|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.13. 13:45 - |
Az előcsarnokból vezet ide egy hosszú, keskeny lépcsősor. Leérve egy pincefolyosó tárul eléd, kicsit szűkös, de kényelmesen el lehet benne férni. A kőfalak visszaverik a hideget, a folyosó végtelen hosszúságú, minél tovább mész, annál inkább érzed hogy egyre messzebb és messzebb van a vége. A közepe táján van egy ajtó, mely a fogdához vezet, ha tovább mész akkor pedig egy hatalmas, de teljesen üres csarnokban kötsz ki, mely kísérteties mása az Előcsarnoknak. Utad fáklyák világítják ki. |
[16-1]
*Igen, szokás szerint nem gondolt a következményekre, s megint megkapja a neki járó "jutalmat".. A pofont.. Kezével odakap.*
-Sango.. Téged sohasem hagynálak magadra..!-
*Sango kijelentésére, csak bólint, s elindul a szellemirtólány után. Mellé szegődik, ha tud.*
-Bocs Sango... De meg kellett tennem..-
*Sunyin le is marad a lánytól, s mögötte megy pár lépéssel..*
|
*Meglepődik Miroku szavaitól, kissé talán meg is hatódik. Sőt..*
- Szerzetes..
*Motyogja meglepődve, a bábú sem köti le a figyelmét, megkönnyebbült sóhajjal hajtja a fejét Miroku vállára. Ez a varázs szertefoszlik, mikor egy tenyér megint rossz helyre siklik. Hátrébblép, és ha Miroku nem vigyáz, már csattan is a vörös tenyérnyomot hagyó vélemény..*
- Köszönöm, hogy nem hagytál magamra!
*Mormogja a dühtől vörös arccal, bár már tényleg magánál van.. csonttörőjét vállára akasztja, kardját a hüvelyébe csúsztatja, és felül Kirara hátára.*
- Keressük meg Inuyasháékat!
*Néz hátra a fiúra, aki ha nem egyezik bele, itt marad ;) Sango most igenis bizonyítani akar, és nem állíthatja meg semmilyen kimerültség! Segítenie kell Kagoménak.*
|
*Amikor Kagura kiadja Sangonak az újabb parancsot, ahogy számít rá, elzárja a szelet, a Sangohoz rohan. Megfogja kezét, majd Kagurára néz.*
-Méghogy megkímélsz minket.. Épp elég fájdalmat okoztál Sangonak, mostmár takarodj!!-
*Kiabál Kagurára, aki pont ebben a pillanatban foszlik semmivé, s csak egy bábu marad helyette. Visszanéz Sangora, s megfogja mindkét kezét.*
-Elmenekülni? Én? Ugyanmár.. Megmondtam a kunyhónál is, hogy nem hagylak cserben. Vagy nem?-
*Néz mosolyogva a lányra, a keze megint rossz helyre kerül, miközben átöleli a lányt..*
|
*Nem mozdul, maga sem tudja miért. Csak mereven áll, egészen addig, míg egy újabb parancs nem jön... szabaduljon meg a testtől? A szellem mozdul, a kéz remegve siklik a vékony kard markolatára.. méginkább megremeg, ahogy kicsusszan, tíz ujj fonódik rá, ahogy a magasba emeli, pengével a has felé. Szemeit összeszorítja, a kar megindul, a kard éle mégsem jut el a lány testéig, félúton megakad, s hála Kirara lökésének a fegyver a földre is zuhan. A lélek fekete füst kíséretében hagyja el a testet, mostmár véglegesen.*
- Soha..ne kezdj ki..egy Szellemirtóval..
*Zihálva néz fel, ez a rühes lélek mennyire kimerítette.. csillogó szemekkel néz fel Mirokura, miközben a mellette álló Kirarát szorosan magához öleli. Földön heverő csonttörőjére és kardjára rá sem mer nézni, végre tényleg felébredt a rémálomból.. Kagura szavai szíven ütik, de nem mutatja ki.*
- Köszönöm... miért nem menekültél el?
|
*Meglepődik, mikor ismét elindul a szélvihar. Belecsimpaszkodik az oszlopba, de már nem nevet, arca merev, szemei hidegen csillognak.*
~Már megint ez a fekete lyuk.. valamit tennem kell, mert beszippant..~
- Mashubi, szabadulj meg a Szellemirtó testétől! A lelked szabad!
*Harsogja túl a vihart, ami egyértelműen egyet jelent... dacosan néz a szerzetesre, miközben minden idegszálával kapaszkodik, aki remélhetőleg elzárja a szelet, hogy a barátnőjéhez siethessen.. ezt kihasználva letép a hajából egy tollpihét.*
- Most megkíméllek titeket, de még találkozunk! Küldhettek virágot Kohaku sírjára!
