|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Kíváncsian figyeli a két farkast, a történetre meglepődik.*
- Még egy szellem?
*Nyög fel, s a fejét rázva int a többieknek.*
- Ezt kihagyom, ennyi szellem egy napra nekem túl sok.. a kunyhóban leszek!
*Bök a viskó felé, és ha a többiek elindultak, visszaballag az épületbe, és ledől kicsit pihenni. Bedugja füleibe az MP3at, és lemerülésig énekelgeti a nyálasabbnál nyálasabb zenéket..*
|
*Inuyasha szavaira semmit sem szól. Ökölbeszorítja kicsit a kezét, s a mellkasához emeli.*
~Tudtam, hogy nem fogja elmondani... Minek is reménykedtem?~
*Néz fel a félszellemre, s ekkor jelenik meg a két farkas. Ledöbbenten hallja a töréntetet.*
-Mi? Kouga bajban van? Segítenünk kell neki!!
*Lép Inuyasha mellé, s elnéz a patak felé. Mirokura néz.*
-Szerintem Miroku nem jön... Indulhatunk. Sora, te jössz?
*Kérdezi a lánytól, ha még a közelben van. Ha nincs akkor a farkasokhoz fordulva várja, hogy elinduljanak.*
|
*Ül, s nézi a vizet. Ugyan hallja, amikor megérkezik a két farkas, de nem megy oda. Azt is hallja, hogy Kouga bajban van, de most ez sem érdekli. Töpreng, s úgy dönt, hogy inkább ott marad. Majd visszajönnek a többiek, ha úgy akarják. Neki most úgyis pihenésre an szüksége.*
~Felesleges mennem. Itt maradok.~
|
*Kagome szavaira nem tud válaszolni, s az igazat megvallva, nem is akar. Megfogja a lány kezét.*
-Kagomee!!!! Már megbocsáss, de semmi közöd az érzelmeimhez!! Nem fogom neked elmondani, hogy kit szeretek, mert.... még én sem tudom..
*Néz rá Kagomére, s ekkor érkezik a két farkas.. Rájuk néz, s nehezen, de megérti, hogy mit akarnak.*
-Ehh... Felőlem meg is halhat az a bolhás dög!! Csak nyugottan.. Hm. Sango, megyek én is. Ezt látnom kell! Mármint ahogy megdöglik!
*Neveti el magát, majd elindul, s Sango mellé áll.*
-Indulhatunk, ha akarjátok.
*Mondja, majd türelmetlenül várja az indulást.*
|
*Meglepődve néz fel Miroku szavaira. Kinyújtja felé a kezét, de már nem éri el. Szomorkásan visszahúzza mellkasához, és a földre néz. Majd keze ökölbe szorul*
~És én vagyok vele kemény?!~
*Ekkor jön oda Sora, elkerekedett szemekkel néz rá, tesz egy bizonytalan lépést a patak felé, ám kiáltásokat hall. Meglepve néz a felé tartó Hakkukora, már sejti, hogy ebből frontális karambol lesz, így elkapja a vállait, ám egyensúlyát elvesztve hátra zuhan. Miután a farkasfiú nagy nehezen lemászott róla, felül, de nem kel fel. A szaggatott és értelmetlen beszélgetésből csak kiveszi a lényeget.*
- Kouga bajban van?
~Ez remek lesz, hogy kiadjam a felgyülemlett feszültséget..~
- A szellemirtás az én dolgom! Kirara!!
*Pattan fel egyből, és elnéz a kunyhó felé. Macskadémonja már átváltozva mellé is szalad. Igazít egyet csonttörőjén, s összefogja kócos haját.*
- Mutassátok az utat, majd én elintézem azt a "naagy" szellemet. Inuyasha, ti akár itt is maradhattok..
*Ül fel Kirarára indulásra készen.*
|
- Hahó, erre! Mondtam hogy itt vannak!
*Kiáltásokat, s farkasok szagát hozza erre a szél. Fel is tűnik a falka, ám a forgószél hiányzik... Hakkukko Sangonak ütközik neki, míg Ginta zihálva térdre rogy Inuyasháék mellett.*
- Kago..Kago..Kagome... *int, hogy egy pillanat, csak még levegőt kell vennie. Társa addig a szellemirtóról lekászálódva -ha a nagy lendület feldöntötte őket- kapkod levegőért.*
- Kouga...Kouga...
