|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
Amint valaki kilép a faluból, ez a táj tárul a szeme elé.. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Sango szavaira csak nevetve felveszi Kirarát, ha engedi, és felegyenesedve megrázza a fejét.*
- Nem iis kényezteteem eeel!
*Ekkor jelenik meg a szellem. Földbe gyökerezett lábakkal figyeli a jelenetet, mikor Inuyasha a földre zuhan, összerezzen. Aztán jön Miroku, odakiáltana, hogy ne tegye, de a szellem már el is tűnt a szélviharban. Inuyashához rohan, mivel Mirokunál már így is nagy a tömeg, és aggódva a félszellem mellé térdel.*
- Inuyasha..jól vagy? Élsz még?
*Billenti oldalra a fejét*
|
*Hirtelen jelenik meg a szellem, s nem tud reagálni, csak arra, amikor Inuyasha a szellem markaiban van.*
-Inuyasha!-
*Kiált fel, majd látja, hogy belebújik a szellem valahogyan Inuyashába, s elveszi a kardot tőle. Amikor a szellem elengedi a félszellemet, Kagome odaugrik, de nem tudja elkapni. Ekkor érkezik meg Miroku.*
-Miroku! NE!-
*Túl későn szól, már a szellemet elnyelte a Szerzetes tenyere. S el is ájult, s érkezik egy titokzatos lány. Belenéz a szemébe, s úgy közelíti meg Mirokut. Leül hozzá, majd a lány tekint.*
-Te ki vagy?-
*Kérdezi, közben Mirokuz pátyolgatva, s sóhajtozva.*
-Nem kellett volna beszippantania, én szóltam.-
*Mondja ártatlanul, pedig nem ő tehet róla.*
|
*Már majdnem eltűnne a szemek elől, de ekkor jön az a különös szellem, amire ő is felfigyel. Látja, hogy Inuyashától elveszi a kardot, s már el is akar szökni a szellem.*
~Mi? Lélekrabló? Nem. Nem az, hanem valami más..~
*Ekkor sarkon fordul, s Inuyasha felé fut, majd előtte pár méterrel megáll, s a távozó szellem után néz. A kezét feltartja, lehúzza róla a fátyolt, s elindítja a szelet, ami elég veszélyes.. S NEM lehet megállítani!*
-Kazaana!-
*A széllel megpróbálja beszippantani a szellemet, ami sikerül is neki. Inuyasha karja leesik a levegőből, amiért a félszellem már biztosan ott is van. A szellemet utolsó részéig beszívja, majd elkezdi kapkodni a levegőt.. Elájul végül. Méreg volt a szellemben, amit nem szabadott volna beszippantania, s ekkor jelenik meg egy másik ismeretlen, aki egy kislány, s szép lassan Mirokuhoz lép. Szinte a semmiből bukkant elő, s ki tudja, ki fia/borja?*
 
|
*Inuyasha a földön fentrengve néz fel Sangora, s amikor eldobja a maszkját, csak kitér előle, majd felpattan.*
-Héé!! Ha nem haggyátok abba, akkor.. Áh, minek is fecsérlem rátok az időmet?-
*Ekkor jön valami fényes az égen, s Inuyasha beleszippant a levegőbe.*
~Nincs barátságos szaga..~
*Sötétedni is kezd már, s a félszellem érzi, hogy nem lesz jó vége a mai napnak.. De nem ám. A fényes lény, egy szörny, aki úgy néz ki, mint egy lélekrabló, de közben nem az. A lény lecsap, s Inuyashát a levegőbe röpíti.*
-Mennyetek! Elbánok vele egyedül!-
*Mondja ki határzotottan, ám a szellem nem hagyja békén. A szellem beférkőzik a testébe, s ő irányítja, de neki nem ez a célja. A szellem Inuyasha képében elveszi tőle a kardot, s ki is bújik belőle. Elengedi a félszellemet, s zuhanni kezd.*
-Csak ennyi kellet, te ostoba félszellem!-
*Inuyasha csak néz fel a szellemre.*
~Átkozott! Minden szellem érzi, hogy ma nem leszek teljesen önmagam..~
*Megrázza a fejét, majd felugrik, s megpróbálja visszaszerezni a kardját, ami nem sikerül neki. A szellem a félszellemet egy mozdulattal a földre dobja.*
-Ez már sohasem lesz a tiéd!-
*Inuyasha a földön, s a szellem el is suhan úgy, hogy senki sem éri utól már... Vagy, talán, valaki..*
|
*Kirara nyávogva odaszökken Sorához, a dögönyözést szemlehunyva élvezi.
