|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.13. 13:44 - |
Egyszerű cellák, ágynak a földre terített pokróc szolgál. Egyszerű négyzet alakú rácsos "dobozok", egy kulccsal, mely persze Kaguránál van. Sok kis cella van egymás mellett, és soha nem lehet tudni, a szomszédosból ki pislog vissza rád... egy hosszú lépcsősor visz fel az előcsarnokba, egy másik pedig a pincefolyosókhoz. |
[14-1]
-Keressük meg őket. Felőlem, nekem minegy, hogy hol alszom, már eléggé pihent vagyok.
*Mondja határozottan, majd megvárja Sangot. Ránéz.*
-Hogy én jóp vagyok-e? Persze. Kipihentem magam végre a múltkoriak után.
*Mosolyog a lányra, majd megfogja a kezét, ha engedi, s elindul, ki a palotából.*
|
*Megáll, de továbbra is a földet nézi. A szavakra csak megrázza a fejét.*
- Tudom, az én hibám..sajnálom..
*A mosolyt erőltetetten, de viszonozza, s némiképp megkönnyebbült sóhajjal indul Miroku után. Már csak egy dolgot szeretne mindennél jobban...*
- Megkeressük Inuyasháékat? Szeretnék visszamenni a falumba.. csak egy éjszakára. Nagyon szeretnék már véget vetni ennek a napnak.
*Felzárkózik a Szerzetes mellé, és felnéz rá. Fürkészve figyeli az arcát.*
- Te jól vagy, ugye? Nem esett bajod?
|
*Furcsán néz a lányra.*
~Most meg miért fáj neki? Hisz, ő nem engedett közel magához.. Vagy tévedek? Furcsa ez a női világ...~
*Sango után ered, s megfogja a vállát.*
-Lehet nem így kellett volna elmondanom, sőt.. De Sango. Te nem engedtél közel magadhoz.. Nem? De ha gondolod, folytathatjuk ott, ajhol abbahagytuk..
*Halványan rámosolyog a lányra, majd tovább indul. Mosoloyg magában, s nagyon kíváncsi a lány reagálására.*
|
*Miroku szavaira ledöbben, szemei elkerekednek, szívverése is megáll, levegőt venni elfelejt, a világ pedig 180 fokos fordulatot vesz. Aztán lassan csak visszatér minden az eredeti egyensúlyába, szíve ritmustalan dobbanásai füleiben vernek visszhangot, szaggatott légzése lassan kitisztul. Nem kell tolni, maga is elhúzódik.*
- Végeztünk?
*Préseli össze ajkait, keze ökölbe szorul, de nem a méregtől. Csupán ennyire erőlködik azon, hogy visszafojtsa a sírást.. de legalább megvillant előtte egy új út. Fájdalmas, magányos, de járható és tiszta út. Bólint egyet a földre nézve, és némán csonttörőjéhez ballag. Lehajol érte és felemeli, de nem fordul hátra. A szem a lélek tükre, és nem akarja, hogy a szerzetes lássa a fájdalmat, a lelkét tépő keserűséget, és az elfojtott, gyászos könnyeket..*
- Menjünk..
*Indul meg felfelé a lépcsőn. Ki is maradt most akkor neki? De ő döntött így, és végigcsinálja ezt az utat akkor is, ha örökre egyedül marad..*
|
~Ehh.. Már megint nem figyel rám. Tipikus..~
*Sango elkezd felé futni, de már nem tud kitérni az ölelés elől. Nincs mit tennie, ő is átöleli.*
-Nyugodj meg Sango. Semmi baj. Itt vagyok.
*Ekkor hallja meg azt, hogy Sango úgy tudta, hogy meghalt.*
-Mi?? Én meghaltam? Jó tudni.
*Oldalra biccenti a fejét.*
-Nem kell a törődésed.. nem akarok újra csalódni benned.. Nem. Döntöttem. Új életet kezdek, nélküled. Nem fogod még rád sem nézni. Sajnálom... Tudom, most jöttél rá, hogy fontos vagyok neked. De elkéstél vele.. Annyo fájdalmam volt miattad, például az a sok pofon.. Ehh.. Haggyuk is. Multkor meg nem figyeltél rám. Végeztünk Sango.
