|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.11. 19:33 - |
A Szellemirtók faluja. Itt éltek a szellemirtók. Ez a hely Sango szülőhazája. Néha szellemek tombolnak itt, de csak Sango maradt és a halott testvére, Kohaku, aki egy ékkőszilánk segítségével van életben, csak ő Naraku "birtokában" van... Régen Naraku lemészárolta az összes szellemirtót... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Mérgesen nézi Kougát, aki látszólag nyugodt maradt az ordítozásától.*
-HÉÉÉ!!!! NEM mondtam, hogy maradhattok!!!!!-
*Kiabál, de Kouga és társai már elindultak pár házzal odébb. Miroku szavaira megnyugszik, Sango szavaira pedig bólint és köszönetet mondana, ha olyan lenne...*
-Mennyünk be... Ez a bolha fészek meg holnap megkapja a magáét, ha csak egy újjal is hozzáér Kagoméhoz..-
*Ökölbeszorítja kezeit, s Miroku már el is tűnz. Ő úgy dönt, hogy még kint marad. Leül a csillagos ég alá, s mereng...*
|
*Igen... Amikor leül mellé Sango, keze rossz helyre kerül... A lány azonnal lekever neki egyet, s odakap a kezével.*
-Miért mindig én...? Miért mindi Pont én...?-
*Sango elintézi a pihenőhelyet.*
-Kösz, Sango...-
*Sunyítva áll fel, nem akar mégegyszer pofont kapni, de úgy sem fogja tudni megállni...*
-Na, mennyünk Inuyasha. Ne is törődj Kougával. Csak bosszantani akar!-
*Int a félszellemnek, ha jön-jön, ha nem-nem. Bemegy a kis házikóba, s lefekszik aludni.. vagyis még mereng egy kicsit Kagurán és Narakun, de végül nem jut eszébe semmi. Elalszik..*
|
*Inuyasha ordibálását kigúbadt szemekkel, karba tett kezekkel hallgatja. Falkája izgatottan összesúg a háta mögött. Miután Inuyasha Sangoékhoz fordult, rezzenéstelen arccal elneveti magát.*
- Aranyos vagy, blöki. Maradunk!
*Fordul hátra, falkájához lépkedve megáll egy pillanatra, de nem néz hátra.*
- Messzebb verünk tábort, nehogy elkapjuk az Inuyasha-kórt. Nem élném túl..
*Irónikus sóhajjal int a falkájának, s büszke léptekkel megindul. Pár házzal odébb áll csak meg, az eget nézve, merengve.*
|
*Miroku kérdésére csak bólint, leül mellé, az eget kémlelve, merengve..és ha az történik, amire gondolok, akkor még Inuyasha ordibálását is túlharsogja a környéket megrázó csattanás. Persze vannak még csodák :P Sango sértődött arccal fel is tűnik.*
- Légyszíves ne kiabálj a faluban!
*Néz a sírok felé, ám egy kiengesztelő fejhajtással már indul is tovább. Kimerültsége ellenére is hamar kerít egy egyben maradt házikót, melyben rendet tesz, és összekészíti szállásnak megfelelőre. Mintha csak ezzel akarná kiengesztelni a fiúkat.. a házból kilépve már nincs nála a csonttörője.*
- Pihenjetek le, nekem még dolgom van...
*Néz el a sírokon heverő száraz virág felé, és ha a fiúknak nincs ellenvetése, el is indul a falu kapuja felé, hogy a közeli dombokról friss virágot szedhessen. Kouga lakhelyéről nem hajlandó gondoskodni, miután az egész falkáját becibálta a faluba..*
|
-NEM AZ ASSZONYOD KAGOME!!! VAGY TALÁN MONDTA CSAK EGYSZER OS, HOGY SZERET??-
*Kiabálja le Kouga fejét, s mikor bejelnti, hogy ő márpediglen itt marad, akkor végképp bemérgesedik, s ismét lekiabálja a farkas fejét.*
-NEM ENGEDTE MEG SENKISEM NEKED, HOGY ITT MARADJ!!!-
*Ordibál még egy darabig, de valószínűleg ez Kougát cseppet sem érdekli. Mirokura néz és Sangora.*
-Felőlem táborozzunk, de csak akkor, ha ez a BOLHÁS eltűnik innen!! Mert ha nem, akkor egyedül indulok el és nem érdekeltek!!-
*Emelei fel hangját, s várja, hogy a farkas elmennyen... XD*
|
*Odalépked Inuyashához, s elmosolyog Kougán.*
-Sangonak igaza van. Letáborozunk és holnap indulunk. Több esélyük lesz holnap, de ha ma mennénk, talán Kagome már nem élne sokáig.-
*Elfordítja fejét, s elnéz a messzi tájba, majd vigyorogva visszafordul.*
-Ja és Kouga! Inuyashával beszéld meg, hogy maradsz-e vagy sem.-
*Kacsint rá, majd leül az egyik kis dombra, pár lépésre tőlük, s az eget bámulva jut eszébe Sango.*
-Sango? Nem ülsz ide?-
*Kérdezi, s ha a lány leült...*
|
- Ne is álmodj róla, pincsi! Kagome az asszonyom, meg fogom menteni!
