|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
Amint valaki kilép a faluból, ez a táj tárul a szeme elé.. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Az idő.. az élet.. az emberi létezés.. egy örök körforgás. Ami megszületik, az egyszer el is pusztul. Ami elpusztul, az egyszer ismét megszületik majd. A jó rossz. A rossz jó. A tiszta tisztátlan. A tisztátlan tiszta. Az idő teljesen megzavarodik, minél több ember születik. Szokásos útján halad, nemrég hagyott maga mögött egy újabb falut. Naraku auráját követi, ám a nyomok itt kezdenek halványodni.. lélekrablói szorgosan keringnek alakja körül, s miszitkus fénnyel belevész a fák félhomályába.*
|
*A dörrenésre össszerezzen és megigazítja magán Inuyasha felsőjét. A fejére húzza, majd a félszellemre néz a szavait hallva. Biccent, s megszaporázza ő is a lépteit. Felzárkózik mellé, s eltűnnek.*
|
*Kagome szótlanságára inkább nem mond semmit. Felnéz az égre, majd a lányra. A dörrenésre ismét fel, majd megcsóválja a fejét.*
- Jobb lesz sietni.
*Néz Kagoméra, majd megszaporázza a lépteit. Ha nem állítja meg őket senki, akkor rövid időn belül el is tűnnek.*
|
*A félszellem gyors hangulatváltozására igencsak meglepődik, de elmosolyodva biccent. Sietve elindul utána, bár már alig áll a lábán.*
~Ez kedves volt tőle.. de azért remélem, hogy ő nem fog megfázni..~
*Húzza el a száját töprengve, majd mellé szegődve elmosolyodik, ránéz, majd maga elé.*
~Sangoék előtt miért nem bír ilyen kedves lenni? Jó, néha nem az.. de most igen.~
*Pillant a félszellemre, majd sietve előre.*
|
*A lány vacogására elhúzza a száját, ledobja a táskát és levéve a felsőjét a lány mögé lépked és ráteríti a hátára.*
- Így már nem fogsz fázni és még védelmet is nyújt..
*Paskolja meg a lány vállait, majd visszamegy a táskához a vállaira kapja.*
- De mostmár menjünk valamerre.. mert megázunk.
*Húzza el a száját, s sietősebbre véve elindul a földes úton.*
|
*Inuyasha morgására összehúzza szemeit, s már mondana valamit, de elkezd zuhogni az eső. Értelmesen pislog, a kérdésre összefonja maga előtt a karjait és feláll. Másodperceken belül csurom vizes lett, így dideregve néz a félszellemre.*
- Fáázoom... és nem hoztam semmmmmiiii meleg ruhát....
*Vacogva körbenéz, de nem lát semmilyen menedéket.*
|
*A válaszra egy grimasszal bólint, majd felsóhajt. Ahogy a lányra nézne már nem találja maga mellett, így megáll és megfordul. A szakavra értelmesenpislog, majd odalépkedve felkapja a földről a táskát és a vállára kapja.*
- Ne nyafogj! Majd viszem.. mihamarabb meg kell találnunk a többieket, hogy indulhassunk tovább!
*Bólint elennvetést nem tűrve és ekkor kezd el zuhogni az eső. Felpislant az égre.*
- Nagyon szépen köszönöm.. és most?
*Néz Kagoméra, majd egy sóhajjal vállat von.*
|
*Vígan lépked a félszellem mellett, s hadar el neki egy történetet az otthon történtekről. Az akadémia áalakulásáról, hogy kollégium lett, az előtt pedig Alyssa buliját.. Ichigorol is említett neki, bár rájött, hogy ez nem éppen szükséges, végül elhallgatott. Némán lépked Inuyasha mellett, a kérdésre felkapja a fejét, s megígazítja magán a táskáját.*
- Sango gondolom visszament a falujához, Miroku nők után futkos.. Shippo meg Kaede anyónál nyaral, mind mindig
*Mosolyodik el, s megtorpanva leesik a táskája a földre, majd le is rogy mellé.*
- Áá, nem bírom.. pedig annyi mindent hoztam.. meg kell mutatnom!!
