|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.14. 15:46 - |
Szép völgyek vannak a vidéken. Sok szellem megfordul errefelé. |
[33-14] [13-1]
*Válaszolna, de Kagome megteszi helyette. Szusszanva két kézbe fogja a Tessaigát, de Kagura szavaira meglepődik. A szellemeket meglátva összeszorítja a fogait, és az utolsó pillanatban ugrik el az egyik elől, arra pedig lesújt a kardjával. Egy, a száz valahányból.. szaporán csapkodja szét őket, de a pengetáncra felkapja a fejét.*
- Kagome!! *néz el a lány felé, majd ráfog a kardja markolatára* A fenébe.. tűnjetek az utamból! *a magasba lendíti a kardját, majd lecsap* Szélborda!
*Néhányszáz szellem alkotóelemeire is szakad, de majd meglátjuk, hogy ez mennyire elég.*
|
*Kagome szavaira összeszűkülnek a szemei. Végigméri a lányt, és lassú mosolyra kanyarodnak az ajkai.*
~Nocsak, mekkora szája lett.. talán Naraku megjutalmaz, ha..~
*Megcsillannak a szemei és egy határozott mozdulattal összecsukja a legyezőjét. Felkuncog, majd egyenesen Kagoméra néz.*
- Van egy ötletem. Miért nem mondod meg neki ezt Te magad?
*Emeli fel a legyezőjét, és int vele, mire az a "néhány" szellem Inuyasha felé indul unaloműzésnek, ő pedig kicsapja oldalra a legyezőjét, pördül egyet, majd huss..*
- Pengetánc!
*A pengék pedig egyenesen Feléd indulnak.*
|
*InuYasha intésére erősebben kapaszkodok, ahogy földetérek rögtön elengedem. Micsoda? A pengetánc mellettünk süvít el, így összeszorítom a szemeimet, amíg teljesen elül. Kagura hangjára felkapom a fejem. A kérdésre szemforgatva sóhajtok. InuYasha mellé lépkedek.*
- Amint látod, ketten vagyunk.
*Húzom össze szemeimet és oldalra döntöm a fejem. Gyanakvón méregetem a szélboszorkányt egy ideig.*
- Nem tudom mi a célja ezzel Narakunak, de jobb lenne, ha befejezné! Úgyse győzhet!
*Teszem karba kezeimet és makacsul félrefordítom a fejem, majd lehunyom a szemeimet. Nekem van igazam és kész! Naraku jobb, ha feladja. Azért felnyitom egyik szemem és InuYashára sandítok.*
|
*A pengetánc kicsivel Inuyasháék mellett süvít el. Óó, fene a kutya-érzékekbe.. szomorkás sóhajjal húzza a mellkasához a legyezőt, a heves szél végigcirógatja a ruháját és a haját dobálja. A völgy közepén ácsorog, néhány(száz) szellem társaságában, de ők még nem támadnak. Néha egy-egy gonoszkás lélek elsüvít a sötét égbolton.*
- Üdv
*Köszön rá a párosra, s a szeme sarkából körbenéz. Leltárt tart.. gunyoros mosollyal visszapillant a félszellemékre.*
- Csak ketten?
|
*Gyorsan kiérnek az erdőből, s a magasba szökkenve körbenéz a tájon. Áh, kész őrültek háza.. mit akar ezzel elérni Naraku?! Szimatol egyet, majd morogva összehúzza a szemeit. Ez a szag.. meglepve elkerekednek a szemei.*
- Kapaszkodj, Kagome!
*Tér ki élesen balra, és a domboldal aljára érkezve elengedi a lányt. Ha leszállt, ujjait a kardja markolatára fonja, és előrántja a Tessaigát.*
|
*Elmosolyodik Inuyashán, s bólint. Felugrik a hátára, majd szélsebesen utolérik Sangot. Felnéz rá, s integet neki.*
-Szia!!!!
*Kiált fel. Most kicsit jobbkedvre derült Inuyasha kedvessége miatt, bár lehet nem kéne ennek örülni. XD Kiszámíthatatlan egyéniség.. XD*
|
*Megvárja a többieket, majd amikor Sango Kirarával a levegőbe emelkedik megrázza a fejét és Kagomére néz.*
-Mi jól lefogunk maradni.
*Biccenti meg a fejét, majd közelebbsétál a lányhoz.*
-Ugorj a hátamra és utol érjük!
*Mondja Kagomének és ha a hátán van, gyorsan ide-oda ugrál, s utoléri Sangot. Felnéz rá.*
-Úgy sem hagysz le!
