|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Igazad lehet.. *Feláll és Sango után megy*
- Valahogy ez kiment a fejemből. *Meglepődik*
Kagome aggódik? és miattam? ugyan.. *sóhajt egyet* az kizárt *mondja halkan de mosmár figyel azért körbe és Sangot követi közel.*
*Lassan odaérnek és bemegy a házba. Leül az egyik üres sarokba és csak nézi a lobogó tüzet amint kicsiny lángjai csapdosnak. Nem szól semmit.. Kagoméra néz óvatosan* ~Kagome..~
*Majd elfekszik és a lángot nézi továbrra is*
 |
*Meglepve hallja Kagome szavait, bár nem kell sokáig gondolkoznia, hogy összerakja a képet. Sóhajt egyet, és ahogy a lány berobog a házba, megcsóválja a fejét.*
- Csökönyös egy félszellem, még akkor is ha ember..
*Dünnyögi egy sóhajjal, Kirara hangjára odakapja a fejét. Elmosolyodva leguggol hozzá, majd elkomolyodva a házra néz, végül arra amerre jött.*
- Te maradj Kagomeval. Én segítek rendberakni Inuyasha fejét..
*Bólint, és feláll. Kirara beszökdécsel a házba, és ha Kagome nem kergeti el, akkor összegömbölyödik a feje mellett, Sango pedig az árnyakat fürkészve, csonttörőjét fogva lépked a dombok felé. Amint meglátja Inuyashát, leemeli hátáról fegyverét, és ha a félszellem túlságosan is mereng, akkor érezheti ahogy a bumeráng a fején koppan egy jókorát.*
- Csökönyös vagy!
*Vágja Inuyasha fejéhez, miközben visszahúzza a fegyverét, és a hátára emeli. Csípőre, majd karba teszi a kezeit.*
- Csökönyös, másrészt felelőtlen! Ne akarj nyílt célpontot nyújtani Narakunak. Csökönyös, felelőtlen, másrészt ostoba! Kagome aggódik miattad, te pedig itt lógatod az orrod! Szedd össze magad!
*Emeli meg a hangját, sarkon fordul, és durcásan elrobog. Nem, nem morci ;)*
|
*Sango kérdésére összerezzen, s bólint.*
- Igen.. valahogy úgy..
*Dönti oldalra a fejét, s hátranéz. Meglepve látja, hogy Inuyasha sehol. Szusszan egyet, s megrázza a fejét.*
- Rendben.. maradjon csak ott. Egyedül..
*Von vállat, s Kirarára néz, majd a szellemirtóra. Biccent neki, s berobog a házba, s ezzel a lendülettel le is fekszik. A plafont fürkészi egy darabig, majd az oldalára fordul.*
- Csökönyös..
|
~Nem félek semmitől~ *Majd észreveszi hogy Kirara elmegy Kagoméval, de ő ottmarad nem halgat a lányra most. Csak ül és nézi az eget, gondolkodik próbálja "tisztázni" magát, kezét szívére teszi, ekkor pillanatra eszébe jut valami... egy emlék.. Kikyou emléke..* ~Mért.. mért kellett hogy ez történjen.. ÉS Kagome..~ *De valahogy megszakad gondolata, elfekszik a fűbe és nézi a csillagokat. Néhol hosszasan lehunyja szemét és Kikyou majd Kagome villan be elötte.* ~Bár érteném.. tudnám..~ *Majd kinyitja szemét és megint hosszasan nézi a csillagokat.. ásít egy nagyot*
~A lányok már valószinüleg alszanak~ *Gondolja és felül majd a földre néz kissé szomorúan.. mindig egy szó jár a fejébe..*
~Miért?~ *S csak néz maga elé majd ismét az égre és ez a kérdés ismétlődik benne*
|
*Körbenéz a házban, és amíg a többiek eltűnnek valamerre, ő összekészíti nagyjából az alvóhelyeket. Persze sokáig szemez az egyik sarokkal, végül dönt, és megcsinálja magának régen használt függőágyát. Elégedetten bólint, nyújtózik egyet, de még mindig tök egyedül van. Sóhajtva kilépked a ház elé, és körbenéz. Látja Kagomét közeledni, így elmosolyodik, de szemeivel Kirarát keresi. Épp az égre néz, mikor megakad a pillantása a holdon.*
~Újhold.. akkor Inuyasha ma.. hmm, hencegő~
*Húzza szélesebbre a mosolyát, de vissza is siet a csonttörőjéért. A hátára emeli, és úgy lépked ki ismét. Ha Kagome hallótávolságon belülre ért, megszólítja.*
- Ma Inuyasha..? Akkor én őrködök Kirarával. Nem lenne szerencsés, ha lebukna ezen az éjszakán.
