|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.03. 15:14 - |
Ha át szeretnél jutni a való világba, csak egy választási lehetőséged van:
1. A Fekete Gyémánt Kollégium: KATT! |
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A válaszra elgondokodva rád nézek és felsóhajtok.*
- A fekszik tényleg jól jön néha.. annyira kibirhatatlan tud lenni. És bunkó.. meg öntelt és makacs.. áh, nem is értem. Sőt, nem is akarom megérteni, miért ilyen
*Nézek félre tűntetőleg, majd fel az égre. Tényleg nyugis minden. Bár, Inuyasha morgása nem mindih hiányzik. Mondjuk Miroku illetlensége mindenkinek a vágya.. sandítok rád halvány mosollyal és megszaporázom a lépteimet. Jó lenne, ha odaérnénk még ma. :P*
|
*A kérdést én sem tudom megválaszolni, hisz Inuyasha esete tényleg más, mint Mirokué. Elgondolkozva hagyom, hogy beálljon kettőnk közé a csend, a kérdésed viszont egyből megmosolygom. Nocsak nocsak, miért is érdekel, kisasszony?*
- Türelmetlen, hirtelen haragú, elégedetlen és morgós volt. Ha én is tudnám használni a feksziket..
*Sóhajtok fel vágyakozva. Nekem jó lenne ^^ Inuyashának kevésbé. Mindegy, jó ez így. Lepislogok Kirarára, de ő megvan, így inkább vissza az égre. Olyan nyugis most minden.. túl nyugis.. vagy talán csak nem tudunk mihez kezdeni a fiúk nélkül?*
|
*A válaszra kiszélesedik a mosolyom és megcsóválom a fejem. Előlem nem tudod eltitkolni, hogy érdekel az a nőcsábász. Oké, hogy más lányok után fut, de tutira szeret.. csak mosolygok és töröm a fejem, mit is kérdezzek tőled. Előre nézek és lassan leolvad arcomról a mosoly. Eltöprengek kicsit, a kérdésre sietve rád nézek.*
- Nnem.. nem jött utánam. Minek jött volna?
*Megrázom a fejem és karbateszem a kezeimet. Félrefordítom a fejem és tűntető hallgatásba fogok. Hosszú hallgatás után lassan feléd fordulok ismét.*
- Mennyire volt kibírhatatlan?
*Összehúzom a szemeit és magam elé nézek inkább. Ezzel a kérdéssel arra akartam célozni, hogy elment-e valamerre.. mert ha igen, lehet megint Kikyou után kutakodik.. bár lehet, hogy a kútnál várt. Elhúzom a szám és felnézek az égre.*
|
*Elindulok melletted, hátul összekulcsolt kezekkel, a fákat fürkészve. A kérdésre kíváncsian odanézek, de túl váratlanul ér ahhoz, hogy el tudjam rejteni a hirtelen árnyalatváltozást. Hogy még mentsem a menthetetlen, sietve félrekapom a fejem.*
- E-ezt hogy érted, Kagome?! Semmi.. semmi! Azt se tudom hol van most az a nőbolond.. Biztos segít a faluban levő bajba jutott hölgyeknek..
*Hangom gúnyos iróniától, és némi haragtól cseng. Összefonom a karjaim, Kirara pedig kicsit felálló szörzettel leszökken inkább a földre. Engedelmesen kullog mögöttünk.. egy ideig még tűntetően nézem az eget, durcásan elhúzott ajkakkal, s miután meggyőződtem róla, hogy az arcszínem visszanyerte rendes színét, sietve feléd fordulok. Inkább kérdezek, hogy megelőzzem a további faggatózást*
- Inuyasha egyszer sem ment utánad? Pedig elég kibírhatatlan volt
*Nézek fel gondolkozva újból az égre.*
|
*Kirarát figyelem, miközben mesélsz. A cinkos hangsúlyra elmosolyodok és rád nézek.*
- Értem. Akkor menjünk a kunyóhoz.. ott végre megszabadulhatok a táskámtól.. anyának hála sokmindent hoztam ma is, mint mindig. Na meg a tankönyvek..
*Húzom el a szám és megigazítom magamon a táskát. Leengedem a két kezem és elnézek a kunyhü felé vezető útra, majd rád. Kérdőn vizslatlak és egy sóhajjal elindulok. Elgondolkozik kicsit, és egy halvány mosollyal rád sandítok.*
- És mi történt veled és Mirokuval, amíg nem voltam itt?