*Nevet fel, majd gyorsítani kezd.*
~Vagyis talán. Jobbis, ha ő ér oda elsőnek. A kis "Mirokujához".~
*Mosolyog el gondolatain, majd picit lassít, hogy a Szellemirtó érjen oda hamarabb.*
|
~Nem mesélek neki erről az álomról, mára ennyi éppen elég volt..~*Inuyasháék mellett lépked Kirara hátán ülve. Kagome szavaira sóhajt, elkerekedett szemekkel néz a lányra.
- Ékkőszilánk? Szellem? Na ne..
*Rázza meg a fejét, s szemeit lehunyva gyűjt erőt. Majd felnéz, és gyorsabb tempóra ösztökéli macskadémonját.*
- Mi jöhet ma még..? Intézzük el gyorsan azt a szilánkot, aludni szeretnék..
*Apró mosollyal lendül Kirara a levegőbe, és bizony Inuéknak rá kell kapcsolniuk, ha tartani akarják a lépést.*
|
-Ha tényleg jól vagy, akkor rendben. De.. olyan furcsán nézel ki. Valami rosszat álmodtál?
*Néz kérdőn Sangora, majd felnéz Inyuashára.*
-Mennyünk.
*Elnéz a távolba, s a Falut kezdi el kémlelni.*
-Valami rosszat selytek... Ékkőszilánk van a közelben.
*Mondja Sangonak és Inuyashának is. Már el is felejtette az előző kis vitát, hisz most erre nincs idejük.*
-Gyorsan mennyünk vissza a faluba! valami rossz dolog történt! Lehet, hogy szellem van a közelben..
*Néz a félszellemre, majd a szellemirtóra. S várja, hogy induljanak. Inuyasha már el si indult, Kagome pedig utána. Visszanéz, s Sangot is megvárja, ha végre elindul.*
|
-Kagome..
*Mondja halkan, majd elengedi a lány kezét.*
~Hogy elhettem ennyire hülye?!?!?! Nem kelett volna kivételesen kihívni ezt a bolhást párbajra. Én hülye... Igaza van annak a lilahajú ostobának.. ostobán viselkedem néha.~
*Megrázza a fejét, s nem szól a bolhásnak, hogy ne mennyen. Ő ugyna nem tartja vissza. Sangora néz, majd bólint.*
-Mennyünk.
~Ez a nap már nem lehet rosszabb...~
*Jelenti ki magában, s elindul a falu irányába. Megvárja míg a többiek is elindulnak, s töprengeni kezd Kagome szavain..*
|
*Sietősen visszaigazgatja a ruhát az alkarjára, s elmosolyodik abban a hitben, hogy csak a borulás miatt fáj. Kagoméra pillant, és mosolyogva, hálásan néz rá.*
- Jól vagyok, ne aggódj, de tényleg jó lenne menni..
~Sora és Miroku kettesben maradtak a táborban..verd ki a fejedből!!~
*Rázza meg fejét, és talpra áll. Látja, hogy Kouga távozni készül. Kicsit sajnálja, hogy átszundította a civakodásukat, jókat lehet rajtuk röhögni.*
- Akkor...mehetünk?
*Csüccsen vissza Kirara hátára és várakozón Inuyashára néz.*
|
*Inuyasha szavaira idétlen grimaszt vág, Kagome szavaira viszont fülét-farkát behúzva bólint. Mint egy kisfiú, úgy duzzog, és láthatóan nem kíván semmit sem mondani. Némasági fogadalmat tett gondolatban, és ezt be is tartja..csak hümmög és morog, a félszellemre pedig csúnyán sandít.*
- Kouga?
*Lép oda Ginta, s főnöke vállára helyezi a kezét. Ő csak morran egyet, és hátat fordítva Inuyashának bólint.*
- Mehetünk, Arlen nem bírja még az ilyen hosszú utakat.
*Azért Kagoméhoz megy, és ha engedi ő is megfogja a kezét.*
- Még találkozunk, kedves..
*A Szellemirtót kivételesen nem reagálja le, ha Inuyasha nem akar minden áron kötekedni, akkor sarkon fordul, s a forgószél szétcsapva álmos falkája között eltűnik a messzeségben.*
|
*Kouga szavaira csak mérgesebb lesz.*
-Kougaa!!!!! Te akkor ígéretet tettél!! Nem szegheted meg!! És én sem vagyok egy tárgy, amiért ennyire veszekedni kellene!!
