|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Sora szavaira felfigyel, s eszébe jut, hogy mit kell tennie. Feláll gyorsan, s Inuyashához fut, de nem olyan közel, nehogy bántsa..*
-Inuyasha! Fekszik!!-
*A lány csak áll, s várja, hogy Inuyasha visszaváltozzon félszellemmé. Ha nem sikerül, akkor gyorsan visszafut Soráékhoz és próbálnak más megoldást találni a próblémára. Ha sikerül, átkarolja Inuyashát, s utána beolvas neki, hogy mit képzel magáról...*
|
*Érzi, hogy valami közeledik felé, s a kezeivel el kapja a csonttörőt. Kougára néz ismét, s nem engedi, hogy mögé mennyen. Hátrál egy kicsit. Újra támad. Kouga két vállát megfogja, felemeli majd arréb "dobja", ha sikerül neki, akkor talán az ékkőszilánkot is megkaparintja Inuyasha. Ha nem, akkor hátrébb ugrik egy kicsit, s várja Kouga reakcióit. Kagome amikor kimondja a nevét, akkor ránéz egy pillanara, de azután megint csak Kougát figyeli. Nem tudja semmi elvenni a figyelmét. Közöl Kougával egy kát dolgot a harc során.*
-Teljesen észnél vagyok, csak tudod, néha egészen szellemmé változom. Mondjuk ha ilyen "féreg" van a környéken!!-
*Ezzel a szóval, újra támadásba lendül. Megpróbál Kouga mögé kerülni, majd hátulról támadni.*
|
*Mikor Inuyasha leteszi a tessaigat, meglepődik. Érzi, hogy ebből már nem sül ki semmi jó..*
- Szét fogják szedni egymást
*Hátranéz csonttörőjére, majd Inuyashára. Ujjaival a fogókán dobol, tesz egy lépést előre, majd hátra.*
~Ha eltalálnám vele, az meglepetésként érné.. de mi van, ha túl lesérül? Nem, szellemként nem lesz nagyobb baja, Kouga viszont az ő erejéhez képest le van maradva. Segítenem kell neki, ha civakodni akarnak, tegyék azt józanul.. bocsáss meg, Inuyasha, de te sem engedted, hogy megöljem magam és Kohakut, mikor esélyem lett volna rá. Ezt a szívességet viszonzom!~
- Fekszik?
*Szól oldalra a gondolkodó Sorának, majd választ nem várva előre rohan Inuyasháék felé. Futás közben leemeli csonttörőjét, és minden erejét beleadva elhajítja Inuyasha felé*
- Csonttörő!
*A következményekkel ráér később foglalkozni..*
|
- Jól vagyok
*Válaszol röviden és tömören, Inuyasháék harcát figyelve. Lassan felsóhajt, és megrázza a fejét. Inuyasha így túl ijesztő.. és egyáltalán nem tetszik neki. Ahogy ránéz, hatalmába keríti egy rossz érzés.*
- Ez így nagyon nem jó..
*Mondja ki hangosan azt, amire talán a többiek csak gondoltak. Ekkor jut eszébe valami, feláll, és Kagoméra néz.*
- Na és amit mondani szoktál neki? Az a szó? Tudod, amitől arccal a földbe vágódik..
*Homlokát ráncolva töpreng el*
- Ugrik..ül..f..fülel..nem..felül..f..fff
|
*Már az Óperenciás tengeren is túl járna, ha Inuyasha nem kiáltana utána. Megáll, mivel érzi hogy jön, a forgószél lassan visszanyeri az alakját. Az emberei is megállnak, és bizony meglepődve elhátrálnak Inuyasha láttán. Kouga egy könnyed mozdulattal odadobja egyik társának a fiút, mintha csak egy pokróc lenne, és ökölbe szoruló kezekkel néz Inuyashára.*
- Te akartad.. most ellátom a bajod.
