|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Yume sikítva a földre puffan, dehát már megszokta... feltápászkodik, és a ruháját leporolva néz fel a farkasdémonra. A szavaira bólogat, és hosszan integet Kouga után*
- Viszlát pótpapa!
*Mirokuék érkeztére Sango fürgén felkapja a Kouga által cipelt motyóit, és mire Inuyasha felvethetné, hogy aludjanak, már régen a kunyhóban jár Mirokuval. Hanyagul ledobálja a sarokba fegyvereit, felszerelését, és a Szerzetes mellé térdelve a sarkaira ül. Éberen figyeli, hisz most neki kell rá vigyáznia! Igen! Meg kell védenie a barátnője apuját! Azonban egyre nagyobbakat pislog, és rövid időn belül kidől oldalra, majd szép lassan, az oldalán fekve el is alszik csak úgy simán a földön.
Yume nagy boci szemekkel pislog fel Inuyashára, és kinyújtja felé a karjait, de mivel nem hiszi, hogy pótpapuja felvenné, így inkább rakoncátlan, de jókedvű vigyorral szalad utána. Az ajtóban megállva, félszegen pislog körbe, odatotyog az addigra alvó Inuyashához, leheveredik mellé, felemeli az egyik karját, bemászik alá, majd visszaengedve magára a mellkasához bújik, lehunyja a szemeit és már ő is alszik.*
  |
*A faluba érve elengedi Yumet, az hogy talpra esik-e vagy sem, az nem rá tartozik. A földbe fúrja a csonttörőt, a kardot, meg minden egyéb csecsebecsét, türelmetlenül ácsorog egy darabig, majd a kislányra néz.*
- Szólj a szüleidnek, hogy én elmentem.
~Három nap múlva visszajövök Kagoméhoz...~
*Bólint egyet, de ha a kislány kérdezne valamit, észreveheti ahogy feltámad a forgószél, s a farkasdémonnak már hűlt helye.*
|
*Kouga kérdésére összeszorított fogakkal néz rá.*
- Maradj csöndben, te bolhás!
*Morran rá, s segítene Mirokunak, de nem engedi. Azért mellette lépked, néha lenéz Sangora is.*
~Jobb lenne, ha felnőtt lenne... úgy több hasznát veszem...~
*Megvonja vállait, s ahogy beérnek a faluba körbenéz. Mirokura néz, s bólint neki. Sangora néz, s a kunyhóra bök, majd YUmera, s ismét a kunyhóra bök.*
- Aludjunk. Holnap hosszú napunk lesz
*Szokásos szlogen', s belép a kunyhóba. Lefekszik a másik ágyra, s lassan elalszik.*
|
*Elhesegeti Inuyashát maga mellől, s egyedül indul el.*
- Megy egyedül is
*Mikor Sangora letérdel mellé elmosolyodik.*
- Semmi bajom
*Felegyenesedik, s együtt mennek a falu felé. Sóhajtva látja meg a házakat, s célirányosan az egyik kunyhóba megy.*
- Lefekszem... hosszú volt a nap...
*Szól hátra. S int Inuyashának is.*
- Rád is rád fér a pihenés! És mindenkire
*Néz körbe, s belép a kunyhóba. Az ágyra fekszik, s el is alszik egyhamar.*
|
*Kirara lehasal, hogy megkönnyítse Inuyasha dolgát, és Sango a morgolódás ellenére is segít. Miután a félszellem felkerült a macskadémon hátára, ő is felszáll mögé. Nem fog gyalogolni.. A kérést ugyan nem fejezi be, megpaskolja Kirara oldalát.*
- Kirara! Siessünk!
*A cica pedig helyeslő morgással a levegőbe szökken, s fürgén kapkodva lábait a falu felé indul. A táj egyre inkább ismerőssé válik számára, így gyorsít, és ha semmi sem akadályozza meg őket, hamar megérkeznek a faluba. Sango mint mindig, most is meghatódik szülőfaluja látványától, de kivételesen nem mutatja ki, s amint a macskadémon nagy robajjal földet ér, lemászik a hátáról és segít Inuyashának is.*
- Gyere, bekísérlek az egyik kunyhóba! Pihenj le, amíg szedek gyógyfüveket!
|
*Összegörnyedve áll, s a macskadémonra néz, majd Sangora.*
-Ha fel tudnék szállni, hidd el... megtenném...
