|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.03. 15:14 - |
Ha át szeretnél jutni a való világba, csak egy választási lehetőséged van:
1. A Fekete Gyémánt Kollégium: KATT! |
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A kúton ücsörgök, a lábaimra dőlve. Már elég régóta visszajöttem a modernkori japánból, de a lábaim nem vittek egyvől Inuyasháékhoz. Lehet, hogy már aggódnak is hollétem miatt, de most ez nem fontos. Inuyashán gondolkozok jelenleg..meg Kikyoun.. vagyis szinte mindig ezen jár az eszem.*
~Sokat gondolkodtam rajta. Én nem vagyok olyan, mint Kikyou. Azt mondták, bennem született újjá. De ez nem igaz. Én nem vagyok Kikyou. A szívem a sajátom. Nem Kikyou szíve dobog bennem. De meg tudom érteni Kikyou érzelmeit.. Mert egy dologban, nagyon hasonlítunk mi ketten. Mégpedig abban, hogy arra vágyunk, hogy veled lehessünk, Inuyasha...! Ez érdekes.. amikor felfedeztem, hogy őt meg engem ugyan az a vágy hajt, jobban éreztem magam. A vágy, hogy melletted legyünk, összeköt bennünket. Vajon miért? Sokszor gondolkozok ezen... néha úgy érzem viszont, hogy az lenne a legjobb, ha nem lennék melletted..~
*Dőlök végül a térdeimre, és végül át is karolom azokat. Egy nagy sóhajjal viszont felnézek.*
- Ideje visszamenni a csapathoz
*Megejtek egy életvidám mosolyt és felállok, majd a táskámat a vállamra kapva futásnak eredek és eltűnök a fák sűrűjében.*
~Újra láthatlak..~
|
*A szavakat figyelmesen végighallgatom és lehajtva a fejem lehunyom a szemeimet. Megszokom a "széljárást", mivel elég gyorsan haladunk, majd felnézek. Körbe, a fákat kezdem el figyelni. Alig látok belőlük valamit.. megrázom a fejem és sóhajtva a félszellem füleire nézek, végül az égre. A kérdést meghallva összehúzom a szemeimet.*
- Nem.. most nem érzek egy ékkőszilánkot sem. De amint igen, szólok.
*Adom sietve a választ és kíváncsian elnézek balra, aztán vissza magam elé. Elkezdek gondolkodni.*
~Vajon jó ötlet volt eljönnöm? Tudok majd segíteni InuYashának?~
*Elhúzom a szám és mély levegőt veszek.*
|
- Nyáá, menjünk! Ha követem Kagura szagát, megtaláljuk a szentélyt is
*Kapkodja fürgén a lábait, s sebesen haladnak a fák között. Gondolatai eltévednek Miroku és Sango felé, de figyelmét rögtön elvonja egy kisebb fájdalomhullám. Egek, mintha két lelke lenne.. a tudatos állapota, amely próbálja elnyomni a másikat, aki viszont folyton fel akar törni. Sok önkontrolljába kerül megfékezni a hevességét. A magasba szökken a lánnyal, és onnan pislog körbe.*
- Kagome, nem érzel a közelben ékkőszilánkot?
*Néz hátra, majd az egyik faágra érkezve újból a magasba löki magukat. A fák összemosódnak mellettük, olyan jó gyorsan haladnak*
|
*Már a nyelvem hegyén van egy újabb fekszik, az ellenérvek ellen, így nagyon meglepődöm, hogy InuYasha belemegy a dologba. Lassan elmosolyodok és bólintok egy aprót.*
- Rendben!
*Felpattanok a hátára és megkapaszkodva a vállában körbenézek, majd le rá és lehajtom a fejem.*
|
*Wáhá xD olyan szépen csapódik a talajba. Volt alkalma begyakorolni.. nyekkenni se tud, annyira le van döbbenve, s fejben már azon töpreng, hogy mi lenne, ha egyszer Kagomén lenne a nyaklánc.. most nem a szellem éne uralkodik el rajta, de még talán nagyobb dühvel pattan fel.*
- Hééé, ezt miért..?!?!