Sango meglepődik, mikor Miroku megfogja a kezeit. Csak bólint egyet, jelezve, hogy igen, az ő kislányuk volt. A további szavakra elvörösödik, már épp teljesen meghatódna, mikor Inuyasha beszól.. ökölbe szorított kezekkel vicsorog a félszellemre, igaz hogy kap egy kiadós feksziket, Sorától egy letolást, és Mirokutól egy kupánvágást. Hű, de ha a tekintetével gyilkolni lehetne...vagy ha ő is tudna fekszikezni!! Inuyasha már kizuhant volna a világűrbe. Ehelyett csak letépi az oldaláról a maszkját, és ha a félszellem még mindig a földön fekszik, lendületesen kupán dobja vele. Ám mire visszanéz, Miroku már elindult. Utána lép, de Kagome szavai megállítják. Merengve bólint. *
- Igazából, nem mentettem meg..csak..nem tudom..
*Rázza meg végül a fejét, majd az olvadó Kirarára néz, akit ha tovább dögönyöznek, szétfolyik.*
- Elkényezteted..
*Mosolyog Sorára, pillantása megakad a falusiakon. Odaballag hozzájuk, és egy rövid szóváltás után összeborzolja a kisfiú haját, majd nézi, ahogy az emberek tovább vonulnak. Hátranéz arra, amerre Miroku elindult.*
~Remélem nem kavartam fel nagyon..~
|
- De Inuyasha!! Hogy lehetsz ennyire bunkó?!
*Csatlakozik ő is a leszúrássorozathoz, s karba tett kezekkel néz a méteres gödörben fekvő félszellemre. Sango szavaira igazából csak eltöpreng, de úgy hozzászólni...nem tud. Aggódik már így is a csapat minden tagjáért - igen Inuyasháért is :P -, és ez csak mégjobban fokozza az aggodalmát.. ezek szerint az a kislány..*
- Három lehetőség van... *töpreng hangosan, ujjaival az állán dobol.* Vagy az álmaid válnak valóra; vagy megálmodod a jelent; vagy csak túl sokat ettél abból a fura receptedből, és ez csak véletlen egybeesés.
*Hümmögve leguggol Kirarához, és egy mosollyal magához hívja. Ha a cica odajön, elkezdi babusgatni, és a hasát vakargatni. Töprengve Miroku után néz, de egyetért abban, hogy egyedül kéne hagyni. Felpislog Kagoméra.*
- Addig mi mit csináljunk?
|
*Ledöbben Sango szavait hallva, s nem tud mit mondani..*
-Hát..Sango.. Kedves dolog volt tőled, hogy megmentetted Mirokut.-
*Mosolyog a lányra, s Inuyasha épp ekkor kezdi el őket "cikizni". Kagome kezd elvörösödni a dühtől és..*
-Inuyasha.. *halkan* FEKSZIK! *hangosan* Miért kell ezt csinálnod? Törődj a saját érzelmeiddel!!-
*Kiabálja le Inuyasha fejét, bár a félszellem, nem biztos, hogy túl sokat hallana belőle, hisz a föld alatt van.. XD Ekkor megy el Miroku, s Kagome csak bólint rá.*
-Jobb lesz, ha egyedül marad egy darabig. Majd visszajön.-
*Néz rá Sangora, aki remélhetőleg nem taposta agyon Inut. XD*
|
*Megszeppenve néz Sangora, s figyelmesen végighallgatja a történetet. Utána alig tud szóhoz jutni, de megfogja Sango kezét.*
-Yume? A mi kislányunk? *néz le a földre* Szóval azért voltál vele olyan kedves.. *visszanéz Sangora, s a szemébe néz* De ő nem lehet a mi lányunk.. A tenyeremmel egyenlőre nincs semmi baj. De egy napon teljesen beszippant, ha nem öljük meg Narakut.. *sóhajt.* De azért, jó lenne egy ilyen kisgyerek és.. te is..-
~Áh, Miroku, te ostoba! Nem kellene ezt mondanod neki..~
*Elengedi a lány kezét, majd Inuyashát fejbevágja a botjával, majd elindul az egyik irányba. Néha vissza-vissza néz, de most jobb lesz őt egyedül hagyni. ;) Gondolkozik Sango álmán, s azon, hogy mi lett volna, HA megtörténik, az, amit mondott... Ránéz a tenyerére.*
~Meghaltam volna, de Sango megmentett.. Ez kedves volt tőle.. De én hogy viszonozhatnám ezt? Igen, nekem lenne pár ötletem, de Sangonak az nem tetszene..~
|
*Kagomére csak ránéz.*
-Rendben. Megkérnélek rá! Utálom, ha kiabálasz és kimondod azt a szót!!-
*Sora kérdésére bólint, s válaszol.*
