|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.03. 18:25 - |
|
Föld alatti sötét barlangfolyosók, a Shichinintai legideálisabb búvóhelye. (A bejárattól kezdve 4-5 folyosó beomlott) |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Hagyja, hogy Bankotsu azt csináljon vele, amit akar, ám a kijelentésre lehunyja a szemeit.*
- Nem egészen...
*Lábát becsúsztatja csonttörője alá, felrántja, s a végét elkapva megrántja. Ha Bankotsu nem figyel, a bumeráng vége a hasába fúródhat.. hátrébb ugrik a férfitól*
- Én már foglalt vagyok.. vagyis elméletileg
*Mereng el egy pillanatra, végül vállat vonva harci terpeszállást vesz fel.*
|
*Ahogy elhessegetik, bosszúsan felsóhajt, s fejcsóválva fordít hátat a párosnak.*
~ Ez röhej.. egyszer bunyóznak, aztán meg turbékolnak. Bankotsu szereti a szépet, de akkor is...~
*Sandít hátra válla felett, végül tőlük messzebb lehuppan a talajra, törökülésben, karba tett kezekkel, és egy kiszemelt pontra mered.*
~Inuyasha.. hol késlekedsz?~
|
*A visszakérdezésre elmosolyodik, Jakotsura csak annyira figyel oda, hogy egyik kezét a mellkasára helyezi, és lök rajta egyet, jelezve hogy most hagyja őket. Két kezét kardja markolatára kulcsolja, de egy kicsit sem lép hátrébb. A válaszra aprót bólint, majd töprengve az égre néz.*
- Ígéret...
*Még közelebb lép a lányhoz, már ha ez lehetséges, ujjaival az állát ragadja meg gyengéden, de határozottan, s a fejét felemelve közelebb vonja magához.*
- Mi tényleg hasonlítunk egymásra...
*Hajol közelebb az arcához egy sejtelmes félmosollyal*
|
*Elkapja a visszafelé repülő csonttörőt, mely hátrébb sodorja pár métert. Karját ismét megemeli, de ahogy Bankotsu közeledik felé, le is engedi. Hátrébb lép, de felesleges, a Shichinintai vezér ugyanis már szorosan előtte áll. Elakad a lélegzete, amint egy meleg kéz végigsimít az arcán csonttörője kiesik kezéből, és a földre puffan. Kirara nyakig földesen, de fogai közt a szilánkkal tér vissza, s értetlen nyávogással néz fel gazdájára és a férfire. A kérdést hallva felnéz, Bankotsu szemeibe, két kezével az arcát fogó férfi kezeit érinti meg, a kérdésre pedig kérdéssel felel.*
- És téged mi ösztönöz?
*Jakotsu nyávogása hozza vissza a valóságba, lesöpri kezeit az arcáról, s tekintetét is elszakítja tőle.*
- Egy, az öcsémnek tett ígéretem. Amíg ezt nem váltom be, nem élhetek nyugodtan..
|
*A mai nap sokadszorra is leesik az álla, amint egy csonttörő repül felé mestere jóvoltából. Sikkantva ugrik félre, s felháborodva lesöpri ruhájáról a port.*
- Hééé!
*Vezérére néz, és.. lefejeli a döbbenettől a földet, de hamar összekapja magát, s távolabb toporzékolva elrakja kardját. Mérgesen dobbantgat a talajon, majd karba teszi a kezeit.*
- Ez is most áll neki flörtölgetni....
*Féltékenységtől szikrázó szemekkel robog oda, és ugrik egyet*
- Bankotsu no Anikiiiii!!!!!!!!!!!