*Ám a kijelentésre meglepődik, és el is hallgat. Pislog kettőt, majd megkomolyodva elhúzza a száját. Szuper, a lány kilövi minden ellenérvét. Nézi, nézi, majd odalépve háttal fordul neki, és kicsit leguggol.*
- Szállj fel! De nem védhetlek folyton meg, úgyhogy próbálj meg vigyázni magadra! Van más dolgom is
*Néz hátra duzzogva a lányra, de a tekintetéből kiolvasható, hogy azért más is van a szavai mögött. Előre néz, ha a lány felpattant akkor aprót lökve rajta rögzíti, majd a magasba szökken.*
|
*Látva, hogy InuYasha egy fokkal jobban van kicsit megnyugszok. De hallva, hogy el akar menni _egyedül_ megkeresni a tettest eltáltom a szám. Na azt már nem! Nem hagy itt megint! Nem fogok tétlenül, ölbetett kezekkel várni! Nem!*
- Fekszik!
*Bólintok és a kúthoz rohanva lepakolom a táskát, kinyitom, kiveszem belőle az íjat és a tegezt. A vállamra akasztom és visszafutok InuYashához.*
- Veled megyek!
*Bólintok makacsul és karbateszem a kezeimet.*
- Nem érdekel, hogy most kiszámíthatatlan vagy.. és hogy megsebesíthetsz. Veled akarok lenni
*Elhúzom a szám és félrenézek, aztán vissza a félszellemre.*
|
*A kiáltásra egyből megtorpanok, s meglepve nézek Mirokura. Na de.. Kirara végre beér engem, de nem megy tovább nélkülem. Összeszűkülnek a szemeim és átható, nedves tekintettel fürkészem őt. A kijelentésére felkapom a fejem, és a szívem is nagyot dobban. Elmegy? Mi? Na nem, azt már nem, kiverem belőle a szuszt ha..*
- Miroku!
*Lépek ki utána, de hamar belátom, hogy ez így nem fog menni. Körbenézve bevetem magam a fák közé. Nincs vesztegetnivaló időnk. Ruha le, másik fel, begombolom a nyakamnál, egy gyors igazítás, majd a csonttörőt fogva kiugrok a bokrok közül.*
- Kirara!
*Macskadémonom elrugaszkodik a talajtól, én pedig felugrok a hátára, s ő jól ismerve a dolgát, máris sietve kezdi szelni a levegőt. Érzi, hogy ez most komoly.. a talajt és a fákat pásztázom, de a sötétség csak nehezíti is a dolgom. Tekintetem ide-oda cikázik a megszokott alakot keresve. Légy épségben, Miroku.. légy épségben!*
 
|
*Készül lecsapni, aztán puff. Nyáá, miért csinálja mindig ezt vele?!?! Kábán megmoccan, karmai visszanőnek az eredeti méretükre. Ez fájt.. a lélek is elég jól gatyába rázódott, s amint venne egy mély levegőt, érzi, hogy elcsitul. Ott van, de elcsitul.. a mellkasához nyúlva löki fel magát ülésbe. Felpislog a lányra.*
- Kagome?
*Lehunyja a szemeit, és sóhajt egyet. Felnéz az égboltra. Fogalma sincs, mennyi ideig bírja kordában tartani magát.. látja, hogy a csapat is megfogyatkozott, de visszakényszeríti a gondolatait egy pontra. Kagome felé fordul, és makacsul összehúzza a szemeit, bár arca még mindig olyan, mint a képen.*
- Megkeresem ennek a zűrzavarnak a forrását, és elpusztítom! Te maradj a többiekkel!
*Fordul menetirányba, de még hátranéz a válla felett. Remélhetőleg nem püfölik újból a földbe :P*
|
*Mivel te lelépsz és itt hagysz utánad nézek, majd rögtön vissza InuYashára. Oké, tiéd Miroku, enyém Inu! Nem hagyunk magatokra! Ám a félszellem szavaira elszáll minden bátorságom és hátralépek mégegyet.*
- InuYasha... *elgondolkodok, majd határozottan rákiáltok* FEKSZIK!
*Hátrébb szökkenek, nehogy rám essen. Ettől mondjuk nem hiszem, hogy visszaváltozik, így ide-oda kapkodom a fejem. Miroki elindul, így eltáltom a szám. Rád nézek, aztán sietve InuYashára, hogy most mit csinál..merre van.. legalább morogja le a fejem, hogy miért mondtam ki megint!! De legyen valami!*
|
*Sango hangját meghallva ránéz és mély levegőt vesz.*
- Azt mondtam menj innen!
