|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Kagome szavaira felnéz, egy hálás mosolyt erőltet magára, bár a könnyektől már nem lát. Szipogva megtörli a szemeit, és heves bólogatással feláll.*
- Igen!
*Körbenéz, és egy mély levegőt véve lepillant Mirokura.*
- Le kéne mosni róla a vért..így mégsem temethetjük el..ha vállalod, akkor én addig ások egy gödröt itt a patak mentén.
*Nyel egyet. Temetéseken volt, de ez..más.. sokkal másabb..*
|
*Hagyja, hogy Kohaku eltolja magától. Halvány mosollyal néz rá, de csak bólintani tud. A kérdésre nem válaszol, lenéz a földre. Nem kéne felkavarni a fiú emlékeit.. ám mikor feláll, ő is talpra áll, egy percre még az is megfordul a fejében, hogy ott hagyja csonttörőjét. Mégis a hátára emeli, és megindul öccse után.*
- Tudod, te is Szellemirtó vagy, úgy, mint én.. ha nem is emlékszel rá, Testvérek vagyunk.
*Magyaráz az égre nézve. A fák lombjai ugyan nem nyújtanak jó rálátást az égboltra, de amennyire kell, megteszi.*
~Vajon.. ő is odafent van?~
*Nem, egyik fele még mindig nem fogta ezt fel. Az agy parancsára szíve minden pillanatban összeszorul, de a szíve akkor sem bírja elhinni, felfogni.. ez túl nagy falat, olyan, amit nem tud lenyelni. Nem hiszi el, hogy nincs többé, hogy nem érintheti meg, nem beszélhet vele..és olyan hirtelen történt.. akár csak az apjával, a családjával, a népével. De ezért Naraku meg fog fizetni! Keze ökölbe szorul, amint hagy arcán végiggurulni egy kövér könnycseppet. Elfordítja a fejét, s úgy lépked tovább, engedelmesen, szótlanul.
Kirara a védőburok előtt állva néz fel Inuyashára. Nyávog, de a félszellem bizonyára nem érti, mit akar. Gazdája után néz, tarkóján feláll a szőr, amint elindulnak, morogva ugrik neki a védőburoknak, de szépen hátrabukfencezik. Kicsivé változva, hatalmas őzike szemekkel néz fel Inura, amolyan "most mi lesz?" pillantással.*
|
*Megleődik a lány ölelésén, s eltolja magától.*
-Eressz el! Nem ismerlek..
*Mondja, s közben elhalkul.Naraku: Mostmár vezesd el hozzám a Szellemirtót! Megrázza fejét, majd válaszol a szellemirtónak.*
-Nem tudom mit akar, de elvezetlek hozzá, ha akarod.
*Mondja, s közben a lány szemébe néz. Még mindig nem ismeri fel, de egy kérdést fel tesz.*
-Miért ugyan olyan a ruhánk?
*Kérdezi, de választ nem várva feláll, s elindul a palota felé. Naraku ismét üzen neki: Siess!! Nem sok időd van! Ismét megrázza fejét, de nem szól semmit. Nem akar újabb fájdalmat magának, így engedelmeskedik. Megindul a palota felé.*
|
*Ránlz Sorára, majd megfogja a vállát.*
-Nem te tehetsz róla.. Nem.. Ne értsd félre. Nem akarlak hibáztatni.. *Mirokura néz* ő sem hibáztatna érte..