*Nyávog durcás, s egyben morcos arcot vágva*
|
*Jakotsu ütésére összehúzza a szemeit, őt nem viseli meg ennyire a szilánk bedobása. Megőrzi teljes hidegvérét, ám amint a csonttörő felé repül, elkerekednek szemei.*
~Valóban rám célzott?~
*Sóhajt, és kardjával félreüti a csonttörőt Jakotsu felé, mintha csak egy labda lenne. A pengét a föld felé fordítva indul meg Sango felé, pillantását le sem veszi róla.*
- Milyen makacs.. milyen csökönyös.. milyen elragadó.. de milyen ostoba...
*Csóválja meg a fejét, a lány elé érve szorosan megáll előtte, ha hagyja egyik kezével gyengéden végigsimít az arcán, lassan, többször is.*
- Mi ösztönöz téged?
*Kardját a földbe szúrja, és ha tudja két tenyere közé fogja a lány arcát. Hosszan, s mélyen a szemeibe néz..*
|
*Jakotsu hisztijéra mosolyogva von vállat, ám az ütés váratlanul éri. Az oldalára zuhan, kezeivel megtámaszkodik a talajon, pár pillanatig nagyokat pislog összeszorított fogakkal, majd egy hirtelen mozdulattal hátrakapja fejét, és Jakotsu lába felé rúg. Kirara közben szépen, lassan, halkan, óvatosan, a földhöz simulva kúszik a bedobott ékkőszilánk után..*
- Én így is erős vagyok, de nem az ékkő miatt, hanem mert hiszek saját magamban.
*Tápászkodik fel, s leemeli hátáról a csonttörőt, sérült karjába dobja, s meglendíti.*
- Például... hiszek benne hogy sérült karral is el tudom dobni olyan erősen, hogy legyőzzelek! Csonttörő!
*Hajítja el bumerángját de nem Jakotsu, hanem Bankotsu felé.*
|
*Visszaszólna vezére szavaira, de inkább magában hisztizik tovább. A dünnyögését viszont nem tudja elereszteni a füle mellett, összefonja az ujjait, s ragyogó arccal álmodozón a semmibe mered. Kicsit lábujjhegyre emelkedik.*
- Már hogy ne illenénk össze? Annyira cuki fiú.. egy hős...
*Álmodozásából a szellemirtó szavai hozzák vissza, egyetértőn bólogat, a gyilkolósos résznél büszkén kidülleszti a mellkasát. Ám amikor a szilánk a beomlott barlangrészben landol, leesik az álla. Bankotsu keze már a levegőt éri, ő ugyanis már Sango elé robogott.*
- Ez.. ez.. te.. te... van fogalmad róla mit csináltál?! A szilánk.. te szuka!
*Lendül meg a keze, de nem fentről lefelé, hanem lentről felfelé, és nem tenyérrel hanem kézfejjel próbál meg ütni. Ha sikerült, ha nem, már rántja is elő a kardját.*
|
- Nyugodj már meg Jakotsu, Inuyashának nem fontos a külső
*Húzza el a száját, de mivel Jakotsu folytatja, unottan sóhajt egyet. Tűri, hogy megnézze a homlokát, s lehunyt szemekkel megcsóválja a fejét.*
- Mondtam már hogy nem illetek össze...
*Dünnyögi az orra alatt, Sango szavaira kíváncsian felnéz. A hasonlatokra bólint egyet, ám amint a szilánk eltűnik a lyukban, megereszt egy félmosolyt. Nem szól semmit, csak Jakotsu vállára teszi a kezét - ha még ott van.*
|
*Összeszorítja a fogait, amint Bankotsu is megjelenik. A szavait hallva megrökönyödve néz a lábainál heverő szilánkra. Bár ő se néz ki jobban, mint Jakotsu, a hisztijét figyelmen kívül hagyja. Bankotsu szavai megbabonázzák.. hatalom.. erő.. térdre rogy Kirara mellett, remegő kezével kinyúl az ékkő felé. Ám amint ujjbegye súrolja a tükörsima felületet, mozdulata megakad.*
- Tudod.. Bankotsu.. mi sokban hasonlítunk.. mindketten jártunk már a halál küszöbén. Mindkettőnknek a szeretteink a legfontosabbak. És mindkettőnk munkája gyilkolásból állt...
