|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:27 - |
Az erdő félelmetes, mert a démonok erre járnak a legtöbbet. |
[34-15] [14-1]
- Igazad van
*Mosolyodok el, és felpillantok az égre. Naraku.. már megint annyira közel vagyunk hozzá.. egy újabb aljas tervébe keveredtünk bele, de Kohaku.. vele vajon mi lehet? Jól van? Él-e még egyáltalán? Aggódva ráncolgatom a homlokom, de a nem is olyan messzi csatazaj megcsapja a fülem. Megállok, s bár mindenbizonnyal Miroku is észrevette a neszeket, elpillantok a völgyek felé*
- Lehet, hogy ott vannak.. Kirara!
*Mászok fel a macskadémon hátára, aki -ha a szerzetes is megvan- elrugaszkodik a talajtól, és máris szeli a levegőt. Valamiért úgy érzem, hogy minden perc számít..*
|
*A szavakra elgondolkozik, a kérdésre a szellemirtóra néz, majd a kezére.*
- Igen, már sokkal jobban vagyok.
*Bólint és megszaporázza lépteit.*
- Lehet InuYasháékat kellene megkeresni.. szerintem többre jutunk, ha mindannyian együtt dolgozunk.
*Néz kíváncsian Sangora és sóhajt egyet. Végülis ez csak egy ötlet. Az örvényére téved a tekintete és mélyen elmereng.*
~Akármit is tervelt ki Naraku, szerintem mindent úgy csinálunk, ahogyan ő azt kitervezte.. nem tetszik ez nekem. És az sem, hogy *Sangora sandít* mellettem van.. akármikor feltámadhat az örvény.. és talán már nem tudom megállítani. *elhúzza a száját és félrenéz* De nem lehet lebeszélni róla, hogy velem maradjon.. eh *halvány mosoly* Eddig mennyire szerettem volna, hogy velem legyen.. most inkább elkergetném magam mellől.~
*Csóválja meg a fejét és lefagy arcáról a mosoly. Elnéz a völgyek felé, majd a folyókanyar felé tekint.*
|
*Miroku kijelentése enyhén kupán vág. Érzem, ahogy az arcom elönti a forróság, s pislogok hármat, hátha attól elmúlik. Mit.. mit.. mit is mondtam..? Ám ahogy felül, el is felejtek ezen gondolkozni. Még egy aggódó pillantást vetek az örvényére, aztán erőszakkal elszakítom róla a pillantásom. Igen, más dolgunk van! Bólintok egy nagyot, és sietve én is talpra lököm magam. Kirara már mellettünk is terem. Körbenézve Miroku után indulok*
- Inuyasha és Kagome is eltűntek. Mostmár jobban vagy?
*Nézek vissza a szerzetesre, aztán zavartan inkább oldalra. Kirara hozzámdörgöli a fejét, én pedig megsimizem.*
|
*Ahogy Sango odajön felnéz rá és sóhajt egyet. A karjaiban meg is nyugszik kissé. A szavakra felnéz rá és halványan elmosolyodik.*
- Nem akarlak veszélybe sodorni..
*Jegyzi meg, az imafüzérre néz és lassan felül. A kezét kezdi el nézegetni, majd megcsóválja a fejét és feltápászkodik.*
- Mielőbb meg kell találni a tettest..
~Vagy talán elnyel az örvény.. így is nagyobb lett, ha csak egy kicsit is.. nem tudom meddig bírom még.~
*Mereng egy ideig, majd Sangora néz.*
- Gondolom nem akarsz itt maradni.. induljunk.
*Biccent egyet és körbenéz, majd elindul arra, amerről jöttek. Onnan talán ki tudnak indulni... valami nyom csak van.*
|
*Ahogy az örvény rám szegeződik, terpeszbe lépve kitámasztom magam. Karom az arcom elé kapom a vihar miatt és kicsit előrébb csúszik a lábam, érzem, ahogy Kirara a hátamnak simul, ám mivel el is múlik a szél, majdnem orra bukok. Mirokura nézve nem lépek közelebb, a szavaira becsukom a szám, és leengedem a karom. Az egyik kezem ökölbe szorul, és most bizony nagy szerencséje, hogy rajta nincs nyaklánc. Látva, hogy az örvény elcsitul, méginkább meglepődök. Eldobom, illetve a földre lököm vállamról a csonttörőt, és már szaladok is Miroku felé. Szerencsére még van annyi időm, hogy elkapjam az utolsó pillanatban, de megtartani nem tudom, így le is térdelek. A vállait fogva hajolok fölé, még mindig könnyes szemekkel.*
- Idióta! Nem akarlak elveszíteni..