*Morran a lányra és teljesen elfordul. Küzd a szélörvény ellen, nem sok sikerrel. Kagura is elszelelt.. mi jöhet még? Felnéz, majd az imafüzért megpróbálja ráhúzni a szélre, de nem zárja el. Épp ellenkezőleg.. jobban megnyílik. Lép egyet előre és még visszanéz.*
- Elmegyek! Ne kövess!
*Húzza össze a szemeit és elindul valami biztonságos helyet keresni, ahol nem árthat az örvény.*
|
*Az örvény hangjára igencsak meglepődöm. Először el sem akarom hinni, hogy jól hallom, így hátrakapom a pillantásom Mirokura. A látvány teljesen ledermeszt. Csak így..? Ilyen hirtelen..? A kijelentésére méginkább leblokkolnak a végtagjaim. Itthagyni? A kiosztásodat helyeslem, de most túl máson jár az eszem. Segíteni.. megmenteni.. elzárni..elzárni! Valahogy elzárni! Az imafüzér.. ha vissza tudnánk tenni a kezére.. nem gondolkozok sokáig, se szó se beszéd faképnél hagylak, vedd úgy hogy Inuyasha rád van bízva, s futva megindulok Miroku felé.*
- Szerzetes!!
*Most kell elzárni, amíg méginkább el nem szabadul. De hogyan? Mit tegyek? Itt nem hat a kedves szó.. bár, ahogy hallom a háttérhangokat, Inuyashánál sem.*
|
- Aaaa fenéébe... nem bírom..
*Dörmögi akadozva, mély, erőltetett hangon, majd megszűnik minden erőlködés, és ellazul. Lehajtott fejjel, mély levegőket véve áll, érzi magán Kagome tekintetét. Szeme sarkából a lányra villantja tekintetét (kép). Kardja érzékeli a változást és gyengén próbálja visszanyomni a démon-ént, de ez egy olyan erő, amivel a Tessaiga nem veheti fel a harcot. Szemeit Kagomén tartva visszacsúsztatja a kardot a hüvelyébe. A lány felé lép, majd meg is torpan, összeszorítja a szemeit.*
- Ostoba.. menj innen!
*Rivall rá a lányra miközben felé ugrik, és a magasba lendíti egyik kezét. Hegyes karmai megvillannak*
|
~Hmmm... ez érdekes..~
*Váltogatja tekintetét a páros között, majd széttárja a legyezőjét, és az arca elé emeli. Felkarolja a szentélyt, és végigméri Inuyashát.*
~Túl veszélyes lenne ittmaradnom.. elvégeztem a feladatom.~
*Letép a hajából egy tollpihét, a földre ejti, majd a maga saját járművén felemelkedik. Ha nem állítják meg valahogy, elég gyorsan eltűnik az égen, hisz menekülésben gyakorlott.*
|
*A földre csüccsenek, ahogy kinyílik a szentély. Megpróbálok feltápászkodni, de InuYashát meglátva megijedek kicsit.*
- InuYasha..
*Pislogok fel rá, majd felállva hátrébb lépek párat. A szemem sarkából látom, hogy odajössz mellém, de nem nézek oda, csak a kérdés hallatán. Visszaemelem tekintetem InuYashára és megrázom a fejem.*
- Nem tudom.. nem lenne szabad.. valami gonosz erp megszállta..
*Látva, hogy a "szerelmed"et is megszállta a gonosz lélek összeszűkülnek a szemeim. A szavaira összepréselem az ajkaimat.*
- Csak nem gondoljátok azt, hogy itt hagyunk titeket?!
*Morgom le Miroku fejét, de a mondat felén elnézek InuYasha felé. A dühöm el is száll és a mellkasomhoz emelem mindkét kezemet.*
~Mit tegyek?~
|
*Ahogy kiszabadulnak a lelkek összevonja szemöldökét, de őt is megtalálja egy. Először csak köröz körülötte a fekete kis felhő, majd egy laza mozdulattal az örvényéhez suhan, végül beleköltözik.*
- Micsoda..?