*Markába zárja az ékkövet, majd szétfeszíti tenyerét, s csillogó szemekkel mered a tündöklő szilánkra. Ismét a markába zárja*
- De te embereket, én szellemeket.. ugyanis én Szellemirtó vagyok!
*Kiált fel, és a szilánkot lendülettel behajítja a lyukba, amiből kimásztak*
|
- Dehogy adom!
*Vigyorog pimaszul a lány szavaira, és a levegőbe dobja a szilánkot, ám Bankotsu elveszi, mielőtt elkapná. Nagyokat tátog, mint egy hal, majd hisztisen dobbant egyet.*
- Na de Bankotsu no Aniki!!! Nézd meg hogy nézek ki miatta!!! Mit fog szólni Inuyasha?? Össze fog keverni egy vakonddal..
*Teszi durcásan karba kezeit, és egy szusszanással félrefordítja fejét. Bankotsu kijelentésére leesik az álla, egyhelyben toporzékolva fordul felé*
- De Bankotsuuuu!!! Miért adod neki oda?? Elment az eszed?! Mi lesz így Inuyashával??
*Tapasztja tenyerét vezére homlokára, majd hümmögve a sajátjára.*
|
- Jakotsu, add vissza neki..
*Lépeget elő kardját tartva. Megáll barátja mellett, és ha odaadja elveszi tőle az ékkőszilánkot, megnézegeti, majd Sango lábai elé pöcköli teljes önbizalommal.*
- Tessék. Erősítsd meg vele a tested, és kűzdjünk meg.. jó bemelegítő leszel a főfogás előtt.
*Suhintja meg kardját, csinál pár nyakkörzést, és elvigyorodva végigsimít a pengéjén.*
~Mosd meg a nyakad, Inuyasha.. hamarosan te következel...~
*Várakozón a lányra néz*
- Mi van? Nem akarsz hatalmat? Nem akarod megmenteni a szeretteid? Rakd bele az alkarodon levő sebbe, és rögtön lesz elég erőd hozzá.
|
*Meglepődik, mikor Jakotsu kiemeli a szilánkot. Összeszorítja fogait.*
- Átkozott....
*Mormogja mérgesen, és a kötélbe kapaszkodva kimászik. Zihálva támaszkodik maga elé, és úgy sandít fel Jakotsura. Talpra kényszeríti magát, Kirara mellé ereszkedik, hogy nekidőlhessen.*
- Add vissza!
*Kiált rá a férfira ökölbe szorult kezekkel.*
|
- Ó, nincs mit...
*Gonosz mosoly suhan át arcán, és ahogy tartja a lányt, másik kezével benyúl a ruhája alá, és ha nem tudja kivédeni, kiemeli a szilánkot, megforgatja ujjai közt, majd a saját ruhája zsebébe teszi.*
- Én köszönöm..
*Elengedi a lányt, hisz nem érdekli mi lesz vele. Feláll, leporolja ruháját és körbenéz tekintetével Bankotsut keresve.*
|
*Bólint Jakotsunak, hogy menjen. A karjaiba emeli Kirarát, és miután kimászott feldobja, a macskadémon a levegőben átváltozik naggyá, és boldogan tesz egy kört. Friss levegő, friss levegő! Körbenéz hogy megvan-e mindene, majd elkapja a kötél végét, és elkezd felfelé mászni. Jakotsu kezét meglátva meglepődik, de egy mosollyal megfogja.*
- Köszönöm...
|
- Hogy lenne másik kijárat?
*Húzza el a száját egy fintorral. A macskadémonnak tett utasítást ő is követi, tesz jópár bizonytalan lépést hátra. Az ostobának tűnő ötletre megint csak fintorog.*
- Felfelé? Ahogy gondolod..