*Hangomból nem épp a düh vehető ki, de nem fontos. Miroku kezére nézek, s most, hogy elcsitult a vihar, úgy próbálom meg rátekerni a karjára az imafüzért.*
 
|
*Utólag látja meg, hogy Sangoék utána jöttek. Pedig határozottan mondta, hogy NE kövesse senki! Erre.. áh. Megcsóválja a fejét, az örvény egy pillanatra Sangora szegeződik, mivel irányíhtatlan, majd a föld felé viszi ismét.*
- Megmondtam, hogy ne kövess! Veszélyes!
*Morran rá a lányra, az örvény pedig csitul egy kicsit, majd teljesen elhal. A földre zuhan a kimerültségtől. Sóhajt és lehunyja szemeit. A csuklóját viszont még most sem engedi el.*
|
*Hol vagy? Hol lehetsz?? Magam sem értem az idegességet, ami uralkodik rajtam, de ugyanolyan hevesen fürkészem tovább a fákat. Az örvény neszei azért csak elérnek, s elnézek arra az irányba.*
- Kirara, arra!
*Még így is sok időbe telik, mire meglátom Mirokut a fák nélküli részen. Remélhetőleg még nem túl sok idő.. a látvány önmagában elborzaszt, de sikerül összeszednem magam. Ő is annyiszor megmentette az életem.. most én is segíteni fogok! Kirara tisztes távolságban, de nem túl messze landol, s én azonnal lemászok a hátáról. Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor csinálni. De tényleg.. tétova lépést teszek előre, majd összehúzom a szemeim, és elindulok Miroku felé.*
|
*Még visszanéz Sangora, de nem áll meg. Fut, amerre lát. Illetve a keze húzza, ha így jobban tetszik. Az erdő közepén egy kis fák nélküli résznél topran meg. Az örvény egyre erősödik. Körbenéz, majd mély levegőt vesz.*
~Ez nem lehet igaz.. akárhogy kükzdök ellene, nem sikerül megállítanom..egyszerűen nem megy..~
*Hunyja le szemeit és az ég felé emeli a kezét, majd le a föld felé. Körbenéz valamit keresve, ami segíthet neki, de semmi..*
|
*A szavakra összehúzza a szemeit. Biztosan, hogyne.. ám ahogy a farkas felemeli a kezét, kíváncsian rápislog. Ahogy elindul meghökken, és kinyújtja utána a kezét.*
- Umm, Kouga! Várj már!
*Lép ki utána, s összeszorított fogakkal megrázza a fejét. Mindig mindenki a saját feje után megy.. töprengve leengedi a kezét, majd körbenéz, végül lepillant Kirarara, aki nyávog egyet.*
- Menjünk, Kirara!
*Macskadémonja nyávogva futásnak ered, gazdája megindul mellette, s a lángcsóvák körülölelik testék. Pillanatok alatt megnő, gazdája felszökken rá, s a macska elszakadva a talajtól, sebes vágtába fog.*
|
~Lelepleztek..~
*Szorítja össze a fogait, majd szusszanva kiugrik a bokor mögül. A szellemírtóhoz ballag nemtörődöm módon, és megvonja a vállait.*
- Ha érezném, nem hagyatkoznék rád.. öö, mióta tudod hogy követlek?
*Vág bizonytalan arcot egy pillanatra, de aztán ki is húzza magát. Nem fontos.. tovább lép, majd hirtelen meg is torpan, ahogy ismerős illat csiklandozza meg az orrát. Pár pillanatra teljesen megdermed.*
~Ez Kagome.. igen, biztos hogy ő az! Azzal a korcs Inuyashával van.. és még egy ismerős..~
- Bocs, most mennem kell!
*Int hátranézés nélkül, lábaiban megvillan a két ékkőszilánk, ahogy a magasba ugrik, majd talajt érve futásnak ered. A követhetetlen sebességet mutatja a feltámadó forgószél is.*
|
*Ráérős léptekkel, a fákat fürkészve sétál az erdőben, Kirara engedelmesen szökdécsel mellette a lábainál. Néha megáll és hátranéz a válla felett, de aztán tovább is indul. Egy idő után azonban megáll.*
~Fogalmam sincs, innen merre..~
*Hátrasandít, majd sóhajtva elmosolyodik, és unott arcot vág. Karba teszi a kezeit, Kirara kíváncsian pislog fel rá.*
- Kouga, miért én vezetlek, amikor te ki tudod szimatolni, hol van Kagome?
