Témaindító hozzászólás
|
2007.04.13. 13:43 - |
A kastélyt körülvevő "udvar" helyett fák sorakoznak, mintha a palota közvetlenül az erdő közepén lenne. Ez csak illúzió, mégis élethűen megérintheted a természetet..kísérteties és sűrű, nem túl jó benne mászkálni. Néha csak úgy felszívódik.. az energiaburkon átjutni könnyű. |
[14-1]
*Naraku épp ezt a választ várta. Bólint, majd nem szól egy szót sem. Visszahívja Kohakut: Kohaku! Itt végeztünk. Várd meg Kagurát, majd ő elvisz. De mégis megszólal.* -Okos vagy szellemirtó. Ezt a választ vártam. Most pedig, csak annyit mondok neked, hogy a Szerzetest megtalálod a fogdában. Vidd, amíg meg enm gondolom magam. Kohaku pedig, sajnálom. Nem őt választottad, de innentől nem számíts arra, hogy őt látni fogod. *Kohaku szeme újra elsötétül, s a fegyverét megfogja, majd elfut az egyik irányba. Nem néz vissza, majd megáll az erdőben, s várja Kagurát. Kagura végre hazaviszi, bár, nem éppen haza, hanem egy helyrem ahol él ilyen állapotban..*
|
*Naraku szavaira meghökken, s nagy kűzdelmek árán, de visszaerőlteti magára a nyugalmat. Lehunyja szemeit, majd megrázza a fejét.*
- Nem!
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Felnéz, és mégegyszer megrázza a fejét. Nem fog úgy táncolni, ahogy a szellem fütyül!*
- Rengeteg okom van rá. Kezdjük az elsővel: nem fogom bántani a saját öcsém, főleg ha te akarod, nem. De ezt te tudod a legjobban.. *összehúzza a szemeit* Ráadásul Kohaku maga mondta, hogy már nem él. Akkor meg mi értelme? És itt van az is, hogy ha nem, mit csinálsz? Megölöd Mirokut? Szerinted attól jobban rá fogsz bírni a harcra? Egy frászt! Akkor odavesz az egyik bábud.. úgyhogy..
*Dacosan felszegi fejét, ha tudna, most mélyen Naraku szemeibe nézne. Pedig a gyomra görcsöl, és a keze remeg.. vár Naraku reagálására.*
- A válaszom: nem!!
|
*Könnyes szemekkel kap testvére után.* -Én már élni nem fogok... Ezt te is tudod. *Hagyja a nővérét "kifakadni", s ő csak nézi. Naraku meg, szokásához híven csak nevet. Nem mutatja, hogy félne, sem azt, hogy el akarná engedi a szerzetest.* -Bátor vagy, szellemirtó. Szerinted ettől el fogom engedni a barátodat? Előbb bizonyítanod kell. Öld meg az öcsédet! *Kijelentést tesz, s várja a szellemirtó reagálását. De ez a kérés kicsit beugratós... ;)* -Ha képes vagy rá és megölöd, akkor visszakapod a szerzetest. *Kohakunak erre összeszorul a szíve, s a földre rogy.* ~Nem.. Sohasem ölne meg a saját nővérem.. Ugye nem?~ *Nagyon fél, s reszket. Felnéz Sangora.* -Nővérem...
|
*Naraku szavaira ökölbe szorulnak kezei, ám mikor testvére elkezd beszélni.. először hallgat, ám mikor folytatná mutatóujját az ajkaira nyomja, s megrázza a fejét.*
- Sss.. nem érdekel mit mondasz. Akkor is vissza fogok jönni érted! Bízz bennem!
*Kihúzza magát, visszanyeri határozott tartását, de még mindig nem hagyja szóhoz jutni öccsét. Mit ér a kemény külső, ha belülről majd' megszakad?*
- Te semmiben sem vagy hibás. Soha nem adom fel, és igenis meg foglak menteni! Élni fogunk!
*Szorítja meg testvére vállait bíztatása jeleként, s mélyen a szemeibe néz, majd feláll. Ha Kohaku nem akadályozza, akkor kikerülve őt előre lép párat.*
- Naraku, had mondjak neked valamit. Tiszta szívemből gyűlöllek! Szánalmas, ahogy egy gyerek mögé bújsz. Csapdákat állíttatsz másokkal, mert saját magad nem vagy képes semmire. És így fogom megmenteni mindkettőjüket! Ezt vedd bárminek, én csak figyelmeztetlek, hogy tudj mire számítani.