*Teszi karba a kezeit, ha kicsit gyerekesebb lenne, nyelvet is öltene a félszellemre. Sango szavaira felhúzza szemöldökét, mikor elmegy imádkozni már majdnem beszólna valamit, de a torkán akad a szó. Némán felnéz az égre*
~Ne aggódj kedves, megmentelek!~
*A szellemirtó visszajön, a szavait hallva elmereng. Akkor is Inuyasháékkal fog tartani, ha nem akarják. Bólint egyet.*
- Ha így könnyebb lesz megmentenem, és tényleg nem esik Kagoménak bántódása, akkor beleegyezek.
*Kihúzza magát kicsit nagyképűen, füleit hegyezve néz egy pillanatra hátra. Elmosolyodik.*
- Remek, a farkasaimmal letáborozunk itt. Hajnalban indulunk!
*Emeli fel hangját, amint meglátja a befelé özönlő falkáját. Elindul feléjük, megtudta amit akart, Inuyasha mostmár nem érdekli..*
|
*Mirokura támaszkodva pislog fel rá. Megijesztette? Hogyan? Bólint egyet, ő is tesz egy lépést Inuyasha felé, ám Kouga elkapja és megrázza. Gyomra felkavarodik, de nem üti meg.*
- Mi? Honnan tudnám? Hagyj bé..
*Ledöbben, eddig elnyomott emlékek ezrei tódulnak fejébe. Olyan képek, melyeket a lélek látott, gondolatok, melyek a szabadságra törekvés alatt ötlöttek fel benne. A szél, Kagura, Kagome..*
- Hát végig ez volt a terve?
*Sóhajt fel, lehámozva a vállairól Kouga kezét lép Inuyasha után.*
- Inuyasha, várj! Kagura nem fogja bántani Kagomét, ha odamész, akkor viszont belesétálsz a csapdájába. Várj egy pillanatra!
*Mély levegőt vesz, maradék energiáit felhalmozva lép csonttörője mellé, melyet kiránt a földből és a hátára akaszt. A sírokhoz lépked, térdre rogyva lehajtja fejét. Imádkozik.. és ilyenkor se hall, se lát. Pár percig húzza csak a többiek idegeit, lassan feláll, az eget kémlelve.*
~Kirara..~
- Lassan besötétedik. Este semmi esélyünk Naraku palotájánál. Jobb lenne itt tölteni az éjszakát, és amint felkel a nap, útnak indulhatunk. Kipihenten több esélyünk van. Kérlek, tedd félre a büszkeséged, és gondolj Kagoméra! Csak egy lehetőségünk van, és az esélyeink napfelkeltekor a legnagyobbak.
