|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Meghallja Sora szavait, de nem foglalkozik vele. De feláll. A legközelebbi fához indul, majd felugrik rá. A fa tetejére megy, hogy ne lehessen még véletlenül se meglátni. A lombok el rejtik majd.*
-Itt nem fog rámtalálni az az ostoba lány. Már az eleje óta nem szimpatikus.-
*Sóhajt egyet, majd az eget nézve szemléli a paradicsommadarakat, ahogy Kagoméék irányába repülnek. Nem törődik velük.*
-Kouga úgy is megvédi Kagomét. Akkor minek aggódni?-
*Kacag egyet, majd tovább szemléli a kék eget.*
|
*Mikor Inuyasha leugrik, térdei megroggyannak, ha a félszellem nehezebb lenne, már arccal a földön feküdne.*
- Héé
*Tör fel belőle felháborodva, a szavakra csak fintorog egyet. Inuyasha nem bánthatja, mert Kagome nem engedné. Legalábbis.. reméli.. hosszan Inuyasha után néz, nem tudja, hogy jó lenne-e zavarni, vagy hagyja békén, egyáltalán hol..hol van Sango? Igen, mondott valamit, de.. jajj, Kougáék meg már menni is akarnak. Mit csináljon? Hova menjen? Tagadólag megrázza a fejét*
- Ugyan, nekem nem vennétek hasznomat, menjetek csak, megkeresem ezt a mufurcot. Ha segítség kell majd ott leszünk
*Bólogat fürgén. Igen, így lesz, ha kell a fülénél fogva ráncigálja Kougáék után a félszellemet, de nem hagyja ennyiben ezt a dolgot. Határozott léptekkel megindul arra, amerre látni vélte Inuyashát távozni. Kezeivel tölcsért formál szája körül, és a lehető legostobább módszerrel, de kiabálni kezd.*
- Hahó, Inuyasha, merre vagy? Kougáék már rég elnyilaltak, gyere, menjünk utánuk segíteni!
~Mm, nem, ha így mondom az életben nem kerül elő.. megvan!~
- Nem aggódsz? Kagome könnyen megsérülhet a farkas társaságában, hisz ismered azokat a paprikamadarakat, vagy miket.. bár te tudod
*Vonja meg vállait, azt kizártnak tartja, hogy Inu nem hallotta ezt, és magában kiabál. Nem, ez szóba sem jöhet..*
|
*Inuyasha után néz, de nem fordul meg.*
~Ez így túl egyszerű.. harc nélkül nem teljes a győzelem, de legalább Kagome itt van.~
*Látva azonban a lány szomorúságát elkomorodik. Mikor elengedi a kezeit, hogy induljanak, odalép szorosan elé, és ha engedi egy ujjal gyengéden letörli a könnyeit, már amennyi nem száradt fel. Ezután kedves mosollyal átkarolja a derekát, gyengéden magához húzza, és már épp indulna, mikor feltűnik neki hogy Sora is itt van.*
- És ő?
*Bök fejével az említett felé, ha kell, őt is cipeli, ha kitalált mást, akkor Kagomet szorosan, de nem túl szorosan tartva nekilendül. Ismét feltűnik a forgószél, s bizony pár pillanat múlva már bottal üthetik a nyomukat..*
|
*Kougával mit sem törődve Inuyasha után fut. De visszanéz, s megáll. Vissza sétál Kougához, s a választ megadja neki.*
-Persze. Segítek..-
*Szomorúan néz hátra, de már nem látja Inuyashát. Letöröli könnyeit, Kougához fordul.*
-Na mit kell tennem? Hogyan segítsek?-
*Mosoly kerül az arcára. Megfogja Kouga kezeit, s halkan mond neki valamit.*
-Mindig segíteni fogok neked, akármiben is kell! Rám számíthatsz!-
*Elengedi a farkas kezeit, s rákacsint, hogy indulhatnak.*
|
*Amikor Sora pontosan rámutat, leugrik. De direkt Sorára, ő is számoljon a következményekkel. A két kezével Sora vállait fogja meg ugrásánál. Ha Sora ügyes, akkor nem a földön végzi. Ekkor észreveszi Kougát is. Mitsem törődve vele, elindul. Kagome mellett is csak úgy elmegy, nem szól hozzá, se Kougához, csak Sorához néhány kedves szót, persze halkan.*
-Ezt még megbánod, te ostoba! Ezt garantálom.-
*Ezzel az utolsó szóval elhagyta a többieket, visszament a Szent fához, aztán pedig a kúthoz. Leült a kút elé.*
-Kagome. Kikyou. Áh, valamelyikőtöknek mennie kell!!-
*Választ nem tudodd adni saját magának, ekkor úgy döntött, hogy lefekszik, az eget nézi, s úgy gondolkozik a tobábbiakban...*
-Kouga miatt Kikyou lenne az akit választanom kéne...De Kagome mit akarhat? Nem fogok utána futkosni, az biztos.-
|
- Nem, nem, teljesen véletlen volt!