*Néz fel ismét a holdra, majd vissza a lányra, végül ismét körbe Kirarát keresve szemeivel. A macskadémon persze rettentő jól mulat Inuyasha társaságában, bár egy mukkot sem ért, de néha egyetértőn felnyávog. Kagomét meglátva azonban hátracsapja a füleit, feltápászkodik kényelmes helyéről, visszanéz a féls..emberre, és sietve a lány után szökdécsel.*
|
*Sangora néz, s figyeli, ahogy eltűnik a függöny mögött. Összehúzza szemeit, s Inuyasháék után néz. Töpreng egy kicsit, s elindul utánuk, de egy fa mögött megáll, s az égre néz. Elgondolkozik, s mikor visszanéz a félszellem már nem is félszellem.. meglepődik, s elhúzza a száját.*
~Nagyon okos.. átváltozott és kint ücsörög..~
*Lassan odalépeget mögé, s lenéz rá.*
- Szerintem gyere be a házba. Még megtámad valami szellem
*Néz az égre, s ha jön, ha nem, elindul visszafelé, s a faluba érve megint elmereng.*
|
~Sango nagyon más most mint szokott..~ *Majd észre veszi Kirarát*
-Gyere Kirara menjünk járjunk egyet, hagyjuk a lányokat kicsit. *Majd Kirarával együtt elindulnak sétálni kicsit odébb a dombra, lassan oda is érnek majd leül a fűbe, mellé Kirara*
~Jaj ne.. el is felejtettem.. újhold~*Alig kimondta haja feketévé válik és kutya fülei eltünnek*
-Kirara.. te sem érted a lányokat..? néha mindent megtennék hogy megértsem őket.. Kagome is.. *felnéz az égre majd picit szomorúan de gondolkodóan elmereng. Pár perc múlva Kirarára néz majd megint az égre* De hisz mibajom.. már magamat se értem néha.. furcsa érzések mardosnak belül. *Kirara csak néz rá és félredöntött fejjel figyeli őt* Bár tudnám mi van velem..
|
~Akkor sincs igaza! Működik nélküle tökéletesen minden! Sőt!!~
*Még mindig morcoskodik, közben pedig szépen elvitázgat magával. A házakat is figyeli, és amint észreveszi hogy elrobogott a célpont mellett, azonnal megtorpan és visszatolat. Ekkor jön oda hozzá Kagome. Hátranéz Inuyashára, végül visszafordul barátnőjéhez, és makacsul bólint.*
- Nem beteg, csak férfi!
*Fejti ki kicsit még mindig haragos véleményét, ezzel téve egy enyhe célzást a férfi nemről kialkotott mostani képére.. Kirara hátán ismét feláll a szőr, nem érti gazdája hogy képes ilyen sokáig lángolni, így inkább bemenekül Inuyasha lábai mögé. Ma vele alszik! Sango pedig a házra mutat.*
- Ha jól tudom ez az..
*Lépeget fel a lépcsőn, és bekukkant, majd el is tűnik függöny mögött.*
|
*Inuyasha duzzogását látva szemforgatva sóhajt, a kérdésre elmosolyodik.*
- Te ezt nem értheted..
*Siet előre Sangohoz, s elindul a házikó felé. Inuyasha tekinetét megint érzi magán, de nem teszi szóvá. Sangohoz hajol.*
- Szerintem mi baja Inuyashának? Folyton néz.. és olyan furcsán.. nem beteg?
*Neveti el magát, majd egy sóhajjal felegyenesedik.*
|
- Jólvan nem nézlek.. *duzzogva Kagoméhoz hajol* Most mi rosszat mondtam Sangonak? *mondja halkan*
-Nem értem.. ~Nem értem a lányokat.. mindig furán viselkednek, Sango meg végképp most..de Kagome is az tud lenni sokszor~ *Majd elindul a kis házikó felé Sango után, és csak nézi hogyan siet előre a lány duzzogva. Kagoméra séta közbe fél szemmel hátranéz jön-e utána*
 |
*Elkerekedett szemekkel néz macskadémonjára, aki kifejezetten élvezi a sok dícséretet. Már épp karba tenné a kezeit, mikor Kagome kissé bizonytalanul, de neki is odabök egy köszit. Mosolyogva biccent, ekkor érzi meg Inuyasha kezét a vállán. Meglepve ránéz, a szavait hallva viszont durcásan félrefordítja a fejét.*
- Ugyan, ha Miroku inkább nőcskékkel szórakozgat, ahelyett hogy velünk keresse Narakut, akkor tegyen így!
