|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:25 - |
Vízesés. Finom vizű, fürödni is szoktak benne. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*A nővérére pillant, majd a fegyverére néz, de nem tud semmit tenni.. ez a gubó teljesen lebénította.. ehh.. jahj, mi lesz ebből..*
|
*Miroku gubójával szórakozik, miközben a lány szavait hallgatja.*
- Ó, hát arra neked kell rájönnöd.. ebben már nem segítek. Az túl nagy enyhítés lenne mindkét félnek.. hmm.. hoppá!
*Csap a szájára irónikus hangal, majd elmosolyodik, s a lányra néz ismét.*
- Szóval, amint mondtam, neked kell rájönnöd.. én tudom, hogy hogyan kell kiszabadítani, de nekem nem áll érdekemben ezt megtenni..
*Néz el Kohaku gubójára, majd Mirokuéra. Végül a félszellemre.*
- Annyit elárulok, hogy talán te ki tudnád szabadítani.. hmm.. persze, csak ha akarod, és rájössz a nyitjára
*Mosolyodik el ismét, s vár.*
|
*Elhalványul a sötétség és végre látja a külvilágot.. de még mindig olyan, mintha álmodna.. hmm.. a levegőben nem épp kellemes, de legalább már nem fenyegeti semmilyen veszély.. vagyis háát.. Ayaka igen, de az már más tészta..*
|
- Biztos vagyok benne..
*Dünnyögi inkább csak magának megerősítés képpen, mint a lánynak. Öccsét meglátva nagyot dobban a szíve, ahogy talajt fog már rántja is ki a csonttörőt a földből, s odasietve letérdel Kohaku mellé.*
- Kohaku..
*Miroku gubójára néz, majd Inuyashára egy sokat sejtő pillantással. Ha érti érti, ha nem érti szemforgatva visszanéz öccsére.*
~Valahogy ki kell mentenünk Mirokut is.. vajon ha ezt a nőt megölöm, a gubók is eltűnnek?~
*Nyúl csonttörőjéhez, de meg is torpan, és megrázza a fejét.*
~Túl kockázatos..~
- Tarts ki, Kohaku, mindjárt kiszabadítalak..
*Suttogja gyengéd hangon, és előrántja a kardját. Gyengéden megütögeti vele párszor a gubót, csak hogy lássa, szellemi akadály védi vagy csak egyszerűen kemény és fel kell törni. Feláll és a kardjára néz, végül Ayakára bök a pengéjével, és rajta is tartja.*
- Áruld el, hogyan tudom leszedni!
|
*Mikor Ayaka leinti ledöbben.*
- Leintett.. ezt nem hiszem el.. leintett!!
*Teljesen felháborodik, mint egy kisgyerek, amikor nem jut szóhoz és nagyon fontos. Ám mikor Sango választ összehúzza szemeit, a két gubót meglátva sóhajt egyet. Ám mikor elkezdene halványulni nyel egyet.*
~Mit akar ezzel? Mi értelme van ennek..~
*Megrázza a fejét, de nem tesz semmit.*
|
*Mivel a támadását visszaverték lemond arról, hogy eltalálja a szerzetest.. legalábbis valami belső hang már ne parancsolgat neki. Körbenéz, s ekkor kezd el halványulni a sötétség, s látja a külvilágot. Teljesen ledöbben, amint meglátja Sangot, s szemei elkezdenek pirosan izzani.. majd a földre esik a gubó, s vele együtt ő is a földre kerül. A burok még meg van, így ha akarna se támadhatna, de a földön fekve behunyja szemeit, s a fegyveréhez nyúl.*
|
*A félszellem szavaira felhúzza szemöldökét, de legyint, hogy maradjon nyugton. Majd vele később számol le. Sangora néz, s összehúzza szemeit, majd örgödieg felkacag. A választ hallva a gubókra néz, s vissza a lányra.*
- Biztos vagy benne? Én a helyedben a másikat választottam Volna. De ha nem, hát nem.. akkor most..