*Mordul rá, cseppet sem kedvesen. Inuyashára néz, s őt is végighallgatja, de csak megrázza a fejét. Ekkor fogja meg a kezét, s lenéz a földre.*
-Inuyasha.. Engedj el. Ha majd döntöttél, akkor tovább beszélgetünk erről. Addig érezd jól magad Kikyouval.
*Néz bosszúsan a félszellem szemeibe, majd Sangohoz fut, s letérdel mellé.*
-Fáradtnak tűnsz Sango. Mennünk kéne lassan.. bár ha ezek még vitázni akarnak egy sort, azt inkább megvárom. Nem akarom, hogy hülyeséget csináljanak..
*Mondja Sangonak, aki láthatlag feldúlt, vagy egyszerűen csak álmos..*
|
*Durcásan nézi Kougát, s ekkor lép be közéjük Kagome. Meghökkenve hallgatja szavait, s a Kouga résznél, amivel ugye kezdett, azon csak elneveti magát, s helyeslően bólogat.*
-Igen! Hagyd békén Kagomét! Neked ott van az a vöröshajú csaj, Ayame!
*Bólogat még mindig helyeslően, s ekkor hozzá fordul Kagome. Belenéz a szemébe.*
-Nem Kagome.. Nem.. Vagyis, igazad van részben.. De Kikyou a múltam része. Vagyis, nehéz ezt megmagyarázni..
*Megrázza fejét, majd bosszúsan Kougára néz. Felemeli kezeit, s ökölbe szorítja. Szemei csak úgy szikrákat vetnek.*
-Te csak fogd be!! Neked ehez semmi közöd!!
*Lenyugtatja magát, s ismét Kagomére néz.*
-Amielőtt nem simertelek téged, az előtt igen, csak Kikyou létezett a számomra. De az elején őt sem kedveltem, sőt! Meg is akrtam ölni.. De nem tettem. Ahogy téged sem öltelek meg, amikor legelőször találkoztunk. Pedig simén megtehettem volna, ha Kaede nem jön ezzel a nyakláncal...
*Fordítja el fejét, s összehúzza szemeit.*
-De már hálás vagyok neki érte..
*Kagome keze után nyúl, s ha elkapja, akkor úgy folytatja.*
-Kagome. Értsd meg.. Még nem tudok dönteni...
*Fejezi be halkan, majd Sangora néz.*
|
- Megint kezdik..
*Sóhajt fel lemondóan, s Kirara nyakára dőlve karolja át a nyakát. Egyre nagyobbakat pislog, s míg a többiek civakodnak, elnyomja az álom...
Álmai inkább képekből állnak. Miroku szalad egy virágos mezőn, felé, nevetve, boldogan... félhosszú haja lobog a szélben. Aztán hirtelen megjelenik mellette Sora, s egymás kezét fogva nevetnek egymásra. Ledöbbenve kerekednek el szemei, aztán a kép már változik is. Egymással szemben ülnek egy asztalnál, Miroku kedvesen mosolyog rá. ohh, szóval csak képzelgés... aztán Sora huppan le mellé, s a fiú vállát átkarolva megcsókolja. Nyöszörög egyet Kirara hátán, mint aki sírni készül. A fiú az evőpálcikák közé fog egy gyümölcsdarabot, s a lány szájához nyújtva, önfeledt boldogsággal nézi, ahogy Sora szerelemtől csillogó szemekkel lenyeli. A kép ismét vált, Miroku arca mostmár nem boldog, egymással szemben állnak egy kunyhó előtt. Megmondtam már, hogy nem szeretlek. Sajnálom, de Sora egy igazán bájos, és csodálatos lány..ellenben te csak egy Szellemirtó vagy. Nevet fel, mire Sango meghökken. A fiú hátralép, majd megfordulva az ajtó felé indul. Könnyek szöknek a szemébe, s kilépve utána nyújtja a kezét, ám Inuyasha ujjai fonódnak csuklójára, s hátracsavarja kezeit. Még Kirara hátán is megrándulnak arcizmai a fájdalomtól, ami a civakodóknak talán fel sem tűnik. Moccani sem tud Inuyasha fogságában, Miroku pedig a karjaiba vesz egy lila hajú kislányt, s egy csókkal átkarolva Sora vállát eltűnnek a kunyhóban. Inuyasha gúnyos nevetéssel taszítja a földre. Csak egy Szellemirtó..hagyd őket békén. A legjobb lesz ha jó messzire eltakarodsz innen! Bár, nem muszáj.. Ördögi vigyorral tűri fel ingujját, harciasan vicsorogva. Hirtelen kibillen egyensúlyából, az álombeli kép is megdől, majd egy puffanással Kirara hátáról a földre borul. Felnyög, szemhéjai felpattannak, szemeiből patakonként gurulnak végig arcán a sós könnycseppek. Olyan hihető, olyan valósághű álom volt.. Inuyasha és Miroku szavai még tisztán égnek a fülében. Kirara kíváncsian néz rá.*