*Rázza meg a fejét, majd feláll.*
-Akkor el kell temetnünk.
|
*Már épp odafutna Sangohoz és Kohakuhoz, mikor nekiütközik egy védőburoknak.*
~Mi? Egy védőburok??? Itt?? az meg hogy lehet.. Nem.. Az nem lehet, Sango volt a célpont. Naraku csapdába csalta Kohakuval. Aljas!! De így nem tudok semmit se tenni..~
*Rázza meg fejét, de tényleg nem tud mit tenni.*
~Jobb lesz, ha itt maradok, de nem megyek vissza.~
*Gondolja magában, majd távolról figyeli az eseményeket.*
|
*Inuyashára néz, a viselkedésétől méginkább meghatódik, de ennél jobban már képtelenség :P elérzékenyülve temeti arcát tenyereibe, a szavakra csak bólint. Válla rázkódása jelzi, amit kezei takarnak.. Kagome szavaira felnéz, a szemeit törölgetve, mély levegőket kapkodva.*
- Bent voltam.. a kunyhóban.. és nem vettem észre semmit.. hogy lehet ez?
*Rázza meg a fejét, majd arcát ismét visszatemeti tenyereibe.*
|
~"Tényleg csak te bánthatsz? Ehh.. Neked sem engedélyezte senki. Vagy igen?"~
*Füleiben tisztán csengenek Miroku szavai. Utolsó szavai..így váltak el. Nem tudott rá semmit sem mondani, nem tudta újra megölelni, nem tudott elbúcsúzni. És még ott sem volt vele, amikor meghalt.. kitörli szeméből a könnyeket, azt sem veszi észre, hogy áthaladt egy védőburkon. Megáll öccsével szemben, csonttörőjét leengedve. Hátranéz, látja, hogy Kirara jócskán lemaradt, azt nem sejti, hogy nem is tud jönni.. Kohaku szavaira visszanéz, mikor testvére a földre esik, fegyverét eldobva rohan oda hozzá. Hogy tudná gyűlölni? Hogy haragudhatna rá? Az öccse, de Miroku... összeszorítja szemeit, ha Kohaku átöleli térdre rogy mellette, s felhúzva szorosan megöleli.*
- Mit akarsz ezzel, Naraku..? Mit?!
*Keze ökölbe szorul, fejét lehajtva mered a térdeire. Vissza kell szereznie Miroku testét..ennyivel tartozik neki.*
- Kohaku! Vigyél el a palotába! Nem érdekel, mibe kerül, oda kell jutnom!
*Kapja fel fejét, s összeszorított fogakkal, könnytől ázott szemekkel várja testvére reagálását. Nincs miért visszafognia magát, nincs kiért élnie.. Kohakunak megváltás lenne a békítő halál, de neki nincs joga élni, amíg körülötte mindenki halott. Nincs joga mosolyogni, érezni, lélegezni...nincs joga élni.. így hát teljesen mindegy, ha kockára teszi az életét.*
|
*A Szellemirtó szavára megáll, s lassan megfordul. Szemeiben ég a félelem, nem tudja mit tegyen. Ismét magánál van. Ekkor üzen megin valamit Naraku: Ismételd a szellemirtónak a következőket: Szellemirtó. A szerzetes holteste már Naraku palotájában van. Inuyasha ekkor jár a közelben, de rá kell, hogy jöjjön, hogy nem tud tovább menni. Egy védőburokba keveredett Sango, s oda ő már nem tud bejutni. Ez csak Sangora, Kohakura, Mirokura és Narakura tartozik.*
-Szellemirtó! A szerzetes holteste már Naraku palotájában van.
*Ekkor megrázza fejét, s Naraku ismét megszorongatja. A földre borul, s fejét lehajtja. Összeszorítja kezeit, s nagy fájdalom hasít a hátába, majd teljesen a földre esik.*
|
*Könnyes szemekkel nézi Inuyashát, ahogy olyan kedvesen letérdel Sorához. Ezen egy nagyon picikét elmosolyodik, de máris dőlnek belőle a könnyek. Lerogy Miroku mellé.. Inuyashára csak bólint. Igaza van. Most ő jobbat nem tehet. Kagomének meg csak ki kell sírnia magát, aztán ő is Inuyasha után ered, ha Sora hagyja. Bár most jobb lesz, ha itt marad vele.*
-Nem kellett volna itt hagynunk.. nem kellett volna..