~Ez különös, teljesen szellemszaga van..~
*Fürgeségét kihasználva hajol félre a félszellem támadásai elől, de a gyorsasága teljesen meglepi. Ahogy hátrébb ugrik, a fejének szánt karmok fel is sértik az alkarját, szerencsére nem azt, amelyikben az ékkő van. Fájdalmas fintorral pördül még hátrébb, összeszedve fürgeségét ugrik át Inuyasha feje fölött, ha szerencséje van a félszellem háta mögé kerülhet, és egy jól irányzott, ékköves rúgással megcélozhatja a hátát. Akár sikerül, akár nem, már ugrik is hátrébb védekező pozícióba.*
|
*Nagyon megijed, mikor Inuyasha Kougához szól, s előveszi a kardját. Oda menne, de látja, hogy Inuyasha szellemmé változik. Mégis rászánja magát, közelebb megy.*
-Inuyasha...-
*Inuyasha szemébe néz, s látja, hogy most nem olyan, mint amikor szokott, ha szellem. Fél, hogy Inuyasha rátámad, így gyorsan megfordul és visszafut Sangoékhoz.*
-Sango, most mit tegyünk? Harcolni fognak miattam..-
*Elszonytyolodik, majd leül a földre, felhúzza lábait, s csatlakozik Sorához, aki szintén már ott ül egy ideje. Elfordul, hogy ne lássa Inuyashát, s ha visszanyeri régi önmagát, megmondja neki a magáét. De abban nem lesz köszönet...*
~Inuyasha. Miért csinálod ezt? Mire jó ez neked?~
*Felsóhajt egyet, majd Sorához fordul.*
-Sora. Ugye jól vagy? Régóta nem mondtál semmit.-
|
*Nézi, ahogy elsétál Kouga, majd hangosan utána kiált.*
-Most meg megfutamodtál? Na gyere vissza! Játszuk le ezt a menetet! Kagoméért egy harc! Ha nemet mondasz, akkoris harcolni fogunk!-
*A kisfiút kilöki Kouga kezéből, s előrűntja a Tessaigát. Leteszi a kardot egy fa alá, s ahogy ekkor szokott, eluralkodik rajta a szellemvér és teljesen szellmé változik. Így támadja meg Kougát és csak őt nézi. A karmaival megfogja Kouga vállait, s a földre próbálja kényszeríteni. Ha a többiek megpróbálják megakadályozni a harcot, ők is csúnyán megjárhatják. Szemei most vörösek. Nem tágít Kouga mellől. A karmaival a fejét próbája eltalálni, ha sikerül, akkor valószínűleg Kouga már fekszik a földön...*
-Mit szólsz ehez Kouga? Nem győzhetsz le!-
|
*Talált. Csonttörőjét visszaveszi a hátára, látva, hogy a csata eldőlt. Mikor Kouga előáll egy kisfiúval, kíváncsian megcsillannak a szemei.*
~Nem hittem volna, hogy gyerekek is vannak a falkájába.. ~
*Gondolataiból rántja ki az odarohanó Kagome. Meglepve néz rá, tagadólag megrázza a fejét.*
- Én szóltam nektek, hogy megkeresem Kirarát, csak ti annyira el voltatok foglalva egymással, hogy nem hallottátok meg.
*Hangja nem szemrehányó, csupán keserű. Érthető, hogy miért.. egyedül jött vissza, és egyre inkább aggódik. A fejét rázva ki is ejti gondolatait.*
- Kirara gyerekkorom óta velem van..Kohakuval nagyon imádtunk vele játszani, és mikor a falut lemészárolták, ő akkor is velem maradt. És most nincs sehol..mintha elnyelte volna a föld.. Miroku meg..
*Elhallgat. Sóhajtva lenéz a földre, s elengedve csonttörője fogókáját kardjának markolatára teszi a kezeit. Elnéz arrafelé, amerre Kouga ment el.*
- Na és ti mit csináltatok itt? Egyszer kiteszem a lábam és máris veszélybe kerültök?
*Húzza széles mosolyra ajkait*
 |
*A levelek csak nem jönnek elő, viszont felbukkan egy csonttörő, és Inuyasha is eltűnik mellőle. Olyan gyorsan mozognak, csak a szélborda hatalmas rumlijára figyel fel. Neki ez még túl sok(k). Ledermedve áll Sangotól pár lépésre, mikor Kouga megjelenik a kisfiúval, méginkább meglepődik.*
- Hát..szia..
*Néz a farkasdémon után, és lassan leül a földre. Térdeit felhúzva kényelmesen elhelyezkedik, és amíg meg nem emészti a láttottakat, ő nem kíván onnan mozdulni.*
|
*Sango csonttörője telibe talál. Nos igen, a madarak a szélborda erejét viszont már nem képesek kivédeni, s bár meggondolatlanság volt a fészek közelében használni, de szépen sorban meghalt mind. Az ékkő Inuyashához kerülése cseppet sem aggasztja, fittyet hányva a többiekre ugrik be társához. Ahogy feláll, láthatóvá válik, hogy az illető egy kisfiú, ami már eleve nagy meglepetés lehet. Ráadásul Kouga, tőle nem tapasztalt gyöngédséggel veszi a karjaiba, s stabilan tartva a Sangot faggató Kagoméhoz lépked.*
- Köszönöm a segítséged, ezt nem felejtem el.
*Megfogná a kezeit, ha a karjaiban levő fiú engedné. A gyermek ugyanolyan ruhát visel, mint ő maga, ezzel mutatva, hogy a falka tagja. Ugyan nincs magánál, láthatóan ép és pár karcolást eltekintve sértetlen.*
- Örülök neki, hogy jól vagy.