*A következp kérdésre, összeszorított szemekkel válaszol.*
-Szerinted jól vagyok??
*Kérdezi komoran, majd végül megpróbál felszállni Kirara hátára.*
~Ki kell még bírnom egy darabig... De nem maradok nyugton túl sok időt... Az biztos.~
*Gondolkodik magában, s végül sikerül felmásznia a macskadémon hátára, majd kérlelőn Sangora néz.*
-Siessünk... Nem bírom so...
*Megcsóválja fejét.*
~Nem, nem szabad panaszkodnom...~
|
- Tedd félre a büszkeséged végre!
*Teszi csípőre a kezeit, de Inuyasha végre elfogadja a segítséget. Felhúzza őt, és az első kérdésére válaszolva felnéz az égre.*
- Nem tudom, miért tette..
*Felsóhajt, elhessegetve a rossz gondolatokat macskadémonjához fordul, Kirara pedig lángcsóvák kíséretével magára ölti nagy alakját, s Inuyashát körbesétálva megáll mellette.*
- Szállj fel a hátára, úgy gyorsabban odaérünk! Jól vagy? Tarts ki még egy kicsit..
*Lép közelebb az összegörnyedő Inuyashához együttérző, kicsit talán aggódó pillantással.*
|
*Sangora néz, mikor letérdel mellé, s el is fordítja fejét.*
-Hogy tehette ezt...?
*Töpreng hangosan, s a Szellemirtó következő kérdésére ránéz.*
-Nem kell, hogy segíts! Megoldom egyedül is, ha bajom van!
~Vagyis ez most nem fog menni...~
*Megcsóválja a fejét, majd mikor a lány a kezét nyújtja felé, ő is nyújtja.*
-Rendben. Segíts, ha annyira akarsz...
*Sango segítségével feláll, de a fájdalom ismét belehasít, összeszorítja szemeit, s lehajtja fejét. Közben a kezét a sebén tartja... legalábbis azon, ami a mellkasánál van.*
|
*Amint meglátja Kikyout, kilép utána és a lélekrablók után, karja is meglendül..de nem dobja el a bumerángot. Értelmetlen lenne. Inuyasha szavaira megfordul, halvány mosollyal figyeli, ahogy egy fához vánszorog. Kirarára néz, és utána kocog, csonttörőjét a földre ejtve térdel le Inuyasha mellé. Macskadémonja visszaváltozik eredeti alakjába, s vékony hangon nyávogva bámul a félszellemre.*
- Elég csúnyák a sebeid..
*Csóválja meg a fejét, körbenéz, majd sóhajt. Rövid töprengés után bólintva feláll.*
- Visszaviszlek a Szellemirtók falujába, ott el tudom látni a sebeidet! Fel tudsz állni?
*Körbenéz, miközben a kezét nyújtja, hogy segítsen, de ez a dolog akkor sem hagyja nyugodni.*
~Kagome és Miroku is a legjobbkor mentek el.. de talán a falumban levő gyógynövényekkel el tudom látni a sebeit.~
|
*Sango szavaira, s mozdulataira nehezen kinyitja a szemét, s érzni, mikor kihúzza a nylívesszőt. Felszisszen, s megpróbál felállni, de nem sikerül neki. Végül térdelésbe "Mászik", s kezével támaszkodik. Nehézkesen Sangora néz.*
-Köszönöm Sango, hogy nem hagysz magamra.