*Néz könnyesen Sorára.*
|
*Kohakun látja, hogy össze van zavarodva, de ez nem állítja meg. Ekkor rohan el Kohaku, majd Sango utána. Sora lerogy Miroku mellé, s ő is letérdel hozzá. Megfogja a vállát. Ránéz, majd Kagomére.*
-Ti maradjatok itt. Én elmegyek utána. Biztos hülyeséget fog csinálni, amilyen állapotban most van.
*Áll fel Sora mellől, s Sango után ered.*
~Még valami hülyeséget csinál. Azt fog, érzem. Megöli azt a szerencsétlen fiút.. Láttam a szemében, megint Narakz irányította. Az a szemét..~
*Fut, s végül meglátja Sangot, s Kohakut.*
|
*Hát ő nem ilyen erős idegzetű, könnyei szökőkútként lepik be a talajt, és kezeit. Csak nézi, ahogy Inuyasha támadni akar. Nehézkesen, de feláll, ekkor száguld el mellette Sango, majd Kirara.*
- Követed?
*Néz utána, bár a válasz egyértelmű. Térdre rogy Miroku teste mellett, érzi, ahogy szívébe markol a fájdalom..újból feltörnek belőle a könnyek. Mostmár hiába beszélne hozzá, nem hallja... pedig annyi mindent akart még megmutatni a Szerzetesnek, és annyiszor be akart még kavarni..és most..nincs? Felemeli a fejét, és az erdő felé néz, szemeit törölgetve.*
- Nem kéne utánuk menni? Aztán..el kéne..temetni...Mirokut..
*Nincs mit tenni, ismét eltörik nála a mécses...*
|
*Csak ül Kirara hátán, és nézi az öccsét. Látja a szeme sarkából, hogy betoppan Sora is, de nem foglalkozik vele. Aztán jön Inuyasha, és Kagome, hallja ahogy sírnak, de nem fogja fel. Tudja, hogy neki is sírnia kéne..és összeroppannia, de nem..ez egy iszonyúan szemét helyzet. Amikor Inuyasha támadni készül, lecsúszik a macskadémon hátáról, a fűben landol, de nem törődik vele, egyik kezét kinyújtja Inuyasha felé, kiáltása megrázza a fákat, áthatol az egész falun, könnyei gyémántként csordulnak ki szemeiből, s a földre potyognak.*
- Ne bántsd!!
*Kényszeredetten fordítja el pillantását Miroku holttestéről, szemeit összeszorítja, Kohaku zavarodottságára csak ökölbe szorulnak a kezei.*
~Naraku elvesz tőlem mindenkit.. szóval..ezt jelenti a mostani álmom.. az én hibám..~
- Miért küldted a jelet, ha máris elvetted tőlem?!
*Kiált fel az égre nézve, mintha onnan várna választ, pedig reagálási időt sem hagy. Amint testvére futásnak ered, a füvet megmarkolva kényszeríti magát talpra, és utána szalad. Csonttörőjét előre emeli, Kirara habozva indul meg utána.*
- Kohaku!
*Kiált fel, bumerángját erősen fogja, készen arra, hogy bármikor használja... véget kell vetnie ennek a szenvedés-sorozatnak, nem várhat tovább. A helyesnek vélt út fényes angyalként jelenik meg előtte, s ő erőt merítve ebből rohan be a fák közé.*
|
*Összerezzen, mikor megérkeznek az "új" arcok. Sango az egyetlenk, akire ráismer. Mikor "letámadják" csak nagyokat pislog, s ekkor veszi észre a kezében lévő gyilkos fegyvert. Hirtelen eldobja.*
-Nem! Nem én voltam!!
*Kiáltja, s ekkor valami fájdalom hasít bele a hátába, s a földre borul. Naraku parancsol neki ismét: Hozd el nekem a szellemirtót! Hallja ismét a fejében, majd szemei elvörösödnek, s feláll. Belenéz Sango, majd Inuyasha szemébe, s a fegyveréhez ugrik.*
-Sosem kaptok el.
