|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:27 - |
Az erdő félelmetes, mert a démonok erre járnak a legtöbbet. |
[34-15] [14-1]
*Nem is oly messze feltűnik az ismerős forgószél, a távolból jócskán lemaradva farkasok szagát hozza erre a szél. A forgószél pedig csak közeledik, a csapat élén, legalábbis az eleje táján járó Sango felé, ráadásul. Amint a közelbe ér, emberi alakot nyer, de ha a lány nem fürge, érezheti ahogy megfogják a kezeit.*
- Kago..
*Kouga meglepődik, eltévesztette a házszámot. El is engedi rögtön az eddig fogott kezeket, és körbenéz a menetelő csapaton. Pillantása Inuyashán akad meg.*
- Hé pincsi, hol az asszonyom?! Ne mondd hogy nem tudtál rá vigyázni és elrabolták, mert esküszöm hogy széttéplek!
|
*Valójában még itt van,csak a fák felett,ahol nehezen lehet meglátni.Lélekrabló szellemeivel beszélget halkan.-Hmm...ezek,mindig csak veszekedés...a szokásos..-Egy fehér felhőcskén nézi az eseményeket.Száll egyre beljebb az erdő közepébe.Szellemei békésen szállnak mögötte,miközben Inuyashát követi."Kiváncsi vagyok most mit fog csinálni..."A fiú nem veheti észreigaz,csak a fák koronája felett van,de feljebb szál.Most télleg eltűnik.Nem lehet látni,de ott van.
|
*Inuyasha szavaira karba teszi a kezeit.*
- Lehet, hogy nem vagyok olyan erős mint te, de Miroku sokszor megtapasztalta már a csonttörő és a tenyerem hatalmát..
*Ez nem fenyegetés, csupán tisztázni akarja a helyzetet. Az oké, hogy ember, vagy "csak" egy szellemírtó, de ettől még nem szereti, ha lebecsülik. A felvetésre megvonja a vállait.*
- Nem, tényleg letáboroztam, miután sikerült lemosnom magamról a vért. Csak aztán útnak indultam, és gondoltam összepakolászok.. de visszamehetnénk. És azt hittem hálás leszel!
*A távolodó Inuyasha után nézve felsóhajt. Végigsimít a mellé lépő Kirara fején.*
- Teljesen kiszámíthatatlan..egyszer még Kagome, aztán Kikyou.. nincs szükségem a segítségére! Megkeresem Mirokut egyedül is. Van három napunk, ne vesztegessük az időt!
*Karjaiba emelve a macskadémont feldobja a levegőbe, s amint átváltozott felszökken a hátára. Tarkójába kapaszkodva előre dől, s szélsebesen elvágtáznak. Az égen felragyog egy csillag, amint eltűnnek a horizonton..*
|
*Furcsa tekintettel fordul Sangohoz.*
-Milyen rossz érzésed van? Neked mindig ilyen hülye megérzéseid vannak.. Ez nem meglepő..-
*Kikyou ebben a pillanatban semmivé válik, elmegy. Inuyasha mérgesen Sangora néz és már nyúlna a kardjához, de megnyugtatja magát és nem teszi meg.*
-Sango! Mire volt ez jó? Nem is vertél tábort, mi? Éreztem a szavaidból és most elüldözted Kikyout!!!-
*Mérgesen hátatfordít Sangonak, majd elindul. A fejét olalra fordíttja, hogy hallja a szellemirtó, hogy mit mond.*
-És ne kövess!!!!!!!!!!!-
*Ezzel elindult, kitudja merrefelé... Most dühös Sangora, de ezt meg lehet érteni. Ahogy megy, sétálgat, már nem bírja tovább, nekidöl egy fatörzsnek, s csak gondolkodik az életén...*
~Kikyou...Kagome... Hm.~
|
*-Ő..Semmi...-Mondja halkan."Szellem írtó?Mit keres itt?Ja igen...Micsoda?Nem ő volt...de emlékszem,láttam..."