*Mégegyszer átöleli a lányt, majd eltolja magától.*
-Most pedig, mennyünk.
|
~Hát sértetlen...~
*Megdermedve nézi, ahogy Miroku feláll, a szavaira most nem direkt nem figyel. Csonttörője koppanva érkezik a talajra, ő pedig futásnak ered Miroku felé, és szorosan átöleli a derekánál, ha hagyja, ha nem. Összeszorított pillái alól megindulnak a könnyfolyók.*
- Annyira szörnyű volt! Én..én azt hittem elveszítelek, és végig az forgott bennem, hogy hogyan váltunk el.. egy szép szó nélkül, haragban, pedig én nem..nem akartam.. sajnálom!
*Mint egy kiscica, úgy fúrja oda magát Mirokuhoz, aki mostmár ha akarja sem tudja leszedni őt magáról. Még mindig szorosan öleli a derekát, és egy pillanatra sem néz fel. El kell mondania mindent, mielőtt ismét közbejön valami!*
- Választanom kellett... választanom, és téged választottalak! Kohaku.. Kohaku elment... de nem fogom hagyni! Megígértem neki, hogy megmentem! De..de én tényleg azt hittem hogy meghaltál... és akkor jöttem rá, hogy fontosabb vagy, mint azt eddig kimutattam... keménynek akartam látszani, ahogy egy igazi Szellemirtóhoz illik, pedig néha tényleg gyenge vagyok!
*Könnyeivel párhuzamosan ömlenek belőle a szavak, reméli, hogy Miroku nem tolja el magától. Fogalma sincs, mit akar, mit fog csinálni ezután, csak azt akarja, hogy vége legyen..vége..*
- Neked is megígérem, hogy ezentúl sosem hagylak magadra! Ott leszek melletted, és vigyázok rád, mindig!
*Könnytől ázott szemekkel néz fel Mirokura, aki szerencsésnek mondhatja magát, mivel még fogalma sincs Sango mit ért gondoskodás alatt....*
|
*Mély álmából Sango bársonyos hangja kelti fel. Kinyitja lassan a szemeit, s mivel a zár már nyitva van, rögtön feláll, s körbenéz.*
-Sango? Eljöttél értem? Nem kellett volna..
*Néz el oldalra.. A multkorira még emlékszik, de lehet jobb lenne elfelejteni. Sango szemébe néz, s lassan elindul felé.*
|
*Naraku szavai meglepik, ám a kijelentés, miszerint Kohakut nem fogja többet látni..megrémiszti. Igen, megrémiszti. Testvére után néz, majd lehunyott szemekkel lehajtja a fejét.*
~Bármi is történik veled, Kohaku, ne feledd az ígéretem...~
*Felnéz, és futásnak ered. Menet közben felkapja csonttörőjét is. Ismeri már az utat, így a palota ajtaját belökve meg sem áll a fogdáig. Kettesével szedve a lépcsőfokokat rohan le a fogdába, az egyik cellának nekiesve néz körbe.*
- Miroku?
*A szerzetes tömlőcéhez siet, és ha a lakat még ott van a záron, akkor csonttörőjével lendületes csapást mér rá.*
|
*Naraku elfogta, s idehurcolta, majd bevágta egy tömlöcbe.*
-Naraku..