*Rázza meg fejét tiltakozva, még mindig a sokk alatt állva nézegeit mutatóujját. Ekkor Inuyasha felugrik egy fára, megkéri hogy ne szóljon róla, aztán leostobázza.. halkan ugyan, de nem kerüli el érzékeny füleit. Sértődötten karba teszi a kezeit, lehunyja szemeit, mikor Kagome kérdezősködni kezd csak egy egyszerű mozdulattal, célirányosan felfelé bök. Aki őt sértegeti, az számoljon a következményekkel.. durcásan áll, határozottan mutatva felfelé.*
~Méghogy ostoba.. nem vagyok se ostoba, se süket! Micsoda beképzelt alak.. meg ez a Kouga is~
*Nyitja ki szemeit immár a farkasdémont figyelve*
|
*Kagome szavaira csak még elmélyültebben nézi az eget. Mikor a lány előrefut megáll, példáját követi két társa is. Sóhajt.*
- Mi van benne, ami bennem nincs?
*Töprengve végignéz magán, közben felidézi Inuyashát is. Kis gondolkodás után ökölbe szorított kezekkel, határozottan bólint.*
- Jól van, kutyuli, előnnyel indulsz, de nem sokáig..
*Felzárkózik Kagome mellé, a levegőt szaglászva néz körbe.*
~Itt kell lennie valahol..érzem..~
*Nézelődés közben csapja meg fülét egy messziről jövő, mély vonítás. Füleit hegyezve kapja oda pillantását, társai feszült figyelemmel várnak a parancsára. Lép egyet a hang felé, majd megpördülve a kezét nyújtja Kagoménak.*
- Muszáj mennem. Akkor segítesz, vagy sem?
*Türelmetlenül lép egyet hátra készenlétbe, de kezét rendületlenül nyújtja Kagome felé, felkészülve a nemleges válaszra is.*
|
*Elmosolyodik, majd válaszol a kérdésre.*
-Igen! Kérted volna a segítségem, hogy velem lehess! Vagy nem?-
*Lassan felnéz Kougára, majd úgy látszik, mintha egy kis ördög bújt volna Kagoméba.*
-Inuyasha NEM influenza!!! Meg nem is kutya!! Hanem félszellem!! Békén hagyhatnád végre, vagy nem segítek többet és nem jöhetsz a közelembe! Inuyasha nem szokott megbántani, vagyis...hát...-
*Nem tudja befejezni a mondatát. Nem tud mit mondani erre. A séta közben meglátja Sorát. Oda fut hozzá, majd el kezd kérdezősködni.*
-Hol van Inuyasha és Sango? Miért vagy te egyedül??-
*Kérdésekkel elhazotott lányt, Sorát csak nézi, várja a válaszokat, de sürgősen.*
~Remélem jól vannak.~
|
*Amikor a falevelek repülnek felé, nem áll félre. Neki csapódnak a levelek, de a piros ruhája megvédi. Ezután oda megy Sorához.*
-Ezt direkt csináltad? Nem mintha fájt volna, vagy valami, de nem volt szép tőled.-
*Karba teszi a kezét, majd észre veszi, illetve megérzi Kagome illatát. Ekkor már nemm kedves Sorához sem. Újra mogorva lesz.*
-Közeledik Kagome meg a farkas barátja..-
*Felugrik a fára, s felnéz az égre. Nem jön le, nem akar találkozni Kougával. Leszól Sorához.*
-Ne mond meg, hogy itt vagyok! Értetted?-
*Majd halkan hozzáteszi..*
-Te ostoba..-
*Sóhajt egyet, majd gondolkodni kezd az életén. Vajon mit rontott el?*
|
*Árnyékként követi Inuyashát, a Szent fa láttán kíváncsian megáll egy pillanatra. Végignéz a törzsén.*
~Szóval ez lenne az, amiről meséltek a többiek.. ehhez a fához lett szögezve Inuyasha~
*Összerezzen a figyelmeztető szavakra, heves bólogatással mutatja, hogy rendben.*
- Ez egy igen bonyolult szerelmi háromszög. A mi világunkban mindennapos. Igazából csak a szíved tudhatja, hogy mihez akarsz kezdeni
*Bólogat komolyan, a következő kérdésre azonban eltöpreng. Nekidől a Szent fa törzsének, közben megrázza a fejét, s kissé el is pirul*
- Háát, nem igazán.. de megtanulok!