*Két kézzel a két gubóra mutat, majd erősen koncentrál, mire a piros levelek elhalványulnak, s látni lehet az alakokat benne. Kohaku gubóját a magasba emeli, majd Sango elé tartja, s ledobja. A gubó viszont rajta marad, ha láthatatlan is.*
- A gubót neked kell leszedned. Sok sikert kívánok neked, szellemirtó..
~Ha viszont a gubó megsérül, akkor a szerzetes issza meg a levét.. ehh.. jó kis csapda.. már csak a vége kellene, hogy jó legyen.~
*Sóhajt egyet, s Miroku gubójára néz, felemeli azt is a levegőbe, úgy hogy jól lássan mindenki. A félszellemre sandít.*
- Sajnálom.. A szellemirtóé Kohaku.. Mirokut meg nem adom.. sorry!
*Vág bűnbánó arcot, majd el is vigyorodik.*
|
*Mikor ismét kicsap felé a fegyver félreugrik. Most résen volt. ;) Körbenéz, de nem lát semmit.. csak a sötétséget. Nem tudja mit tegyen. Megtámaszkodik a botjával, s megpróbálja belefúrni a földbe, de ez sem sikerül.*
~Mi a fenét csináljak? Tehetetlen vagyok..~
|
*Kirara is felkapja a fejét a vér szagára, és már szaladna oda kiszimatolni, hogy kié, de mivel Ayaka a gubókra mutat, inkább meg is torpan. Nem kockáztatja meg, hogy békává varázsolják.. Sango teljesen leblokkol a suttogásra, szemei elkerekednek, még a karját is leengedi.*
- Kohaku?
*Ismétli meg a nevet halkan suttogva, lassan.. de aztán felpörög az összes gondolata. Még Inuyasha szavait sem hallja meg, ami a félszellem nagy szerencséje.. mélyre hajtja fejét, haja eltakarja arcát*
~Választanom kell.. muszáj.. valamelyikük megmenekül, és legalább nem én döntöm el, hogy ki. Egyikőjükön segítenem kell! *egy erőteljes mozdulattal a földbe szúrja a csonttörőjét, ezzel mutatva, hogy nem fog támadni. Felkapja a fejét (kép)* Bocsássatok meg!!~
- A bal oldalit választom!
*Bök rá a bal gubóra, de nem néz oda. Ayakát figyeli összepréselt ajkakkal*
|
*Megérzi a vér szagát, s beleszimatol a levegőbe.*
~Vér.. de honnan?~
*ELnéz abba az irányba, s meglátja szovárogni az egyik gubóból.*
~Oké. Akkor már csak azt kell megtudni, hogy ki vére szovárog.. ehez Kagome ért.. ő az ilyen zseni.. ő már kiszámolná vagy mit csinálna.. vércsoport? Mit is mondott?~
*Megrázza a fejét, s Ayakára néz. Meghallja amásodik nevet, s meghökken.*
- Kohaku? Minek kell neked Kohaku?
*Néz egészen goromba módon, bár.. ebből még előnyt is kovácsolhat, persze, _csak_ saját magának. De ez most tényleg.. csak magának.. a vállára emeli a kardját.*
- Hé! Kohakut nekem adhatnád! Van nála valami, ami nekem kell! A szerzetes a tiéd lehet!
*Vág gonosz arcot, báár.. valahogy ez nem tűnik őszintének, de hátha beválik.*
|
*Mirokut figyelve megrázza a fejét, s valami oknál fogva az ő karja is pont ugyan ott elkezd vérezni, ahol megsebezte Mirokut.*
~Micsoda? Á, értem.. ha valamelyikünk megsérül, akkor ugyanúgy a másikunk is megfog..~
*Elgondolkodik, s fejcsóválva ismét a fegyveréhez nyúl, akartaán kívül, s kicsap Miroku felé. Ayaka irányataná? Talán. Vagy esetleg Naraku? Az is megeshet..*
|
*Hoppá! Inuyasha támadása váratlanul éri, így a földre kerül, de fel is pattan. Összehúzza szemeit, s felemeli két kezét.*
- Szóval támadást indítasz ellenem?
