|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:24 - |
A folyóparton is sok furcsa dolog történik. Kellemes a víz, inni is lehet akár belőle. |
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
JV:
Sango - nyugodtan csinálhatsz bármit, semmi sem gátol, maximum a hátadon levő seb..
Inuyasha - Kikyou boldogan ölel magához, ám ez a pillanat nem tart soká. Te ellököd magadtól, majd futásnak eredsz. Ő hátraesik, könnyes szemeit lehunyva bólint egyet. Alakját fehér köd kígyózza körbe, majd eltűnik a semmiben. Számodra is visszaváltozik a külvilág, viszont ha hátranéztél, szerintem gyorsan állj meg, mielőtt nekifutsz annak a fának! :P Akármi is volt ez, sikerrel kijutottál, ennyi a lényeg. Ha oldalra nézel, láthatod magad mellett Sangot, odébb Sora vívja a saját csatáját, míg mellettük Kouga csapkodja a levegőt Kagome körül.
Kagome - a csók igen meredek, de cseppet sem rossz ötlet. Inuyasha szemei fehérre váltanak, karmai eleresztenek, helyette karjaiba zárva ránt közelebb magához, csókod forrón viszonozza.. minden olyan csodás, érzed, hogy biztonságban vagy, ezért teljesen meglephet, mikor Inuyasha megremegve elszakad tőled, arcára fagy egy mosoly, majd összeesik. Feltűnik mögötte Kikyou alakja, ahogy íját lassan leereszti. A nyíl bizony Inuyasha hátába fúródott, aki a méregtől szenvedve fekszik a földön. Ha a nyakadhoz kapsz, észreveheted, hogy az ékkő már nincs nálad.
- Ezt keresed?
Lengeti meg tőled nem messze a szilánkokat. Mit teszel? Inuyashával maradsz, vagy visszaszerzed? Hallgass a megérzéseidre, ezen áll, hogy buksz vagy helytállsz..
Sora - Kouga nem segít..bunkó, igaz? A szörnnyel egyedül maradtál, bár a burkod semmivé lett, még mindig jó lenne megölni azt a szellemet. Persze lehet, hogy a hiba nem az erődben van, hanem benned? Sosem gyilkoltál még..félsz, nem?
Kouga - kedvességed határtalan, mikor ott hagyod Sorát. Kagome viszont még nem végzett, az energiaburkát csapkodhatod, rúghatod, tépheted, karmolhatod, haraphatod, csak nem szűnik meg. Viszont igen, így itt fogsz próbálkozni estig. Nem lenne jó máshogy segíteni?
*Felemeli a fejét, körbe néz, de nem érti, mi történik. A mellette levő fa törzsébe kapaszkodva talpra kűzdi magát, szent célja, hogy megkeresse azt, aki ezt művelte. Vánszorogva, de kitartóan lépkedve el is indul a lombkoronákat lesve.*
|
*Nem számít rá, hogy a burok pont Soránál törik át, arra meg még inkább nem, hogy rá is esik. Zavarodottan feltápászkodik, a pókot meglátva fintorogva megrázza magát.*
- Ettől a bébitől félsz? Intézd el magad..
*Morogja Sorának, és ha a burok engedi, futva indul vissza Kagoméhoz. Erőt gyűjt, elrugaszkodik, s ököllel belevág a burokba. Addig próbálkozik ameddig csak kell, ha szükséges estig fog bunyózni a fallal.. a többiekre ügyet sem vet, csak egy a fontos: megmentse Kagomét, akármi is van vele.*
|
- Működik!
*Boldogan elvigyorodik, ám a ronda pók sehogysem akar meghalni.*
- Vagy mégsem..?
*A semmiből zuhan rá egy nehéz test, így a földön köt ki. Meglepve néz fel Kougára, a furcsa helyzettől nyakig pirul, de ha a farkasdémon nem mászik le róla, sürgetőn meglökdösi.*
- Mit keresel itt?
*Úgy véli, Kouga látja a pókót, így ha megpróbálna meglógni igyekszik belekarolni, és a szellem felé lökdösni.*
- Nekem nem megy..
