|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Inuyasha vállán van a feje, s mereng. Milyen jó lenne így maradni... De ez a romantikusnak hitt pillanat egy másodperc alatt rémálommá válik. Kagome a két kezével a hasához kap. Nagyon elkezdett neki fájni, de nem tudja mitől.*
-Ááá... Nagyon fáj..
*Mondja keserű hangal, majd összeszorítja szemeit.*
-Inuyasha... Hívd.. ide.. Sorát..
*"Könyörög" a félszellemnek, aki remélhetőleg idehívja Sorát.*
-Kérlek... siess...
|
*Még mindig átkarolja a lányt, s gondolkozik. Gobndolkozik azon, hogy mit fog tenni, ha együtt, közös erővel összeszedik az ékkőszilánkokat.. Sóhajt egyet, majd Kagomére néz. Látja rajta, hogy valami nincs rendben, de nem szól. Ha ő akarja, akkor elmondja, ő nem fogj erőltetni. Ígyis kifáradt már eléggé a mai nap.*
|
*Sango szavaira csak bólint, s mikor elindul, nem megy utána. De ekkor Sora úgy néz rá, hogy kénytelen menni.. XD Bár megpróbál maradni.*
-De Sora...
*Mondja, de látja a lányon, hogy nem lehet maradni. Sóhajt egyet, majd Sango után megy. Meg is találja, s odasétál hozzá.*
-Sango. Minden rendben? Utánad jöttem... Itt maradok veled. Jó?
*Mondja, kérdezi. Nem tud mit mondani, hisz Sora küldte utána. XD*
-Lassan viszont el kellene mennünk aludni... Fáradtnak látszol.
*Mondja egy halvány mosoly kíséretében.*
|
- Köszönöm Sora
*Mosolyog rá. A kijelentésre leteszi Kirarát a földre, és kicsit meghajol.*
- Ne haragudjatok, de én tennék egy kis sétát a faluban. Hosszú napunk volt, merengek egy kicsit. ~Nem akarok több rémálmot, és ha az alvás ezzel jár, akkor virrasztani fogok!~ De ti menjetek csak aludni, csatlakozom én is hozzátok..
*Hajol meg még egy picit mosolyogva, és lassan elindul. Kirara önkéntesen battyog utána, hisz egy kis séta sosem árt. Ha nem állítják meg, akkor a házak között barangol, s gondolatai természetesen egy pontra összpontosulnak.. Kohakura. Érzi,ahogy torkát elfogja a sírás. Ma este..igen, ha talál egy olyan helyet, akkor kisír magából mindent, hogy aztán megkeményíthesse hosszú időre a szívét. És reggeltől elkezdődik a Miroku-óvó akció.*
|
*Lassacskán és nehézkesen, de elengedi a párost. Azért feltűnt neki az a kézfogás ;) Sangora néz.*
- Vigyáztam Kirarára
*Húzza ki magát büszkén. A kérdésre csak bólint.*
- Kettesben hagytam őket.. és azt hiszem titeket is..
*Vigyorodik el lelkesen. Hajj, legközelebb Francot is magával cipeli..ha egyszer ennyi gerlicepár között hiányzik neki, akkor nem tud mit tenni :S*
- Jut eszembe, még reggel zenehallgatás közben megcsináltam a függőágyad Amy, a többieknek meg a fekhelyét, úgyhogy ha fáradtak vagytok, nyugodtan menjetek aludni.
*Bólogat fürgén, vigyora kiszélesedik. Milyen szépre fordult ez a nap.. Ha Sango elindul, akkor sürgetően Mirokura néz, és fejével utána bök jelzés képpen.*
|
*Meglepődik, mikor leül mellé Inuyasha. Mosolyogva ránéz, s viszonozza az ölelést. Fejét a vállára hajtja, s úgy fürkészi tovább a tükör sima vizet.*
~Inuyasha...~
*Gondolatai Inuyasha körül forognak, s azt kívánja, bár mindig ilyen lenne és nem engedné el többé... De ez, sajnos hiú álom... Inuyasha sosem fog megváltozni. Legalábbis önszántából nem. XD*
|
*Meglepetten néz Sorára, de beleegyezik. Kagomével együtt mennek vissza a faluba. Kagome leül a partra, s ő csak áll, s nézi. Sóhajt egyet, majd oda sétál, s leül mellé. Átkraolja, majd magához öleli. Nem szól semmit, csak magához öleli a lányt.*
~Kagome.. Remélem, te mindig itt leszel nekem..~
|
*Ő is elengedi a lány kezét, mikor Sora fut feléjük.*
-Nyugalom Sora... Nyugalom.
