|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Kinyitja szemeit. Körbenéz, s furcsálja, hogy itt van. Néz az egyik oldalra, majd a másikra, s Inuyashát nem látja maga mellett. Elnéz a tó felé is, s ott megtalálja a félszellemet.*
~Miért hozott ide? Ott is hagyhatott volna a fánál, ezek után...~
*Lassacskán feláll, s lassú léptekkel Inuyasháha mögé sétál. Nem veszi észre Kagomét. Kagome sírva átkarolja, s ezerszer bocsánatot kér Inuyashától..*
-Inuyasha! Bocsáss meg!! Bocsáss meg!! Kérlek!-
*Könnyes szemekkel néz Inuyashára, majd leül mellé. Felhúzza lábait, s úgy várja a választ.*
|
*Ébredezni kezd, a észreveszi Kagomét. Szép lassan feláll mellőle.*
-Kagome. Most meg miért jöttél ugyan utánam?-
*Karjaiba veszi a lányt, ugyan fáj a válla, de megfogja, s elindul vele Sangoékhoz. A tónál vannak, ők is odaérnek. Lefekteti Kagomét, szép lassan. De nem szól semmit, senkihez. Szótlan marad. A tónál leül, s felhúzza lábait. Csak ül és nézi Kagomét, Sangot és Sorát..*
|
- Jól vagyok, Sora
*Néz le a hozzá siető lányra, amíg az lelkesen, vagy épphogy reménytelenségében beszél, az eget figyeli, mintha csak nyitott könyvként olvasni tudna benne. Mikor Sora elindul, utánakap, ha nem számít rá még sikerülhet is elkapni a kezét.*
- Nem! Hagyd őket magukra, majd ha megnyugodtak, akkor utánunk jönnek. Rossz előérzetem van, mi sem maradunk itt.
*Egy pillanatra lehunyja szemeit, hogy összegezze gondolatait, végül csonttörőjét leakasztva válláról bólint.*
- Keressünk egy tavat, vagy egy forrást, ahol meg tudunk fürdeni, és tüzet tudunk rakni. Amíg te alszol, majd én örködök. Inuyasháék simán meg fognak minket találni, ne aggódj.
*Mosolyog bíztatóan a lányra, és ha beleegyezik, megindul vele arra a tó felé, amit menet közben látott a fa tetejéről. Ott aztán végre át tud öltözni a másik ruhájába, és egy gyors tűzgyújtás után megvárja, míg Sora elalszik. Immár ez lesz a második éjjel, hogy nem aludt, de lényegtelen..*
|
*Szipogva törölgeti a szemeit, hallja Inuyasha, majd Kagome lépteit, de nem néz fel. Tűntetőleg nézi a talajt, időközben a farkasdémon lépteit is egyre távolibbnak érzi.*
~Annyira nem nekem való ez a világ..nem tudok lépést tartani a többiekkel..~
- Sango?
*Áll fel hirtelen, a szellemírtóhoz sietve megfogja a vállát és a kezét, ha engedi.*
- Megütötted magad?
*A választ megvárva néz el abba az irányba, amerre a többieket távozni látta. El is indul.*
- Gyere, keressük meg őket!
|
*Szemösszehúzva figyeli a jelenetet, most érzi azt, hogy ő láb alatt van. Sora kifakadására behúzza a nyakát, éles füleinek bizony nem tett jót ez a kiborulás. Kezeire viszonylag már rászáradt saját vére, ruháján is a por itt-ott keveredik a vérrel. Inuyasha, majd Kagome után néz, pillantása lassan a másik kettőre, majd embereire vándorol.*
- Menjünk..