*Jelenti ki, majd sarkon fordul, s futásnak ered. Be, be az erdőbe, majd megáll, s visszafordul. Ismét kezd kimenni belőle az ékkpszilánk ereje, de Naraku újból üzen neki: Hozd el a szellemirtót, Kohaku! Vagy te halsz meg! Az üzenetet hallva gyökeret ereszt, s megvárja, hogy kövessék őt.*
|
*Beérnek a faluba, majd hirtelen leesik Inuyasha hátáról.*
-Inuyashaaa!!
*Kiáltja, s a fenekére huppan. Feláll, leporolja ruháját, s ekkor látja meg Mirokut véresen, s Kohakut a fegyverrel a kezében..*
~Kohaku..? És Miroku??!!!!!!~
*Könnyek szöknek a szemébe, s sírni kezd. Látja, amikor Inuyasha odafut a fiúhoz, s felteszi a kérdést. Kagome is odarohan, megfogja Inuyasha vállát.*
-Ez hülye kérdés volt. Ugye érzed? Nem látod a fegyverét? Tiszta vér.. és Miroku is.. Nyilvánvaló. Kohaku tette..
*Hátranéz Sangora, s nem tudja eldönteni, hogy most mit csináljon. Engedje Inuyashát harcolni a fiúval vagy ne?*
~Szegény Sango.. Már mindenkit elvesztett.. A családját, akit Kohaku ölt meg, aztán Kohakut, most meg.. Mirokut..~
*Ismét könnyek hullnak ki szeméből, majd visszaforul a fiúhoz.*
|
*Boldog, mikor látja Kagomén, hogy örül. Futnak, s végül Sango beér a faluba. Inuyasha gyorsítani kezd, mikor látja, hogy Sango esik pár métert a macskadémonjáról, majd meglátja Kohakut. S mögötte Mirokut is, aki...halott? Szegény Kagome lepottyan a hátáról, ha nem tudja magát tartani. Odarohan a fiúhoz, majd előrántja kardját.*
-Te tetted ezt, Kohaku???
*Kérdezi, s ha a fiú nem válaszol, vagy Sango nem akadályozza meg, akkor megöli a már ígyis halott fiút. Szemeibe közben könnyek szöknek, de nem mutatja ki, rögtön letöröli ingujjával. Erősnek kell lennie. Sorára, Sangora, végül Kagomére pillant. Látja rajtuk, hogy nagyon szomorúak és Sangon azt is, hogy még nem teljesden fogta fel a történteket.*
|
- Ezt a számot hallania kell, teljesen illik rá.. Miroku! *lép ki a kunyhó ajtaján, hajába belekap a szél, MP3ja zsinorját lógicálva néz körbe. Semmi válasz, így ismét felkiált.* Miiroookuuu! Szerzetes!!
*Látja a levegőben a közeledő Kiraráékat, megörülve futásnak ered arrafelé.*
~Értem, biztosan együtt vannak..~
*Az sem kerüli el a figyelmét, mikor Sango szabadesik pár métert, de a macskadémon időben elkapja. Nem érti, mit jelent az a sokk az arcán, ám befordulva a patakhoz vezető ösvényre elé tárul a látvány...vér mindenhol, egy sosem látott fiú, és Miroku..holtan.. megtántorodik, elvesztve egyensúlyát a fenekére huppan, szemeibe könnyek szöktek. Hogy-hogy nem hallotta ezt meg..? Mi történt itt..? Sangoék is leszállnak mellé, bár ő még mindig nem érti, mi folyik itt..csak azt tudja, hogy sírni kell. Hát sír. Jobban szemügyre veszi a számára ismeretlen fiút.*
~A vonásai hasonlítanak Sangora..ő lenne..Kohaku?~
|
*Nevetve néz le az alattuk ugráló Inuyasháékra. Igen, napok óta először, önfeledten nevet..*
- Ne erőlködj Inuyasha, Kirarának a légifolyosón több esélye van...