*Pislog ártatlan könyörgéssel.*
|
*Látja, ahogyan Kikyou és Inuyasha megcsókolja egymást. Mikor elengedik a növények, elesik, s a földön találja magát. Könnybelábadt szemekkel nézi Inuyashát, ahogy harcol a benne rejlő démonnal.*
~Jajj Inuyasha, mit tegyek? Hogyan segíthetnék rajtad?~
*Nem jut eszébe semmi, de nem hagyja elveszni Inuyashát. Odarohan hozzá, szorosan átöleli, s Inuyasha a karmait Kagome két karjába ereszti, de a lány akkor sem engedi el a félszellemet. Sőt, még erősebben szórítja magához, majd Inuyasha szemébe néz. Kagome az ajkait Inuyasha ajkaihoz viszi lassan, s megcsókolja, bízva abban, hogy megtöri ezt a különös varázst... Ha Inuyasha nem változik vissza és nem lesz minden a régi, Kagome akkor is ott marad, ha kell meg is hal...*
|
*Mélyen Kikyou szemébe néz, s szép lassan közeledni kezd felé.*
-Kikyou...-
*Már közel van hozzá, de metorpan. Egy lépést hátra lép, hisz eszébe jutott, hogy Kikyou most bosszút akar álni rajta.*
~Nem. Nem szabad oda mennem hozzá, de harcolni sem akarok vele.~
*Rászánja magát, s mégis odalép Kikyouhoz, s szorosan átöleli. Nem érdekli, hogy akár meg is halhat, hisz rég nem látott szerelme tenné eztmeg...*
-Ó Kikyou! Jó újra látni...-
*El akad a szava. Eszébe jut Kagome, Sango és Sora. Ellöki magától Kikyout, megfordul, s futásnak ered. Nem tudja merre, csak fut Kikyou elől. Bár furcsélta, hogy a nyíl semmivé vált... Vajon mit jelenthet ez?*
|
JV néni:
Sango - Meggondolatlan vagy, mint mindig, ám most nincs senki, aki figyelmeztetne. Ahogy magadhoz szorítod testvéred, érezheted az illatát, testének melegét, karjai egy pillanatra viszonozzák ölelésed.. majd megérzed a szúró fájdalmat, melyet melegség követ. Hátadból nagy patakokban ömlik a vér, melyet Kohaku fegyvere okozott, ám ne félj, a kisfiú ki is tépi vértől ázott akármilyét belőled. Gúnyos kacajjal végigmér, hangja földöntúli mélységű:
- Gyenge vagy, Szellemírtó. Gyenge..gyenge..gyenge...
A hang és a kép távolodik, a táj hirtelen változik vissza folyóparttá. Sebed fájdalma ugyanúgy elkísért, viszont ezt a lehetőséget elvesztetted. Töretlen bizalmad vezetett ide, ám egyből ki is taszított.. talán a többiek több szerencsével járnak. Addig nyugodtan gondolkozhatsz azon, mi volt ez, esély vagy bűntetés? Csak el ne vérezz..
Inuyasha - Kikyou tényleg rád szegezi nyílvesszőjét, az ideg megfeszül, szavaid süket fülekre találnak - a nyíl idegtépő lassúsággal repül feléd - vagy mégsem? Mielőtt elérné mellkasod, a nyíl semmivé válik, Kikyou, vagy a hasonmása, keserű, lelkedig maróan fájdalmas pillantással néz rád.
- Ó, nem te? Bíztam benned.. de te elárultál..
Íja kicsúszik kezeiből, elgyengülve rogy le a földre. Odamehetsz hozzá, hogy ismét megöleld rég látott szerelmed. Vagy inkább tanulsz a múltból? Emlékezz, vagy könnyen Sango sorsára juthatsz...
Kagome- Nnnem egészen, a szemed láttára zajlik le egy csók, majd Kikyou alakja semmivé foszlik. Ezzel egy időben a növények is elengednek, csak Inuyasha tombol tovább ugyanúgy. Harcol a benne rejlő démonnal, kezeit ökölbe szorítja kínjában, karmai felsértik tenyerét. Fogai megnőnek, vörös szemeibe beköltözik a zöld írisz, izmai pattanásig feszülnek a fájdalomtól. Még visszafordítható ez a folyamat.. rajtad múlik, mit teszel. Ám tanultál a múltból? Emlékszel, milyen sorsa lett az ékkövednek? A döntés a kezedben.