-Ehh.. Miért ne lennénk jól?-
*Válaszolja "kedvesen", majd odamegy Sangoákhoz, s pont elcsípi azt, amikor Sango elkezdi mesélni a történetet. Figyelmesen hallgatja.*
-Ehh... Miroku és Sango egypár!?-
*Gúnyolódik egy kicsit.*
-Ó és még egy kölyök is? Micsoda meglepetés!-
*Neveti el magát, majd inkább pár métert, nehogy Sango csonttörője eltalálja, hisz gondolja, hogy az fog következni..*
|
*A szellem nem tud már védekezni, egy kiáltással nyeli el Miroku tenyere. Sango boldog mosollyal dől be a szépen kanyarodó Kirarával, s amint földet érnek leszáll róla. Mirokura mosolyog.*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni... hé, Inuyasha!
*Néz a félszellemre és odadobja neki a véres ékkőszilánkot. Igaz, hogy nem a szellem vére ragadt rá.... Sora odaérkeztére behúzza a nyakát, és a földet nézve, egy sóhajjal belefog.*
- Hát.. az elmúlt napokban rémálmok gyötörtek..a legrosszabb az, hogy nagy részük valóra is vált..Yume érkezését is megálmodtam.. Yume a..mi lányunk volt..az álmomban.. *néz Mirokura elvörösödve, majd a földre.* És az éjjeli álmomban Mirokunak volt valami a tenyerével..és..hosszú haldoklás, és szenvedés után, meghalt...
*Mély levegőt vesz, a földet nézve, Kirara fejét cirógatva.*
- Ezért döntöttem úgy, hogy beszélek Kaede anyóval, hátha ő választ tud adni az álmaimra. Nem akartam, hogy ez az álom is valóra válljon.. sajnálom, hogy nem mondtam el nektek...
|
*Bizony az ő ereiben is meghűl a vér, mikor a Szellemirtó eltűnik az óriás torkában, aztán még Kagome is zuhan egyet. Szerencsére Inuyasha elkapja, ám a könnyeit nem bírja visszafogni.*
- Amy..?
*Hatalmasat sóhajt, mikor Sango mégis előbukkan, és Kirara hátán lóbálja az ékkőszilánkot.*
- Tíz évet öregedtem..
*Szól oldalra a kisfiúnak. Ha sikerült beszippantani a szellemet, amire nagy a valószínűség, akkor odarohan a többiekhez.*
- Mindenki jól van?
*Néz körbe rajtuk, és ha mindent rendben talál, egy sóhajjal Sangora néz. Csípőre teszi a kezeit és magára veszi a legszigorúbb pillantását. Látszik, hogy magyarázatot vár, itt és most..*
|
*Nagyon megretten, mikor a szellem felemeli, s meg akarja enni, de attól is sokkot kap szegény, ahogy elengedi, s zuhanni kezd.*
-Inuyashaa!!-
*Abban a pillanatban el is kapja a félszellem, s köszönetet is mond.*
-Köszönöm Inuyasha és igazad van.. Vigyáznod kell rám..-
*Mosolyog rá, majd már a földön köt ki.*
-Bocsánat, Inuyasha.. Többé nem ordibálok veled ilyen..-
*Mondja kis áldáz szemekkel, Inuyashára pillantva.*
|
*Lélegzet visszafolytva figyeli, ahogy Sangot elkapja a szellem.*
-Sango!!-
*Teljesen összetörik a szíve, mikor úgy érzi, hogy a szellemirtó meghal, de megkönnyebbülve látja, mikoe előtör Sango a szellem nyakánál. Amikor sango azt mondja, hogy használhatja a Kazaanat, bólint. Felemeli kezét.*
-Kazaana!-
*Megpróbálja beszippantani a szörnyet, s ha sikerült, elzárja a szelet, s odarohan Sangohoz.*
-Megijesztettél..-
|
*Kagome utolsó szavára a földön találja magát, halkan szólal meg.*
-Kagomeee...-
*S ekkor kapja el a lányt a szellem, de Inuyasha még mindig fekszik. Gyorsan feláll, majd mikor a szellem elengedi Kagomét, felugrik, s elkapja. A levegőben morcosan Kagomére néz.*
-Ehh... Méghogy nem kell rád vigyázni. Mi?-
*Sóhajt egyet, majd leteszi a lányt a földön. Karbateszi kezeit, s Sangot figyeli, hogy hogyan bánik el a szellemmel. Most úgyis pihennie kell a sebe miatt, úgyhogy pont jól jön neki. ;)*
~Hajrá Sango. Legyen egy kis örömöd.. Ehh..~
*Gondolja magában, majd Kagomée néz, s vissza a szellemre.*
|
*Kagome szavaira bólint, kardját markolva, fájdalmas fintorral.*
- Majd én kiszedem onnan!