*Mondhatni az álla is leesik, mikor a bumeráng valóban átszakítja a mennyezetet és a felszínre tör. A belógó kötélhez robog, és fel, majd a földes Sangora emeli tekintetét.*
- Kössz!
*Ha mehet, akkor felmászik a kötélen, és nehézkesen, de végre kiér a felszínre, hol mély levegőt véve körbenéz, majd benyújtja a kezét.*
- Gyere!
|
- Nincs másik kijárat?!
*Kapja fel a fejét, miközben Kirarát simogatja. Egy sóhajjal letépi arca elől a maszkot, az oldalához rögzíti, és kiemeli a vállvédője alól a kötelet (117. rész)*
- Ha nincs kijárat, csinálunk magunknak.. Kirara, húzódj félre
*Macskadémonja helyeslő nyávogással változik át picivé, és Jakotsu lábaihoz ugrál. Sango a kötelet a csonttörő végére köti, és a fogókát elkapva felnéz.*
- A csonttörővel utat török a felszínre, bár így ez a rész is be fog szakadni, de.. ha szerencsénk van valahogy kikeveredünk
*Mosolyodik el, és Jakotsura néz, majd elkomolyodva felfelé, s két kézbe fogva a bumerángot erőt gyűjt, majd minden erejét beleadva feldobja. A bumeráng kis lyukat tör a mennyezeten, melynek nyomán föld-darabok szakadnak le.*
- Na mégegyszer.. vágj utat egészen a felszínig, kicsim.. Csonttörő!
*Dobja fel ismét, a bumeráng pedig szétszakítva a mennyezetet áthatol a felette levő talajon, s a levegőbe törve visszazuhan, s befúródik az anyaföldbe. A kötél pedig a keletkezett résen lóg szépen lefelé, bár Sango igen nagy mennyiségű homokot kapott a nyakába.*
|
*A válaszra bólint, bár jobban örült volna egy "mert Inuyasha szomorú lenne, ha meghalnál" válasznak. Na mindegy.. sóhajtva lerázza kardjáról a port, és a tokjába csúsztatja, majd a ruhájáról is lesöprögeti a föld-maradványokat.*
~Miért pont vele kellett bent ragandom?! Miért nem Inuyashával? Vagy Sesshoumaruval~
*Csillognak szemei, de Sango szavai visszarántják a valóságba. Sóhajtva bólint.*
- Most az egyszer igazad van. De van egy kis probléma, nagyokos.. a bejárat beomlott.
*Jelenti ki természetesen, s közben vállat von.*
|
*A kérdésre nem válaszol, csonttörőjéhez mászik, letisztogatja róla a földet majd megpróbálja saját ruhájából is kiverni a port. A nagyrészét sikerült ugyan kiporolni, de bizonyára ezen már csak egy hatalmas mosás segít. Arca és kezei is elég maszatosak.. de legalább már két kiloval könnyebb. Nem néz Jakotsura, úgy válaszol.*
- Amíg bármit is tudsz Kohakuról, nem hagylak meghalni. És amúgy is.. a te ellenfeled csak Inuyasha lehet. Én Bankotsut akarom
*Szegi fel az állát, s elnéz a megmaradt folyosók irányába, melyen Bankotsu távozott. Feláll, s hátára emeli a csonttörőt. Az alkarjába hasító fájdalom már fel sem tűnik neki. Kirara kirázza bundájából a homokot, és mellé lép.*
- Most pedig jussunk ki valahogy innen..
|
*Ahogy a tonnás súly rázúdúl, eszméletét veszti. Arra ébred, hogy valaki az alkarjánál fogva húzza kifelé. Kinyitja a szemeit, és ahogy rásegít kicsusszan a föld alól a csonttörő és kígyó-kardja is. Kiterül Sango mellett, és zihálva, értetlenül néz rá.*
- Ezt meg miért csináltad? Itt kellett volna hagynod..
*Halkítja le a hangját, a plafonra néz, majd köhögve körbe. Hát, ez meleg volt..*
|
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