*Mindketten fújtatnak,a falka is lihegve dől le a földre. Hosszú utat tettek meg. Végül Ginta szólal meg előbb, felnéz Kagoméra.*
- Segít nekünk, húgunk!
- Kouga megöl minket, ha megtudja, hogy eljöttünk hozzátok, de muszáj volt! - csatlakozik Hakkuko Sango mellett.
- Ne beszélj ostobaságokat! Morog egy sort, de hálás lesz..
- Térj rá a lényegre!
- Igaz..egy szellem..naagy szellem.. *mutatja karjait kitárva* támadott meg minket, a Kouga lábában levő ékkőszilánkokat akarja.
- Vagy csak éhes..
- Hakkuko, ezt komolyan mondod?! Ennyire hülye nem lehetsz...
*Még civakodnak egy ideig, ám Ginta lassan visszakanyarodik a lényegre.*
- Túl büszke, nem hajlandó segítséget kérni, de rosszul áll.. segítsetek nekünk!
- Igen, segítsetek nekünk!
*Hajtják le mindketten a fejüket, mintha egy istenséghez imádkoznának.*
|
*Meglepődik, mikor belép elé a félszellem. Kirara után néz, s tettetett durcával megbökdösi a félszellem mellkasát.*
- Most miattad ő nyert!
*Hisztizik, de a feltörni akaró mosolyából látszik, hogy csak viccel. Inuyasha szavaira meglepve bólint, de nem tud kinyögni semmit.*
~Ez most..tényleg elismerte, hogy igazam volt..?~
*Lassan húzza vigyorra száját, Kagoméhoz fordulna, de már el is kezdik a "nyálas jelenetet". Mosolyogva figyeli őket, szeme sarkából látja, hogy Miroku fel is szívódott. Ha Sango a kunyhó felé indulna, beszökken elé, és elkezdi tuszkolni a patak felé némán, de mosolyogva. Ha kell kézenfogva kíséri el Mirokuhoz, ha nem muszáj, akkor ránéz Kirarára, mielőtt az összes nasiját felfalja..*
|
*Mosolyogva néz le a földre.*
-Nagyon kedvesek vagytok!
*Néz fel rájuk, s ekkor öleli át a félszellem. Ő is szorosan magához öleli.*
-Inuyasha...
~Bárcsak kimondhatnám amit érzek irántad.. De nem tehetem. Te Kikyout szereted..~
*Öleli, s közben mindenfélén jár az esze.. Kikyoun, Naraku üzenetén, egyszóval mindenen. Elengedi a félszellemet, a szemébe néz, s megfogja a két vállát.*
-Inuyasha! Kérlek! Őszintán, mond meg, hogy kit szeretsz!! Tudni akarom!! Kérlek!! Nem akarok kétségek közt élni!
*Mondja, s közben könnyek szöknek a szemébe. Mindenképp tudni akarja, de azt is tudja, hogy a félszellem sosem fogja kimondani...*
-Megértem, ha Kikyout szereted.. De akkor mond meg..
*Lenéz a földre, s elnegedi a félszellemet.*
|
*Nézi, ahogy a szellem eltűnik, s Sangohoz fordul.*
-Tényleg csak te bánthatsz? Ehh..
*Megrázza fejét.*
-Neked sem engedélyezte senki. Vagy igen?
*Elfordul Sangotól, s Kagomét kezdi el hallgatni.*
-Nem, Kagome. Nem igaz. Senki sem hibáztat téged, nyugodj meg!
*Jelenti ki mosolyogva, s érzi, hogy felesleges lesz. Inuyasha odalép Kagoméhez, s átöleli.*
~Jobb lesz, ha megyek~
*Sarkonfordul, s elindul abba az irányba. Megy, s leül a patak előtt lévő kis dombra. A vizet nézi, s merengésbe fog.*
|
*Bosszúsan nézi, ahogy a szellem távozik. Elgondolkozik Naraku üzenetén, majd Kagome szavaira lesz figyelmes.*
-Nem. Kagome. Nem a te hibád.
*Rázza meg a fejét, jelezve ezzel, hogy tényleg nem az ő hibája. Látja, ahogy Sora távozni készül, majd elé ugrik, s megállítja.*
-TE! Gyere csak ide?
*Mutat az újjával Sorára, s közelebb hívja, ha a lány nem megy oda, akkor megfogja a ruháját, s közelebb húzza.*
-Bevallom, igazad volt. De attól még ostoba vagy!