*Az a sunyi mosoly pedig nem olvad le rólam, s feléd nézek teljesen.*
|
*Amíg felállsz, Kirara felszalad a vállamra. Egy vidám mosollyal követem az útját, de a szavakat hallva inkább arra koncentrálok. Csak egy kedveskés mosolyra futja, a kérdésre hátrapillantok vállaim felett.*
- Amíg távol voltál, megpihentünk Kaede anyónál. Ennek Inuyasha persze nem örült annyira.. *toldom meg némi cinkos hangsúllyal* Ezért úgy beszéltük meg, hogy a mai napon találkozunk a kunyhóban. Kaede anyó most nincs itt, elszaporodtak a környéken a szellemek, és egy kisebb csapattal kiment utánanézni a dolgoknak
*Fordulok vissza feléd, de figyelmem rögtön megragadja a táskád. Nézem, nézem mi lehet benne, majd igazítok egyet a csonttörőn.*
|
*Késve látlak meg téged, de egy mosollyal felnézek rád.*
- Szia Sango! Igen.. megint itt vagyok
*Körbenézek, de nem látom sehol InuYasháékat. Egy szusszanással felkelek a földről, leporolgatom a ruhámat és ismét elmosolyodik.*
- A fiúk gondolom csavarognak.. na nem baj
*Lehajolok a táskáért és a hátamra véve megfogom a két pántkát a vállaimnál.*
- Jó, akkor nem kapnak abból, amit hoztam. Az ő bajuk! Shippo Kaede anyónál?
*Fordulok kíváncsian feléd és összehúzom a szemeimet.*
|
*A fiúk sehol.. jellemző. Mindegy, én úgy döntöttem otthagyom Kaede anyó kunyhóját, és Kagome elé jövök. Kirara az alkaromon fekszik, békésen, lehunyt szemekkel élvezi kezem simogató játékát, de az ismerős hangokra csippanva (xD nem tudom milyen hangot ad ki) fel is kapja a fejét. Hozzá hasonlóan én is felfigyelek a kékes fényre, s máris elmosolyodok. A loboncot meglátva mosolyom méginkább kiszélesedik.*
- Ez Kagome.. szia Kagome!
*Sietek oda a kúthoz, bár szoknyában nehéz futni, és ezt a csonttörő se könnyíti meg. Segítenék kimászni, de máris a földre csüccsensz. Kíváncsian lepislogunk rád, majd egy mosollyal félrebiccentem a fejem.*
- Örülök, hogy végre itt vagy!
|
*Odaát szépen beleugrottam a kútba, ami miatt a szívem a torkomba ugrott. Pedig már annyiszor jöttem át ide.. mégis furcsa érzés kerített hatalmába. Hisz egy kutat nem arra használ az ember, hogy átugráljon egy középkori japánban. Én mégis erre használom.. a kút aljára érve megtámaszkodok magam előtt, majd felállok és felnézek.*
- Hát megint itt vagyok.. kíváncsi vagyok most milyen kalandban lesz részünk
*Megfogtam a már kialakított létra egyik fokát és elkezdtem felmászni. Felérve sóhajtok egyet és kimászok. A földre pottyanok sikeresen. A táskának hála.. leveszem a hátamról és magam elé veszem.*
|
*Izgatott, mint mindig, és az utazás végre nem rázza fel annyira, mint eddig. Ahogy átérnek a másik oldalra, elkezd bizseregni minden porcikája. Kagome kérdésére bólint egyet és felszökkenve elkap egy gyökeret, felhúzza magát, majd a kút szélét elkapva könnyedén kiszökken. Guggolásba érkezik meg, egyik kezével megtámaszkodik maga előtt, a másikkal izgatottan a mellkasához nyúl, és felpislog a lányra (kép).*
- Újra itt! Olyan jóó!
*Felegyenesedve megigazítja a hátán a mini táskáját, és egy nagy sóhajjal Kagome mellé szegődik. A tájat kezdi el figyelni, a szavakra bólint egyet, és elkezd menetelni. Csak még azt nem tudja, merre..*
|
*Nagy nehezen feltornázza magát a kút szélén és megkapaszkodva a szélében egy sóhajjal kimászik.*
- Megvagy, Sora?
*Néz vissza a kútra és mély levegőt vesz. A nyakához nyúl, majd a kis fiolához, amiben a szilánkok vannak. Megnézegeti őket, majd visszateszi a zsebébe.*
~Rendben. Mind megvan.. akkor most meg kell találnunk Inuyasháékat. Remélem a közelben vannak, semmi kedvem utánuk kajtatni egy fél évet, mire megtalálom őket.. áhh~
*Rázza meg a fejét, és ha kell, kisegíti Sorát a kútból, ha még nem ért volna fel. Kíváncsian körbenéz, majd megigazítja magán a táskát.*
- Huh.. akkor induljunk el..
~A Szent fánál is rég jártam..~
*Körbenéz, majd el a bokrok felé, végül egy sóhajjal Sorára.*
|
*Kikecmereg a kútból, majd sóhajtva a földre pottyan.*
-Suhh.. itt vagyunk.. végre!
*Elmosolyodik, majd felnéz.*
-Itt, ahol semmi bajom nem lehet.. illetve.. lehet, de megvéd Inuyasha.
*Mosolyogva feláll, majd a szellemirtók faluja felé néz.*
-Most vajon ott vannak?
*A falu felé fut, s közben Inuyashát keresi.*
|
*Figyelmesen hallgatja Sora szavait, s elmosolyodik.*
-Csak nem szerelmes vagy?
*Neveti el magát, majd bólint.*
-Mehetünk.