*Nem, nem vibrál körülötte a levegő, és egyáltalán nem ideges ;) csak a hangja kicsit hideg, dehát megesik.*
- Kirara!
*Szól házikedvencének, és elindul a ház felé, amit kaptak. Remélhetőleg jönnek a többiek is, de már nem igazán néz hátra. Ismét robog.. *
~Méghogy nélküle nem csapat a csapat.. ostobaság! Igen, az!~
*Bólogat mufurc arccal, s lenéz macskadémonjára, aki ismét tisztes távolságot vesz tőle.*
|
*Inuyasha szavaira behúzza nyakát, s elmosolyodik. Sango intésére bólint, s odaszalad.*
- Remek! Ügyes voltál Kirara!
*Mosolyog a macskadémonra, majd sietősen Sangora néz.*
- Öhm.. neked is köszi, aaaa...
*Akad meg a szava, már csak azért is, mert Inuyasha őt nézi. Értetlen arcot vág, majd összehúzza szemeit. Megrázza a fejét.*
- Ne nézz már így!!
*Fordul el, s Kirarához baktat, megsimogatja, de egyből fel is enyhül. Az ég felé fordul, s úgy kezd el töprengi, de ezt be is fejezi.*
|
- Hallottam ám! *Néz Kagoméra*
-Nem, nem félek!*Majd látja Sango int nekik*
-Legalább nem kell kint aludnunk, így mégiscsak jobb. *Odamegy és kivételesen megdicséri Kirarát*
-Ügyes voltál Kirara *mondja közbe tekintete másik fele Kagoméra irányul* ~Sangonak igaza van.. a jövőből jött.. de..~ *Majd gondolata félbe szakad, Sangora néz és vállára teszi a kezét*
-Ne aggódj megtaláljuk, nélküle úgysem csapat a csapat *mondja mosolyogva majd ismét Kagome felé veti tekintetét*
|
*Inuyasha kérdésére ő is közelebb hajol, lopva Kagoméra néz, de aztán pillantását vissza is kapja a félszellemre. Kézfejét szája elé emeli.*
- Nem tudom, ő mindig furcsa. Hisz a jövőből jött..
*Von vállat, és tesz hátrébb egy lépést. Ám amikor Inuyasha kijelenti, hogy nekik pihenniük kell, felháborodik.*
- Hé!
*A további szavakra ledöbbent arcot vág, de ahogy a félszellem befejezi, arckifejezése unottá változik.*
- Hencegő..
*Dünnyögi az orra alatt, s egy mély levegőt vesz, hogy mondjon még valamit, de Kirara kiszökken a karjaiból. Értetlenül néz rá.*
- Hová mész?
*Utána siet, macskadémonja pedig egy falusihoz vezeti. Hátrasandít Kagoméra és Inuyashára, de most a sarkára áll... Miroku kipróbált módszerével próbálkozik, ám erre semmi szükség, mivel a falusi - Kirarát meglátva persze - azonnal meginvitálta őket a házukba. Integet a párosnak.*
- Kirara megoldotta a szállást!
*Leguggol a macskadémonhoz, és megsimogatja a fejét.*
- Mert te olyan ellenállhatatlan vagy, igaz? Nem kell ide Miroku!
*Bólint makacsul, bár inkább morcosan, s felegyenesedik.*
|
*Sango kérdésére megrázza a fejét.*
- Nem! Nem! Nem! Semmi!!
*Sóhajt egyet, s lehajtja a fejét. Látja, hogy Inuyasha most Sangoval sutyorog, s csípőre teszi kezeit, s úgy néz rájuk.ˇ*
~Biztos rólam beszélnek.. tuti.. ér ezzel ki érdemelte.. nem.. de ha megtudom, hogy mit mondott, akkor..~
*Egy fejrázással befejezi gondolamenetét, s leengedi kezeit. Inuyasha további szavaira értelmes arcot vág, majd elmosolyodik.*
- Csak nem félsz, Inuyasha?
*Néz rá jelentőségteljes pillantással, majd megcsóválja a fejét.*
- Méghogy a legerősebb..
