|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
Amint valaki kilép a faluból, ez a táj tárul a szeme elé.. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Meglepődik a helyszínen, a rémült embereken, és a nagy kőhalmon, ami alatt Sango lehet. Mirokuval együtt ő is odarohan, és segít neki félredobálni a köveket.*
- Amy, egyben vagy még?
*A kisfiút meglátva átevickél hozzá, megnézi hogy van-e sérülése, és ha semmi komoly akkor a kezét megfogva félrehúzza onnan.*
- Biztonságba viszem az embereket!
*Kiáltja Inuyasháéknak, miközben a kisfiúval az emberek felé fut, akiknek int is.*
- Gyertek utánam, ne féljetek, nem lesz baj!
~Legalábbis nagyon remélem..~
|
*Megijed, mikor Sangot a földön látja, de Inuyashát figyeli, ahogy küzd, de közben félti is, mivel még a sebe nem gyógyult be teljesen.*
-Inuyasha! Vigyázz!-
*Ekkor előveszi íját, s egy nyílvesszőt. Az óriásra irányítja, s kilövi.*
-Hagyd békén őket!-
*Kiált fel, bár utána már tudja, hogy nem kellett volna. Most valószínűleg őt veszi célpontba a szellem... Fel is kiált.*
-Inuyasha! Segíts!-
*Néz a félszellemre, aki valószínűleg már ott is terem, s segít neki, megvédi.*
|
*Fut, s végül kiér ő is a falun kívülre. Meglátja Sangot a földön, s odarohan hozzá. Megpróbálja leszedni róla a köveket, ami sikerül is neki. Kezet nyújt Sangonak, s ha felsegítette Inuyasha után néz, aki Kagome közelében van valahol.*
-Nem hiszem, hogy igazi lenne..-
*Mondja halkan, majd újra Sangora néz.*
-Jól vagy?-
*Kérdezi, majd gondolkozni kezd, hogy mit tegyen. Közelebb megy a szellemhez, majd kezét "előveszi".*
-Indulj szél!-
|
*Meglepődik, mikor Kagome belékarol, de nem ellenkezik. Hátra sandít Kougára, s gúnyos vigyort ejt meg közben.*
~Ehh.. Az a bolhás jól pofára esett!~
*Fordul vissza, s kiérnek a faluból. Elengedi a lányt, ha hagyja, hisz segély kiáltásokat hall.*
-Szellem van a közelben. Ott is van!-
*Látja meg a szellemet, s közelebb is ugrik hozzá. Felugrik végül a szellem hátára, s támadni kezd.*
-Tessaiga!-
*Ha talált, elégedetten leugrik a szellemről, s földbe szúrja a kardot, majd rátámaszkodik, de ha nem, akkor csak odaugrik Kagoméhez, s elé áll, hogy megvédje.*
|
*Kirara, ahogy kilépnek a kapun kiszökken Sora kezeiből, s átváltozik. Morogva néz el a távolba, hátán feláll a szőr. Egy szellem jelenlétét érzi, és veszélyt..nagy veszélyt..
Sango már jócskán lehagyta a többieket, mikor kiáltozásra lesz figyelmes. Egy kis embercsapat rohan felé, rémült arccal, és haszontalan, egyszerű fegyverekkel. Bizonyára vadásztak.*
- Szellem! Egy szellem üldöz minket!
- Segítsen!
- Mindjárt utolér!
- Hatalmas!
- A fegyvereink nem fognak rajta!
~akkor ez nekem való..~
*Csonttörőjét leemeli válláról, mikor látja, hogy a csapat hátulján egy kisfiú igyekszik felzárkózni. Ám annyira pislog hátra, hogy egy kiálló gyökérben elbotlik, s elvágódva, rémülten pislog felfelé. Nagy robajjal érkezik meg a 15 emelete magas óriás. Páncélban, emberi küllemben, de mégis van benne valami állati..talán mert szőrös. Az egyik kezében könnyedén tart egy 10 emelet nagyságú sziklát, miközben árnyéka a kisfiúra vetül.*
- Éhes vagyok! Adj ennem!
- Belőle nem eszel!