*A félszellemre néz hosszan, őszinte pislogással, bár nem mosolyog, és szemei sem csillognak valami nagy lelkesedéssel. Az ő hibája..de az önszidással várhat még. Még erősnek kell lennie...*
|
*Látja, hogy a nyílvessző félig meddig talált, de Kagura ezután ráküld valamit, oda dob egy fiolát.. Elkábítja a füst, amit rá és Kirarára küldött a szélboszorkány, s még érzi, mikor megragadja valaki a karját. Kagura kis tollpihéjén még nagyon halkan kimond pár szót..*
-Inuyasha...segíts...miért is nem hallgattam rád..-
*Elalszik a füsttől, így sajnos Kagura bármit megtehet vele..*
|
*Buta arcot vágva néz Kougára, mikor Sangotól ilyet kérdez, ilyen állapotban.*
-Kouga...?!?! Szerinted honnan tudná, amikor nem volt magánál?-
*Elteszi a kardját, előre tesz pár lépést, s felnéz az égre. Elnéz a távolba, s megszólal.*
-Naraku palotája arra van. Oda kell mennünk.-
*Rásandít Kougára.*
-Rád nem lesz szükségünk!-
*Int a többieknek, s elindul. Majd a csapat követi, ha akarja. Sangoval sem törődik...*
|
*Felnéz Kagurára, mikor Kagome ott van nála. Ökölbe szorítja kezeit, de már Sango közeledik felé, s megfogja a lányt. Magához öleli..*
-Jól vagy Sango?-
*Magához ölelné, de nem teszi. Nem jellemző rá ez az érzelgősség. Eltolja a lányt magától, s megfogja a két kezét. Belenéz a szemébe.*
-Megijesztettél Sango..-
*Elengedi Sangot, s körbenéz. Nem látja Kagomét, így ha a lány is úgy akarja, odamennek Inuyasháékhoz.*
-Elvitték Kagomét..-
|
*Sértődötten karba teszi a kezeit. Ő el akarja kapni Kagurát, erre mindenki őt akarja bántani..*
- Milyen nyápicok vagytok egy ember miatt..
~De jobb lesz nem szembekerülni a tessaigaval és a szélviharral.~
*Duzzogva kirázza a kezeit, a menekülő Kagura után néz. Olyan gyorsan történik minden, hogy csak a távozásukra eszmél fel. Nagyokat pislog, kezei ökölbe szorulnak.*
~Meglógott! Ezt nem hiszem el! És..Kagome? Hol van Kagome?!~
*Körbenéz, így meglátja a földön fekvő Sangot. Elfelejtve kit keresett odalép hozzá, és ha valaki nem állítja meg durván megragadja a karját, és felrántja.*
- Te, gyere csak ide!
*Bizony jól megszorongatja a két vállát, még meg is rázza, ha kell. Jómodor ide vagy oda, az asszonyáról, a kedveséről, az egyetlen szerelméről van szó! Vicsorogva összehúzza a szemeit*
- Hol van?! Tudom hogy tudod hogy tudjuk hogy tudod hogy hol van!!
*Hiába, ha egyszer bemérgesedik..*
|
*Kirara érzékeli a felé tartó veszélyt, mint valami rossz bogár, de mivel Kagome lő, meg sem moccan. Nagyon fontos ez a lövés, és nem hibázhatja el.. azt meg cicus létére nem tudja, mi csattan a mellkasának. A füst körbeveszi, egyre nagyobbakat pislog és elég rendesen kezd el billegni, már épp lezuhanna a hátán levő lánnyal együtt, mikor valaki elkapja a grabancát és valami könnyűre húzza. Menthetetlenül elalszik...
Sango a taszítástól Inuyashának zuhan, vagy a földre, attól függ hogy reagál a félszellem. Kagura sérülése elég a szellemnek, hogy elhagyja a szellemirtó meggyötört, már-már megtört testét. A lány még feláll, utolsó erejéből tesz egy lépést Miroku felé, szemei kitisztulnak, ám már le is csukódnak, s a földre zuhan. Fogalma sincs mi történt, csak azt tudja, hogy fáradt..nagyon fáradt, gyengének érzi magát, de könnyűnek, felszabadultnak.. hallja a körülötte levők moraját, de nem akarja kinyitni a szemeit. Csak egy picit pihen még, aztán körbenéz..csak egy picit.... ekkor villan fel előtte Kagura, és az a fura füst, Kirara vörösen izzó szeme.*
- Nem bánthatod..nem bánthatod őket.. nem hagyom! Légy erős, Kirara...