Sora - látod kislány, így kell ezt. Ujjadból pengeszerű levélkék törnek elő, és a pók ettől ugyan nem hal meg teljesen, Kouga az utolsó pillanatban zuhan rád. Ketten talán többre mentek..
Kouga - az erőlködésnek megjön a gyümölcse, Sora burka semmivé foszlik, ám így a kislányon kötsz ki. Gyorsan le kéne másznod róla, kettéütnöd a randa szellemet, és elnézni a vérző Sango felé..vagy inkább magára hagyod a lányt, és segítesz Kagoménak?
*Érzi...érzi Kohaku jelenlétét, az ölelés hatására arcán végiggurulnak az öröm könnycseppjei. Szíve kettéhasad a boldogságtól, és ekkor..megérzi a fájdalmat. A fájdalmat, melyet egyszer már átélt.*
- Kohaku...
*Suttogja testvére távolodó alakjának, kezét is kinyújtja felé, de mindhiába. Visszatér a folyópart, így a dús fű felfogja az esést. A hátára érkezik, a sokk hatása alatt állva néz fel a kék égre. Nem..nem bírja feldolgozni..mi volt ez? Mi történt? Képzelte? Mi van a többiekkel?*
~Belesétáltam Naraku csapdájába ismét.. ugyanaz történt, mint a múltkor, ismét átvágott és megsebzett Kohaku által. Miért nem jutott ez hamarabb az eszembe?~
*Hátranyúl, kitapogatja hátát, s ahogy visszahúzza kezét, meglepve látja a tenyerére tapadt vért.*
~Már megint.. legyen átkozott, bárki műve is ez!~
|
*Természetes, hogy ekkora csatazajra felfigyelt. Nyugis sétája futássá válik, amint megérzi a vér szagát, majd felbukkan Kagome is, aki láthatóan elég fura.*
- Kagome!!
*Kiált fel, a forgószél segítségével sietne hozzá, ám egy burok megcsapja, így szép ívben visszarepül oda, ahonnan elindult. Nyögve tápászkodik fel, de látva hogy nincs esélye, körbepróbálkozik a többieknél is - immár sokkal óvatosabban, ám az ékkőszilánk segítségével.*
|
- Hé? Hova tűntetek megint?
*Pillantása összetalálkozik a szép pókéval. Elszörnyed, tesz egy lépést hátra.*
- Jézusom, miért pont ízelt lábú?? Miért nem lehetett volna egy farkas, de miért pont pók?? Jól van, semmi baj, higgadjunk le..
*Mély levegőkkel igyekszik visszaszerezni önuralmát, szemeit is lehunyja, láthatóan mélyen koncentrál.*
~A levelek akkor jöttek elő, amikor szükségem volt rá, és nem akkor, amikor akartam.. tehát éreznem kell, hogy kell, és nem pedig akarnom. Éértem!~
*Más valószínűleg nem értené, de neki sikerült tisztáznia magában. Nagy terpeszbe áll, mutatóujját a pókra szegezi, mint egy fegyvert, és elkezd vele csapkodni. Remélhetőleg működik..*
|
*Kagome körül is megváltozik minden. Egy fához van kötözve, s Kikyout és Inuyashát látja ölelkezni.*
~Hm. Mintha már megtörtént volna ez velem..~
-Inuyasha!!!! Ne tedd!!!-
*Próbál kiszabadulni a növények fogságából, de nem sikerül neki. Inuyasha visszanyeri régi önmagát, s Kikyou elengedi. Inuyasha már nincs a közelben.*
-Kikyou... Miért tetted ezt?-
*Találkozik Inuyashával, s hangosan azt mondja neki.*
-Mindent láttam...-
*A félszellem visszakérdez: "Mindent?"*
-MINDENT! Igen!! Kikyou és Te! Nem volt szép látvány...-
*Azzal a lány elinalt, s Inuyashával elvileg haragban van..De ez elvileg csak illúzió..Vagy valóság?*
|
*Inuyasha körül egyszer csak megváltozik a táj. Egy olyan táj, amikor Kikyou is élt. Hirtelen a kezében találja az ékkövet, egyben.*
-Kagome! Sango! Sora! Mi történik itt?-
*Meghallja az emberek kiáltozását és, hogy Kikyou erre tart. Nem tud mit tenni, így menekülni kezd. Fut, fut és fut. A Szent fához ér. Oda ér Kikyou is és a nyílvesszővel rácéloz.*
-Kikyou! Nee!-
*Kikyou csak annyit mond: "Miért árultál el Inuyasha?" Inuyashának végre tiszta minden. EZ a múlt, ami 50 évvel ezelőtt történt.*
-Nem árultalak el! Nem én voltam!!-
*Már ezt ki sem tudja mondani teljesen, s Kikyou ár a féhoz szögezte. Körbenéz, s már mély álomba merül...Ami valószínűleg csak illúzió...*
|
//Kezdjük a vezetőnénivel, íme egy minikaland//
JV néni szerepében:
Sango - megfordulsz, hogy aggódó barátaid arcára tekinthess. Talán még mondani is tudsz nekik valamit, ám hirtelen a többiek alakja elkezd halványodni, majd semmivé foszlik. A táj is megváltozik, sorban jelennek meg melletted a lángoló házak, mindenfelé holttestek hevernek, és messze, igen messze, egy kisfiú alakja körvonalazódik ki.. ha okos vagy hamar ráébredsz, hogy ez a lemészárolt falud a kisöcséddel.. Hűséges társad, Kirara, persze ott fekszik a karjaidban.