*Nyugtatgatja a lányt.*
-Persze, hogy egyben vagyunk.
*Mosolyog a lányra, majd körbenéz.*
-Inuyasháék kettesben? Ehh.. Máris nem vagyunk itt, turbékolnak. Igaz?
*Nevet fel halkan, majd Sangora néz.*
-Ezt ne mond meg nekik...
*Elhalkulnak szavai.*
|
*Kellemes meglepetésként éri, mikor Miroku megfogja a kezét. Felpislog rá, valahogy úgy mint a kisképen, s egy mosollyal elindul mellette. A kezét csak akkor engedi el, mikor Sora rohan feléjük, és akkor is csak azért, hogy fel tudja fogni a hatalmas lendületet, mielőtt mindhárman felborulnak.*
- Nyugodj meg, Sora..
*Az örömkitörés felfogását Mirokura bízza, ő megpróbál kibújni az ölelő karokból, és körbenéz. Kirara természetesen Sora mellett trónolt, s gazdáját látva nyávogva szalad hozzá.*
- Kirara!
*Sóhajt fel, s megkönnyebbült mosollyal öleli magához cicáját. Feláll vele, és visszafordul a remélhetőleg lassan megnyugodó lányhoz.*
- Inuyasháék?
|
- Én megvárom itt Amyéket
*Jelenti ki makacsul, de azért mosolyog.*
- Menjetek csak kettesben...
*Vigyorog mint a tejbetök, de tényleg gyökeret ereszt. Itt fog várni, és ha kell estig álldogál. Karba tett kezekkel, szilárdan, aztán lassacskán csak-csak feltűnik a távolban két alak sziluettje. Futásnak ered, mint akit puskagolyóból lőttek ki, azt sem tudja hogy kit öleljen meg először, így ha Sango és Miroku nem figyel, egyszerre ugrik mindkettőjük nyakába.*
- Olyan jó hogy egyben vagytok!!
|
*Rábéz Inuyashára, s rábólint.*
-Igazad van Inuyasha. Ezt Sangonak kell elintéznie. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy visszamennyünk a faluba és várjunk.
*Inuyasha megfogja a vállát, ekkor rámosolyog.*
~Mennyire megváltozott hirtelen..~
*Gondolja magában, majd elindul utána. Beérnek a faluba, s ő rögtön a folyóhoz fut. Leül a partra, s a vizet kémleli, s sóhajt egyet.*
|
*Meglepődik, mikor meghallaj, hogy Miroku él. Sóhajtva néz Sango utén, majd bólint.*
-Sango majd elintézi egyedül. Biztos vagyok benne, hogy már Mirokuval tér vissza.
*Mosolyog egyet, majd mehfogja a két lány vállát.*
-Mi pedig mennyünk vissza a faluba. Ott jó helyünk lesz.
*Jelenti ki halvány mosollyal az arcán.*
|
*Inuyasha ordibálására csípőre teszi a kezeit, bár nem érti, a többiek miért vannak ennyire kiakadva o:) durcás grimasszal vág vissza.*
- Örülj neki hogy egyáltalán szóltam!! Legközelebb itt hagyunk téged
*Teszi most karba kezeit, Kagome szavaira csak helyeslőn bólogat. Ám a végén értetlenül megrázza a fejét.*
- Naraku van olyan gonosz, hogy ilyet terveljen ki?
*A védőburokra néz, majd a félszellem mellett caplató Kirarára. Leguggol hozzá és a karjaiba emeli.*
- Itt hagyott a gazdid, igaz?