*Néz rá egy aprócska mosoly kíséretében. Visszaindul Kagoméhez, s ha a lány hagyja, szorosan átöleli.*
|
*Alina szavaira összeszorítja a fogait, s mérgesen hunyorogva maga elé húzza csonttörőjét.*
- Megmondtam már, nem hagyom, hogy baja essen.. Mirokut csak én bánthatom, és senki másnak nem engedem meg.. úgyhogy ha hozzá akarsz érni, először engem kell megölnöd...
*Dacosan a lány szemeibe néz, be lehet tudni ezt a kijelentést bárminek, a lényeg, hogy teljesen igaz. Miroku szavaira csak elpirulva lenéz a földre. Talán tényleg igaza van, mostanában túl kemény volt vele... ám nincs ideje reagálni, mivel a lány már át is változik egy szellemmé. Meglepettsége méregbe vált át.*
~Én idióta! Tudhattam volna, hogy nem egyszerű halandó..~
*Naraku üzenetére meglepve húzza ki magát, arcáról eltűnik minden érzelem. Hátára veszi a csonttörőt, és lenéz a földre. Sora szavaira fordul csak meg, haja eltakarja szemeit.*
- Nem...
*Ahogy felnéz, szemeiben elszántság csillog, talán egy terv, vagy csak határozott elképzelések.*
- Kagome, nem kell bocsánatot kérned. És nem fog meghalni senki sem! Se te, se Inuyasha, senki! Naraku bármit is tervelt ki már megint, elkezdhet készülni a csalódásra..
*Kirara vígan szökdécsel oda Sorához, a szavaira csak nyávog egyet. Sango szemforgatva felsóhajt.*
- Jól van, jól van... igazad volt, te megmondtad.
*Csóválja meg a fejét, és töprengve Mirokuhoz lép. Félénken a nyakláncára néz, majd a földre.*
- Jól vagy? Nem esett bajod?
|
*Csípőre teszi a kezeit.*
- Én mindig is tudtam hogy egy fokkal sem jobb Babynél...
*Teszi karba durcásan a kezeit, ám azért a szellem szavaira, miszerint valaki meg fog halni.. kicsit megrezzen. Mostmár tudja hogy Naraku nem gonosz, hanem nagyon gonosz :P haladás, egyszer talán még találkozik is vele. Kagome szavaira odaszalad hozzá és alaposan megszorongatja.*
- Nem rád kell haragudnunk, hanem arra a beképzelt csajra! Te nem tehetsz semmiről.. És senki sem fog meghalni, ha mind összetartunk!
*Néz Kagome szemeibe, majd egy mély levegőt vesz, és jön az, amire annyira vágyott, persze jó hangosan..*
- Én bezzeg szóltam nektek tegnap, de nem hallgattatok rám meg a szuperéles érzékeimre. Meg persze Kiraráéra..
*Leguggol, és magához hívja a cicust. Ha odajön, a karjaiba kapva elkezdi dögönyözni. Elpillant Mirokuékra, majd Inuyasháékra, és egy sóhajjal a macskadémon füleibe súg..*
- Azt hiszem mi itt feleslegessé válunk. Aki előbb ér a kunyhóhoz, az kapja meg előbb az ajándékát!
*Suttog még mindig a macskának, s a földre rakva futásnak ered. Persze ez kettőjükre vonatkozott, hisz csak hagyja hogy a két gerlicepár turbékoljon..*
|
*Inuyasha torkához tartja még a kést, de már teljesen önmaga, amit Inuyasha is észrevesz nem sokkal később. Felnéz Alinára, s elmosolyodik.*
-Már teljesen önmagam vagyok! Nekem te ne parancsolgass!
*S ekkor válik teljesen köddé. Inuyashára néz.*
-Inuyasha. Itt van a kardod..
*Néz le a földre, s közben átadja a Tessaigát a félszellemnek. Felnéz az égre, s behunyja szemeit, s közben felsóhajt.*
-Naraku engem akar. Láttam a szemében..
*Néz le ismét a földre, s közben egy könnycsepp csordul ki a szeméből.*
-Miért mindig engem akar, meg téged Inuyasha?!
*Öleli át a félszellemet, majd Mirokura, s Sangora néz.*
-Ti jól vagytok? Minden rendben?
*Kiáll mindenki elé.*
-Nem akartam semmit sem tenni veletek! A teában volt valami szerintem, s nem akartalak titeket megsebezni! Bocsánat, ha valakivel mégis megtettem..