*Eltűnik Sora a kútban, s ő is uténa ugrik. De még visszanéz.*
-Viszlát Inuyasha!
*S ezzel belegrik a kútba.*
|
*Kagome kérdésére csak elmosolyodva felnéz az égre. Nem tudja hogy elkezdje-e, de végül belefog.*
- Háát.. van egy fiúúú... Franconak hívják...
*Ajkát beharapva nézi az eget, a kúthoz érve torpan csak meg. Barátnőjére nézve nekidől a szélének.*
- Nagyon édes.. és nagyon jóképű.. és úgy elolvadok, amikor rám kacsint... igazi kemény legény, és olyan...
*Betapasztja száját, és fejét megrázva folytja magába a szóáradatot. Úgy beszél róla, mint a barátjáról, pedig csak azt mesélték el egymásnak, hogy éreznek valamit a másik iránt. Ez nem jelent semmit... semmit semmit semmit. Kiverve minden nyálas gondolatot a fejéből néz Kagoméra, majd a kútra.*
- Mehetünk?
*És ha bólint, töprengve beleugrik.*
|
*Nehézkesen, de ő is kimászik a kútból. Végre újra itt.. beszippantva a középkori Japán illatát néz körbe, ám Kagome már sürgeti is. Lelkes mosollyal bólint, lábait átlendítve a kút szélén mászik le a fűbe, s futásnak ered barátnője után.*
- Falu?
*Kérdez vissza töprengve. Na majd nemsokára meglátja.. alig várja hogy újra lássa a többieket.*
~Amy, Inuyasha, talán még Kouga is ott lesz!~
*Megszaporázza lépteit, és boldogan szalad Kagome mögött, a kezét fogva.*
- Biztosan jól vannak!
|
*Kimászik a kútból, s merengve körbenéz. A fához megy lassan, de nem találja ott Inuyashát.*
-Inuyasha..-
*Mondja halkan, s ha Sora átért odafut hozzá.*
-Inuyasha tényleg él!! Legalábbis nincs itt a fánál..-
*Mondja kicsit boldogan, majd eltöpreng merre lehetnek.*
-Hm. Szerintem a faluban lesznek.-
*Megfogja Sora kezét, majd futásnak ered.*
-Siessünk! Remélem ott vannak...-
~Inuyasha. Remélem megbocsátasz..~
*Hátranéz Sorára, s ha bírja a tempót, pár percen belül már a faluban lesznek.*
|
*Kimászik a kútból, s beleszagol a levegőbe.*
-Végre itt vagyok!!-
*Körbenéz, s nem látja a csapatot. Elindul a szellemirtók falujába, mert érez egy ékkőszilánkot.*
-Hm. Talán Kouga lehet az.. Na, mennyünk!-
*Hátranéz, s megfeledkezik egy kicsit.. Azt hitte, hogy Sora is jött, de nem. Megrázza fejét, s elindul a faluba.*
-Jövök már!!-
*Nagyon lelkes, hogy újra itt van.. De ez nem lesz így sokáig...*
|
*Nem tudja,egszerre mi tévő legyen.Hát ennyi értelmetlen bajlódás után úgy dönt elmegy.~Hmmm...ha azt a bizonyos Kagomét vára,hát elmegyek,nem érdekel már az a lány...egyszer majd máskor csak találkozok vele...neked pedig...sok türelmet és szerencsét kívánok,ameddig kívánok...~És elmindult a hegy felé.
|
*Felnéz ismét Kikyoura, s válaszol.*
-Ehh. Először is, honnan tudsz Kagoméról? Másodszor, hogy, hogy minek kellesz ide? Tutommal szeretjük...-
~...egymást. Vagy nem? Áh, mindkettőjüket szereten, de nem bírom kimutatni.~
*Megrázza fejét, elhesegeti gondolatait. Majd ismét felnéz Kikyoura, s hangosan hozzászól.*
-Kikyou! Na, gyere le!!-
*Majd elcsendesedik, mert látja, hogy nincs ott.. Sóhajt egyet, s megrázza kicsit a fejét. Visszaül a kútnak dőlve.*
~Jajj Kikyou és Kagome. Hm. *felnéz az égre* Kagoméba csak Kikyou miatt szerettem bele.. Ehh. De Kikyot is szeretem, pedig meg akart ölni. Egy fához szegezett 50évre.. Áh, én olyan hülye vagyok. Egyiksem kell és kész.~
*Karbateszi kezeit, úgy vár a kút előtt, de nem tudja mire, vagy talán kire...*
|
*~Hmmm...mért is menjek le...ha az a bizonyos Kagome a szerelme...hehh,mért is kellenék neki...pff.De talán mégis...hm,NEM!Hagyjuk,megyek...vagy mégse.Áhh!Nem tudom eldönteni!Na várjunk csak...~Most közelebb szállt egy kicsit.-De ha itt van neked ez a bizonyos Kagome,minekk kellek?-Aztán eltűnt.Még ott volt,de csak várta a választ.
|
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