*Cirógatja meg az állát, majd felpillant a többiekre.*
- És akkor most mihez kezdjünk?
|
*Befogná Sora száját, de már nem tudja. Akkorát ordít, hogy az csak na.. Kagome erre összerezzen, s lassan a földre rogy.*
-Soraaa....
*Mondja halkan, s a földről Sorára pislog.*
-Miért ilyen hangosan...?
*Ekkor érkezik Inuyasha, s rögtön feláll. A mordulására cseppet sem lepődik meg, csak megrázza a fejét, majd megfogja a félszellem karját.*
-Nyugodj meg Inuyasha. Aztért jöttünk utánad, mert rájöttünk valamira. Miroku nem az igazi Miroku. Az aki meghalt, nem ő volt. A fekete lyuk nem volt a kezén. És az átok a halál után is átok. Szóval Miroku él és szerintem Naraku palotájában van.. és nem tudunk bejutni.
*Nyugtatgatja a félszellemet, majd a tárgyra tér. Mirokura. Kíváncsian néz a fiú szemébe, s várja a reagálását.*
|
*Figyelmesen figyeli a testvérpárt, majd egy széépp hangos kiáltást hall. Megrázza a fejét. Ez hangos volt.. Gyorsan elbújt egy fa mögé, hogy ne lássák meg őt. Hátrafordul viszont közbe, s meglátja Sorát és Kagomét. Megrázza a fejét, s egy sóhaj kíséretében visszaindul a lányokhoz. Mikor odaér, a burok egyszerűen kiengedi. Megfogja Sora kezét.*
-Mégis minek kiabáltál nekem?? Ostoba kölyök. Neked és Kagomének inkább Mirokuval kellene törődnötök. Eltemetni, ahogy a ti világotokban szokás mondani. Na, én meg Sango után megyek.
*Ordítja le Sora fejét, majd visszafordul Sango irányába. Látja, illetve már nem látja őket. Dühös képet vágva fordul vissza a lilahajú lányhoz.*
-Ez is miattad van!!
*Ordítja le ismét a fejét.*
|
*Nagyjából sikerül már megnyugodnia, ám Kagome mozdulatsorára akkorát ugrik, mint egy bolha. Rémülten mellkasához kap, s Kagoméra néz, bár a szavainak nagy részét most sem fogja fel, a lényeg lejön. Bólogat, rázza a fejét, majd hümmögve megütögeti mutatóujjával az állát.*
- Hm.. és mi van ha Sango tudja?
*Gondolatmenetét nem tudja tovább vinni, mert Kagome már rántja is magával. Engedelmesen fut utána, azért még vet egy pillantást az "ál Mirokura". A védőburokhoz érve zavartan nézi az egyre távolodó párost. Egyik kezét a lány vállára teszi, másikkal torkát masszírozza.*
- Bízd csak rám...
*Ökölbe szorítja kezeit, izmai megfeszülnek, ha Kagome nem fogja be a száját akkor torkaszakadtából ordít fel, mely még a mellette álló lánynak is dobhártyaszakadást okozhat, egy kutya pedig amúgy is éles hallású..*
- IIIIIINUUUUUUUYAAAAAAAASHAAAAAAAAAAA!!!
*Kiáltása nyomán összerezzenve felreppennek a közeli lombokról a madarak, a fák törzsei pedig visszhangként kürtölik szét az egész erdőben, a messzeségben egy farkas vonít fel, máshol pedig mókusok menekülnek be a fák odvaiba. Így kell ezt.. ;)*
|
*Kohaku szavaira elkerekednek a szemei, de némán bólint. A halkabb suttogásra ugyan nem figyel, de látja, hogy valami nyomja a lelkét.. Ő is gyorsít, de közelebb húzódik hozzá, s gyengéden átkarolja a vállát, úgy húzza közelebb magához, ha engedi.*
- Tudom, hogy Naraku irányítja a tetteidet...
*Suttogja halkan, de szilárdan áll, öccsének erőlködnie kell, ha el akarja őt tolni.*
- ..de hozzám bármikor jöhetsz. Segítek.