Inuyasha - még moroghatsz egy kicsit, nem értve Sango viselkedését, azonban hirtelen mellőled is eltűnik mindenki. Éles füleidbe vág az emberek kiáltozása, a kezedben érezhetsz valami tárgyat..lenézel, és meglátod a nyakláncra fűzött ékkövet egészben és sértetlenül. Nincs sok időd kiélvezni, mivel mögötted felhangzik az emberek kiáltása "Itt van! Nem lóg meg! Kikyou papnő, erre! Nála van az ékkő!" Bizony nagyon ismerős lehet neked ez.. nemsokára fel is tűnik a fekete hajú lány, íjjal a kezében. Csak nem Kikyou 50 évvel ezelőtt?
Kagome - alig érkezhet meg a válasz, sorban válnak köddé körülötted a többiek. Érzed, ahogy ismeretlen eredetű növények tekerednek rád fogva tartva, s nem engedve, feltűnik közvetlenül előtted Kikyou és Inuyasha alakja is. Mélyen, meghitten ölelik egymást, ez az állapot nagyon ismerős lehet. Mintha egyszer már átélted volna.. hirtelen azonban azt veszed észre, hogy Inuyasha szemei vörösre váltanak, karmai megnőnek, és ha nem teszel valamit, szellemé változik, s elveszted..örökre..de mit is tehetnél, ha mozdulni sem bírsz? A nyakadban lógó ékkő se tudja..
Sora - te vagy az egyetlen, aki még friss varázsló, ha lehet így fogalmazni. Aggodalmat szülhet benned a tudat, hogy a többiek csak úgy eltűntek, és nincs melletted senki. Senki.. a folyó túloldalán örjítő morajjal felvisít egy pókszellem, ami legalább tízszer nagyobb nálad, és a csápjai sem ölelésre alkalmasnak tűnnek.. simán végzel vele a leveleid segítségével, ugye? A probléma az, hogy még nem jöttél rá a használatára.. a szellem pedig belegázol a vízbe, s megindul feléd..
Kouga (aki most fog megjelenni)- figyelmes leszel a nagy lármára a folyóparton. Ahogy közelebb érsz, mindenkit ott látsz -Sangot, Inuyashát, Kagomét és Sorát. Látszólag nagyon félnek valamitől, és igen különösen állnak, mivel a körülöttük levő környezetet nem látod. Érzed a vér és a veszély szagát..mit teszel? Odamehetsz segíteni, ám alig közelítesz meg valakit, egy energiaburok kellemetlen rázással hátrataszít.
Ez a múlt, a jövő, vagy csak illúzió? Az biztos, hogy nem túl szerencsés senkinek sem a helyzete..
*Tompán, de hallja még Inuyasha szavait. Megáll, hátra is néz rá, ám csak homályos foltként érzékeli a felé rohanó társait. Kagome kérdésáradatára elmosolyodik. Igen, őszintén és szívből.*
- Semmi baj, Kagome..
*Hirtelen eltűnnek a többiek. Meglepődve forog maga körül, de nem lát senkit.*
- Inuyasha! Kagome! Sora!