*Jelenti ki félénken, majd felnéz.*
-Tényleg nem akartam semmi rosszat..
|
*Hebegve, habogva nézi, ahogy a Szerzetes feláll, s kutya baja. Ökölbe szorítja kezeit, s ekkor jön oda Inuyasha és Kagome. A fekete hajúra pillant.*
-Öld meg!
*Néz a szemébe, de nem veszi észre, hogy már nincs az uralma alatt. A mérges szellemirtóra tekint.*
-Ehh.. Olyan ostoba vagy Szellemirtó. A Szerzetes élete a te kezedben van. Ha nem engeded harcolni, akkor téged is és őt is megölöm, egy puszta érintéssel. Ugye nem akarod?
*Kacag fel "bíztató" hangon. Miroku a botján felemeli, s nem tágít Sango elől. Hátranéz.*
-Nem hagylak magadra és ha téged ez zavar, akkor örökre békén hagylak. Remélem érted mire célzok.
*Mondja Miroku, majd a botjával ellöki Alinát, s neki ütődik a falnak.*
-Átkozott!! Hogy merészeled?
*Kiált fel dühösen.*
~Rendben. Ti akartátok.~
*Mosolyodik el gúnyosan, majd feláll, s felugrik a kunyhó tetejére, majd átváltozik egy szellemé.*
-Itt az igazi alakom!
*Ledobja a lány holtestét, majd feékacag.*
-Meg van amit akartam. Most pedig, átadom az üzenetet.
*Nevet fel ismét, majd gúnyosan letekint, s mindenkit jól szemügyre vesz. Megakad a szeme Inuyashán.*
-Már csak te kellettél volna. Az életed. Na mindegy, itt az üzenet, amit Naraku küldött velem.
*Húzza még egy kicsit az idegeiket, majd Kagomére néz.*
-A fekete hajúnak még egy parancs, aztán mondom. Szóval, ÖLD MEG a félszellemet!! S add vissza a kardot ami nálad van!
*Mordul rá, s elkezdi végre Naraku üzenetét.*
-Csak egy aprócska üzenet: Itt van a közelben, s hamarosan lecsap rátok. Valamelyikőtök biztosan meghal. Kagura nem járt szerencsével, ezért meg is kapta a büntetését.
*Kagomére viszi tekintetét.*
-Annyi a lényeg...hogy valamelyikőtök meghal napokon belül. Ehh..
*Kacag fel, majd hirtelen köddé válik, s semmi sem marad utána. Miroku csak néz bambán.*
-Szellemmé vált, s Naraku itt van a közelben. Nem lesz ennek jó vége. Baj közeleg, érzem.
*Jelenti ki félénken, majd Kagomére néz.*
 |
*Hirtelen megéri a félszellem, hogy a nyakához egy kés ragad. Kagome az. Ledöbben, s mozdulatlan marad. Alina szemébe néz.*
-Na mi lesz?
*Mordul rá, majd fejét Kagome felé fordítja.*
-Ölj meg, ha képes vagy rá.
*Néz a szemébe, s ekkor látja meg, hogy már magánál van.*
~Már teljesen önmaga. Ez jó jel. De akkor miért kérdezi meg azt a csajt, hogy meg öljön-e vagy sem??~
*Néz rá bizonytalanul, majd visszafordítja fejét. Sangora emeli tekintetét.*
-Sango! Ne tedd!!! Mert Kagome akkor meghal és azt sosem bocsátom meg NEKED!
*Néz a lány szemébe dühösen, majd vissza Alinára.*
~Ehh.. Kíváncsi vagyok, hogy ilyen helyzetben mit tervez.. Nagyon kíváncsi. Kagome már önmaga, szóval nincs már kiút, mint a harc vagy menekülés.~
|
*A szél eláll, megkönnyebbülten dől rá csonttörőjére. Látja, hogy Kirara is rendben van, attól eltekintve hogy kicsit megijesztette az őt félrerántó szél. Már eldobná ismét fegyverét, mikor Miroku "feltámad". Meghökkenve néz rá, egy részről egy hatalmas kő esett le a szívéről, másfelől viszont...*
- Állj félre!
*Mordul rá cseppet sem kedvesen. Simán kettészeli a csajt', de.. és ekkor hallja meg a bíztató kijelentést. Ha ő meghal, Kagome is.. nem túl bíztató, tekintve az eddig is szoros helyzetüket. Inuyasha is ostoba módon kelepcébe esett. Csonttörőjét fogva kapkodja pillantását ide vagy oda. Végül Alinára néz.*
- Ha megöleted vele, semmi sem tart vissza attól, hogy téged is megöljelek...