*Szorítja ökölbe a kezeit, majd Naraku valamilyen álomport szór rá, amitől jó mélyen elalszik... Sok időt fog aludni, s hogyha az ál Miroku csődöt mond, a gonosz szellemnek lesznek tartalkék tervei. ;)*
|
*Kagome lábához simulva megy a lány mellett, mintha attól félne, hogy bármikor összeesik. A kérdésre bután pislog fel rá, nem igazán érti, és válaszolni sem tud.. csak nyávog egyet. Kagome elindul, az ő hegyes fülei viszont megmoccannak, hátranéz, a fogda irányába. Látott ott is egy ajtót, talán onnan jöhet a hang? Igen, valaki hívja.. visszanéz Kagoméra. A lány mostmár ki fog találni az előcsarnokhoz, de azért jobb, ha elkíséri. Követi hát, de a csábító hang, melyet csak ő hall, nem hagyja nyugodni. Ahogy kiérnek az ismerős előcsarnokba, meglátja gazdáját és a többieket is. Üdvözlőn felnyávog, ám hátra is csapja füleit, a hang már nem hívogató, és nem is mézes-mázos. Fenyegető, hideg, és kegyetlen... hátranéz, de nem habozik, fürgén rohan vissza a fogdához, lesiet a lépcsőn, s eltűnik a másik, ismeretlen ajtó mögött.. (ami levisz a föld alá)*
|
*Lassan ébredezni kezd, s meglázja Kirarát, s a nyitott fogda ajtót. Kezét a macskadémon hátára helyezi, aki ismét nagy, s segítségével feláll.*
-Kösz, Kirara.-
*Körbenéz, s nem látja seholsem Kagurát. Ezen igencsak meglepődik, s a zárka ajtó is nyitva.. Hm.. Érdekes.. Körbenéz.*
-Furcsa hely ez.. Ez lenne Naraku palotájának fogdája? Hm. Kagura bezárt, de elengedett.. Mi lehet ezzel a terve..?-
*Elindul a zárka kijáratához, s nagyon lassan kilép rajta, hátha ez csak egy csapda..*
-Gyere Kirara!-
*Kimennek, s ott is körbenéz. Azon töpreng, hogy merre kéne mennie.. Ránéz a macskadémonra.*
-Hiába mondok én neked bármit is.. Csak Sangora hallgatsz, igaz?-
*Kíváncsian ismét körbenéz, s elindul..*
|
*Felnyílnak szemhéjai, ezzel egy időben szomorúan felnyávog. Végre magánál van, de..hol van Sango? És Inuyasha? Csak azt a kedves lányt hallja a másik cellában..cella? Kagura szaga befurakszk az orrába. Morogva mászik le a pokrócról, az altató hatására átváltozott eredeti méretébe, de most ismét magára ölti a vicsorgó fenevadot. Átslisszol Kagoméhoz, tekintete ide-oda jár. Vajon megint veszély van valahol? Orrával kedveskedve megbökdösi a lányt, majd morogva ismét körbenéz. Emlékszik rá, hogy mikor idehozták áthaladtak egy nagy csarnokon.. szépen kiteszi ott Kagomét, biztonságba, aztán elmegy megkeresni Kagurát. Nem úszhatja meg ennyivel..*
|
*Vaskos léptek verik fel a fogda kihalt csendjét. Egy ajtó nyílik, majd csukódik, s hallani a kopogó lépteket a lépcsőn közeledni.*
~Még hogy más dolga van... nem is értem Naraku miért tartja többre Kannát nálam. Na de megcsinálom egyedül is, így enyém lesz az összes dicsőség!~
*A fogdához lépkedve megáll egy előtt, melyben egy lány fekszik, s a mellette levőben, hol egy macskadémon. Karjait összefonva, a kulcsot lóbálva nézi a párost.*
~Milyen békések, amikor alszanak. Mi ez?~
*Kapja fel fejét a zümmögésre. Arra kíváncsi, hogy a mérgesdarazsak hogy nyitották ki az ajtót..hosszan figyeli őket, majd bólint.*
~Közelednek, remek.. akkor Kirarát el is engedjük.~
*A kulcsot a macska lakatjába helyezi, elfordítja, s az ajtó kinyílik. A kulccsal megütögeti párszor a rácsokat, hogy végre felébredjenek, majd Kagome cellájához lép. Pillantása a homlokára vándorol*
~Amíg aludt, volt időm beleágyazni a szilánkot és Zeldor lelkét. Az az ostoba szellem önmagában nem olyan erős, mint Mashubi, de a szilánk segítségével éppen jó lesz. De talán túl erős volt az altató... hisz lassan már fel kéne ébredniük.~
*Kinyitja a lány celláját is, s legyezőjét kitárva elégedett mosollyal kihúzza magát, majd amilyen kopogósan jött, úgy hagyja el a fogdát.*
|
Egyszerű cellák, ágynak a földre terített pokróc szolgál. Egyszerű négyzet alakú rácsos "dobozok", egy kulccsal, mely persze Kaguránál van. Sok kis cella van egymás mellett, és soha nem lehet tudni, a szomszédosból ki pislog vissza rád... egy hosszú lépcsősor visz fel az előcsarnokba, egy másik pedig a pincefolyosókhoz. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
