|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Nem tudja eldobni a csonttörőt, mivel Alina kezéből szélvihar tör elő. Teljesen ledöbben, csonttörőjét maga elé döfi a földbe, s úgy kapaszkodik. Bár az erős szél hatására elkezd csúszni előre, hunyorít, és nem adja fel. A kiáltásra makacsul az oldalához kap.*
- Nem érdekel, mit hagysz és mit nem... nem fogod bántani, mert azt meg ÉN NEM HAGYOM!
*Leold már kapszulát, és a földhöz vágja.*
- Mérgespor!
*Igaz, hogy fegyvere egyre inkább csúszik előre, de a mérgesport is beszippantja a szél..ugyanezt alkalmazta Mirokunál, amikor Kagurával volt. Látja, hogy Sora támadásba lendült, és azt is, hogy..*
- Miroku!
*Harsogja túl a szelet, ha eláll, azonnal támadásba lendül, elhajítja csonttörőjét Alina felé.*
- Te szemét!!
*Közben elkövették azt a nagy hibát, hogy megfeledkeztek cicámról. Kirara bizony utasítást kapott, Alina a szélviharral foglalkozik, így mikor Kagome döfne, ráveti magát Mirokura. Hogy mi sül ki ebből, az passz..*
|
*Meghökken a jeleneten, mikor Kagome leszúr... ledöbbenve ereszt gyökeret, pillantása lassan az ujjára vándorol.*
~Használnom kell..de mit? És hogyan? A pap azt mondta, érezzem, ne akarjam..érzem..~
*Lehunyja szemeit, mély levegőt vesz, egy pillanatra érzi a természetet. Az egész természetet.. aztán ez az egész megszűnik, kezei reflexszerűen emelkednek fel, mutatóujjait Alinára szegezi. Körme alól két-két tüskés inda lövell ki, és ha a lány a széllel van elfoglalva, akkor körbeölelve csuklóit belemarnak a húsába.*
- Héé, de én a leveleket akartam!!
*Döbben le Sora, de azért ránt egyet az indákon. Ha nem talált, akkor ijedten szökkenve csapkod a kezeivel, amitól az indák ide-oda repkednek.*
- Elég elég elég, én nem ilyet akaroook!
|
*Miroku fölött áll, s végül a kardot Miroku szíve fölé helyezi, s leszúrja. De vajon tényleg meghal? Ekkor Inuyasha felé fordul, s megindul felé gyorsan.*
-Meghalsz Inuyasha!-
*A kardal eltalálja Inuyasha vállát, pont ott, ahol az előző sebe volt.*
-Nemsokáig élsz már!-
*Kiabálja, s ismét támad a kardal, közben Inuyasha szemébe néz.*
|
*Miroku a földön, s összerezzen, mikor Kagomét küldi Aline ellene, hogy megölje.*
-Alina! Miért nem végzel velem TE magad? Túl gyáva vagy?-
-NEM! Csak nem akarom bepiszkítani kezem a nagy falat előtt! *Inuyashára néz*-
-De ha nagyon akarod, végzek veled én!-
-Rajta! Úgysincs értelme az életemnek..-
*Mondja Miroku, amire Aline cseppet sem figyel. Kagome odaér, s mégegyszer kiadja a parancsot.*
-ÖLD MEG!-
*EKkor érkezik oda Sango, akire a kezét irányítja.*
-Kazaana!! Nem fogod megmenteni a kis szerelmedet! Nem hagyom!-
*Kiabálja túl a szelet.*
 
|
*Kagome viselkedésére csa sóhajt.*
-Megint kezdődik...-
*Ekkor repül a lány felé a kard, amit el is kap.*
~Mi? A Tessaiga hogy került a lányhoz?~
*Ökölbe szorított kezekkel tér ki Kagome támadása elől. Kagome Mirokuval van elfoglalva, így könnyen mögé ugorhat, de Sango ezt előbb megteszi. Ha Sango terve nem sikerül, Kagome mögé ugorva átkarolja a nyakát, s hátrahúzza. Megpróbálja elvenni tőle a kardot, s hogyha sikerül, akkor Alina felé veszi az irányt, ha nem, akkor csak áll mozdulatlan, s Kagome szemébe néz.*
|
*Meglepődik Alina viselkedésén. Feláll, s hitetlenkedve megrázza a fejét.*
~Hogy lehettem ilyen ostoba..?~
*Sora szavaira nem figyel, amíg az események pörögnek, féltérdre ereszkedik Kirara mellett, s úgy, hogy más ne hallhassa, odasúg neki.*
- Védd meg Mirokut és a Szerzetest, rám ne figyelj... *Mikor Alina ruhája megváltozik, feláll, válláról leemelve a csonttörőt húzza ki magát.* Próbáld meg..