*A táj csata gyilkos helyszínévé változik, és Kohaku is feltűnik. Szemei könnybe lábadnak a felismerésre, nem törődve semmivel, futva indul meg a fiú felé, még kezét is kinyújtja felé.*
- Kohaku!!
*Ha eléri, megpróbálja megölelni, persze semmi pénzért sem bántaná a viszont látott testvérét..*
|
*Ő veszi észre utolsónak Sango meglógását, mire kapcsol szokásos lassúságával, a többiek már rég ott vannak.*
- Hé, várjatok meg!
*Kiált fel kétségbeesetten, futásnak ered, menet közben felkapja az alváskor földre hányt kabátját. Ha a többiek nem kívánnak tovább futni, lihegve felzárkózik.*
- Igazán..meg..várhatnátok..néha..
*Lihegi a térdeire dőlve, levegőért kapkod ugyan, de int, hogy semmi vész. Lassan felegyenesedik, így felfigyel Sango hangulatváltozására.*
~Ahogy megismertem ezért minimum fel kellett volna hogy pofozza Inuyashát..egyáltalán hova megyünk?~
*Néz körbe meglepetten, de inkább nem mond semmit.*
|
*Befejezi a szó ismételgetését. Ő is észreveszi, hogy Sango éppen el akar menni. Ő ér oda elsőnek és nem Inuyasha.*
-Sango, hova mész? Nem érzed jól magad velünk? Inuyasha a baj? Szólj és kimondom azt a szót!-
*Nevetve tekint Sangora, aki láthatólag nem vidám. Így le is fagy arcáról a nevetés. ODa ér Inuyasha is.*
~Vajon mi lelte Sangot? Nem ilyen szokott lenni...~
*Gondolkodik magában, majd Inuyasha szavaira "felébred" az álmodozásaiból.*
|
*A földön fekve néz fel Kagoméra.*
-Kagome... Miért pont én?-
*Kagome abbahagyja a szó ismétlését és Inuyasha végre felállhat. Ha bírna... Feláll, derekán fogva, mivel ennyiszer még nem mondta neki Kagome, hogy fekszik, így most ez fáj egy kicsit neki. Hátrafodul és észreveszi, hogy Sango csak úgy elmenne, mielőtt őt bántaná, amiért elvitte ugye a ruháit. Inuyasha hangosan utánaszól.*
-Sango!! Hova a csudába készülsz, ha? Megmondanád?-
*Megállítja Sangot.*
|
*Inuyasha visszatér a ruháival, Kagome pedig elvonja a figyelmét. Szép lassan kisétál a partra, hajából fürgén csavargatja a vizet, majd harci öltözékét magára kapva rendbe szedi magát. Most biztosan azt várják a többiek, mikor indít ellentámadást, mikor vágja Inuyashához a csonttörőjét vagy mikor uszítja rá Kirarát. Ehelyett csak figyeli a folytonosan földhöz vágódó félszellemet, fejét megcsóválva hátára akasztja csonttörőjét, s Kirarát a karjaiba kapva némán megindul a folyó mentén. Bizony ha nem veszik észre puha lépteit, könnyen eltűnhet mindenki szeme elől.. ő megáll, ha szólnak neki, ha viszont nem riadnak fel, nyugodt léptekkel halad a folyóparton. Kirarát cirógatva, merengőn nézelődve, a múlton rágódva. Ritka alkalmak egyike az, mikor ösztönei egy irányt szabnak ki neki, éppen ezért nem szalaszthatja el.. követi megérzéseit, akárhova, akárkihez is vezetnek.*
|
*Meglepve néz a felé tartó Inuyashára, Kagome szavaira csak bólint. Pillantása levándorol mutatóujjára*
~Ha rájövök, mi ez és hogy kell használni, már én is meg tudom védeni magam..~
*Kagome kiabálása rántja ki a gondolataiból, nagyra kerekedett szemekkel, megszeppenve néz rá.*
- Én? Mit csináltam?
*Nyilvánvaló, hogy nem neki szól a fekszikáradat, de ő ezt honnan tudhatná? Lassan leesik neki, hogy a kiabálás Inuyashának szól, összefont karokkal, durcás arckifejezéssel bólint.*
- Igen, fekszik!