-De emlékszem,te voltál 50 éve... nem más...láttam...ezt hogyan tudnád megmagyarázni?-Vonta nagyon kérdőre,lehajtott fejjel,kicsit mintha mérges is lenne...Nem hitte el Inuyashának amit mondott,annyira biztos volt benne hogy a fiú volt nem mond igazat.Mikor Sango szólt felé fordította fejét."Szóval a folyó parton vannak..."Most egy fuvallattal eltűnt a nagy semmibe.Senki sem tudja hol bukkanhat fel,hol fog leközelebb...
|
*Olyan hevesen csóválja fejét, hogy még ő maga is elcsodálkozik, hogy nem szédül bele.. fekete haja hátát csiklandozva terül el vállain, mint egy könnyed, esküvői fátyol. Inuyasha kiáltására összerezzen, nem ijed meg, csupán meglepte a hirtelen felszólítás.*
- Ehh..
*Tud uralkodni magán, szerencsére, így sikerül lenyelnie egy újabb kedves jelzőt a fiú modorát illetően.*
- Nem akartam..megzavarni a társalgást
*Hangja különösen cseng, nem lenézően, nem szánakozón, nem csalódottan, inkább.. "te is ugyanolyan vagy, tudtam" hangnemmel. Nem zavartatva magát indul meg a páros felé, Kikyou pillantását feltűnően kerüli. *
- Rossz érzésem van, jobb lenne, ha visszajönnél. Tábort vertem a folyóparton, a tűz is ropog.
*Valóban, eleve azért indult megkeresni Inuyashát, mert..rossz érzése van. Előérzet, megérzés, vagy csak szeszély, de elsőbbséget élvez egy..beszélgetésnél.*
|
-Én? Mondjad csak.-
*Mosolyg egyet a lányra, majd lassan elengedi. Körüénéz, s megláta egy lányt, igen, Sangot látja. Mintha nem látta volna visszafordul Kikyouhoz és halkan odasúhja.*
-Itt vagy az egyik szellemirtó, Sango. Ott mögöttem. Velem és... a többiekkel tart.-
*Hirtelen eszébe jut Kagome is, de most cseppet sem érdekli, hiszen itt van Kikyou.*
-Kikyou? Mikor tértél vissza? És még valami, miért szögeztél a fához? Nem én voltam, az aki megsebzett 50 éve.. Nekem elhiheted.-
*Hirtelen hátrafodul, s megszólítja Sangot.*
-Köhm. Sango! Te mit keresel itt? Nem látod, hogy beszélnem kellett valakivel?-
*Sóhajt egyet. Hm. Ezt úgy mondta volna, mintha meg lett volna beszélve ez a találkozó... Visszafordul a lányhoz, majd megvárja, hogy Sango is odaérjen.*
|
*Nagyon meglepődik.-Hát hogy keresek itt?Erre jártam...-A keze igencsak jéghideg,mint egy több tíz éve halotté.Mintha meg sem halaná a fiú szavait.Csak áll,mint aki nem hallott semmit,csak csodálkozik.Mikor Inuyasha átöleli,nagyon meglepődik.A szavára is.-Jajj te...-Vlahogyan engedi,de aztán mégsem.Sangot észre sem veszi.~Ez furcsa..mint a régi időkben,ez az érzés..furcsa,igen,ezt éreztem már...régen...nagyon régen.~Fejében egy homályos emlékre egyre jobban ébredt rá.Hirtelenjében történik minden.De azért,a fiúnak Kagome is ott van...
|
- Jellemző, Kirara. "Elmegy sétálni", aztán keresgélhetem a kesze-kusza erdőben. De bezzeg ha ÉN megyek el sétálni.. várj csak!
*Állt meg hirtelen, a szellemirtó lány felriadására macskadémonja is megtorpant. Türelmesen leült mellette, bár picike alakjába bújt, egész vérszomjasnak tűnik még így is.. a lány keze felsiklik csonttörőjéhez, annak fogókáját megszorítva vált irányt.*
- Erre..
*Alig kell tennie pár lépést, meg is üti füleit a két, egymástól eltérő hang..Inuyasha, és.. honnan ilyen ismerős a másiké? Közelebb lép, nem próbál osonni, vagy lopakodni, egyszerű, nyugodt léptekkel dől neki a hozzá legközelebb álló fa törzsének. Páholyból nézheti az ölelkező párost.. gyomra ugrik egyet, szemei csillogása közel sem hasonlít a játékossághoz.*
- Méghogy hiányzik neki Kagome..