*Eldobná a sziklát, ha a másik kezét le nem vágná egy arra repülő csonttörő.* Felkiált, ám amint a bumeráng elszállt, keze vissza is nő. A tulajdonosa felé repülő fegyvert egy laza mozdulattal félrecsapja, s messzebb, a füvön landol.*
- Ki merészel megtámadni?! Egy ember?! Akkor előbb belőled eszek..
*A kéz lecsap, és a tehetetlen Szellemirtót mázsás súly szorítja a földre. Az óriás mégis elengedi, amint az alkarhoz rögzült penge felsérti tenyerét. Eget rengető kiáltással tántorodik meg, a 10 emeletnyi sziklát egy könnyed mozdulattal roppantja össze fájdalmában, a fejnyi törmelékek pedig a kisfiú felé zuhannak. Sango nem habozik, csonttörője sem érdekli, odaugorva magához öleli a gyereket, s testével betakarva felfogja a törmelékek nagy részét. Amint a por eláll, a két alak helyén egy hatalmas kőkupac hever, a törmelékek alól semmi mozgás vagy hang sem jön elő. Az óriás pedig -lévén hogy tenyere már begyógyult- a rémülten sírdogáló anya felé nyúl.*
- Éhes vagyok!
|
~Hmm, már a falun kivűl vagyok. -Elindulok az erdő felé. *Majd a falunk kivűl meglátja az erdőt és elindul az erdő felé.*Közben észre veszi az égen, hogy borús.*~Hmm valami rosszat sejtek.!~
|
*Majd amint a falun túl van gondol egyet* ~Hmm, túl vagyok a falun ideje elindulnom és meg kell keresnem Narakut, de akár csatlakozhatnék Inu Yashá-ékhoz, de kihasználni nem akarom őket. Tehát egyedül kell legyőzőnm Narakut. Sebaj az erőm remélem elég lesz.~ -De vajon hol találom? Visszamegyek a faluba és csatlakozom Inu Yasha-ékhoz.*Ezzel vissza fordul a faluba.* -Hátha még ott lesznek.
|
-Sora, nem hittem, hogy eddig tart majd veled a kalandom, de megértelek, azonban megpróbállak visszatartani!-
*Mosolyog rá Sorára. Ezután folytatja mondani valóját.*
-Maradj velünk és szerzünk neked fegyvert és meg is tanítunk használni, csak ne menny vissza! Egyszer úgy is mindketten hazaértünk, ha csak kis időre is. ;) -
*Kacsint egyet a lányra, majd hallja, hogy Inuyasháék visszatértek.*
~Remélem most a lelkére beszéltem. :)~
|
*Lenéz Sangora.*
-Miért nem állsz fel és jössz a többiekhez vissza? Most az a lány, valószínűleg haza akar majd menni, de te még meg állíthatod..-
*Nost, hát igen. A szavai most olyanokr voltak, mint Kagoménak. :) Kezet nyújt Sangonak, segít neki felállni. Majd fel tesz egy kérdést.*
-Annak a lánynak milyen fegyvert kellene szereznünk, hogy közénk tartozzon?-
*Aztán megrázza a fejét, mert ez nem is az ő dolga, semmi köze hozzá..*
-Jajj bocs, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.-
*Lenéz a földre, majd ha Sango is úgy akarja, vissza indulnak a többiekhez..*
|
~Még mindig nem értem.. az, hogy nem kaptam el a csonttörőt, és Sora megsérült, csak egy jel? Elvégre ez a fegyver macikat suhint ketté, és egy egyszerű lány kivédte volna? Nem is közülünk való..~
*Töprengve bámulja kezeit, mikor lépteket hall. Füle mögé tűrve egy fekete tincset néz fel, és hát szembe találja magát azzal, aki elől elfutott, hogy ne láthassa a könnyeit.*
- Inuyasha..
*Motyogja, bár nem tudja hogy örüljön neki, vagy átkozza meg az eget. Lenéz ismét a kezeire.*
- Mi járatban erre?
|
*Sango után néz, majd Kagomera. Meglepik a szavai, de ezt nem mutatja ki, csupán lassan elmosolyodik.*
- Hát, először tényleg nem örültem, amikor megláttam ezt a sok izét..
*Céloz itt a démonokra, a szétkaszabolt medveszellemre, és ezekhez képest még a többi piskóta. Mielőtt Kagome közbevághatna, gyorsan folytatja*
- De ez a "kis esés" ráébresztett arra, hogy ez a valóság. És hát irigyellek téged..