*Dünnyögi kábán, félénken felnyitja a szemeit, s körbenéz. Itt meg mi a jó fene történt?*
|
*A szél végre csillapodik. Elégedetten, de fintorogva tapasztalja a szellemirtó mérgesporos ötletét.. látja, hogy Inuyasha a civakodás után felé tart, így elengedve Sango csuklóját a félszellemnek taszítja. Csattan a tollpihe, míg sajátját felfelé emelkedik. Mostmár teljesen mindegy a kard, el kell pucolnia, mert ezt nem úszhatja meg ép bőrrel.. ekkor látja meg Kirarát és Kagomét, ruhája rejtekéből előkerül a fiola. Egyszerre süvít felé a nyílvessző, és ha Kirara nem tér ki, akkor a lapockájának koccanva a fiola is kiereszti tartalmát. És onnantól már nincs megállás, a halványkékfüst körülöleli a párost.. a lentiek is érezhetik a megbízható, és nagyon erős altató hatását (főleg a két kutya), ám még Kagurának is fintorognia kell. A nyílvessző azonban belefúródik mellkasába, szerencsére a jobb oldalra.. felkiált a fájdalomtól, szemeibe könnyek szöknek, minden erejére szüksége van, hogy magánál tudjon maradni. Ha a dobása talált, valószínűleg Kagome már elaludt Kirara hátán, aki -tekintve, hogy a lélek nemrég szabadult csak- sem tud sokáig védekezni. Ez esetben valószínűleg zuhanás lenne a vége. Elkapja a macskadémon grabancát és Kagome kezét, a lányt maga elé, míg a macskát maga mögé húzza fel a tollpihére. Ezután ujjait a nyílvessző köré tekeri, mely szinte belülről égeti.*
- Köszönöm nektek, Naraku hálás lesz!
~A kard nincs meg, de a lány egy biztos pont.. a cica meg még jól jöhet~
*A tollpihe szélsebesen száguld Naraku palotája felé, lehetetlenség utolérni, ám a szélboszorkány vérének szagát még sokáig őrzi a levegő.. persze megeshet, hogy Kirara félre tudott lendülni, a fiola a földre zuhan, s így a lentieket csapja meg a hatása..*
|
*Kirara odatoppan mellé, s kicsit htrál, de jó mélyen belenéz a macskadémon szemébe, s nem látja azt a vörösséget, mint Sangonál. Még visszapillant Mirokura.*
-Kösz, Miroku. Legalább van, aki megért..-
*Ezután felpattan Kirara hátára, s hagyja, hogy a macskadémon Kagura fölé vigye. Ekkor újból előveszi Íját, s egy Nyílvesszőt. Kagura szívére irányítja, s hosszasan beméri, majd kilövi. Ha talált, annak csak örülni tud, de ha nem, akkor, ha Kirara is úgy akarja, odébb húzódnak..*
|
-Kagomeee!!!! ...-
*Nem foglalkozik a lánnyal, inlább Kouga idegesíti a legjobban, de Sangot akkor sem ölné meg és ha Kouga megpróbálja, ráküldi a Szélbordát, meg mindent.. ha kell. Jó. Neki is "csak egy szellemirtó", de megkedvelte az idők során, mint Kagomét. Kardját előhúzza, s egyenesen Kouga szemébe néz.*
-Ha nem fogod be téged váglak ketté! Egyébként sem én hívtam ide Kagomét, hanem ő j9tt ide!!! Eddig az ő kis világában volt! Vele veszekedj ne velem!! Nekem dolgom van! Ja és meg tudja ő is védeni magát!!-
*Mondja dühösen, majd észreveszi, hogy Miroku elzárta a szelet, s ekkor Kagurához ugrik.*
-Vasromboló lélekrabló!-
*Azért ezt használja, hogy Sangot ne annyira sebesítse meg. Ha talált, ha nem, akkor is hátrébb ugrik pár métert, s Kagurát figyeli, hogy "jól van-e".*
|
*Gyorsan pörögnek az eseményej, s Kagura, Sangot használja pajzsként, amit most kivételesen jól is tett.. Miroku abbahagyja a széltámadást, s ökölbe szorítja kezeit.*
-Kagura! Te aljass!!-
*Mondja mérgesen, s hangjából minden érezhető. Meghallja, mikor Kouga meg Inuyasha "beszélgetnek" Sango megöléséről, s megtorpan. Odaszól hozzájuk.*
-Hé!! Ha Sangot megöli valaki, beszippantom a Kazaanával!! Ne merjétek bántani!-
*Ránéz a kis makacskodó Kagoméra, s megcsóvája fejét.*
-Rendben. Maradj akkor itt..-
*Beleegyező hangon mondja ezt.*
|
*Kagura pengéit az ékkőszilánkos lábaival rúgja félre. Morcosan Inuyasha felé fordul.*
- Te csak ne avatkozz bele, pincsi! Neked kellett volna jobban vigyáznod rá! Hogy lehetsz annyira hülye, hogy ide hozod, mikor a boszorkány őt akarja?!