~Ebben az a rossz, hogy megint Kagome az, akin végrehajtják a piszkos munkát.. ráadásul a Tessaiga van nála..ez olyan rossz helyzet, mint ami velem volt, ráadásul itt ékkő van a dologban..és ez a tea hatása, így ha megölöm Alinát, csak nem lesz olyan, aki a parancsot osztogatja. De Kagomét nem bánthatom..~
*Elkerekednek a szemei, mikor Miroku a földre kerül, és Kagome megindul felé. Rászorít csonttörője fogókájára, mély levegőt vesz, majd arcizmait megkeményítve eldobja.*
- Csonttörő!
*A bumeráng Kagome felé suhan, aki vagy megöli a szerzetest, de így nem védi ki, vagy kivédi, így viszont a szerzetes el tud slisszolni, s segítségére van a felé szaladó, átváltozott Kirara. Persze lehet, hogy Sango gondolatmenetén kívüli dolog történik, mindenesetre futva indul meg Kagome felé, hogy a visszafelé repülő csonttörőt könnyedén elkaphassa.*
- Miroku, menj innen, neked még alig van erőd! Mi megoldjuk ezt! ~Legalábbis nagyon remélem..~
*Kiált rá aggódva a fiúra. S ha a csonttörője nem érkezne vissza, a kardját rántja elő.*
|
*Fintorogva nézi a teát, s egy sunyi pillanatban a felét kiloccsantja a fűre..aztán érkezik egy parancsoló pillantás Sango felől. Durcás grimaszt vágva kiüríti a poharat, és pont ebben a pillanatban szabadul el a pokol. Felugrik a helyéről és Inuyashára mutat*
- Hogy lehetsz olyan ostoba hogy hagytad, hogy megszerezze a kardot?!
*Kiált rá a félszellemre az ő hangsúlyában, bár nem vele van baja, csak..nem örül, hogy beigazolódott a gyanúja. Mérgesen Kirarára nézt*
- Ezt még sokáig az orruk alá fogjuk dörgölni! Igaz? Mert mi megmondtuk..
*Ám ekkor teljesen meglepődik. Kagome? Pont..Kagome? És ő mit tud csinálni, így, egymagában? Még az erejét sem ismeri.. ez egy szép kelepce..*
- Kagome!!
*Kiált barátnőjére kétségbeesetten, s ökölbe szorított kezekkel Alinára néz.*
|
*Alina szavaira elveszti maga fölött az uralmat, s elsötátül minden. Csak a parancsokat hallja, amit végre is próbál hajtani. Elkapja a Tessaigát, amit a lány dob felé, majd megindul Inuyasha felé. Nála a kard aktiválódik, ahogyan a félszellemnél, így egyszerű támadnia. Lecsap Inuyashára, s ekkor kapja az újabb, s újabb parancsot. A szerzetest, szellemirtót, Sorát és a macskadémont is. De abban a pillanatban kap mégegyet, hogy mennyen oda hozzá, s ölje meg a Szerzetest. Megáll felette, s leszúrja a kardot...*
-Meghalsz Szerzetes!-
|
*Mirkou már régen felébredt, s kint iszogatja a teáját. Ránéz Alinára, s rámosolyog.*
-Nagyon finom a tea!-
*Alinában már gyűlik a méreg, s Kagomére néz. Látja, hogy már a füvek hatása elég lesz.*
~Hm. Mostmár bármikor aktiválhatom a csapdám. Mondjuk: MOST! Hehe.~
*Összedörzsöli tenyerét, majd előhúzza Inuyasha kardját, a háta mögül, s Kagomére pillant.*
-Fekete hajú! Támadj! Öld meg a kutyust! *tekintetét Inuyashára szegezi* Aztán a szerzetest és a szellemirtót és a lilahajút ás a végén azt a macskát is! Gyerünk!-
*Néz egyenesen a szemébe. Miroku csak döbbenten figyeli a lányt, majd tekintete Kagome felé néz. Látja, hogy kezd eluralkodni rajta valami.*
~Ó, persze. Az ékkőszilánk a multkori csata után nem került belőle ki. De hol van?~