*Egy félmosoly, s újra a földre esik. A mellkasához kap, végül feláll. Nem érdekli, hogy ömlik belőle a vér, nem adja fel egykönnyen. Szemével fürkészi Kikyout, de már nem látja. Csak a felhőt, melyen elmegy a lélekrablóival együtt. Egy fához vánszorog, aminek nekidől, s a sebéhez szorítja erősen a kezét, majd lerogy a fa alá. Sóhajtva néz el oldalra.*
~Kagome... Bárcsak itt lennél...~
|
*Lenézően pillant Inuyasha felé,de most rögtönjében nem lő nyilat...-Tudod te azt...-Érkezik halkan a válasz.Újabb nyíl feszül,és siettetve tehát az félrerepül...~A fenébe!Na mindegy,egyenlőre ennyi elég...~A faágról lelépett,egy felhő jött alá a semmiből.Arra lépett.Eltűnt egyszerre ő is,és a szellemei is.De ott voltak...Követi Sangoékat.*
|
*Ahogy elkapja csonttörőjét, Kirara hátrébb libben a lendülettől, de céltudatosan a levegőben marad. Sango a fát fürkészi, mely ugyan kidőlt, de semmit sem ért vele.*
- Inuyasha!
*Kiált fel, amint egy újabb nyílvessző suhan felé, de hiába.. Macskadémonjának szólnia sem kell, morranva érkezik meg a félszellem elé, pajzsként védve őt, és a fát figyelve.*
- Ne merészelj meghalni!
*Ugrik le Kirara hátáról, és a félszellem mellé térdelve körbenéz. Házikedvencére számíthat, bár nem hiszi, hogy újabb vessző jönne. Maga mellé helyezi a csonttörőt, s egyik kezét Inuyasha feje alá csúsztatva emeli meg, míg a másikkal ráfog a nyílvesszőre. Mély levegőt vesz és kihúzza azt a félszellem mellkasából, s egyszerűen a csonttörő mellé dobja.*
- Inuyasha, térj magadhoz!
*Rázogatja meg, és ha nem reagál, a csonttörőt felkapva áll fel, s maga elé tartva körbenéz, szemeivel Kikyout keresve.*
~Mi folyik itt?~
|
*Meglepődik Sangon, s látja, ahogy a fa ketté áll, majd Kikyou egy másik fán jelenik meg. Nem látja teljesen az alakját, így közelebb megy, de amint tesz egy lépést, máris megjelen egy újabb nyílvessző bukkan elő. Arrébb ugrana, de nem tud, így mellkasába fúródik, s összegörnyedve a földre borul.*
-Miért... csinálod... ezt... Kikyou?
*Hallatszik a kesergő hang, nagyon halkan, s elsötétül számára a világ. Már annyi erő sincs benne, hogy a nyílvesszőt kihúzza.. Elájul teljesen, s eszméletét veszti.*
|
*-Igen...-Hangzik suttogva a levelek közt.Ahogy Sango visszafordul,észreveszi,de hát akkor is későn...nem reagál valami gyorsan a csontörőre,mikor a fa ketté áll,ő eltűnik.És egy másik fán jelenik meg.Szeme nem is látszik...haja takarja,azaz egy árnyék,amitől nem látni...Nem szól semmit.Ha Inuyasha nekimegy,akkor egy újabb nyíl talál bele...*
|
*Meglepődik, mikor Inuyasha összerogy. Szemeivel a fájdalom okát keresi, és meg is találja egy nyílvessző személyében.*
~Kikyou?~
*Hunyorogva méri be azt a területet, ahonnan a lövés érkezhetett. Nem habozik, annyira nem bolond, hogy hagyja meghalni a félszellemet, még akkor sem, ha Kikyou áll a dolog mögött. Kirara meglendül, a fa felé suhan, és amint Sango bedől, elkanyarodik, ezzel egy időben a bumeráng is meglendül.*
- Csonttörő!
*Nem habozik, elhajítja csonttörőjét a fa felé, mely ha el se találja a papnőt, legfeljebb kettészeli a fa törzsét. A kanyar ívében megállítja macskadémonját, és kezét a magasba emelve várja vissza fegyverét.*
|
*Sango kijeletésére csak sóhajt, s nézi ahogy felül Kirara hátára. Körbeszaglászik mégegyszer, s hirtelen valami fájdalom hasít a hátába, de nem olyan, mint Kagome "fekszik"jénél, hanem... egy nyílvessző által okozott fájdalom. A fájdalomtól összerogy, s kezével támasztja meg magát, s egyik kezével a nyílvesszőhöz nyúl, majd rátekeri ujjait, s kihúzza. Ez is nagy fájdalommal tölti el, de kint van. Ránéz a nylívesszőre, s halkan megszólal.*
-Ki...k...you...
