nem adok rá alkalmat!
*Húzza össze szemeit, karját kinyújtja oldalra, kicsapja a legyezőt, majd megpördülve tengelye körül megsuhintja*
- Pengetánc!
|
*Kagura megjelenésére összerezzen. Kirara a karjaiba szökken, elveszi tőle a szilánkot és a ruhájába rejti, majd összehúzott szemekkel megszorítja csonttörőjét.*
- Kagura! Amióta lecsapoltad a vérünket, nem is láttalak..
*Dönti oldalra a fejét, Bankotsu távozására tesz egy lépést utána, de a szélboszorkány legyezője megsuhan.*
- Nem hagyom ennyiben.. *dünnyögi az orra alatt, majd a levegőbe szökkenve elhajítja a bumerángját* Csonttörő!
*A fegyver Kagura felé ível, ő pedig addig a forgószelek között szlalomozik, megpróbálva kikerülni azt, hogy bármelyik is letarolja.. Kirara visszaváltozik nagy méretébe, és igyekszik gazdája segítségére sietni, de valamelyik forgószél mindig útját állja.*
|
*Ahogy Kagura megjelenik felkapja a fejét, és fel is áll. Végre valami izgi.. a kijelentésre makacsul fejet ráz.*
- Én ugyan el nem megyek innen, amíg nem találkozok az én Inuyashámmal!
*Teszi karba a kezeit, Bankotsu után néz, majd vissza Sangora és a sárkánytáncra. Lenézően elhúzza a száját, de kivárja a sorát.*
|
*Felszisszen, amint a csonttörő hasába fúródik, és ő is hátrébb ugrik. Kirántja kardját a földből, és megsuhintja, majd elmosolyodik.*
- Jól van, ne játszadozzunk annyit.
*A pengével az égre bök, s már nyitja ajkait, mikor megjelenik Kagura. Összehúzott szemekkel néz fel rá, de a kijelentését nem firtatja.. ha menni kell hát menni kell. Jakotsura néz, majd Sangora, kissé meghajol miközben elrakja a kardját, majd egy lilás energiaburok körbeveszi őt, s eltűnik.*
|
- Mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy hozzátok el a szilánkot.. játszadozni csak én szoktam.
*Sóhajt fel a tollpihéjén csücsülve, s legyezőjével szórakozik. Kinyitja, összecsukja, kinyitja, majd ismét összecsukja.*
- Menned kell, Bankotsu. A többit bízd rám.
*Nyitja ki a legyezőjét, tekintete Sangora villan, kicsapja, majd megsuhintja legyezőjét.*
- Sárkánytánc! Hmm, mennyit nőttél mióta nem láttalak, szellemirtó... túl gyorsan felnőnek a gyerekek, nem igaz?
|
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