*Lesüti a szemeit, de mivel ő sosem fogy ki a beszédből, már folytatja is*
- Biztos van a te életednek árnyékos oldala is, de ilyen barátok mellett megéri.. sajnálom, hogy nekem nincs fegyverem és nem tarthatok veletek!
*Nevet fel szokásosan saját maga viccén, de érezve, hogy ez nem csattant akkorát inkább legyint.*
- De mivel túl gyenge vagyok hozzátok képest, csak hátráltatnálak titeket. Na meg biztosan veszélybe is kerülnétek párszor miattam.. Fantom miatt azt hittem, hogy tökéletesen meg tudom védeni magam, de rá kell jönnöm hogy mégse..
*Elneveti magát, fájós végtagjait dörzsölgetve zavartan nevet.*
- Vicces, mi?
|
*Most nem figyel Sangoékra, inkább Sorával beszél.*
-Jajj Sora. Nem kellett volna ide jönnöd... De ha úgy akarod, hazaviszlek, de maradhatsz is...-
*A földet nézve vár választ.*
~Jobb lett volna, ha nem is látja meg Inuyashát és Sangoról sem tud..~
*Sóhajt egyet, majd Sorára néz. Mosolyogva várja, hogy mi fog következni.*
-Nos?-
|
*Látja elszaladni Sangot, de nem törődik vele, csak utána kiabál.*
-Most meg hova mész? Biztos sírni!!-
*Elégedetten oda sétál egy fához, majd leül elé. Természetesen karbatett kézzel. :P Erőt vesz magán, s feláll, utána sétál, nem fut, csak sétál Sango után. Kagome és Sora ott marad addig, remélhetőleg nem lesz baj.*
-Utána megyek. Bár nem tudom minek..-
~De hát az ő hibája. Vagy nem? DE! Csak az ő hibája lehet. Mostmár utána megyek.~
*Elindul utána, s megtalálja.*
|
*Megszeppen Inuyasha szavaitól, Sora mentegetőzése elsurran füle mellett. Meredten néz a félszellemre, s hátralép egyet.*
- Igazad van.. sajnálom.. az én hibám volt..
~Mi van velem?~
- Bocsássatok meg..
*Suttogja hátrálás közben, majd megfordul és futásnak ered. Egyik kézzel csonttörőjét tartja, másikat szájához emelve némán hagyja, hogy könnyei végigguruljanak arcán. Nem nézi, merre rohan, csak amerre lábai viszik. Nem érdekli, ha utána jön valaki. Elmélkednie kell, és össze kell szednie magát. Egyszer úgyis visszaér a többiekhez..*
~Az én hibám, amiért nem kaptam el a csonttörőt... az én hibám, amiért Sora megsérült.. az én hibám Kohaku elvesztése.. mitől lettem ilyen..gyenge?~
*A medveszellem halálától megkönnyebbült emberek galambként rebbennek szét előle, s egy utolsó sarkon befordulva lerogy egy ház elé. Hátát a falnak dönti, fejét felhúzott térdeire támasztva megrázza a fejét.*
|
- Ohh ne aggódjatok srácok, jól vagyok!
*Tápászkodik fel a többiek segítségével vigyorogva, bár arca eltorzul a fájdalomtól*
- Olyan mint mikor leestem a kötélről, és nem volt alattam háló..
*Legyintve vigyorog tovább, miközben ruháját porolgatja, bár ez a többieknek teljesen érthetetlen lehet. Eszébe jut valami.*
~De..ha ez fáj..akkor én nem álmodhatok..mert az álmomban nem eshet semmi bajom..akkor ez valóság!~
*Meglepődve mered maga elé, töprengését csak Inuyasha szavai rázzák fel, majd Kagomera néz*
- Jajj, nem, senki sem tehet róla! Baleset volt!!