*Feláll, s Aline elé ugrik, kezét rá szegezve.*
-Hátrébb az agarakkal!!-
*Lenézően néz a szeretesre.*
-Ehh..-
*Eltolja kezét, majd ő is felmutatja, s lehúzza róla a fátyolt a lány.*
-Nem kell, hogy féljek tőled! Amíg ájzlt voltál, átvettem az erőd tőled! Bár még neked is megvan, de az nem számít! Az enyém erősebb! Szóval, tágulj innen!-
*Löki el a szerzetest az útjából, s hirtelen Szellemirtós ruhában jelenik meg, hasonló mint Sangoé, csak kék színű. Sango szemébe néz.*
-Téged én intézlek el!-
*Miroku lefogja a lányt, de nem sok esélye van ellene, hisz még gyenge a tegnapi után. Aline a földre teperi Mirokut, s újabb parancsot ad Kagomének.*
-Fekete hajú! Gyere ide! Előbb őt öld meg a kardal!-
|
*Elmegy ő is aludni a többiek után, s reggel már újra félszellemként ébred. Nyújtózik egyet, majd feláll, s kilép az ajtón. még visszanéz, s látja, hogy Sango és Miroku még mindig alszik. Nem zavarja őket tovább, kimegy, s leül ő is a cimkéjéhez.*
-Jó reggelt mindenkinek..-
*Mondja álmosan, majd a teát szagolgatni kezdi.*
-Furcsa szaga van.-
*Néz Alinára, majd megvonja vállait, s megissza az utolsó cseppig.*
-Hm. Nem is volt olyan rossz!-
*Jelenti ki, majd Kagomére néz, ahogy a teát kortyolgatja.*
|
~Kedves lány??~ *Arcán megjelennek a féltékenység jelei, melyek el is tűnnek* ~Higgadj le.. Alina tényleg kedves, csak Mirokunak vannak ezek a hajlamai..áhh..amíg te itt könnyeztél miatta, ő a kedves lánnyal flörtölgetett, biztosra veszem!~
- Ez egy hosszú történet.. miután beszippantottad a szellemet, elájultál, és jött Alina, aki felajánlotta hogy meggyógyít, ha megöljük azt a kutyát a falujában.. reggel Inuyasha visszaváltozik, szerencsére, de a kardja még mindig nincs meg..
*Töprengve ráncolja a homlokát.*
- De majd reggel Kirarával körbenézünk még a környéken, hátha csak elkerülte a figyelmünket..
*Miroku kérdésére egy mosoly kíséretében lenéz a földre.*
- Nagyon megijesztettél... mikor láttam, hogy mit csinálsz, csak arra tudtam gondolni, hogy az én hibámból akár meg is hallhatsz..nem kellett volna elmondanom a rémálmaimat..
*Süti le a szemeit, ám a következő mondat a torkán is akad, mivel Sora félrerántja. Kíváncsian néz rá,a szavaira csak szemforgatva lehámozza az ujjait a karjáról.*
- Ugyan, Sora..rémeket látsz. Alina kedves lány..különben is, nekem nem kéne szívlelnem, nem pedig neked.
*Mosolyogva megy be a kunyhóba. Kirara helyeslőn nyávog a lila hajú szavaira, megpróbálkozik egy pacsival is, de elvesztve egyensúlyát felborul.
Sango az utolsók közt ébred, rémálmai ma sem okoztak neki nagy pihenőt..hirtelenjében összecsapott függőágyában izzadt egész éjjel, de ez most sokkal kesze-kuszább, homályosabb álom volt, csupán pár részletre emlékszik. Halkan lekászálódik, s Kirarát a karjaiba véve, csonttörőjével ballag ki.*
- Jó reggelt...
*Zuhan le a saját cimkéjéhez, fejét a fatuskóra hajtja, a pohara mellé. Látszik a megviselt arcvonásain, hogy mitől ilyen lehangolt.. lassan felegyenesedik, s pohara tartalmát egy hajtásra elfogyasztja. Hagy benne pár kortyot, amit a földre helyezve Kirarának kínál.*
- Köszönöm Alina, ez jól esett.. kedves tőled.