*Dünnyögi az orra alatt, s elnéz a házacskák felé.*
|
- Semmi baj Sango.. csak azt mondtam Kagoménak hogy tovább is állhatnánk hogy haladjunk. *Sangohoz hajol majd odasúgja*
-Szerinted mibaja velem? Elöbb olyan furcsán nézett felém.. *Majd kihúzza magát*
-Bár az is igaz hogy éjszaka nem kéne menni nehogy ránk támadjanak, nem félek én semmitől, de a pihenés kell nektek. De majd én vigyázok rátok. Hisz én vagyok a legerősebb. *Mondja kissé öntelten*
|
*Amíg Kagome Inuyasha kérdésére próbál válaszolni, az egyik falusival tárgyal. Néha bólogat, néha a fejét ingatja, végül egy sóhajjal megrázza a fejét, és az ellépkedő férfi után néz.*
~Ez Miroku nélkül nehezebb, mint hittem..~
*Kagome kérdésére összerezzen, sietve kihúzza magát és a páros felé fordul.*
- Hát, ebben a faluban nem látják szívesen az idegeneket. Talán Miroku ezért is ment tovább.. mindenesetre kell egy jó alibi, vagy egy nagyon kedves család, hogy szállást találjunk. *Kirarára néz, egy ujjal megcirógatja az állát* Vagy ma is a szabad ég alatt alszunk..
*Macskadémonjának nem tetszik túlságosan az ötlet, és ezt nyávogással ki is fejezi. Sóhajt, és ahogy elnéz a többiek felé, azonnal össze is húzza a szemeit. Kagome sutyorog..ez rosszat jelent. Vonakodva közelebb lépked.*
- Valami baj van..?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian, aztán fejrázva az égre néz.*
|
*Sango szavaira sóhajt, Inuyasha kérdésére elkerekednek szemei, majd zavartan félrefordítja a fejét.*
- Semmi..semmi.. ne is figyelj rám
*Inkább Sangohoz fordul, majd eszébe jut a csábító szó.. hmm.. nem, most nem érdemli meg.. majd később.. töpreng még egy darabig, majd bólint.*
- Akkor menjünk szállást keresni?
*Halkan hozzáteszi, de úgy, hogy csak Inu hallja.*
- Bár ez Mirokunak biztos könnyebben menne..
*Eltakarja a száját is, hogy Sango le se tudja olvasni a szájáról. Elmosolyodik, s oldalra dönti fejét.*
|
- Szóval itt is járt az a nőcsábász.. *Mondja halkan majd Kagoméra néz*
-Mond Kagome mért néztél elöbb rám olyan érdekesen? ~Biztos valami nem tetszik neki~ *Közben nézelődik hátha meglát egy kis házikót ami szállást adhatna nekik éjszakára.* ~Azért kiváncsi lennék mi jár a fejébe Sangonak meg Kagoménak~
-Ha nem találunk szállást akkor tovább is mehetnénk hogy haladjunk. *Jelentette ki kissé morgolódva*
|
*Felriad az éjszaka közepén, feje elég erősen sajog. Ahogy felül, tekintete Mirokura vándorol. Elmosolyodik, hasra fekszik vele merőlegesen, felkönyököl s állát tenyerébe támasztva elkezdi figyelni. Ahogy megbabonázva bámulja, a semmiből előkerülő kékes por hullik a fejére, mire prüszkölve tüsszent egyet. Talán Miroku is felébredhet-e hangra, de nem zavarja. Lehunyja szemeit, és ajkait csücsörítve a szerzetes arca felé hajol. Így persze nem látja, ahogy a por helyét kékes fény veszi át, mely körbeöleli őt, s először észrevétlenül, centiket, aztán hirtelen megnő eredeti méretére. Ahogy elcsattan egy puszi, ha elcsattan, felnyitja szemeit és elégedett mosollyal visszahúzódik. Kirara odaszökken hozzá, s ahogy megsimítja, pillantása megakad a kezén. Meglepve néz tenyerére, majd felülve végigfuttatja pillantását magán.*
~Nahát..én..talán csak álmodtam.. de az előbb mintha kisebb lettem volna.. és a fejem.. *halántékához nyúlva összeszorítja a szemeit, majd Mirokura néz* és miért akartam megpuszilni? Áhh, csak valami ostoba álom..~
*Visszadől az oldalára, és lassan elalszik.
Valószínűleg legutolsónak ébred fel, akkor is arra hogy Kirara a fejével őt bökdösi. Felül, értetlenül végigsimít a fején.*
- Mi a baj, Kirara?
*Macskája a hátsó ajtóra bök orrával, majd visszanéz rá. Bólint, csendesen átöltözik harci ruhájába, kireteszeli az ajtót, betolja maguk után, majd a macskadémon hátán eltűnik a felhők között.*
  |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