*Pislog fel a félszellemre egy mosollyal és csillogó szemekkel.*
|
*Ráérősen lépked Kagome mellett a fákat fürkészve és azon töprengve, vajon Sango, Miroku és Shippo merre lehet. Elég régóta nem látták őket. Töpreng egy darabig, majd a lányra nézve megerőlteti magát.*
- Merre vannak Sangoék? Nem láttam őket napok óta.
*Töpreng el, majd a kardjára fonja ujjait. Felnéz az égre, majd töprengve maga elé.*
|
*Leguggol Kirarához, és végigsimít a fején. Látja rajta, hogy nyugtalan.*
- Mi a baj? Te is..? *Néz egy pillanatra Mirokura, s egy mosolyt magára erőltetve ad egy puszit a macskadémon fejére.* ..persze, hogy te is...
*Inuyasha szavaira felegyenesedik, gyanakvón összehúzza a szemeit... majd rövid töprengés után Kagome kérdésére megrázza a fejét.*
- Fogjuk rá, de... jobban örülnék neki, ha Kirara vihetné Mirokut.
*Néz Inuyashára. Valóban nem akar messzire kerülni tőle, és nem is az, hogy a félsz..emberben nem bízik, de a macskadémonnak ráadásul meg se kottyan a szerzetes súlya. Ha beleegyezik, akkor Kirara engedelmesen megvárja, míg megérkezik az utasa, és Alina mellett kocog a kunyhóba. Ha nem, akkor szorosan Inuyasha sarkában lépked. Sora szavaira hátra néz, és mutatóujját az ajkához emelve inti csendre. Ha már a lány meggyógyítja a szerzetest, akkor legyen bárki bármilyen múlttal, lényegtelen..*
|
- Légy erős, Miroku..
*Suttog a Szerzetes fülébe. Biztosra veszi, hogy hallja, akkor is ha nincs magánál, és kész ;) amíg a többiek csevegnek, lekuporodik Miroku fejéhez.*
- Le tudod győzni a mérget.. hisz még rengeteg nőtől meg kell kérdezned, hogy lenne-e a gyermekeid anyja, és még rengeteg nyaklevest kell kapnod Sangotól..és még oda sem adtam a világomból hozott meglepiket...
*Felegyenesedik, mivel hallja, hogy először gyógyítani indulnak. Feláll, és besorol Sango mellé.*
- Én csak azt nem értem... *mondja ki hangosan a gondolatait.* ...hogy ha egy szellem megtámadott titeket, akkor hogy bírod ilyen jól viselni? Egy rossz nyomot sem látok rajtad. Én, a húgom halála után, biztosan másmilyen lennék..
*Körbenéz a többieken, és reménykedik, hogy nem egy "pofa be", meg "te meg a hülyeségeid.." pillantást kap mindenkitől. Sietve megvonja a vállait.*
- Csak megjegyeztem..