*Néz le Kohaku szemeibe, majd maga is elengedi őt. Nem mosoly, hangja is egyszínű..minek örüljön? Ő ugyan nem érzékeli Inuyashát, de nem is baj. Nem akar gondolkozni... míg a fiúnak az emlékezés fáj, neki a gondolkozás. Minek töprengjen azon, ami történt? Nem fog hátranézni a múltra, hanem teljes gőzzel tovább megy. Ez lesz a legjobb. Egyenesen előre, és sohasem hátra.*
~Keményítsd meg a szíved..~
*Elfordítja a fejét, s azon erőlködik, hogy könnyei ne törjenek ismét utat maguknak.*
- Messze vagyunk még?
*Néz le a földre, hangjára nyugalmat erőltet, kezét kardja markolatán pihenteti.*
|
*Furcsán pillant a lányra, mikor mégis válaszol.*
-Én? A testvéred, meg szellemirtó.. Hát.. Nekem nincs tetsvérem. Szellemirtó vagyok, de testvérem nincs. És soha nem is volt.
*Néz a lány szemébe, majd elindul a palota felé. Naraku: Siessetek! Inuyasha a nyomotokban van! Gyorsan jöjjetek, nem baj, ha ő is jön. Jutalmat is kapsz érte. Gyerünk Kohaku! Hallja megint a fejében a hangot, s gyorsítani kezd. Nem akar ellenkezni, különben újabb fájdalomban lesz része. De lehet az jobb is lenne. Lenéz a földre, s úgy sétál tovább.. Halkan motyog valamit.*
-Csak ne bántana az a szellem.. Naraku..
*Mondja, s egy könnycsepp csodul ki a szeméből, majd Naraku parancsára újra sötétté válnak szemei, s újra nem érez semmit. Úgy emeli fel a fejét, s megy tovább.*
-Sietnünk kell.
*Jelenti ki a lánynak, bár nem néz rá.*
|
*Furcsán fordítja Sorára a tekintetét, s elvörösödik egy kicsikét az arca. Zavarba jön. Pont ő...?? Ő mossa le róla a vért?*
-Hogy éénn....?? Huh...
*Mély levegőt vesz, majd bólint.*
-Hát jó. Ennyivel tartozok neki.
*Halvány mosollyal pillant Mirokura, majd letérdel hozzá vissza. Megfogja a kezét, ahol a fekete lyuk van. Ledöbben mikor látja, hogy nincs is meg a lyuk. Felkiált Sorának.*
-Soraa!!!!!
*Elengedi a fiú kezét, majd feláll, s Sorához fut. Megfogja a két vállát, s a szemébe néz.*
-Ő nem az igazi Miroku!! Nincs meg a fekete lyuk a kezén! És azt csak úgy nem lehet elvenni, mivel egy átok. Szóval ő nem az igazi Miroku. Szerintem Naraku akarta.. Jajj ne! Igen, Sangot akarta csapdába csalni. De akkor most...
*Hátrafordul, majd visszanéz Sorára. Megfogja a kezét, ha hagyja, majd fuátsnak ered.*
-Segítenünk kell! Meg kell mondanunk nekik, hogy az igazi Miroku valahol máshol van!
*Néz Sorára, majd egy védőburokba botlanak.*
-Neee!! Ott mennek Sangoék. És nem tudunk bejutni, a védőburok miatt... Valamit ki kell találnunk. De mit?
|
*Már épp feladná teljesen, hogy bejut Sangoékhoz, mikor rádől a védőburokra, s az megtörik. Inuyasha "beesik" hozzájuk, de már csak azt látja, hogy indulnak.*
-Áh.. Most meg mi..??
~Narakunak velem is van terve.. mi? Azt várhatja.~
*Megrázza a fejét, majd feláll a földről. Sango után megy, de csak mögötte sétál pár méterrel lemaradva, nehogy észrevegye őt.*
~Az lesz a legjobb, ha csak követem. Majd segítek neki, ha kell.. vagy nem is. Neki minek is segítenék?? Ehh..~
*Szorosan Sango mögött megy, s ha hátranézne, ő elbújik az éppen közelben lévő fa mögé.*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