|
*Kapálózik, hogy elérje a farkasszellemet, s mikor elárulja, hogy szellem van a közelben, lenyugszik.*
~Hm. Szellem? Ez még jól jöhet nekem..najó, nekünk.~
*Elégedett arcal hallgatja a történetet, s ekkor már Kouga útnak is ered. Miroku elengedi őt, s Shippo pont ekkor szólal meg. Inuyasha szemforgatva, s fogvicsorgatva ránéz, s már ki is eresztette karmait. Elkapja Shippot, legalábbis megpróbálja, s jól beolvas neki, leordítja a fejét szegény rókaszellemnek, aki így is fél..*
-SHIPPO!!!!!!!!! MIÉRT LENNÉK FÉTÉKENY? NEM VAGYOK AZ!!!! EGYÉBKÉNT SEM SZERETEM KAGOMÉT..-
*Elengedi a rókaszellemet, s karbatett kezekkel hátatfordít neki.*
-Legalábbis nem úgy..-
*Visszafordul, s megint morgós arctekintettel Shippora néz.*
-De neked ehez semmi közöd!!!!!!!!!!!-
~Ehh... Mit avatkozik bele?~
*Ekkor Sango útnak indul, s nem foglalkozik a csapattal. Inuyasha unott pofát vágva néz a távolba.*
-Erre meg le lép..-
*Megrázza a fejét, majd Mirokura hallgat, s elindul utána. Visszanéz még Shippora, s felemeli hangjtá, s úgy szól neki.*
-Na mi van, nem jössz?-
*A bunkóság, ha fájna... Na, elindultak Sango után.*
|
*Felnevet Inuyasha kérdésére, s még mindig fogja.*
-Jajj Inuyasha...-
*Kouga kijelentésére elengedi a félszellemet, hisz már úgy sem tehet semmit a farkas szellemmel. Meglepődik Sango viselkedésén is, s megpróbálja elkapni, de nem sikerül neki.*
-Sango!!! Ne menny!! Na jó..-
*Ránéz Inuyashára.*
-Gyere Inuyasha. Ne foglalkozz most Kougával, nem éri meg.-
*Lenéz Shippora, mikor ezt az aranyos kérdést felteszi, s elneveti magát rajta, s megfogja a kicsi Shippot, s felemeli. Belenéz a szemébe, s halkan így szól.*
-Szerintem nem kellene ilyeneket mondanod Inuyashának...még a végén előveszi a kardját, s megöl..-
*Neveti el magát, majd lassan leengedi a rókaszellemet. Sango után néz, majd ha Inuyasha is úgy akarja, meg Shippo is, akkor mindannyian utána erednek.*
|
*Shippo felsóhajt,hogy "Ezek a kutyák..."
~Állandóan csak veszekedik InuYasha és Kouga!Hogyan tudnék ezen segíteni...?~
*Shippo megszólal:
-InuYasha!Látszik rajtad,hogy féltékeny vagy Kougára mert Kouga asszonyának tekinti Kougét!Ez neked miért olyan baj?Talán szerelmes vagy?Puszi-puszi-puszi...
*Hihihi...!Nevet fel Shippo.Nagy,kigubatt szemekkel bámulja InuYasha arcát.*
~Most biztos nagyon mérges,hogy ezt mindenki megtudta.*Mosolyodik el Shippo miközben elmerül gondolataiba.*
~Miért is szeretem ennyire idegesíeni InuYashát?Hm...*Neveti elmagát.*~Jajj most biztos hülyének néznek,hogy csak itt magamban nevetgélek.*
|
*Mosolyogva pillant az ijedt Shippora.*
- Csak Kouga, ne aggódj... Inuyasha, muszáj ilyen harciasnak lenned?
*Csóválja meg a fejét, ám a farkasdémon már el is kezd mesélni. A szellem-ékkőszilánkos részre felfigyel, az irányt és a falut hallva azonban meghökken, szemei elkerekednek, kezei megremegnek.*
~Az nem..nem lehet..szellem? De hisz arra van..ott van a...~
- Kirara!
*Macskadémonjára kapja pillantását, ki már változik is át. Talán ő is érti, mire gondol a gazdája? A többieket talán váratlanul érheti, ám már futásnak is ered, a cica pedig utána*
- A szellemirtók faluja van arra! A szellem a falumban van!!
*Kiált, ám nem néz hátra, futás közben szökken fel Kirara hátára, ki már el is rugaszkodik. Csonttörőjét leakasztja válláról, s maga mellett készenlétben lelógatva dől előre, ezzel is sürgetve házikedvencét. Persze megeshet, hogy valaki megállította, de a hirtelen kitörés miatt nem valószínű. Ha viszont mégis, akkor is _minden áron_ igyekszik kikerülni feltartóztatóján. Abban reménykedik, hogy a forgószelet is sikerül elcsípnie. Előbb kell odaérnie, mint a farkas démon..*
~De hogy lehet ez? Az teljesen mindegy, nem hagyhatom, hogy még jobban szétrombolja a falut! És a sírok..? Miféle szellem lehet..?~
- Gyerünk, Kirara!