*Mosolyog rá a lányra, majd Inuyashára néz, de nem fordul felé.*
- Te hagytad magára, kutyuli. Ha ez mégegyszer előfordul, megöllek
*Az utolsó szót erősen meghangsúlyozva vágja a félszellem fejéhez, pillantását az őket csak mostanra utolérő két emberére kapja, majd futásnak eredve forgószélbe lendül.*
- Kouga, várj!
*Sóhajt fel a másik kettő, s kimerülve utána indulnak. A farkasdémon alakját lassan elnyeli a táj, ha nem marasztalják.*
 |
*Ébredezik, s meglepődik, hogy Inuyasha is ott van. Mikor már teljesen jól érzi magát, felül.*
-Inuyasha? Te meg mit keresl itt? Azt hittem meg haragudtál rám.-
*Gyorsan körbenéz, s Kougát keresi szemeivel.*
-Kouga!-
*Kiált fel. Inuyashára néz.*
-Hol van Kouga? Mi történt?-
*A választ nem várja meg. Feláll, s észreveszi, hogy Sango is itt van. Oda rohan hozzá és el kezdi faggatni.*
-Hol voltál Sango? Miért hagytál itt minket??-
*Nem tágít a válaszok nélkül. Megfogja Sango kezét, s nem engedi el, amíg nem válaszol neki.*
|
*Kagomét a földön látja, s Sora is a madarakra mutat, elszántan oda rohan a lányhoz, Kagoméhoz, s gyorsan a hátára veszi és megmenti. A fák sűrűjébe fut, majd leteszi, szép, lassan. Sorát szemléli, hogy hol maradt.*
-Kagome! Jól vagy?-
*Figyeli a lányt, várja, hogy felébredjen végre. Kougát nézi, ahogyan harcol, s rájön, hogy kell az ő segítsége is. Feláll Kagome mellől, s Kouga mellé áll. A madarakra néz, s előveszi a kardját.*
-Szélborda!-
*Hagyja el száját e szó, s a madarak a földre esnek. Egytől-egyig, mind. A szemével keresi a fényt, vagyis az ékkőszilánkot. Meglátja, s felveszi. Oda szól Kougához.*
-Azt hittem megvéded Kagomét. Többé nem hagylak egyedül vele. Megértetted?-
*Morcosan szól a farkashoz, majd visszasétál Kagoméhoz. Leül mellé.*
|
- Csonttörő!
*Hangzik fel nem is oly messze Sango hangja, amit elnyom a süvítve repülő csonttörő hangja. Ha a dobás pontos, a másik, Kagome felé tartó madarat szeli ketté, ha nem talál, akkor egy fintorral elkapja a visszafelé repülés közben. Ugyan Kirara és Miroku nélkül, egyedül áll nem messze tőlük, alakját mégis körbeöleli a szél, fekete hajával rövid táncot jár, s emberi illatát messzire viszi. Harci ruházatában van, hogy hol öltözött át, hát.. az maradjon az ő titka. Nem vár sokáig, ha nem sikerült a támadás, újat indít, ha sikerült, megpróbál Kagoméhoz sietni, hogy félrehúzhassa onnan.*
|
*Meglepődik, mikor Inuyasha felkapja, a félszellem mozdulataiba bele is pirul. Csak bólint egyet, bár a gyors futástól elkezd ficánkolni a gyomra. Zavartan átkarolja Inuyasha derekát, mielőtt még tényleg ledobná. Ám minden hiába, mikor megérkeznek egyszerűen ledobja.*
- Wáá!
*Kiált fel nem túl hangosan, az oldalára puffanva érkezik a földre, s némi pihenés után talpra áll. Leporolja ruháját és körbenéz, a paradicsommadarak látványára azonban hátrahőköl.*
- Ezek meg mik?
*Megpillantja a földön fekvő Kagomét, és elsápadva megrángatja Inuyasha vállánál a ruhát.*
- Nézd, Kagome!!
*Nem vár választ, mutatóujját az egyik madárnak szegezve kezd el csapkodni a levegőbe, ám nem történik semmi.*
- Gyerünk gyerünk gyerünk gyerünk!
|
*A madárka felbukik ugyan, de a többiek megindulnak. Egy a társa körül marad, egys felé jön, kettő pedig..*
- Kagome!!