*Csonttörője még mindig nem érdekli, egyre távolabb kerül tőle. A semmibe beszél, de attól hogy a szellemet nem látja, még tudja, hogy ott van. Könnyei szép lassan száradásnak indulnak.*
- Mirokut választom! Engedd el!!
|
*Naraku fintorog egyet, majd lehatja fejét.* -Miroku vagy Kohaku? Miroku jó helyen van, elhiheted. De ha kiadok egy paancsot, a szellemeim megölik és nincs vissza út. Akit a faluban láttál szerzetest, az nem ő volt. *Mondja kacagva. Kohaku elengedi Sangot, s a szemébe néz.* -Sango... Nem akartam megölni apát és senkit sem... Nem kell pátyolgatnod, nem kérem tőled, hogy megvédj. Téged is megöllek akkor, ha valahogyan vissza nem nyerem önmagam... Sajnálom Sango... *Néz a lány szemeibe, majd körbenéz.* -Nem tudom hol van az a bizonyos Miroku, de annyit tudok, hogyha engem választasz.. ő meghal.. Inkább menny, s mentsd meg őt. Én már úgyis meghaltam. Nncs értelme, hogy engem próbálj megmenteni.. *Mondja könnyes szemekkel, majd Naraku megszólal, s tapsolni kezd.* -Gratulálok! Nagyon jóó! Ügyes voltál Kohaku. Becsaltad a szellemirtót a csapdábma, s most nem tud szabadulni. Nos, mégegysuer felteszem a kérdést. Kohaku vagy a szerzetes? *Kacagva várja a választ.*
|
*Lehajtja fejét, Naraku szavai gondolatait támasztják alá, és ébredező bűntudatát.. de ez egy patt helyzet, és muszáj választania. Összerezzen, mikor hallja Kohaku szavait. Mire felnéz, öccse már őt öleli. Egy pillanatig még hagyja úsztatni magát az árral, majd elfeledve mindent szorosan magához öleli a fiút.*
- Kohaku...
*Suttogja összeszorított szemekkel, Naraku a gyengepontjába taposott bele teljes erőből. Azért csak elszakad az eddig agyonfeszített húr, szemeiből patakokként folynak a könnyek, ahogy mégjobban magához öleli öccsét.*
- Megmentelek.. ígérem, hogy megmentelek téged Naraku karmaiból! Nem nyugszok addig, míg újra egy család nem leszünk...
*Suttogja a fiú füleibe, majd pillantását körbefuttatja a környezeten, de testvérét nem engedi.*
- Hol van Miroku?!
*Kérdése Narakuhoz szól, de foggal-körömmel ragaszkodik öccséhez.*
|
*Naraku figyelmesen hallgatja Sango szavait.* -Hm. Szóval a szerzetest. És mi lesz az öcséddel? Rá nem is gondolsz? *Kohakunak parancsot ad: Légy újra az, aki voltál! Kohaku szeme színe megváltozik, s újra önmaga. De nem egészen, inkább teljesen önmaga. Sangora néz, majd a keét nyújtja felé.* -Nővérem! *Mondja halkan, alig érthetően, majd odarohan hozzá, s ha a lány engedi, vagy nem engedi, átöleli.* -Nővérem... *Suttogja...*
|
*Elkerekednek szemei, mikor Kohaku támadást indít ellene. Csonttörőjét elengedi, ennek köszönhetően tud félreugrani. Nem zavarja hogy messzire került a fegyvere, térdre zuhanva néz le a földre.*
~Ezt nem tehetem... Nekem kell döntenem... ki vagyok én, hogy két élet felől döntsek?~
*Naraku gyávájára összeszorítja a szemeit, hagyja hogy szempillái között kiszökjön egy könnycsepp, s arcélén végigfolyva ökölbe szorított kezeire cseppenjen.*
~Kohaku számomra meghalt azon a napon, amikor bevetésre küldtek minket.. viszont azt sohasem tudnám megbocsájtani magamnak, ha Miroku is így járna.. bocsáss meg, kisöcsém, ígérem, hogy mindent megteszek érted!~
- Miroku...
*Suttogja halkan, szemeit felnyitva mered a földre. Vállára tonnás súly nehezedik, szíve összeszorul, s fejét felkapva emeli meg hangját.*
- A Szerzetest választom!
*Nem néz Kohakura, csak félrefordított fejjel messzebb heverő csonttörőjére mered. Vissza kell fojtania az érzelmeit, amíg elmúlik ez az egész..muszáj..*
|
*Naraku gúnyosan felnevet.* -Szóval nem választasz? Nekem így is jó.. Kohaku! Öld meg a szellemirtót! *Kiáltja Kohakunak, majd a fiú tekintete a lányra szegeződik. Fegyverét a magasba emeli, majd Sango felé csapja. Nem biztos, hogy talált, de ha igen, akkor a lány a földre kerül, s onnantól ismét Naraku parancsát várja. Naraku megszólal újra.* -Hm. Szellemirtó. Bátor vagy és egyben gyenge is. Ha nem választasz a két fiú között, mindkettő meghal. *Felnevet.*
|
~Egy lány, és egy falu..~
*Töprengve bólint, Kohaku mögött lépked, mikor feltűnik Naraku. Megtorpan, felkapja a fejét, leakasztja hátáról a csonttörőt, de nem dobja el. A szavakra csak összeszorítja a fogait, de nem moccan.*
~Kövessem?~
*Bizonytalanul nézi a szellemet, és lassan utána lép. A gömböt látva kérdőn letámasztja a földbe fegyverét, és belenéz. A látvány azonban teljesen ledöbbenti. Miroku..él... már kezdte volna megemészteni azt, hogy soha többé nem látja, erre...*
- Egy csapda volt...