*A nagy kétségbeesésben teljesen elfeledkezik a többiekről. Inuyasháék majd utána jönnek, ellesznek, nem is aggódik miattuk, és mivel a szülőhelyéről van szó, a véleményük sem érdekli... egy a fontos..odaérni, és szellemet ölni.*
|
*Elneveti magát a számára vicces jeleneten, miszerint Miroku fogja a mérges Inuyashát. Shippo ijedtségét látva kivillantja hegyes szemfogait*
- Megenni? Miért is ne? A farkasaimat kimerítette az út, éhesek... na mindegy, látom nincs itt Kagome.
*Töprengve karba teszi a kezeit, pillantását az égre szegezve ráncolja össze homlokát.*
- Egy szellem jelenlétét éreztem, bizonyára van nála az ékkőszilánkból, és ehhez kellett volna a kedvesem segítsége.. észak keletre éreztem az auráját, egy falu van arrafelé.
*Mutat el az irányba, mielőtt megkérdeznék. Hallja amint Ginta kiabál egy "Kouga, várj meg, jövünk!" félét. Hátrapillant, majd gúnyos mosollyal Inuyashára.*
- Nem is fecsérlem rátok az időmet. Még találkozunk, blöki.. irány vissza, ma szellem-sültet eszünk vacsorára!
*A forgószél ismét feltámad, amint kiáltása közben elsüvít a falkája között. Társai persze lihegve támaszkodnak a térdükre.*
- Sziasztok! *int az egyikük a kis csapat felé, ám már rohannak is vezérük után* Kouga, minket is várj meg! Nem hiszem el hogy megint elszelelt!
|
-Ehh.. Társaság? Adok én neki!!-
*Pont lefogja Miroku, s nem bír mozdulni, persze próbálkozik gőzerővel, de a szerzetes nem engei. Hátrafordítja fejét, s gúnyosan ezt mondja:*
-Héé! Miroku!? Kivel vagy? Sangoval, vagy velem?-
*Megérkezik Kouga s rávicsorog.*
-Ne nevezz pincsinek, te bolhafészek! Ne merd a szádra venni Kagomét!! Megértetted?-
*Néz egyenesen a szemébe, s Miroku jól megszorongatja közben.*
|
*Le sem veszi a szemét Sangoról, s mikor megszólítja, összerezzen egy kicsit. Majd bólint.*
-Sango.. Neked bérmit megteszek.-
*Lefogja Inuyashát, persze, nem biztos, hogy sikerül neki, de próba-szerencse. Megérkezik Kouga, s üdvözli.*
-Szervusz Kouga. Mijáratban erre?-
*Közben még mindig jó erősen fogja a félszellemet, nehogy kiszabaduljon, de Sangot is nézi, s kicsit lejjebb is...mint kéne...*
~Oh Sango.. Úgy örülök, hogy újra látlak.~
*Lenéz Shippora.*
-Nyugi Shippo. Nem fognak megenni.-
*"Nyugtatóan" mondja neki ezeket a szavakat.*
|
*Shippo nagyon megijedt a forgószéltől,és azt se tudja hova szaladjon.Maradjon a többikkel,vagy talán bújjon el?* -Segítsetek!Merre mennyek hova fussak?Védjetek meg engem is! ~Na vajon most mi fog történni velem?A barátaim megvédenek,vagy talán elkap a forgószél?Hova fussak mit tegyek.Valaki szólhatna má valamit segítség képpen. *Shippo odamegy a többiekhez, néz rájuk csillogó,rémült szemekkel .* -Ilyenkor mit kell tennem?Kérlek valaki mondjon már valamit?Erre a pillanatra én nem voltam felkészülve. *A forgószél egyre csak közelebb-közelebb és közelebb ér.Shippo befúrja magát az öszegyűlt csapat közelébe nehogy a széléről elvigye őt a forgószél.*
|
*Legelől lépked, ha Inuyasha nem hajlandó folyton betolakodni elé. Élvezi kicsit, hogy végre elől lépkedhet, kivételesen nem harci ruhájában van. Csonttörője fogókáját markolja, mikor feltűnik neki a forgószél. Egyből megáll, és hátranéz Mirokura.*
- Szerzetes, fogd le Inuyashát, társaságunk lesz..
*Mosolyogva visszafordul, ám ekkor Kouga már ott is áll előtte, és a kezét fogja. Meglepődve néz rá, azt nem is érti, egy farkasdémon hogy keverheti össze Kagoméval?*
- Szia Kouga..
*Köszön azért, a szavak hallatán oldalra sandít Inuyasha felé. Ugye nem akarnak megint egymásnak esni?*
|
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