~Nem tudom, mi van ma velem.. talán a szilánkok teszik~
*Suttogja halkan, a kisfiút vállára helyezve indul el. Nem rohan, emberi léptekben nyeli el lassan a természet..*
|
*Mikor eltalálja a nyíl Inuyahát, remegve dobja el az íjat. A két kezét az arcához viszi gyorsan, s sírni kezd. Igen, megtette.*
-Neem.. Nem akartam megtenni!!-
*Sírva rohan Inuyasha után. Gondolja, hogy a Szent fához megy, így ő is arra fut. Megáll, s látja, hogy ott fekszik Inuyasha. Szép lassan oda sétál hozzá, leül mellé. Inuyasha már alszik, így csak mellé fekszik. Átkarolja közben, s Inuyasha sebét észreveszi, amit ő okozott, feláll, elmegy keresni valamit, amivel segíthet rajta.. Visszaérve ellátja Inuyasha vállát, miközben alszik. Azután ismét lefekszik mellé, átkarolja, s néhány könny kíséretében elalszik ő is...*
|
*ELtalálja a nyílvessző, s elsápad teljesen. Kimerült már a sok harctól. Kagoméra néz, s nem meri elhinni, hogy tényleg megtette. Feltápászkodik, nyillal a vállában, s Kouga felé néz, megállítja, hogy mondjon neki valamit..*
-Kouga. Miért fordítottad ellenem Kagomét? Mond, miért?-
*Választ nem várva, egyedül bekullog az erdőbe, elsétál a Szent fához, s ott leül. Kiveszi vállából a nyilat, s néhány könnycseppet hullat..*
-Kagome... Nem merem elhinni.. És mindet amiatt a..Kouga miatt van!!-
*Belenyilal a vállába a fájdalom, így gyorsan oda kap a kezével, s ledől, pihenni a fa alatt..*
~Kagome..~
|
- Bárcsak én is használhatnám a feksziket..
*Morgolódik, miközben a felfelé repülő csonttörő útját figyeli. Leporolva nadrágját igazítja meg ruházatát, némi vállkörzés, majd elrugaszkodva a talajtól felugrik a legalsó ágra. Kismajomként csimpaszkodik felfelé az ágakon, egészen addig mászik, amíg kisebb-nagyobb csúszásokkal, de el nem éri csonttörőjét. Ekkor aztán a hátára veszi, és ügyetlenebbül, de lefelé kezd mászni. Az utolsó ágaknál jár, mikor Sora felkiált. Annyira hirtelen éri, hogy keze megcsúszik, és egy szép ágtöréses levélsuhogás kíséretében pár métert szabadon zuhanva tesz meg. A földre érkezve nagyot nyekken, a fájdalomtól eltorzuló arccal nyúl beütött testrészeihez, miközben talpra kecmereg.*
- De Sora...
*Néz a lányra meglepődve, de nem tudja, hogy odamenjen-e*
|
*Néz erre-arra-amarra-fel a fa tetejére-le a földre. Nem nem nem, újra be fog sokkolni... ökölbe szorított kezekkel ugrik egyet egyhelyben, szemeit összeszorítva kiált fel*
- ELÉG LEGYEN!!!
*Hangja visszhangot ver a környéken, egy közeli háztetőről felriadnak a madarak, aki pedig a közelében áll valószínűleg dobhártyaszakadást szenved.*
- Olyan..olyan..olyan gyerekesek vagytok!!
*Felborul a bili, szemeiben sorban jelennek meg a hiszti könnycseppjei. Ha a kiabálása után nem figyel rá senki, akkor kiált ő még egy "kuss"t, csak kérni kell ;)*
- Mint az óvodások, komolyan!! Folyton csak a vita meg a civakodás, meg a gyilkolósdi, hogy fogjátok megölni azt a Narakut, ha egymást cibáljátok egyfolytában?!
*Kézfejével letöröl pár könnycseppet, majd térdre rogyva megrázza a fejét.*
- Ez annyira nem ér..!
|
*A forgószélbe ha Inuyasha belenyúl, akkor bizony igencsak megjárja... morogva fékez le, egyik karjával a kisfiút tartja, másik keze a mellkasára dőlő testet tartja, menet közben néha felsiklott a vállán pihenő fejre. A fiú elaludt.. Hirtelen nyomja sarkait a talajba, ezzel megáll, a forgószél csillapodik körülötte, mielőtt végleg eltűnne. Az emberei is megállnak, Kouga viszont megkeményedett arcizmokkal és összeszorított fogakkal mered Inuyashára.*
- Végeztünk, blöki. Van jobb dolgom is, mint veled vívni ostoba csatákat. Eljön majd a mi időnk is, de nem most.