*Kiált fel szinte rögtön, a földre érkezve már ugrik is ismét a magasba, szép útját csak a vállába maró paradicsommadár karma szakítja félbe. A földre zuhan, gyilkos tekintettel mered a vezérét védő madárkára, s mikor az újabb támadást lendít, félreugorva tovább szökken Kagome felé. Ha nem történik semmi, akkor az egyik felé repülő madárka hátát igyekszik megcélozni. (na és mivel szegény madárkák megteremtője én vagyok, be is írom mit reagálnak :P ). Mintha csak egy ló lenne, úgy pattan fel az egyik hátára, ékkőszilánkos karja annak tarkójába fúródik, s míg az egyik lezuhan alóla, ő zihálva továbblendül, s féltérdre ereszkedve földet ér. Már csak egy maradt.. na de mostmár a vezérük és annak segítője is (könnyebb lenne megszámozni őket :D ) megindul Kagome felé. Elkélne Inuyasha segítsége, és még valami égi csoda..*
|
*Körbe szemléli a madarakat, majd meglátja, hogy az ékkőszilánk pont előttük van. Megbökdösi Kouga vállát, majd rámutat a madárra.*
-Ott van az ékkő.-
*Mikor felé repül a madár, Inuyasha megjelenik, de csak tétlenül áll. Kagome megdermett a félelemtől, Kouga meg a madárral harcol.* //Jó mi? Egyik sem akarja megmenteni?//
-Segítség!! Kouga!! Inuyasha!! Valaki!!-
*A lány ijedten térdre esik, majd a földre borul. Elájul... köznem egy nevet suttog...*
-Inuyasha...-
|
*A fáról szemléli a lányt, majd úgy dönt, hogy inkább Kagoméék után megy. Leugrik a fáról, felkapja Sorát, ha engedi, majd elkezd futni Kouga és Kagome felé. Oda köszön Sorának.*
-Szia. Megkeressük Kagoméékat. Oké? Ha nem, akkor szólj, de doblak és megyek tovább egyedül!-
*Mogorván mondja a lányak ezeket a szavakat. Odaérnek a farkashoz és megáll. Leeseik Sora, ha ügyes, fel tudja fogni az ütést, majd Inuyasha ránéz.*
-Megérkeztünk.-
|
- Hát ez remek..
*Sóhajt fel reményét vesztve, némi kacskaringózás után elér a kúthoz. Annak szélére ülve néz le a mélységbe.*
- És én tényleg képes voltam ebbe beleugrani..
*Pillantása ujjára vándorol, a leveleken töprengve lendíti meg párszor - feleslegesen, hisz nem történik semmi. Megunva a próbálkozást felnéz az égre, hagyja gondolatait szárnyalni azt remélve, valahol felbukkan Inuyasha.*
- Ez rosszabb mint a bújócska..
*Áll fel végül, tehetetlen hisztivel csapkod a levegőbe.*
- Ilyen lehetetlen alakot..! Legalább repülni tudnék!!
*Nyafog tehetetlenül, hogy keserűségét és mérgét kiadja csapkod egy sort a levegőbe, minek következménye egy újabb levéláradat által letört faág. Megfagy ereiben a vér, kezét háta mögé rántva nyel egyet.*
- Ez.. érdekes
|
*Kagome reakciójától elvigyorodik, hallja, ahogy a két embere igyekszik utolérni őket.. nem is baj ha mozognak kicsit. Némi futás után megpillantja az égen a keresett madarakat, többjük a hegyek lábánál köröz.*
- Nocsak, ritkán fészkelnek a talajra..
*Mormogja inkább hangos gondolatként, a fészkeket elérve egy szabályos, ám az "emberinél" vagy tízszer nagyobb fészek kerül eléjük, mely körül 6-7 madárka őrködik. A fészek közepén, emberi csontok és szalma takarásában tényleg mozog valaki, a ruhájából ítélve még a falkához is tartozhat. S persze a tőlük legtávolabb álló madárka homlokában világít az ékkőszilánk.*
- Meg tudod mondani, hol van az ékkő?
*Engedi el óvatosan Kagomét, és amint érkezik a válasz, már ugrik is afelé a madárka felé, ékkőszilánkos karját meglendíti, így bizony a hirtelen támadást szerencsétlen nem tudja kivédeni - az ütés a szárnyát éri, de bőven elég ahhoz, hogy társai megriadjanak, s míg egy a vacsit védi, egy a vezére segítségére repül, kettő szárnyal egyszerre Kagome felé..*
|
*Kagome nem ellenkezik. Ő is átöleli Kougát. De nem érez iránta semmit, csak egy kis nyugodságot, biztonságot érez mellette. Sorára néz, majd Kougára.*
-Ő. Ő Sora. Megkeresi Inuyashát, mi meg elmegyünk paradicsommadarakat öldösni!-
*Nevet egyet, majd még szorosabban karolja át Kougát. Maga sem érti, hogy miért, de megteszi.*
-Kouga... Induljunk.-
*Felnéz megint a farkasra, belenéz a szemébe, rámosolyog, ahgymég sohasem.*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