*Mentegetőzik egyből, s egy kis erőgyűjtés után odabotorkál Kagomehoz. Közben azon töpreng, hogy fogja ezt megmagyarázni Joshéknak..*
|
*Amikor véget ér a harc, ő is oda rohan Sorához. Már bánja, hogy magával ráncigálta szegényt...*
-Sora...Bocsánat, hogy magammal ráncigáltalak...-
*Szomorúan néz rá Sorára, majd megfordul és a kút fele néz. Ha Sora úgy akarja, akkor hazaviszi az akadémiára...De Kagome attól reméli, hogy marad. :)*
~Jobban kell rá vigyáznunk, leg közelebb..~
*Sóhajt egyet azután int Sorának, hogy mennyen oda, mert beszélni szeretne vele...*
-Sora. Gyere ide...-
*A földet nézi, míg a lány oda nem ér hozzá.*
|
*Mikor észre veszi, hogy Sora a földön van, elveszi a figyelmét, s a medve a földre kényszeríti őt. A nagy mancsa a mellkasát súrolja, így nem kel fel egyhamar. De erőt vesz magán, felkel. A tessaigával harcolni kezd, a medve lábait célozza megint, leteríti a medvét, majd egy laza mozdulattal ketté szelu az egész medvét. Így sikeresen zárul a kaladn, vagyis majdnem. Oda siet Sorához, aki a földön fekszik.*
-Jól vagy Sora? Sango, ez mind a TE hibád!! Miért kellett ez neked?!?!?!!? Mire volt jó?? Áh, persze! Szenvedni akartad látni! Igaz?-
*Kezet nyújt Sorának, majd segít neki fel állni.*
|
*Ejj, de nem szereti, ha beleavatkoznak az ő ügyébe. A szellemírtás alatt kiereszthet magából minden gőzt, ezért szokott harapni, ha Inuyasháék is csatlakoznak. Ráadásul ez elveszi a figyelm... karját magasra nyújtja egy laza mozdulattal, így teljesen ledöbben, mikor ujjai végigsiklanak a csonttörő sima felületén. Utána kap, de ökle csak a levegőt zárja be.*
- Ez nem lehet igaz..
*Hadarja el e négy szót hihetetlen gyorsasággal, maga sem érti, a csonttörő miért nem hasított félbe egy egyszerű emberlányt. Bár ennek örülnie kéne.. a macit Inuyasha Tessaiga-jára bízza, hisz a földön fekvő, fél lábú szellem legyilkolása nem okozhat gondot. Ellendül a földről, a levegőbe löki magát hol egy duplaszaltóval sikerül beérnie fegyverét. Az éppen Sora után a falhoz vágódik, s onnan lepattanva egyenesen a kezeibe érkezik. Visszatuszkolja hátára, és a földön fekvő lányhoz siet.*
- Jézusom, élsz még??
*Húzza fel egy lendülettel. Hát, ha fáj, akkor ez nem álom :D*
|
*Sango csonttörőjétől a medve bizony megtántorodik, a nyilak pedig nyakába és mellkasába fúródnak. Két lábra áll, így nagyobb, mint volt, árnyéka házakat takar be. Mellső mancsaival a szúró nyílakat próbálja lecsapni, közben a csonttörőtől még egyensúlyát is elvesztette. Megdől oldalra, egy lábán támaszkodna, de Inuyasha azt is levágja. Földrengésszerű hanggal terül szét a földön. Sora ámulva nézi a harcot, ám egyszercsak azt veszi észre, hogy egy felnagyított bumeráng repül felé. Valószínüleg ez lehet a csonttörő, ám nincs ideje szemügyre venni - helyette közelről megismeri. A hatalmas tárgy hasába fúródva löki fel, pár métert repül a levegőben, s földet érve, bukfencezve terül ki a földön. Még mindig jobb, mintha kettémetszette volna. Minden végtagjában, beleértve a hasát is, szúró fájdalmat érez, és mostmár megint a válla.. nyehh, ő innen fel nem kel.*
|
*Előveszi az íját és a nyilát. A medve fejére céloz, ha sikerül, a medvét a földre tiporja és onnantól Sangoé. Ha nem sikerül, újból a fejére céloz.*
~Bárcsak eltalálná...!~
*Mikor Inuyasha is segít, akkor már biztos benne, hogy a maci már nem sokáig él.*
-Ez az Inuyasha!! Hajrá!!-
*Igen, még ilyenkor is boldog. Boldogan nézi Inuyashát, ahogy harcol a medvével..*
~Az én hősöm! :)~
*S visszafut Sorához, hogy ne maradjon egyedül. Most ő áll elé, hogy megvédje.*
-Nem lesz semmi baj. :)-
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