*Suttog a sárga cicára nézve, fejét megcsóválva áll. Nem baj, ha észreveszik, türelmesen vár, míg fel nem fedezik..*
|
*Kikyou nordulására hátrálni kezd. Majd belevág a lány szavába, de nem olyan félénken, hanem határozottan, bátran.*
-Héj! Kikyou! Te mit keresel is? Mert én itt barangolok, mióta az eszemet tudom, de te!?-
*Vonja most ő kérdőre a lányt. Majd közeledni kezd Kikyou felé. Megfogja a lány kezét, ha engedi, s érzi a hideget, mintha nem is élne.*
-Mi? Olyan hideg vagy...-
*Meglepődötten kérdezi, hirtelen el is engedi Kikyou kezét.*
-Áh, már tudom.. Naraku művelte ezt veled, az én alakomat feléve.-
*Nem is tudja, hogy mit mondhatna rég nem látott szerelmének, s ha engedi, ha nem Kikyout átöleli...*
-Hiányoztál...-
*Halkan így szól...*
|
*Valami hangot meghall.És ki az?Hát igen,a régi szerelme.-Inuyasha!Te meg mit keresel itt?-Fordul a fiúhoz ahogy meghallja a köszönést.Dühösen nem is köszön neki,hanem inkább mintha rámordulna.Hát ige,igaz,egyik pillanatban még nyugi,másikban meg...-Te meg mit keresel itt?-Még mérgesen meszél hozzá.Igen,nincsen kedve a nagy balhékhoz...csak nagyon dühös rá.Igen,Naraku kicsit nagyon összeugrassztotta őket.De Narakura is dühös.Rendesen ég benne a bosszú vágy,hisz emiatt van életben.Ez tartja életben.Nem tud mit csinálni...Jelen pillanatban azt sem tudja menjen-e el,vagy maradjon,vagy hirtelen mit is csináljon.Eszébe jut minden ami régen volt,de a jó emlékek többen...a rossz emlkékek mintha elfelejtkezni látszanának.De egy idő után előfognak törni!A hazugság amit Naraku mondhatott...rendesen mérges Inuyashára...de az igazság csak ki fog derülni.Majd ha Naraku halála lessz,vagy ha csak úgy magától,de tisztázódni fog.-És mért is jöttél ide?Mit akarsz?-Vonta kérdőre.
|
*Sétára indul az erdőben, Sangot a folyónűl hagyva. Most úgy sem lenne jó, ha ott maradna. A szellemirtő túl dühös, hogy kettesben maradjanak. Sétálgat békésen, s feljönnek a régi emlékek. Megáll egy fánál, szép nyugodtan és hirtelen elbújik a fa mögé. Igen, észrevett valakit és ez a valaki nem más...mint Kikyou. Nem bújik elő, előbb megvárja, hogy Kikyou mire készül.*
~Ó Kikyou. Mit keresel te erre felé? Miért, miért jössz mindig arra, amerre én vagyok...~
*Gondolkozik magában, majd úgy dönt, hogy odébbáll... De véletlenül rálép egy falevélre, ami eléggé nagy zajt kelt. Így már nincs menekvés, újra találkozik régi szerelmével.. Lassan odalépked hozzá, majd halkan köszön neki.*
-Szia Kikyou!-
|
*Lassan sétál az erdőben.Nem akar most semmi rosszat,de a bosszú ég benne.Fáj a múlt...Dolgain elgondolkozva békésen sétálgat a lobos fák között.~Hmmm...most nincsen itt a bosszú...hm..minden csendes és nyugodt,semmit sem lehet hallani erre.Nem emlékszem hogy valaha is ien csendes és nyugodt lett volna az erdő.A régi emlékek...dühöt ébresztenek bennem,de a szép emlékek...hát igen,e mellett elnyomódnak.Olyan kegyetlen ez a világ,de mégis csodálatos.A sok furcsa dolog...az emlékek...az ember már azt sem tudja mi tévő legyen,az emlékek elfelejtődnek,a bosszú és az ölés vágy jobban ég mint bármely tűz...jajj,csak találjam meg...~Gondolta magában dühösen.Se egy démon,sem egy szellem nem jár erre.Unalmas a vidék,de legalább most béke van.Nem történik semmi rossz ebben a kegyetlen viágban,de ez nem sokáig maradhat így.Egyik órában még mindenki békésen ül,másikban meg ölnek,folyik a vérontás.Ngayon változatos egy világ...de ha nem is változna,túl unalmas lenne.Kikyou egy fának nekitámaszkodik,ezernyi dolog kering fejében,nem tudja meiket csinálja előbb,miben hogy döntsön,merre menjen.*
|
Az erdő félelmetes, mert a démonok erre járnak a legtöbbet. |
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