*Hangja igencsak morcos, szavai mégis kimértek. A kisfiú a szóváltásra sem riad fel, Kouga viszont áll. Inuyasha mostmár oda mereszti a karmait, ahova akarja. Nocsak, a farkasdémon talán új oldalát mutatja meg? Kagoméra néz, töprengve, arcán mégsem látszik a merengés.*
|
*Csak néz Inuyashára.*
-Inuyasha! Ne tedd!! Hagyd békén Kougát!-
*Azzal kilövi a nyilat, eltalálja Inuyashát, mivel nem vette le róla a szemét. Remélhetőleg ez által a földre teríti Inuyashát.*
-Te akartad, Inuyasha...-
*Ránéz a többiekre, sóhajt egyet, majd a remegő kezeivel újab nyilat vesz elő. Ha Inuyasha nincs a földön, akkor újra rácéloz. Aztán azt mondja..*
-Nem akarok rád több nyilat pazarolni! Így fejezd ezt be!-
*Oda rohan Inuyashához, s megfogja a kezét, nem engedi, hogy bántsa Kougát.*
|
*Kagome szavaira, megáll.*
-Kagome. Te tényleg képes lennél erre? Nem érdekel. Kouga után megyek, ha kilövöd a nyilat, ha nem.-
~Nem lenne rá képes, így nincs miért aggódnom.~
*Rögtön elugrik a nyíl útjából, s gyorsan Kouga után fut. Letámadja hátulról. Csak annyit akar Inuyasha, hogy végre ő is szenvedjen. Karmait Kouga vállaiba ereszti.*
-Hová mész Kouga? Még nem végeztünk!-
*Sango csonttörőjét feldobja egy fa tetejére, s ő a kardjával támad.*
|
*Mint amikor Inuyasha a hátán cipeli Kagomet, úgy csüng ő is ott. A rántásra azonban átbukfencezik Inuyasha vállán, a lendülettől még a földre érkezés után is gurul egy kicsit. Ugyan nem volt túl kellemes földetérés, megkönnyebbülten tapasztalja, hogy egyben van. Ököllel csap erőteljesen a földbe, neki ma semmi sem jön össze. Keserű sóhajjal ül fel, Kagomét látva azonban meglepődik.*
- Kagome..
*A nyílra néz, majd Inuyashára, végül az elszelelő Kouga után. Lassan feláll, pillantása csonttörőjére vándorol, de egyelőre nem tesz semmit.*
|
*Igencsak meglepődik, az események egyre csak zajlanak, ő viszont kezd lemaradni. Sango, Inuyasha, aztán megint Sango, Kagome, Inuyasha, Kouga, és megint Kagome, aztán Kouga meg az a gyerek.. odafut Kagome mögé, persze tart egy kis távolságot tőle, s csodálkozva megáll.*
- Te tudsz íjászkodni?
*Bár kérdése igen ostobának tűnhet ebben a helyzetben, de istenem...mit tegyen? :P*
|
- Kölyök!
*Morogja, persze nem Inuyashának, hanem a gyereknek. A félszellem visszaváltozását látva eltöpreng, ám mikor támadásba lendül, átkarolva a fiú derekát hátraugrik.*
- Arlen, egyszer a sírba viszel..
*Sziszegi a fiúnak, s már épp hátraesne a mellette elsüvítő kardtól, mikor Kagome közbelép. Elengedi a fiút, így állva marad, de minden izma remeg a fájdalomtól. Meglepődve néz hol a nyílra, hol a félszellemre.*
~Képes lenne lelőni őt.. az bizony nem lenne jó.~
- Van egy fő mottóm. Amit nem tudsz legyőzni, azt kerüld el. Hálás vagyok, Kagome..
*Hajol meg a lány felé, egy lendülettel a karjaiba kapja a fiút, és már csak a keletkező, majd egyre távolodó forgószél ad jelt róluk. Persze közel sem olyan gyors, mint mikor jött, de bízik abban, hogy Kagome tényleg lő, ha Inuyasha utána eredne. A két embere lassan kapcsol, felocsúdva rezzennek össze.*
- Hé, Kouga, főnök, ne hagyj itt!