*A keze irányíthatatlanná válik, az örvény pedig megnyílik. Elkapja a csuklóját a másik kezével és összeszorított szemekkel próbálja meg visszazárni a szelet, de ez sehogysem sikerül. Először halkan szólal csak meg.*
- Sango.. *erőt vesz magán és felnézve odakiált* Menjetek el! Nagy veszélyben vagytok.. itt..
*Fordítja el a kezét az erdő felé, de ez sem a legjobb megoldás, hisz a fák elkezdenek mocorogni, vagyis már közel járnak ahhoz, hogy kiforduljanak a földből.*
|
*Hoppá, az események gyors fordulatot vesznek. Felnézek az égre, majd a szétsuhanó lelkekre. Az egyik Kirarát is célbaveszi, kinek nyávogva megremegnek a térdei, de aztán el is távoznak belőle. Aggódva átkarolom.*
- Kirara.. jól vagy?
*Simogatom meg a fejét, amire a válasz egy nyávogás. Inuyashát meglátva viszont teljesen ledöbbenek. Mi történt? És hogy történt? Kagome mellé sietek a csonttörőt fogva.*
- Hogy változhat át, ha nála van a Tessaiga?
|
*Na jó, ez már neki sem tetszik. Diadalittasan elmosolyodik, de ez le is fagy róla, amint a szentély eltörik. Meglepve nézi a kisuhanó akármiket, és ahogy elsötétül, körbenéz.*
- Mi..?
*Néz jobbra-ballra, jó lenne, ha valaki felvilágosítaná.. Kagura kijelentésére mérgesen összeszorítja a fogait, de ahogy az egyik Kagome szilánkjait veszi célba, felkapja a fejét*
- Kagome! Menj innen!
*Csúszik be elé és magához húzza a kardot, amibe az egyik sunyi lélek rögvest bele is mászik. a pusztítás kardja, mm.. szélbordajelleghez hasonló, sötét szél kezd el a kardja körül kavarogni. Nagyokat pislogva nézi, majd a lelkecske sitty-sutty átslisszol hozzá a kardból. Meghökkenve "lüktet" egyet, és mélyre hajtja a fejét. Szervezete dacol a változás ellen és egyre összébb görnyed, majd morgó hangot hallatva felkapja a fejét. Karmai megnőnek, szemfogai kezdenek megnyúlni, s szemszíne is vészes ingadozásba kezd. Készül átváltozni*
 
|
*Most is meglepi az ellenhullám ereje, de nincs ideje bámészkodni. Pajzsként maga elé húzza a szentélyt, mely nem csak hogy megmenti az életét, a kis ajtócskák apró szilánkokra is zúzódnak. A doboz befogadja az ellenhullám helyét, mocorog egy kicsit, majd süvítő hanggal kirobbannak belőle sötét felhőcskék (lelkek). Az ég beborul, pedig még kora délután körül lehet, s a táj igencsak elsötétedik. Elkerekednek, majd összeszűkülnek a szemei, és szusszanva felnevet.*
- Ez egyszerűbb volt, mint hittem. Megspóroltad egy csomó időmet, Inuyasha
*Néz fel, de össze is húzza a szemeit. A lelkek azokat veszik célba, akiknél érződik némi gonosz aura.. így más démonokat, szellemeket, vagy pl. a szent ékkő tiszta szilánkjait.*
|
*Hát, mit ne mondjak? Kagura szavai nem bíztatóak, éshát.. InuYasháé sem. Nekem is rossz előérzetem van, de InuYasha máris beveti az ellenhullámot. Felemelem a karom, hogy eltakarjam a szemem, majd hátrébb lépek párat. Elnézek Mirokuék felé, végül Kagurára és a dobozra. Gyanakvón méregetem, persze.. lehet már ki is nyílt..? *-) *
|
~Kagura provokálja InuYashát, hogy támadja meg.. vagyis valami célja van vele. De mégis mi?~
*Fürkészi Kagurát és a dobozt, majd megcsóválja a fejét. A támadásra a félszellembarátjára néz, és hátrébb araszol, vissza Sangohoz.*
~Az örvénnyel nem tudok ez esetben segíteni.. Kagurával meg már elbántunk párszor, így InuYashára is hagyhatjuk.~
*Bólint gondolatmenetére és karbateszi kezeit. Most mit törje magát? :P*
|
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