*Mosolyodik el, miközben Sorára sandít, s biccent neki, amolyan "igyál!" félét.*
|
*Mosolyogva figyeli Sangot és Mirokut, mikor a lány is kilép, összehúzza a szemeit. Az emlékeztetésre sóhajt.*
~Még azzal a szellemmel is végezni kell.. nekem akkor sem szimpatikus, és kész~
*Teszi karba a kezeit, és feláll. Sangohoz lép, és belekarolva elkezdi húzni.*
- Igaza van Sango, hagyd pihenni Mirokut, kemény napja volt és holnap is az lesz! Gyereeee!
*Ha kell testi erejét belevetve kezdi el húzni a szellemirtót, menet közben Kagomét is felkarolja, ha hagyja.*
- Majd Inuyasha mindent elmesél!
*Kiált hátra Mirokunak, s a két lányt közelebb rántva magához vált hangja suttogóvá.*
- Nekem valami nagyon nem tetszik benne..az az idióta vigyor Babyre emlékeztet..
*Fintorog az égre nézve, de a lányok már be is vonulnak a kunyhóba. Durcásan pukedlizve néz Kirarára.*
- Nem hisznek nekem! De te igen, ugye?
*Hajol le a cicushoz, s bizalmasan a füleibe súg.*
- Majd mi szemmel tartjuk...
*Pacsit kér tőle, bár nem kutya.. és befut ő is a kunyhóba. Reggel nem sokkal Kagome után ébred, s ő is kibaktat.*
- Jóreggelt..
*Dünnyögi álmosan dörzsölve a szemeit.* ~Áh.. a nagy tervszövögetésben alig aludtam valamit..~ *Egy nagyot ásítva leül az ő címkéjéhez, és a teára néz, majd Kagoméra, ahogy kortyolja.*
|
*Látja a boldogságot Sango arcán, s ekkor megfordítja fejét. Boldogan látja meg Mirokut, s oda is rohan hozzá. Ha Sango elengedte, akkor ő öleli át gyorsan, aztán majd Inuyasha marad a végére. XD*
-Miroku! Hála az égnek, hogy jól vagy!-
*Mondja ki jó hangosan, majd Alina megszakítja. Bólint.*
-Igazad van Alina. Aludjunk. Holnap elintézzük a kutyust és szétválnak útjaink!-
*Mondja, majd besétál a kunyhóba.*
~Hm. Kedves lányak tűnik.~
-Jó éjt mindenkinek!-
*Persze ezt csak akkor mondja, ha mindenki bejött a kunyhóba. Kora reggel felkelt, s kisétált nyújtózkodva az ajtón. Látja, ahogyan Alina a teákat az asztalra helyezi, s látja a "cimkéket" is. Leül oda, aholn az ő nevt látja, vagyis azt, hogy "fekete hajú, zöld ruhás lány". Ekkor Alinára néz.*
-Jó reggelt! Kedves tőled ez a reggeli tea.-
*Néz rá mosolygósan, s belekortyol a teába.*
|
*Miroku meglepődik, mikor Sango úgy letámadja, s ő is átöleli. Azon is meglepődik, hogy a lány már tolja is el magától.*
-Jajj Sango. Csak meg akartalak védeni. De az a kedves lány megmentett.-
*Sango ismét átöleli, s kilép Alina a kunyhóból.*
-Igen! Megmentettem! De most, rajtatok a sor! Holnap reggel korán elvezetlek titeket a falumba, s megölitek azt a kutyát. Rendben?-
*Miroku kérdően néz a lányra.*
-Milyen kutyát?-
-Azt, amelyik lemészárolja a gyerekeket a falumba, s a hugomat is megölte már. A barátaid azért cserébe, hogy téged meggyógyítsalak, megígérték, hogy megölik.-
*Meséli a lány, akiben már legbelül forr a düh.. Kitudja miért? (>én<) Miroku csak bólint, majd Sangora néz.*
-Tényleg aggódtál értem? Ugyan miért?-
*Kérdezi a lányra pillantva, majd felvet egy ötletet, ám ekkor veszi észre a félszellem Inuyashát, aki nem is félszellem, hanem ember.*
-Inuyasha? Öööö.... ember vagy... És a kardod sincs meg. Mi történt? Az a szörny, akit beszippantottam, annál volt a kardod?-
*Alina ekkor zavarba jön, s elfordul.*
~A csudába.. Rá ne jöjjenek nekem!! Akkor vége a tervemnek!~
*Megfordul, s a két fiú vállára teszi a kezét, majd a kunyhó felé húzza őket.*