*S már indulnak ők is.*
|
*Nyel egyet, mikor Inuyasha ránéz, s azt mondja, hogy ne avatkozzon ebbe bele.*
-De.. Inuyasha!-
~Nem hittem, hogy ezt fogom tenni egyszer, de megteszem..~
*Elszalad az íjáért és a nyilakért, s Inuyasha felé irányítja, majd hangosan Inuyashához szól.*
-INUYASHA! Ha nem hagyod békén Kougát és azt a szerencsétlen gyermeket..-
*Nyel egyet, majd folytatja.*
-Akkor kilövöm ezt a nyilat, s megsebesítelek, amit én nem akarok, de muszály lesz megtennem!!-
*Remegő kezekkel fogja az íjat, s várja Inuyasha reakcióját..*
~Jajj Inuyasha.. Remélem nem kell megtennem ezt...~
|
*Amikor Kouga Kikyou nevét említi, valahogy eltűnik a szeméből a vörösség, s ismét a régivé változik.*
-Kouga! Mostmár a régi vagyok, de a harcos folytatjuk!-
*Sango mikor megpróbálja lefogni, akkor megfogja a lány kezeit, majd letépi magáról, legalábbis megpróbálja. Elfut a Tessaigáért és Kouga felé fordul.*
-Ne merd a szádra venni többé Kikyou nevét!!-
*A kardjával támad, Kouga jobb karját próbálja eltalálni.*
-Pusztulj!!-
*Ha sikerül eltalálnia Kouga jobb karját, akkor valószínűleg sok vért fog veszteni a farkas fiú. Ránéz Kagoméra, amikor kimondja a szót. Lefekszik, de utána fel is áll rögtön s a lány felé fordul.*
-Kagome! Te ebbe ne avatkozz bele!-
|
~Megfogta! Nem lehet!!~
*Tántorodik meg ledöbbenve, még a fejét is megrázza hitetlenkedésében. Soha sem volt olyan, hogy valaki ilyen könnyedén kivédte volna ezt a támadását. Ha Kagome vezényszavára Inuyasha nem vágódik a földre, akkor ismét rajta van a sor. A kisfiú megjelenése még inkább önbizalmat ad neki.*
~Inuyasha szellemként nem fog megtántorodni egy gyerektől..~
*Futásnak ered, mivel csonttörője nincs nála puhább és könnyebb léptű, ha Inu a gyerekkel és Kougával van elfoglalva, akkor valószínűleg nem veszi észre Sangot, aki egy nőiesnek nem mondható mozdulattal ráveti magát Inuyashára. Átkarolja a nyakát és megpróbálja a földre nyomni, az biztos, hogy erőlködnie kell, ha le akarja szedni magáról. Közben Kouga felé néz, fejével elbök a fák felé, olyasmit jelezve ezzel, hogy "menjetek, legalább a fiú miatt" Ha Kagome szava hatott, akkor viszont rohan is, hogy visszaszerezze szeretett csonttörőjét egy megkönnyebbült sóhajjal.*
|
- Fekszik! Ez az! Köszi! Hé, hová...? Kagome!
*Nézi az elrohanó két lányt, így ismét egyedül marad. Az biztos hogy még hozzá kell szoknia a pergő eseményekhez. Ledöbben, mikor Inuyasha egyszerűen csak elkapja Sango csonttörőjét, Kouga repülését pedig összerezzenve figyeli. Mikor a kisfiú is betoppan a képbe, kezeit szájához kapja*
~Kezd elfajulni a dolog..~
- Inuyasha, akármi is vagy most, változz vissza a régivé..
*Suttogja maga elé, bár abban a félszellem mellé áll, hogy Kougának sem kéne még jobban felidegelnie. Furcsa csapat, az biztos..*
|
*Inuyasha ugyan eldobja, de ez nem elég ahhoz, hogy az ékkőszilánk kirepüljön belőle. Hátrafelé repülve letarol egy fát, melynek törzsét kidöntve a földre esik. Nyögve feltápászkodik, bár a testén levő horzsolás több helyen is vérzik, és karján a karmolás nyomán vékony patakokban folyik a vér, feláll.*
- Féreg? Igazán? Hol?
*Körbenéz, majd Inuyashába fúrja tekintetét.*
- Kikyouval csak bántod Kagomét, de annyira ostoba vagy, hogy ez neked fel se tűnik.
*Nem folytatja, mivel meglepetésére egy csonttörő száguld Inuyasha felé.*
~Elkapta..~
*Meglepődve kapja fel fejét, izmai megfeszülnek, egyik lábát kitámasztja hátul, felkészülve a lendületre.*
- Nem hagyom ennyiben, kutyuli..
*A fának háttal állva marad, ezzel tudatán kívül is tudja védeni a hátát. Öklét meglendíti, ám egyszercsak érzi, ahogy valami átkarolja derekát. Lenéz, és meglátja az összeszorított szemekkel szorosan hozzábújó kisfiút. Meglepetésében még támadni is elfelejt, ez egy jó alkalom Inuyashának a támadásra. Persze ahhoz először a gyermeket kell eltűntetnie, aki úgy tűnik pajzsként védi Kougát..*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