*Egészíti gyorsan ki magát, egyik keze a fa törzsén játszadozik, a másikkal viszont lendületesen legyint. Hirtelen a mutatóujjából pár falevélszerű levél tör elő, s megindulnak az előbb végigjárt úton - nem szándékosan, de a félszellem felé, aki ha nem ugrik félre, érezheti ahogy a levelek szélei csípve picike lyukat ejtenek ruháján. Mint mikor a kiscica kiereszti karmait az ember bőrébe. Nos igen, mi lett volna, ha szándékosan, és teljes erővel csinálja? De..ömm..mit is csinált? Láthatóan teljesen ledöbbenten ellöki magát a fától, s mutatóujját tapogatva elsápad.*
- Hűűű
|
- Ha meg tudnám menteni, szerinted kértem volna a segítséged?
*Néz furán összehúzott tekintettel Kagoméra, kiengesztelné, csak.. nem tudja, hogyan. A lány szavaira szemforgatva sóhajt, mintha olyan sok ideje lenne.. de ha ennyire akarja. Egy laza mozdulattal int a földön pihenő két társának, láthatóan unott arckifejezést vágva megindul ő is.*
- Még mindig nem értem, mit szeretsz abban az influenzában..
*Arcát az ég felé emelve szimatol bele a levegőbe Inuyasha szagát keresve. Nem szól semmit, csak elbök egy irányba, merre el is indul. Séta közben azért összefonja a karjait, úgy nézi a fákat.*
- Az a kutya is csak bánt téged. Vagy nem így van?
|
*Mérgesen néz fel Kougára..*
-Héj Kouga!!! Csak az ékkő számít? Áh, már értem. Számodra is csak egy ékkőkereső vagyok..igaz?! Jó, a társad is ott van. De meg tudod menteni egyedül is!!-
*Kitépi kezeit Kouga kezeiből. Észreveszi, hogy se Inuyasha, se Sora és se Sango nincs már itt.*
-Hová tüntek a többiek?-
~Inuyasha... Most miattam mentél el. De Sora miatt aggódom...~
-Elmegyek megkeresni őket! Majd utána beszélünk a te ügyedről! Segítsd te nekem! Először!-
*Rámosolyog Kougára, majd elindul.*
-Na? Jössz?-
~Most merre induljunk?~
*Néz balra, néz jobbra, de nem tudja eldönteni, hogy merre induljon.*
|
*Csak megy, sétál egyedül. Észreveszi, hogy valaki követi. Megáll és ránéz. Sora az. Szótlanul tovább indul, majd Sora szavaira válaszol.*
-Mit érdekel az téged?-
*Ügyet sem vet a lányra, majd az egyik fánál megáll. Sóhajt egy nagyot.*
-Ez a Szent fa. Ahová Kikyou kötözött 50 évre...-
*Lenéz a földre, majd Sorára néz, s halkan így szól.*
-Szeretem Kagomét, de Kikyout is.. Nem tudom mit tegyek.-
*Gyorsan befejezi és figyelmezteti Sorát.*
-Ne merd ezt el mondani senkinek!! Mert ha igen, megismerkedsz a karmaimmal!-
*Rondán szól rá a lányra.*
-Huh, bárcsak ne lenne az a farkas..Kouga.. Jó, bután hangzik. Én is szeretem Kikyot.. Ezért szenved is Kagome..-
*Kedvesen tekint fel Sorára, aztán szótlan marad. Csak egy kérdést tesz fel.*
-Tudsz valahogyan harcolni?-
*Kíváncsian figyel a lányra, majd lefagy a kedvesség Inuyasha arcáról. Újra a régi lett...*
|
*Sóhajtva figyeli Inuyashát, majd megrázza a fejét. Felnéz az égre, nem néz Kougára, csak hallgatja a szavait. Keze lassan felsiklik mellkasára, érzi, ahogy szíve verdes.. ez különös érzést kelt benne, szótlanul lenéz a földre és kikerülve a párost elindul.*
- Megkeresem Kirarát, nem kell segítség. Egyszer csak visszaérünk, addig intézzétek el a madárkákat..
*Szól hátranézés nélkül, s futásnak lendül. Utána lehet menni, de felesleges, léptei nagyok és fürgék, könnyedén rohan előre, még csonttörője sem okoz neki hátrányt. Lassan eltűnik a szemek elől..*
|
*Sértődötten karba teszi a kezeit Kouga szavaira.*
- Cehh, micsoda pofátlan..