*Sango hangjára odakapja a fejét.*
- Hogy milyen okból? Csupán egyet akarok.. megölni titeket! Aztán a maradék bandát! Aki veletek van! Pédául azt a fekete ahkú lányt és a kis rókaszellemet.. a bolha nem köt le. Ő életben maradhat, ha gondoljátok.
*Von vállait, s a levegőbe emelkedik, piros levelek segítségével. Elmutat akét gubó irányába, majd Sangora néz.*
- Nos? Választasz, vagy meghaljon mindkát fél? Vagy várjunk csak..
*Töpreng ek egy pillanatra, s az állán kezd el dobolni.*
- Tudod mit? Adok egy kis infót, amiért ennyire akaratos vagy.
*Néz a lányra, s ördögi vigyor csúszik ajkaira.*
- Elmondom, hogy ki van a másik gubóban. Kohaku.. szótagoljam? Ko-ha-ku!
*Suttogja szótagolva, ami egyenesen eljut Sango füléig. Ha támadna, akkor a piros levelekkel kivédi.*
|
*Mikor egy fegyver csap ki felé, nem tudja elhárítani így a földre kerül, s karja elkezd erősen vérezni. Odanyúl másik kezével.*
~Kohaku..? Mi volt ez?~
*Megrázza a fejét.. eközben a valóságban is elkezd vérezni a karja, ami áthatol a piros leveleken, de ez nem annyira látszik. A földre csöpög pár vércsepp, majd el is áll a vérzés.. a földön fekve néz fel Kohakura, aki láthatólag semmit nem ért az egészből.. de ez csak álca.. vagy mégsem?*
|
*Inuyasha vigyorára elhúzza a száját. Neki aztán teljesen mindegy.. ám a kijelentésre meghökkenve néz a gubókra.*
~Miroku..~
- Átkozott..
*Szűri fogai közt, egyik keze ökölbe szorul, már nem is figyel Inuyashára. Úgy nézi a gubókat, mintha telepatikus szeme lenne, végül lehajtja a fejét.*
~A fenébe.. honnan tudjam melyikben van?! Bízzam a szerencsére az életét??~
*Inuyashára néz, aki támad. Keze megmozdul csonttörője felé, de meg is akad félúton. Nem hiszi, hogy olyan könnyedén le lehetne győzni azt a lányt.. Lehajol Kirarához*
- Mondd, hogy érzed a szagát! Ki tudod szagolni?
*Macskadémonja nyávog egyet és a levegőbe szagol, majd morogva elhátrál. Sango elkeseredett sóhajjal leszegi a fejét*
- Szóval nem..
*Inuyasha mellé siet, és úgy néz fel Ayakára. Összeszorítja a fogait, s leemeli hátáról a csonttörőjét*
- Ki vagy te, és mi okból zársz be gubókba embereket?!
|
*A lány szavaira elvigyorodik, s Sangora néz.*
- Forrónyomon járunk..
*Bár a következp szavak meglepik. Eltáltja a száját, majd be is csukja. Előrántja a kardját, s a lány felé suhintana vele, de látja, hogy már feljebb van és egy fához közelít. Összehúzza szemeit. A szavakra Sangora néz, majd fel a lányra. Az ec-pecezésre elhúzza a száját, s mikor Sangora néz, látja a pokol lángját a szemeiben égni. Összeszorítja fogait.*
~Álnok bestia.. hm..~
*Majd felvillan fejében valami, s a két gubóhoz lépked.*
- Ó-ó-ó, nem úgy fer, ha én is választok egyet? Vagy engem ki akarsz hagyni belőle?! Na abból nem eszel!