*Felnevet, de már nem gúnyosan, és akkor az alak hirtelen...pakk, egy pukkanással semmivé foszlik, a földön pedig megjelenik egy szellembábú. Hát csak egy hülye álca volt..?*
|
*A macskadémon elé áll, de nem engedi hogy felüljön rá. Sango szavaira nem tud mit mondani, mert már Kagura közbe is szól.*
-Kirara!-
*Szól a macskadémonnak, hogy mennyen odébb, s Kagura felé lép pár lépést, s Sango szemébe nézve kikerüli a szellemirtólányt. Ha támad, kénytelen legalább a botjával megfékezni, s a lányt lehet megsebesíti egy kicsit. Ha végre odaért Kagurához, kezét felemeli, s lehúzza róla a "fátyolt".*
-Indulj szél!-
*Ha Sango közben elé érkezett, akkor elzárja a szelet, s gobdolkozásba kezd..*
|
*Szemforgatva nézi a szappanoperába illő jelenetet. Ha lenne órája, biztosan rápillantana.. legyezőjével kavargatja maga körül a levegőt, majd felháborodva összecsukja.*
- Miért menne el?! Akkor te meghalsz, és nem tudtad megölni.. maradj csak, Szerzetes. Bár ha okos vagy, beszippantod a lányt, aztán megölöd magadat is. A cicát megtartom!
*Kacagva néz fel a plafonra, láthatóan remekül szórakozik. Előre lépeget, és Sango mellé állva karba teszi a kezeit.*
- Na mi lesz, Szerzetes?
*Mikor Sango eldobja a csonttörőt, jobbnak látja visszahúzódni a háttérbe, de néha fel-felnevet.*
~Naraku milyen büszke lesz rám..!~
|
*Összerezzen, mikor Kagura az induláskor kért ígéretet említi. Elkerekednek a szemei. Honnan tudja?? Érzi, ahogy lábain felfelé haladva végigfut valami merevség.. összeszorított szemekkel próbál megmozdulni, teste azonban nem engedelmeskedik.*
- Menjetek.. vidd Kirarát...
*Néz hátra válla felett, szemei tükrözik a lelkében kavargó tombolást, a fájdalmat, a haragot, és minden vegyes érzelmet egyszerre.*
- Menj már!
*Kiált fel, lehunyja szemeit, ám ahogy felnéz, az ismerős, üveges tekintet mered már Mirokura. Kirara hősiessége meg sem kottyan neki, mint ahogy a kiabálás sem, csonttörőjét leakasztva válláról dobja el a páros felé erőből, határozottan, és pontosan.*
|
*Mikor a nyájas szavak végetérnek,meglepve néz fel Kagurára. Felmorran, gazdái érkezésére egyből ki is szökken. Felugrik Sangohoz, fejét kulccsontjába fúrja. Aztán megérzi a változást..valami nem stimmel..és Miroku is magához hívja. Felnyávog, kiszökkenve gazdája karjaiból ugrik a szerzeteshez, s át is változik. Azt nem hagyja, hogy felüljön rá, mivel így nem tudja megvédeni a fiút, ha a hátán van. Így inkább beáll elé, morogva néz Kagura felé miközben makacsul, s védelmezőn áll Miroku előtt. Na de most mit csináljanak?*
|
*Meglepődik, mikor megpillantja Kagurát. Hallgatja a szélboszorkány szavait, s Sangot is figyeli közben.*
~Sango? Öljön meg engem? Nem lenne rá képes.. vagy mégis? Én nem ölhetem meg..~
*Ökölbe szorítja kezeit, s Kagurára néz, majd Kirarára.*
-Kirara! Gyere ide!-
*Szólítgatja a macskadémont, s ha odajön hozzá, remélhetőleg naggyá változik, s felpattan a hátára. Így nem tudja bántani Sango, s neki sem kell használnia a Kazaanat. Reménykedik, s ha Kirara nem lép oda hozzá, akkor csak hátrál Sangotól, de nem támadja meg.*
-Sango. Ne tedd! Térj vissza régi önmagadhoz! Sango!!-
*Reméli, hogy szavai hatnak, ha nem, ismét hátrébb lép egyet-kettőt..*
|
*Fura látvány tárulhat Sango és Miroku szemei elé: Kagura áll a csarnok közepén, Kirarát a karjaiban tartva simogatja, miközben az orra alatt mormog valamit..talán varázsige, mely a hangot megidézve csábítgatta ide a macskadémont. A páros jöttére mégis felkapja fejét, gúnyos mosollyal hagyja Kirarát kiszökkenni a kezei közül, ha akar.*
- Á, üdvözöllek titeket. Régen találkoztunk, nem?