*Dünnyögi félhangosan, Sora szavait támasztva ezzel alá. Bár nem hiszi, hogy a csaj' hazudna ilyen dolgokról.*
- És ha nem állsz félre, te is kapsz belőle!
*Pislog szúrós szemekkel a Szerzetesre, bár hangja ellentétben áll "gyilkos" arckifejezésével. Aggódott, hogyne aggódott volna.. de ezt nem mutatja ki, és punktum. Bár még mindig fogalma sincs, mit tegyen, próbáll határozottan állni csonttörőjével a kezében. Idő közben cicám is beoldalazott mellé.*
 |
*Csapkodásának eredményeként az indák szépen eltűnnek, mielőtt bárkit is kupán vágna vele.*
-Na azért...
*Mély sóhajjal nézi a jelenetet, bár igazából nem nagyon tud közbeavatkozni. Alina szavaira csak töprengve hümmög egy sort.*
~Tehát... ha őt megöljük, Kagome is meghal, de ha Kagomét megöljük, Alina nem...hééé, ez nem fair! Hol itt az igazság?!~
*Vág morcos arcot, Miroku feltámadására csak nagyot néz. Aztán Inuyasha nyakán szorul a hurok...hümmög még pár sort, de nem moccan.*
~De ha Inuyasha meghal, akkor nem hal meg vele együtt senki..csak Kagome magához tér. Hmm, ez jóó, akkor Inuyasha most feláldozza magát? Milyen édes... de túl ostoba. És még engem nevez ostobának..~
- Talán ha..ha..ha...hmm
*Töpreng el ismét, teljesen nyugodtan, mintha nem Inuyasha élete múlna az elvarázsolt Kagomén. Hirtelen felkapja fejét, és ugrik egyet*
- Hééé, megvan!! Öljük meg Alinát, és majd kiderül hogy meghal-e Kagome is. Bolondoké a szerencse.
*Húzza ki magát büszkén. Még szerencse, hogy Inuyasha nem tudja megfojtani érte, tekintve a kést a torkánál..*
|
*Inuyashával harcol, s végül a földre kerül. Nagyon esik, s a feje nagyot koppan. Ettől kimegy belőle a tea hatása, de nem teljesen, hisz az ékkőszilánk még benne van. Így feláll, s Inuyasha mögé lopadokdik halkan, úgy, hogy ne lássa meg senki. Lefogja hátulról a félszellemet, s egy kis kést ránt elő, s a torkához rakja, majd Alinára néz.*
-Megöljem?-
*Kérdezi, de már nem olyan hangon, mint az előbb...*
|
*Alina még a macskadémont arrébb húzza, s így hagyja abba a szelet. Ekkor jönnek a támadások, s így felveszi ő is a maszkját. Csak gúnyos mosollyal néz a támadófelekre, majd megszólal, közben lefelé néz, s behunyja szemeit.*
-Ehh... ostobák. Ha engem megöltök a lány is jön velem. Ő is meghal velem együtt.-
*Felnéz rájuk nevetve.*
-Semmi esélyetek! Ehh.. ostoba félszellem. Nem hallottad amit az előbb mondtam? Rendben. Megismétlem. Ha engem megöltök, a lány is meghal velem együtt.-
*Mondja, majd végig néz a kis csapaton.*
~Ehh.. Sosem győtök le. Arról biztosíthatlak titeket..~
*Jelenti ki magában, majd karbateszi a kezeit.*
-Na, mi lesz? A Szerzetes barátotok már... mi??-
*Ekkor kezd el mocorogni a szerzetes.*
-Nem haltam meg!!-
*S előveszi a nyakláncot, ami megmentette.*
-Ez mentett meg!-
*Feláll gyorsan, s Alina elé áll.*
|
*Döbbenten látja Mirokut a földön.*
~Tényleg megtette..~
*Ekkor indul meg felé Kagome, s valóban eltalálja a vállát, s oda kap a másik kezével. A lány megint támad, s ő is a szemébe néz.*
~Én nem bánthatom.~
*A lányismét támadásba lendül, s Inuyasha kénytelen kivédeni, így a lány valószínűleg a földre kerül. Ránéz Alinára.*
-Te fogsz meghalni Alina!-
*Indul meg ő is felé, s támadásba lendül, de a lány megíállítja...*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