*Teszi hozzá mentegetőzve, és ő is követi a többieket a kunyhóba.*
|
*Kíváncsian Sangora néz, mikor elmegy, s mikor visszajön. Feláll, s Inuyashával egyet ért.*
-Igen. Szerintem is, előbb Mirokut kell ellátnod.. Ha nem lenne baj.-
*Megkönnyebbülten hallja, hogy Alina beleegyezik, s Inuyashára néz, amikor a lány kijelentést tesz.*
-Igen Inuyasha! TE cipeled!-
*Mondja kedvesen, s mosolyogósan, majd Sangora néz.*
-Minden rendben, Sango?-
*Kérdezi, majd ha Inuyasha megfogta Mirokut, akkor bemennek abba a kunyhóba, ahova Alina vezeti őket.*
|
*Miroku még mindig nincs magánál. Alina látja a Szellemirtón, hogy el kéne negednie, így is tesz. Megvárja míg visszajön, s már épp elmondaná, hogy merre van a falu, mikor Inuyasha megállítja. Bólint egy sóhaj kíséretében.*
-Rendben. Akkor előbb a szerzetes. Mennyünk el az egyik közeli faluba! Ott tudok segíteni!-
~Ez az! Bekapták a csalit!~
*Neveti el magát, magában. Majd ártatlan arctekintetét felvéve néz újból Inuyashára.*
-Akkor hozd be a faluba a szerzetest.-
*Ez nem kérés, hanem kijelentés volt. Ha Inuyasha hozza Mirokut, akkor belépnek egy kis kunyhóba...*
 
|
*Bambán néz a lányra, majd elngedi.*
-Jól van na. Elengedlek..-
*Ezután Sango szúrós tekintetét érzi magán, majd ő is ugyanúgy néz rá..*
-Felőlem. Menny csak. De így is elbánnék egy kutyával...-
*Jelenti ki, majd karbatett kezekkel elfodrul, s várja, hogy végre elinduljanak, de inkább megállítja a lányt.*
-Hé, Alina, vagy ki vagy! Előbb gyógyítsd meg a szerzetest, aztán mi is segítünk!-
*Alina szemébe néz, s láthatja rajta, hogy addig nem hagyja őket elmenni amíg meg nem teszi ezt a kis "csekélységet".*
|
*Mikor Alina megérinti a vállát, felnéz rá, ám a pillantásában lobog, hogy jobb lenne, ha elengedné... kitörli szemeiből a könnyeket, s Miroku fejét óvatosan a földre helyezve feláll.*
- Várjatok meg itt...
*Jelenti ki félhangosan, s sarkon fordulva elkocog a fás rész felé. Aki utána jön, azt fejbedobja valamivel.. pár percen belül már elő is jön, vörös-fekete harci ruhájában, kardját igazítva az oldalán. Csonttörője a hátán, s eltökélt arccal áll Alina elé.*
- Ha tényleg tudsz segíteni Mirokun, áll az alku. Megölöm azt a kutyát... Inuyasha! *néz a féls..emberre szúrós szemekkel.* Halandóként semmi esélyed egy szellem ellen, Miroku életét pedig nem teszem kockára, úgyhogy maradj itt Sorával, és vigyázz rá!
*Keze fenyegetően kardja markolatára csúszik.. ha a szerzetesről van szó, bármire képes.*
- Kirara! *hívja maga mellé macskadémonját, majd a kislányra néz.* Vezess a faludba!
|
*Inuyasha látványára elkerekednek a szemei. Mikor a lányhoz lép, bambán követi, és ha nem figyel meghúzza a haját, a fülét, és hátrébb ugrik.*
- Te tényleg ember vagy!
*Pislog nagyokat, ám mielőtt jól fenéken billentik átslisszol Sango másik oldalára. Leguggol mellé a lány szavait hallva, és átkarolja a vállát, ha hagyja.*
- Ne aggódj, rendbe jön.. ő tud segíteni.
~De hogyan? Egyszerű emberlány, hogyan segítene? Itt valami nem tetszik... de én úgysem szólhatok bele.~
- A modorodon még emberként is csiszolnod kéne! Sango, te mit gondolsz?