~Csak egy rossz álom..~
*Magát nyugtatgatva ül fel, ám rögtön fel is szisszen, s karjához kap. Idegesen elkerekedő szemekkel fejti le alkarjáról az anyagot. Bőrén vörös ujjnyomok találhatóak, mely jelzik a félszellem erős szorítását.*
 |
*Vicsorog Inuyashára, mikor betoppan Kagome közéjük. Meg sem moccan, a szavait hallva viszont szemforgatva karba teszi a kezeit.*
- Nem értem, miért jössz folyton ezzel... *morog, s durcásan leül a földbe, török ülésben, az eget nézve.*
- Elmondtam ezerszer, de elmondom mégegyszer: Ayame N-E-M É-R-D-E-K-E-L-! Megvédem természetesen, hisz a falkáink ősidők óta szövetségesek, de N-E-M V-E-S-Z-E-M E-L F-E-L-E-S-É-G-Ü-L-! Nem szeretem, nem érzek iránta semmit, és ezt jobb, ha ő is felfogja. Csak viccelődtem egy kislánynak egy ostoba éjszakán, ha ezt ígéretnek vette, az már nem az én bajom. Ez nem magyarázat, ez az igazság.
*Bólint egyet, és vet egy oldalpillantást falkájára, majd Kagoméra. Szeretné, ha a lány egyszer s minden korra végre megértené.. Az Inuyashára vonatkozó résszel viszont bőszen egyetért, bólogatva vigyorog.*
- He! Úgy van! Egy halott lányért rajongsz, úgyhogy semmi okod Kagome és közém állni, blöki.
|
*Fejcsüválva nézi a párost, s Sangora néz, majd a két fiú közé beáll, s megállítja őket a két kezét kitárva.*
-ELÉG!!!!!! Fejezzétek be!! Nincs miért harcolnotok!! Vagy igen? Miattam kellene? Nem hinném... *Kougára viszi tekintetét* Kouga... Neked ott van Ayame. Neki már megígérted, hogy feleségül veszed, szóval nem szegheted meg! NEM! Ne szólj semmit! Magyarázat nincs erre! Ő a tiéd és kész! És.. *Inuyashára viszi tekintetét* Te.. pedig Inuyasha! EGy halott lányért rajongsz!! Kikyouért! Rendben. Akkor legyne ő a tiéd!!!!!! De akkor ne harcoljatok miattam!!
*Mondja hangosan, majd hátrébb megy már lépést.*
-Csak ennyit akartam...... Ha még mostis akarjátok folytatni a harcot, akkor indokot várok!
*Mondja, közben a két fiú között cikázik a szeme.*
|
*Meglepődik, mégis örül, mikor Kouga marad. Foga fehérjét kimutatva húzza elő a kardját.*
-Ehh... Bolhás. Most meghalsz!
*Jelenti ki, s ha Kagome nem szól semmit, támadásba lendül... Közben végig a bolhás szemeibe néz.*
~Most már biztosan le tudlak így győzni. Gyenge vagy és sebzett!~
|
- Ezek nem normálisak...igaz, Kirara? *Dől rá macskadémonja nyakára, ki egyetértőn nyávog. Oldalra billentett fejjel néz Kagoméra, remélve, hogy elkapja a pillantását.*
- Nem tudnál csinálni valamit?
*Kérdezi egy sóhajjal. Semmi hangulata most a civakodásukat végignézni..ráadásul szeretné látni, hogy Miroku egyben van-e még. És Sora is egyedül maradt a kunyhóban..*
- Hogy tudnak folyton csak veszekedni?
*Csóválja meg a fejét, az eseményeket figyelve.*
|
*Már épp indulna, mikor meghallja a blöki szavait. Széles vigyorral feltűrné az ingujját, ha lenne olyanja..*
- Áh, harcolni akarsz, blöki?
*Vicsorog jókedvűen, int falkájának, akik fejcsóválós sóhajjal hátrébb húzódnak.*
- Ha ennyire akarod, kilapítalak, pincsi..
*Kagoméékra néz, miközben az ujjait és a nyakát ropogtatja.*
- Álljatok hátrébb, amíg móresre tanítom ezt a nagyszájút. Ne féljetek, hamar végzek!
*Kacsint a szívszerelmére, és Inuyashára néz.*
|
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