-Na, elég a fecsegésből! Holnap nagy munka vár rátok! Aludjatok! Már el is készítettem a fekhelyeteket! Én majd örködöm idekinn.-
*Jelenti ki bálymosollyal az arcán, s ha majd mindenki bement, gondolkodni kezd.*
~Hm. Holnap a fekete hajú lányon a sor és az ékkőszilánkon. Hm. Már tudom is, hogy hogyan fogom csinálni.~
*Hirtelen feláll, s elszalad, be az erdőbe. Szed néhány fűfélét, (ki tdja milyet..) és készít belőle egy teát. 5 pohárral, de az egyikbe valami mást is tesz. Kevergetni kezdi, s észreveszi, hogy kezd felkelni a nap.*
~Jajj ne.. Mindjért felkel a nap. Áh, pont kész lettem! Remek!~
*Felkel a nap, s kint egy fatuskóra teszi a poharakat, mindegyiket "felcimkézve". Ha jön a kis csapat, akkor mindenkit a neki megfelelő helyre ültet.*
~És most, a tervem megvalósul.~
|
*Inuyasha csak ül, s néz maga elé.*
~Minek kellett beszippantania? Semmi értelme nem volt. Megöltem volna egy mozdulattal..~
*Idegesíteni kezdi, hogy Sango fel, s alá járkál.*
-Ehh.. Sosem nyugszik meg..-
*Rázza meg a fejét, s eltelik az a fél óra. Látja Során a boldogaágot, így a kunyhó ajtajára pillant. Meglátja Mirokut, s ő is örülni kezd. Feláll, s odasétál hozzá, de már Sango meg is előzi.*
-Jó.. Akkor majd később..-
*Sarkon fordul, s néhány máterrel arrébb áll meg. Megvárja, míg a turbékoló párocsak abbahagyja ezt a nyálas jelenetet.*
|
- Nem.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel Sorának, miközben Miroku arcát fürkészi. Ám a lány kis híján ledönti a lábáról, így szájhúzva utána megy, a lépcsőre lenyomni sem kell. Kirarát az ölébe húzva bólogat Sora szavaira. Fél óra neki igen rengeteg és hosszú idő, ami látszik is rajta.. két perc után feláll, és járkálni kezd, majd az ujjait tördelve az ajtóra néz.*
- Bemegyek!
*Jelenti ki, és el is indul a lépcsőn. Valakinek le kell fognia, s így megnyugodva visszaül. Ezt a jelenetet legalább még nyolcszor eljátsza, arca egyre fehérebb, s egyre inkább kiül rá az aggodalom minden jele.. végül beletörődve huppan vissza a lépcsőre, keserű arckifejezéssel, szomorúan cirógatja Kirara arcát. Megérzi magán Kagome, majd Sora tekintetét, értetlenül pillant fel. Látja, amint a lila hajú lenyel egy vigyort, szinte ösztönszerűen pillant hátra. Szemei elkerekednek, arca felragyog, ajkaira hitetlen mosoly ül ki, tátog valamit, de nem jön ki hang a torkán. Szemeibe könnyek szöknek, ahogy felpattan, és a Szerzetes karjaiba veti magát.*
- Miroku!
*Kiált fel, a fiúnak igen gyorsan kell reagálnia, hogy ki tudja védeni a nyakbaborulást.. mert Sango bizony nagy lendülettel ugrik neki, szorosan átöleli, fejét kulccsontjába fúrva szívja be az illatát. Ám ez az öröm nem tart sokáig, egyből el is tolja magától, arca mérgesen megrándul.*
- Teljesen elment az eszed?! Hogy voltál képes beszippantani?!?! Van fogalmad róla, mennyire aggódtam érted?!?!?!?! *Emeli fel egyre jobban a hangját, és ha Miroku még mindig nem tudott reagálni, ismét szorosan átöleli.
|
*Belép a kunyhóba, ám már küldik is ki őket. Nem is kell Sangora néznie, hogy tudja, "véletlenül" odagyökerezett a lába.*
- Gyere Amy, ne zavarjuk..
*Fogja meg mindkét vállát, és kifelé kezdi húzni, ha ez nem megy, akkor tuszkolja. Kirarát is hívja magával, és amint kiértek, lenyomja Sangot a lépcsőre, elé áll, és szigorúságot eröltetve magára felemeli a kezét.*
- Itt maradj, és nyugodj meg! Ha nem válik be, megverjük a csajt..