*Felszökken a levegőbe, s megpróbálja kardjával eltalálni a felhőt. Ha ez sikerült, akkor a lány már a földön van, így egyenlő esélyekkel indulnak tovább. Zihálva megmarkolja a krdot, s Sangora néz, majd a lányra, s végül a két gubóra.*
|
*Nem hallja a külvilágot, de őszintén szólva nem is érdekli, mivel végre megmozdul Miroku. Odamenne, de még mindig nem tud. Körbenéz, s végül a fegyveréhez nyúl, s valami belső hang arra készteti, hogy repítse ki Miroku felé.. kirepíti, s ha nem siet, akkor el is találja. Majd remegő kézzel a fegyverre néz.*
~Ez mi volt? Én ezt nem akartam... mi van velem?~
*A szerzetesre néz, majd összeszorítja szemeit.*
|
*Inuyashát meglátva felcsillanak szemei, s fejjeb ereszkedik a felhővel együtt. Lelógatja lábait, s félretűri haját. Mélyen a félszellem szemeibe néz.*
- Dehogynem láttam
*Sangot meglátva vigyorra siklik ajka. Felhúzza szemöldökét, s elmutat a két piros levelű gubóra.*
- Ott van! Csak el kell találnod, hogy melyikben.. viszont! Ha elég okos vagy, akkor nem választasz egyik közül sem, mivel ha az egyiket választod, akkor a másikban lévő ember, lény, nevezzük aminek csak akarjuk, meghal. Vagy ha nem választasz, akkor pedig egy érintéssel mindkét fél meghal. Nos?
*Néz mélyen a szllemeirtó szemébe, egy ördögi vigyorral, majd oldalra dönti a fejét, s feljebb emelkedik a felhővel. Ráhasaln, majd az egyik kezével támaszkodik, a másikkal pedig a két gubóra mutat. Ide-oda cikázik ujja.*
- Ec, pec, kimehetsz.. holnap után meg-dög-lesz!
*Ec-peccezik a két gubón, s tettetett félénkséggel Sango felé fordul. Ajkaihoz emeli egyik ujját.*
- Ó! Vajon hol van a drága szerzetes?
*Majd ismét ördögi vigyor csúszik ajkaira, s szemében már látni lehet a pokol lángját.*
|
*Mikor elkábul nem tud már mit tenni.. az álom pedig egyre aggasztóbb. Nem tud ez ellen sem mit tenni, de mikor besötétül a kép a földre kerül. Mikor felvillan valamilyen fény felkapja a fejét, s lassan talpra áll. Elnéz Kohaku irányába, mivel őt is látja, s elindul felé, de mind hiába.. semmi sem viszi közelebb hozzá..*
~Mi ez? Hol vagyok? Az a szép hölgy juttatott ide? Az nem lehet.. olyan bájos és gyengéd volt.. olyan ártatlan..~
*Ábrándozik még így is, hogy álmodik, de nem lényeg.*
|
- Cehh, szerintem nem kéne megzavarni.. biztos nagyon jól érzi magát ott, ahol van!
*Kiált előre Inuyashának, s tűntetőleg félrefordítja fejét. Kirara nyávogva hátranéz rá, már gazdája hangja eleve.. olyan hátborzongató, vérfagyasztó hidegséggel van tele, megnyomva egy adag féltékeny dühvel. És az arckifejezése.. de a macskadémon inkább rágyorsít, és Inuyasha mellé ér. A lányt meglátva landol a félszellem mellett, gazdája pedig lepattan a hátáról, s csonttörője fogókáját tartva körbenéz.*
- Magas, sötét hajú, és az a második mondata hogy "mondd szép hölgy, lennél a gyermekeim anyja?"
*Teszi végül karba kezeit pár pillanatra, majd röviden megpaskolja Kirara fejét*
|
*A fákon szögdécselve ér egyre közelebb, s hátranéz. Ha Sango a közelben van, akkor odakiált.*
- Siess már! Meg kell keresünk Mirokut! Fogadok megint csajozik.. mint mindig
*Vág fancsali képet, mikor meglát egy lányt a felhőn ücsörögve. Elé érkezik, persze nem a felhőcskére, hanem a földre. Felnéz rá, előhúzza kardját, a vállára emeli, s úgy szól fel.*
- Egészen véletlenül nem látott errefelé egy naggyonn kedves szerzetest?
*Céloz itt arra, hogy mennyire jólelkű a lányokkal és nem-e járt már nála.*
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