*Csitítja jókedvét mosollyá, Kirara valóban gyorsít, szinte Kagura tollpihéjét megirigylő sebességgel rohan. Aztán..befékez, gazdája egy picivel később kapcsol, és már lefelé zuhan.. Kirara megzavarodva kapja fel a fejét, és a levegőben ugrándozva, kigúbadt szemekkel néz a patak felé.*
- Kirara?! Mi a baj?
*Átöleli a nyakát, s nyugtatva megpaskolja a nyakát. Összehúzott szemekkel egyenesedik fel, macskadémonja fújtatva mered arra a pontra.*
- Vér..? Remélem nem esett bajuk..
*Indítja ismét el macskadémonját, ki hangosan felnyávog a helyszínre érve. Ám ismét megtorpan, éles szemei egyből kiszúrják a véres holttestet, és a mellette álló fiút. Sango lassabban kapcsol, először csak a levegőben körözve nézi a sok vért, aztán kiveszi Mirokut, majd Kohakut.. enyhén szólva ledöbben, fel sem fogja, amit lát.*
- Istenem...
*Suttogása belevész a semmibe, szemei megtelnek könnyel, aztán fel is száradnak. Nem, ezt..nem tudja felfogni.. pár pillanatra elsötétül a világ, s lefordul Kirara hátáról. Cicám szerencsére időben besüvít alá, s ezzel a lendülettel a földre is száll.*
- Kohaku!
*Kiált fel fájdalmas kétségbeesésben, ám hangját le is halkítja, megrökönyödve, lélegzetvisszafojtva..*
- Mi történt itt...?
|
*Kohaku szemébe néz, de már nem tudja kivédeni a Láncos kard erejét. A földre esik, s Kohaku fölé áll. Az "Ál" Szerzetes lehunyja szemeit, majd Kohaku lecsap a fegyverével. Végül meghal.*
|
*Naraku parancsára közelebb megy Mirokuhoz, jobban mondva az ál Mirokuhoz. Megvárja, míg távozik a szellem, majd követi utasításait. Miroku szemébe néz, s ahogy az el volt tervezve, megöli a Láncos kardjával. A fiú teste tiszta vér, ki se látszik alóla. XD A feje fölé áll, majd újból lecsap a Láncos kardjával. Ekkor rácseppen a vér, de ez sem zavarja. Hátrafodul, mert úgy érzi, hogy valaki közeleg. A fegyver még a kezében, így ha bárki támadni akarná, azt egyből megöli. Narakutól újabb parancsot kap: Legyél önmagad Kohaku! Nemsokára odaérkezik a Szellemirtó! Idegesítsd egy kicsit, majd vezesd el hozzám! Ezt csak a fejében hallja, de az utasítás, az utasítás. Megrázza a fejét, s újra önmaga. Nem ismeri Sangot, a nővérét, vagyis nem ismeri fel. Annyit tud, hogy egy Szellemirtó, akit ma Naraku elé kell vinnie.*
|
*Ül a patak mellett, s mereng, mikor hirtelen megjelenik előtte egy szellem.. Bosszúsan feláll.*
-Naraku..
*Néz a szemébe, de már nem tud sokmindent tenni. Naraku közelebb megy hozzá, s eltakarja egy pár másodpercre, majd eláll előle. Fejét hátrafordítja.*
-Kohaku. Gyere ide.
*Mondja a fiúnak, aki remélhetőleg rögtön ide is jön, bár most az ékkőszilánk hatására semmit sem érez, s hall. Miroku elől eláll, s a Szerzetesre néz.*
-Nos, Szerzetes. Ez az új éned. Sok sikert hozzá. Itt hagyom az egyik kis barátomat játszatok egy kicsit. Rendben? Nekem mennem kell. Jó mulatást!
*Mondja nekik, s eltűnik. Köddé válik. Miroku, vagyis valaki aki úgy néz ki, ott maradt...*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