*Néz fel Inuyashára egy grimasz kíséretében, majd bíztatólag megölelgeti a Szellemirtót.*
|
*Kíváncsian hallgatja végig a lány mondandóját, s Inuyasha ekkor lép oda.*
-Inuyasha! Hagyd már, hogy elmondja!!-
*Néz szikrázó szemekkel a félszellemre, aki most nem félszellem, hanem ember. Feláll, s szemeit dörzsölni kezdi.*
-Inuyasha? Tényleg te vagy az?? De..de..a hajad..?-
*Hátrébb ugrik, majd végignézi az "új" Inuyashát, s megbizonyosodik róla, hogy ő az.*
-Hűha.. De miért vagy ilyen?-
*Megrázza fejét, majd visszaül Miroku mellé.*
-Szerintem segíthetünk a kutya elűzésében. Igazam van Sango és Inuyasha?-
*Néz Sangora, majd Inuyashára, s ezután a lányra tekint. Végignézi, s érzi, hogy valami nem jó vele.. De mi?*
|
*Miroku mégmindig csak fekszik. Az ismeretlen lány, pedig csak néz, s közelebb hajol hozzá, s ekkor jön a kérdésáradat. A lány feláll, majd kezeivel nyugtatgatja őket.*
-Nyugalom! Alina Fujimoto vagyok. A Szerzetes miatt jöttem, segítségre lenne szükségem, de mivel látom, hogy ő sincs elég jól, ezért segítek neki, de csak egy feltétellellll....-
*Ekkor húzza el Inuyasha, s dühösen felpillant rá.*
-Először is, HAGGY békén és vedd le rólam a kezed! Ehh.. Nem félek tőled! Másodszor pedig, ha segítetek nekem abban, hogy el kellene üldözni egy kutyát a faluból, aki rettegésben tartja a falut, s már rengeteg gyereket megölt. Beleértve a hugomat is. Tudom, én sem vagyok valami nagy, de engem küldtek el érte. Álítólag valami szellem lakozik benne és ezért ilyen.. Én pedig cserébe segítek a szerzetesen.-
*Mondja vidám mosollyal az arcán, s közben a sírdogáló Sangora néz. Vállára teszi a kezét.*
-Nyugogj meg.. segítek, ha kell.-
|
*A sötétségből már nem önmagaként tér vissza, hanem fekete hajjal, s emberi testel. Teljesen átváltozott emberré, mert ma telihold lesz, s ilyenkor ez történik. Ránéz Sorára, aki valószínűleg most megrettent, de válaszol neki.*
-Ehh.. Nem vagyom a legjobb formámban, de jól vagyok.-
*Megrázza fejét, s úgy ballag oda Sangoékhoz. Csak lenéz Mirokura.*
-Miroku! Te ostoba!! Nem kellett volna használnod a szelet. Ma már tudtam, hogy ez lesz velem... Próbáltam elmondani, de mindenki engem támadott. Most lehet miattam van Miroku ilyen helyzetben, sőt, biztos! De mégsem én tehetek róla, hanem ti! Nem hagytatok békén. Ehh..-
*Egy fintor kíséretében néz az ismeretlen lányra, majd megragadja a karjánál.*
-Te meg ki a fene vagy és mit keresel itt?-
*Kérdezi "kedvesen".*
|
*A csata zajára hátra kapja a fejét, mosolya lefagy az arcáról. Látja, hogy a szellem a karddal meglógni készül. Nem habozik, futásnak ered.*
- Kirara!
*Macskadémonja kiszökken Sora karjaiból, s átváltozva gazdája mellett terem, ki már pattan is fel a hátára. A szellem után ered, ám Kirara kénytelen kitérni a feltámadó Kazaana miatt.*
- Miroku!
*Kiált fel, olyan éles kanyarral fordítja meg macskadémonját, hogy csoda hogy le nem borul. Szélsebesen ott teremnek, már a levegőben leugrik, és elkapja az elájuló fiút. Óvatosan a földre fekteti, a fejét térdeire húzza.*
- Idióta..! Miért szippantottad be...?
*Hangja cseppet sem mérges, a könnyeivel kűszködve néz Kagoméra, majd az ismeretlen lányra, de nem tágít egy centit sem a Szerzetes mellől. Bizony egy egész hadsereg kell ahhoz, hogy elmozduljon onnan. Már-már hisztérikus ijedtséggel fürkészi az ájult fiú arcát, egy könnycsepp akaratlanul is kicsordul, s végiggurulva arcán a földre pottyan.*
- Miroku.. térj magadhoz! Nem történhet meg.. nem hagyhatsz itt..
*Pillantása a fiú tenyerére esik, görcsösen markolja meg a szerzetes ruháját, mintha csak attól félne, hogy el akarják tőle venni.*
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