*Sejti, hogy kicsit pipa lehetnek rá, így ha Sango vagy Miroku támadni készülne, felemeli a mutatóujját..*
- A-a, én ma csak néző leszek. De köszönöm, hogy belesétáltatok a csapdámba.. Sango, viszont téged nem tudlak megdícsérni.
*Vág komoly arcot, karba teszi kezeit, s szigorúan néz.*
- Azt súgták a madárkák, hogy megpróbáltad figyelmeztetni őket..ejnye, ez rossz húzás volt. Öld meg!
*Az utolsó két szónál megemeli hangját, Sango érezheti, amint ismét uralma alá veszi a tegnapi érzés.. pedig a fekete porból sehol sincs. Kagura mosolyogva, kicsit talán "na, ezt figyuzd" pillantással néz a szerzetesre.*
- Milyen romantikus, nem? Valamelyikőtök mindenképpen meghal.. vagy Őt emészti fel teljesen Mashubi lelke, vagy Téged öl meg Ő. Esetleg megtörténhet mindkettő...
*Kacag fel szórakozottan, s tesz elhátrál pár lépést.*
|
*Levegőért kapkodva néz az odaérkező Mirokura. Gyűlöli a föld alatti pincéket, és egyéb szűkös, hideg helyiségeket.. de már nem fordulhatnak vissza. Megrázza a fejét.*
- Nem tudom, de biztosan erre jött..
*Hátát a falnak dönti, mivel még nem pihente ki magát eléggé, könnyebben elfárad. A nyávogásra megdermed, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejt. Ismeri jól a macskadémont, és a nyávogásait is..*
- Fáj neki... gyere!
*Fogja meg Miroku kezét, ha engedi, s tovább fut. Meg sem áll egészen a csarnokig, hisz van, ami motiválja..*
|
*Könnyedén eltűnik Sango szemei elől. Hangtalanul jár, mancsai semmilyen zajt nem csapnak, mégis rohan.. Rohan, rohan, őt ösztönei vezetik, na meg egy hang... már-már végtelennek tűnő rohanáson van túl, mikor a folyosó végre kiszélesedik, s feltűnik a hatalmas csarnok. A hang itt teljesen elhalkul, visszanyerve picike alakját pislog körbe naagy őzike szemekkel. És akkor megpillantja a negédessé változó hang gazdáját... elégedett dorombolásába hasít bele a hirtelen jövő, keserves nyávogás, mely visszhangot ver az egész területen*
|
*Fut Sango után, de a szellemirtó lehagyja.*
-Sango!! Várj meg!!-
*Fut utána, de megáll pihenni. Kezeit térdeire helyezi, s kifújja magát, majd újból futni kezd, s végül utoléri Sangot.*
-Sango.-
*Megint kifújja magát, majd körbenéz.*
-Merre van Kirara?-
*Néz Sangora, s kíváncsian figyeli. Kivételesen nem jár máshol az esze, csak ahol éppen kell. A feladatnál. XD*
|
*Odarohanna, hogy megölelje Kagomét, majd Kirarát, de a meghatódottság és a megkönnyebbülés érzésétől mozdulni sem bír. Egészen addig, míg Kirara el nem szalad.*
- Hall valamit... Kirara!
*Miroku szavait meg sem hallja, elviharzik Inuyasha és Kagome mellett, egyenesen a fogdába, onnan pedig az ajtó mögé. A szűk folyosó látványára megtorpan, elnéz a kétfelé ágazó irányba.. találomra elindul jobbra, nem várja be Mirokut sem, csak fut macskadémonja után.*
- Kirara!
*Körbenéz, de a félhomályban alig lát valamit, ráadásul torkát is szorongatja valami.. kis futás után megáll, térdeire támaszkodva fújtat kicsit, majd körbenéz, merre van Miroku.*
|
Az előcsarnokból vezet ide egy hosszú, keskeny lépcsősor. Leérve egy pincefolyosó tárul eléd, kicsit szűkös, de kényelmesen el lehet benne férni. A kőfalak visszaverik a hideget, a folyosó végtelen hosszúságú, minél tovább mész, annál inkább érzed hogy egyre messzebb és messzebb van a vége. A közepe táján van egy ajtó, mely a fogdához vezet, ha tovább mész akkor pedig egy hatalmas, de teljesen üres csarnokban kötsz ki, mely kísérteties mása az Előcsarnoknak. Utad fáklyák világítják ki. |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