*Elnéz Inuyasha után, majd tétovázva a többiekre. Mondaná, hogy a félszellem épp el akar menni, de nem mer megszólalni.. inkább utána indul, és ha Inuyasha nem rázza le, kocogva mellé siet.*
- Hová mész?
*Néz fel rá nagy, kerek szemekkel, amennyiben persze eltűnik a szemei elől, sóhajtva visszabattyog.*
- Nem értem az ittenieket..
|
- Hidegen hagy a neved
*Vágja Sora fejéhez, mégis kíváncsian végigméri.*
~Érdekes, érzem hogy van ereje..~
*Sango betolakodik közéjük, de rá sem fordít nagy figyelmet. Kérni sem kell, hogy beszéljen, hisz ezért jött. Inuyasha ellen pedig úgy véli az a legjobb megoldása, ha rá se néz. Ugyan összehúzza a szemeit a szavakra, de ügyet sem vetve a félszellemre engesztelőn megfogja Kagome kezeit, ha még engedi.*
- Éppen ez az. Mint tudod, a paradicsommadarakkal időtlen idők óta nagy harcban állunk..
*Összefonja karjait, felidézve a múltat. Sorban villannak be neki a képek, mégis rezzenéstelen arccal beszél tovább.*
- Már úgy tűnt, sikerült elűznünk őket, de egyik éjjel megtámadtak minket, és elvitték a fészkükbe az egyik társam. Valószínüleg egy ékkőszilánk van valamelyik bestia testében, elég azt kivágni, hogy a többi is elmeneküljön. Csak sajnos fogalmam sincs, melyikben
*Vonja meg vállait durcásan. Nehezére esik beismerni, hogy nem tud valamit.. félretéve büszkeségét ragadja meg ismét szelíden Kagome kezét, ha engedi, s mélyen a szemeibe néz.*
- Segíts nekem megmenteni!
*Ugyan még nem mesélt semmit a társáról, de ez nem is baj. Elengedi egyik kezével a lány kezeit, hogy ökölbe tudja szorítani a sajátját mérge jeleként - a rusnya madarak iránt persze.*
|
*Kouga szavaira ledöbben, majd morcosan felkiált.*
-Hogy én, a te asszonyod? Felejtsd el!-
*Elfordul Kougától, s összeráncolja homlokát. Duzzog.. De mikor a segítségét kéri visszafordul hozzá.*
-Én? Miben tudnék segíteni neked? Nem vagyok jó semmire.. Én csak egy "ékkő kereső" vagyok.. Igaz, Inuyasha?!-
*Ránéz/ne Inuyashára, de már sehol sem látja. Aztán hangosan kiabálni kezd.*
-Inuyasha!!! Hol vagy???-
~Áh, mindegy is.~
-Kouga. Segítek neked, akármiben is kell.-
*Mosolyogva néz a farkasra.*
|
*Nem érdekli, hogy ott van Sango. Támad Kougára, de Kagome szavaira megáll, s karba tett kezekkel várja, hogy most mi talált ki Kouga.*
-Kouga. Miért nem kérsz segítséget mástól? Miért nem a kis farkaskáidtól kérsz segítséget? Úgyis olyan nagyra tartod őket!!-
*Felnéz az égre, majd le, a földre. Látja, hogy itt nem szólhat bele. Elsétál, lehetőleg úgy, hogy nem veszik észre..*
|
- Üdv
*Biccent a farkas démonnak, mikor végigméri. Inuyasha mérgét látva felsóhajt, egyszerűen már unja, hogy mindig ezt csinálják. Az biztos, hogy a félszellem viszont még mérgesebb lesz csak, így Sorához hasonlóan ő is meghúzódna, mikor meghallja Kouga szavait. Befurakodik a triós közé, ha Inuyasha támadni akar, először őt kell eltávolítani, ami nem is olyan könnyű.*
- Mi történt?
*Biztos valami baj lehet, ha Kouga tőlük..illetve Kagométől kér segítséget. És biztosan ékkőszilánk is van a dologban.. csonttörőjét fogva, és egy milimétert sem tágítva - így próbálva meg elkerülni a harcot- áll.*
|
*A két fiú civakodásán meglepődik. Hátra néz, de Tenshi már nincs ott. Mikor magán érzi Kouga pillantását, összerezzen.*
~Ismerős? Hát, nem szívesen látott ismerős lehet..~
*Összeszedve bátorságát kihúzza magát, igyekszik határozottnak, és magabiztosnak tűnni.*
- A nevem Sora
*Mosolyodik el, bár valószínüleg ez nem érdekli Kougát. Inkább a háttérbe húzódik, és csendesen figyel, nem szeretné beleártani magát a dolgokba.*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