*Suttogja, érzi, ahogy minden porcikájában eláramlik a düh, ezzel egy időben telnek meg szemei könnyel. Megfordul, s bár nem lát senkit, körbenéz. Nem szégyenli a sós cseppeket, melyek végiggurulnak arcán.. nem lehet az kemény, aki sosem sír.*
- Nem választok közülük!
*Kiált kicsit hangosra sikeredve, csonttörőjét felkapva emeli a magasba. Nem látja Narakut, de a testvérére nem támad..*
- Nem fogok egy életről dönteni... ölj meg, de akkor sem!
*Szűri fogai között, bár akkor sem választana, ha tudna.. de végig sem akarja gondolni ezt az egészet, azt, hogy melyik fiú mit jelent számára, és ha mégis választani kéne.. de nem kell! Elhessegetve a gondolatot lép hátra terpeszbe.*
- Ha engem akartál, akkor tessék, itt vagyok. De őket ne keverd ebbe bele!! Inuyasha is eljön, de Kohakut és Mirokut hagyd békén...
*Válik hangja suttogóvá, miközben még mindig a tájat fürkészi.*
|
*Mikor a lány megfogja a vállát, ránéz. Megcsóvája a fejét.* -Nem... Csak egy lányra emlékszek a múltamból. Meg egy falura.. *Ránéz a lányra, s ha elengedte tovább megy. Ekkor Naraku ott terem előttük. Sangora néz.* -Lám-lám Szellemirtó. Csak így egyedül? Hm. Hol hagytad a félszellem Inuyashát? Ő is kellett volna a bulhoz. Na sebaj. Gyere! Mutatok neked valamit. *Int a lánynak gúnyos arctekintettel. Majd egy "varázsgömbhöz" viszi. A gömben ezt láthatja Sango: Miroku, amint egy tömlöcbe van zárva, de életben van. Hátrébb megy pár lépést, miközben a lány a gömböt figyeli, majd eltűnik, s már csak a hangja hallatszik.* -Nos Szellemirtó. Kit választasz? Kohakut vagy netán a Szerzetest? A Szerzetes tényleg életben van. Rajtad a sor. Visszakaphatod Kohakut, ha akarod.. Csak egy szót várok. *Hallatszik a gúnyos nevetés. Kohaku csak összerezzen a történtetkre, s a szeme újra "élettelenné" válik. A szellemirtó lányra néz. Láncos fegyverét is a kezébe vette. Ha Naraku parancsot ad neki, harcol a lánnyal.*
|
*Némán lépked, töprengve, merengősen. Gondolatai elszárnyalnak. Vajon mit csinálhatnak a többiek? Hülye kérdés, bizonyára eltemetik Mirokut..ő meg csak úgy ott hagyta őket... testvérére pillant, amint megáll ő is megáll. Csonttörőjén igazítva néz végig a palotán.*
~Hol itt a csapda?~
- Kohaku... *pillant le öccsére, és mielőtt tovább indulna, megfogja a vállát.*
- ..tényleg nem emlékszel semmire?
*Kérdése halk és egyszerű. Csupán egy szót vár, igen, vagy nem. Ez sokat befolyásol gondolatain, döntésén, de amint megkapta a választ, elengedve a fiú vállát megy utána. Egyik keze csonttörője markolatán, használatra készen.*
|
*Kíváncsian néz fel Sangora, s beugranak neki régi emlékek. Ekkor megtorpan, de megrázza fejét, majd tovább megy.* ~A testvérem lenne? Óh, már emlékszem..~ *Ekkor teszi fel a kérdést Sango, s hirtelen nem tudja mit válaszoljon. Körbenéz.* -Minjárt ott vagyunk.. *Mondja halkan, s közben a földet bámulja. Naraku: A félszellem már nem követ. Siessetek! Már várlak titeket.. Hallja megint az üzenetet, majd megpillantja a palotát.* -Itt vagyunk. *Jelenti ki félénken, majd a lány szemébe néz, majd tovább megy.*
|
A kastélyt körülvevő "udvar" helyett fák sorakoznak, mintha a palota közvetlenül az erdő közepén lenne. Ez csak illúzió, mégis élethűen megérintheted a természetet..kísérteties és sűrű, nem túl jó benne mászkálni. Néha csak úgy felszívódik.. az energiaburkon átjutni könnyű. |
[14-1]
|