*Lassan, s nehézkesen feláll, majd megfordul. Kikyout fürkészi szemeivel, de csak a lélekrablókat látja meg. Ismét megfájdul a sebe, de nehézkesen elindul a kardja felé, amit elejtett, mikor a nylívessző a hátába fúródott.*
~Miért tenne ilyet Kikyou? Nem...~
*Megcsóválja fejét, majd felveszi a Tessaigát a földről. Körbenéz.*
|
*Egy fán áll.Feszül az íj húrja,egyre hátrébb,majd megáll,és a nyíl oly gyorsan akár egy ágyugolyó,kirepül az íjból.Egyenest a kutyaszellem hátába.Se kiáltás,se megjelenés,se semmi,csak az íj.Kicsit gonosz arcal nézi ahogy Inuyashát ahogy összesik.A lélekrabló szellemek jelenlétét is érezeti a félszellem.Látta hogy Sango elment,de nem is nagyon érdekelte.Csak ott állt a fán,látszott igaz,bár nem zavarta...*
|
- Elmész?
*Akad fent a mondaton félig aggódva, félig csalódottan. Mikor Miroku megfogja a kezét, kihúzza magát, s összehúzza a szemeit.*
- Biztosan nő van a dologban!
*Dünnyögi félhangosan, de azért még hosszan utána bámul, integet is. Sóhajt egyet, és lenéz a földre.*
~Vigyázz magadra..~
*Inuyasha szavaira csak mérgesen rápillant, s felül Kirara hátára. Megérdemelte és kész. Tűntető hallgatásba merül, ám mikor a félszellem egy szellem jelenlétét említi, felkapja a fejét. Töpreng egy kicsit, majd bólintva leemeli hátáról csonttörőjét.*
- Éppen jókor.. végre kiadhatom valahol a feszültséget.. Kirara!
*Macskadémonja a levegőbe szökken, s mindketten a tájat kezdik fürkészni a szellemet várva.*
|
*Sango szavaira csak gúnyosan odanéz.*
-Méghogy megérdemeltem??? Miért?? Talán mert nem akatzam, hogy elmennyen???? Ez olyan nagy baj?? Ceh...
*Megcsóválja fejét, s Miroku távozására sem figyel annyira, csak köszön neki.*
-Szia Miroku.
*Karbatett kezekkel fordít hátat Sangonak, s motyog valamit..*
-Ehh... Miroku... megbánod, hogy egyedül hagytál Sangoval... csak ne lepődj meg, ha vélezlenségből valami történik vele...
*Dörmögi az orra alatt, majd megfordul végül.*
-Nos, Sango? Meddig piszkálsz még? Ehh... Vagy Miroku után mész?
*Kérdezi teljesen átlagos hangon, ám a fájdalom belehasít a hátáb, s odakap a kezével, majd összegörnyed..*
-Kagomee... Tényleg megbánod, hogy ezt tettedd...
*Mondja halkan, majd nagy nehezen felegyenesedik, s körbeszimatol.*
-Hm. Szellem jelenlétét érzem. Ilyenkor kéne Kagome...
*Megcsóválja fejét, majd sóhajt.*
-Biztosan szellem van a közelben... érzem a szagát!
*Elmondja még párszor, s körbe is néz, majd Sangora figyel, s közben előrántja kardját.*
|
*Sango kedvességére csak megcsóválja fejét, s ő is a botjára néz. Elmosolyodva, s nevetve válaszol.*
-Sango... Szerintem elég könnyű. Tudom egyedül is vinni. Nem kell ennyire aggódnod miattam!
*Nevetése ellhallgat, majd megfogja Sango kezét.*
-Nekem néhány napra el kell mennem. De sietek vissza! Ígérem, Sango!
*Lehajtja fejét, majd elengedi a lányt, s hátrébb lép egyet.*
-Ti csak mennyetek a faluba! Szerintem egyszerre érek vissza Kagoméval. Sietek!
*Nyugtatja Sangot, ha kell, majd megfordul, s elindul. A botján támaszkodva sétál, lépked el... messzire... Majd visszajön, vagy nem?*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