*Tudja, hogy az ő szava nem hat, csupán helyesel barátnőjének. Azért a sokadszori földhözvágódást látva elbizonytalanodik.*
- Nem lesz elég ennyi?
|
*Mosolyogva néz Sorára, s megható könnyeket hullat.*
-Köszönöm Sora.-
*Egyszer csak mikor felkiált Sora, hogy Inuyasha meglép Sango ruháival, ő is felkiált.*
-Inuyasha! Ha visszajössz, abban nem lesz köszönet!!!-
*Egy kis idő múlva megjön a félszellem, s mikor Sora felé közeledik, megszólal.*
-Inuyasha. Fekszik!-
*Aranyosan Sorára tekint.*
-Ne aggódj, nem hagyom, hogy bántson.. :)-
*Inuyashára pillant.*
-Hát te? Nem megmondtam, hogy bajok lesznek, ha visszajössz? Hát, te tudod, végülis.-
*Kagome arckifejezése átvált, ördögivé. Aztán pedig egymás után ki mond párszor egy, Inuyasha számára "ijesztő" szót.*
-Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik!-
*Ez így megy, míg teljesen le nem megy a nap... (Szegény Inuyasha...)*
|
*Meghallja Sora figyelmeztetést Sango felé, hátra fordul.*
-Sora. Ezt még megbánod. Na mind1, futás van!-
*A fához érve lecsüccsen, majd hallja Sango hangját, így arra gondol, hogy talán, inkább vissza kellene vinnie a szellemirtó ruháit. Nyel egy nagyot, majd feláll, s a ruhákkal együtt visszavonul a lányokhoz.*
-Na, most biztosan le fognak szidni, de kit érdkel.. De ezt még Sora visszakapja.. Kis árulkodós...-
*Visszaérve rögtön Sorára néz, nem túl szép arckifejezéssel. Leteszi a ruhákat a partra, hogy Sango elérhesse, majd Sorához indul.*
~Most megkapod te kis ostoba.~
|
- Ha nem hát nem..
*Vonja meg vállait vígan lubickolva a vízben. Néha kinéz a parton ülő Kirarára, és a lányokra, Inuyashát továbbra is figyelmen kívül hagyja. Jó alaposan átmossa minden porcikáját, majd egy mély levegővétellel lebukik a víz alá. Ahogy feljön, egy laza mozdulattal lófarokban hátrasimítja haját, erőteljesen kicsavarja belőle a vizet, s az összeragadt tincseket igazgatná épp, ha Sora nem kiáltana fel. Inuyasha után néz*
- Héé, Inuyasha!
*Tesz egy lépést kifelé, ám meggondolva magát nyakig elmerül. Egyik kezét ökölbe szorítva lengeti meg maga előtt, arca is pulykavörössé változik.*
- Ezt még jócskán visszakapod.. de nem ma..
*Egy sóhajjal igyekszik megnyugtatni magát, mivel úgysem tud mit tenni, dúdolgatva lubickol tovább. Azért cicusára nézve szúrósan összehúzza a szemeit.*
- Ha visszajön, ne kíméld!
|
*Fülig vörösödik, mikor Sango elkezd vetkőzni, na és amikor lekerül róla minden ruhadarab, kezét az arcához kapva elfordul.*
- Sango!! Itt kiskorúak is vannak!
*Kiáltja hátranézés nélkül, na ezt nem nézte volna ki a Szellemírtólányból. Mikor Kagome mesélni kezd, tenyerét leveszi az arcáról, bőrszíne egyre jobban kezdi visszanyerni eredeti színét, a történetet kíváncsian hallgatva mosolyog. Néha bólogat, néha megcsóválja a fejét, egészen belemerül, így kicsit sajnálja, mikor vége.*
- Hallgatni jó volt, de átélni biztos nem.
*Sóhajt fel, mostmár érti Inuyasha miért volt olyan érzékeny arra, amikor Kagome meglőtte. Elnéz Inuyasha felé, aki éppen meglóg Sango ruháival*
- Héé, hova mész?! Sangooo!
*Kiált a lányra, közben árulkodón Inuyasha után bök. Az mondjuk már eleve sérti, hogy Inuyasha ennyire figyelembe veszi, de annak végülis csak örülnie kéne, ha nem akarja megkukkolni.. na igen, ez most sértés, vagy bók? Mindegy.*
- Néha olyan szeretnivaló tud lenni..
*Csóválja meg a fejét Kagome felé fordulva*
|
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