*Kacsint a Szellemirtóra, és leül a földre. Unalmasan rajzolgat a porba ujjaival, miközben néha felnéz a falut figyelve. Mikor Miroku kilép, felkapja a fejét, arcára széles vigyor szökik, de nagy nehezen le is nyeli, Sangora pillant, majd vissza a homokba, azt várva, hogy ő vegye észre..*
|
*Követi ő is a lányt, meg mindenkit, s amikor be akarna menni ő is a kunyhóba, Inuyasha már fel is teszi a kérdést, s már jön is ki. Kagome bólint, s kint marad a csapattal együtt.*
-Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e neki..-
*Mondja halkan, majd olyan fél óra múlva nyílik az ajtó, de nem néz oda. Sangora pillant, s ha neki boldog lesz az arckifejezése, akkor ő is odanéz. ;)*
|
*Sora szavaira nem is figyel. Alina bólint, majd elvezeti mindannyiukat a kunyhóhoz. Amikor belépnek, ránéz Inuyashára.*
-Igen. Jobb lenne, ha kimennétek. Jobban tudok dolgozni egyedül.-
*Tuszkolja kifelé őket az ajtón, s mikor kimentek, becsukja az ajtót. S még kulcsal is bezárja, nehogy bejöjjenek. Megfordul, s ördögi vigyorral dörzsölgeti kezdi a kezét.*
-Na végre! Mostmár enyém a Szerzetes teste... hm. Várjunk csak. Abban a fekete hajú lányban éreztem egy ékkőszilánkot. Még az is jól jöhet. Sőt.-
*Mosolyogja el magát, majd leül a szerzetes mellé, s elkezdi simogatnia homlokát, s bályosan mosolyog rá.*
-Kár, hogy nem éred meg a holnapot sem, de örülhetsz! Segítesz a tervemben!-
*Megfogja a szerzetes kezét, ahol a lyuk van, s valahogyan átveszi tőle a Kazaana erejét, majd visszateszi a kezét úgy, ahogy volt. Feláll.*
-Hm. *ránéz a kezére* Jó. De nem eléggé. És már ez a test sem lesz sokáig az enyém. Használnom kell a Szerzetesét.-
*Megfogja ajkait, s elkezdi "simogtani", s közben elkezd járkálni. S eközben eltakarja a kezén lévő lyukat, amit most szerzett magának.*
-Mit is csinálhatnék. Nem, a Szerzetes teste nem elég jó nekem. A fekete hajúé kell, hisz benne van az ékkőszilánk egyik darabja. Igen. Én egy zseni vagyok! De ahoz meg kell gyógyítanom ezt az emberkét.. Ehh..-
*Fintorral néz rá, majd leül mellé. Megfogja a mellkasát, s valami fény segítségével meggyógyítja Mirokut. Miroku ébredezni kezd, majd hirtelen ki is nyitja szemeit. Ránéz a lányra, s elkezdenek csillogni szemei. Megfogja Alina kezeit.*
-Ifjú hölgy. Megmentetted az életem! Köszönöm! Lennél a gyermekeim anyja?-
*Alina összerezzen a kérdésre, s egy pofont lekever neki.*
-Hogy merészeled? Megmentettem az életed, de ez nem azt jelenti, hogy a feleséged leszek, meg minden!!-
*Néz a fiúra, majd feláll, s kinyitja az ajtót.*
-Ott vannak a barátaid!-
-Köszönöm mégegyszer, bályos hölgy!-
*Miroku kilép az ajtón, s meglátja Sangot. Nem megy oda hozzá, megvárja, míg ő veszi észre.*
|
*Sango szavait meg sem hallja, s felveszi Mirokut a hátára, majd elhozza a faluba. Követi a lányt, s beérnek egy furcsa, különös kunyhóba. Leteszi óvatosan a szerzetest, majd Alinára néz.*
-Na, akkor most gyógyítsd meg! Vagy kimennyünk?-
*Néz szúrós tekintettel a lányra, majd a többiekre néz.*
-Én mindenesetre kint leszek. Nagy hasznomat úgy sem veszitek és még a kardom sincs meg.. harcolni sem tudok, szóval legyetek résen...-
*Mondja halkan, s valószínűleg ez a lánynak bíztatás lesz, hogy Inuyasha elhagyja a kunyhót.*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