*Kagome szavaira félmosollyal biccent felé, a cica megjelenésére csak összehúzza a szemeit. Inuyashára néz*
- Te meg mit ácsorogsz ott?! Ha a barátod elzárta a tenyerét, hasítsd őket ketté a kardoddal! Ne legyél ennyire nyápic, a szélborda simán kettészeli mindkettőt. De ha te nem tudod megölni a szellemirtót, megteszem én.
*Ropogtatja meg ujjait, a mérgesgőz feltörése viszont megakadályozza a mozdulatait. Szája elé kapja a karját, körbenéz Kagomét keresve, de ha már Kirara hátán van, akkor felugrik. Mindegy, hogy merre, csak olyan magasra hogy kitörhessen a gázból, és ha adódik rá alkalma, levegőjét visszatartva Sango felé szökken.*
|
*Hát akkor nem suhannak Kagome felé :D. Kagura parancsára Kirara félreszökken, elindul Inuyasha felé, ám út közben meg is torpan.. mintha párologna a lélek.. Sango bizony Kagura mellé sétál, érzelemmentes, üres tekintettel, ám kimerülten és csapzottan. A szélviharra tényleg a földbe szúrja a csonttörőt, az viszont teljesen meglepi, mikor Kagura a csuklójánál fogva elrántja. A kapaszkodó után kap, de mint utolsó szalmaszál, megszorítja a szélboszorkány kezét. Egy rövid pillantás a nőre, akitől függ az élete, ám nem habozik. Másik kezével oldalához kap, és az összes készletet felhasználva a földhöz vágja mérgesporait. Jobb lenne, ha Miroku elzárná a vihart, mielőtt a mérgező füstöt is beszippantja a tenyere.. a mennyiség miatt viszont biztos, hogy a többieknek is jut. Ráadásul a minősége sem semmi, ha a vihar csitult, a fullasztó gőz mindenkit körbevesz, szinte átlátni se lehet rajta. Ez a legjobb időpont Kagura szökésére.. de mi lesz, ha nem sikerül?
Kirara szemei visszanyerik eredeti, piros árnyalatukat. Kagome mellé szökken, nyávogva, értetlenül, és a hátát fordítja a lánynak, miközben ránéz. Nem lehet érteni, ha mond is valamit, de ha Kagome hosszan a piros szempárba néz, érezheti, hogy nem menekülni akar.. "pattanj fel a hátamra, és lődd át fentről a szívét!".*
|
*Legyezőjét összecsapva szökken le a tollpihéről, és a még térdelő Sango elé érkezik pár méterrel. Egyik kezét lazán csípőre teszi, úgy néz a többiekre.*
- Milyen hősies...
*Céloz itt Kougára, hátranéz a válla felett egy pillanatra.*
- Kirara, indulj! Mashu..vagy hogy hívnak, Sango.
*Magához inti a lányt, de már Inuyashát figyeli. Ravaszul elmosolyodik, mikor legnagyobb meglepetésére a szerzetes elindítja a szélvihart. Erre igazán nem számított, lábát kitámasztva próbálja tartani magát. Remélhetőleg Sango a földbe szúrta a csonttörőjét, így meg tud benne kapaszkodni. Ha a lány is kapaszkodik, és nem figyel, akkor megragadva a csuklóját elrántja a fegyvertől. Egyik kezével kapaszkodik, a másikkal a lányt fogja, akit, ha mindent jól csinált, épp Miroku tenyere felé húzza a szél.*
- Csillapítsd a vihart, vagy elengedem, és te magad fogod beszippantani Őt!
*Kiáltja túl a kazaanat. Céloz itt a szellemirtóra, ám nagyon nehéz kapaszkodnia fél kézzel.. mi lenne, ha csak simán elengedné? Nem éri meg a saját életét kockáztatni. De így a pajzsa is odavész... egyelőre inkább a földbe szúrt csonttörő szélébe kapaszkodik, közben szorosan fogja Sango csuklóját. Nem lesz ez így jó...miért is nem kapott Narakutól a mérgesdarazsakból?!?!*
|
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