~Most megmutatom, Inuyasha, hogy nem vagyok gyenge!~
*Hagyja kardját leesni és a földbe szúródni.*
- Te? Kicsi lány, jobbat tudok...
*Az óriás egy mafla vigyorral emeli szájához a szellemirtót, és egy lendületten benyomja a szájába, majd nyel egyet. Elégedetten simít végig a hasán, és Kagoméra néz.*
- Most te jössz!
*Ha Inuyasha még a fekszik hatása alatt van, akkor az óriás ujjaira ráfonódnak Kagome testére, felemeli, és... megakad a mozdulata a levegőben, szemei fennakadnak, elengedi Kagomét fent a levegőben. Az nem érdekli, hova esik, a torkához kap, s egy pillantás múlva a feje már szakad is le a testéről. Sango bukfencezik ki, Kirara még időben elkapja. Nyálkás ruhában, kócos hajjal néz le Mirokura.*
- Most szippantsd be!
*S meglengeti az ékkőszilánkot. Az óriás feje is visszacsúszik a testére, s morcosan lecsap a páros felé, akik éppenhogycsak kitérnek.*
- Az ékkövem!
|
*Megáll távolabb az emberekkel, még mindig a kisfiú kezét fogva nézi az eseményeket. Egy földön fetrengő Inuyasha, egy Miroku, egy óriás kezében vergődő Sango, és egy morcos Kagome. Jajj meg egy ékkőszilánk a nyakban!*
- Hajrá srácok!
*Kiált a háttérből, ő nem tudna sokmindent tenni, így inkább csak lélegzetvisszafojtva drukkol.*
|
*Inuyasha megmenti, így hálás neki.*
-Köszönöm, Inuyasha.-
*Ekkor tör ki a félszellemből valami kedves kis szóáradat, s erre Kagome dühös lesz.*
-Inuyasha!! FEKSZIK! Nem kértelek meg rá, hogy védj meg!! Te tetted meg!!-
*Néz le a félszellemre, majd Sangora, s Mirokura tekint.*
-Rendben.-
*Bólint, s a szellemre néz.*
-Megvan! A nyakában van! Igen! Pont középen!-
*Kiabálja oda Sangoéknak, akik remélhetőleg már támadják is a szellemet, s mivel Inuyasha harcképtelen, csak lenéz rá.*
-Nem kéne segítened neked is?-
*Szemrehányó tekintet, s szavak jönnek Kagoméből.*
|
*Sango megfogja a kezét.*
-De Sango. Legalább megmenthetnélek titeket. Ez nekem mindennél fontosabb.-
*Megfogja a két kezét, s a szemébe néz, majd elengedi, s sóhajt.*
-Rendben, nem használom. De így feleslegesnek érzem magam.-
*Mondja, majd Kagomére néz, s várja, hogy hol az ékkő. Ha megmondta, hamarabb meghal a szellem, mint azt gondolná.. ;) Legalábbis elméletileg.*
|
*Ledöbben, mikor a szörny újra eggyé válik, de ez nem rettenti vissza, csak akkor, amikor Kagome felé tart. Odaugrik, s elrántja előle Kagomét, majd szép szavakat mond neki, ám előbb a szellemnek.*
-Ehh... Én szánalmas? Szerintem kettőnk közöl, TE vagy a szánalmas! Rögtön legyőzéek, csak várd ki!-
*Ekkor Kagomének mond pár, kedves szót.*
Kagome! Miért csinálod mindig ezt? Nem érek rá, hogy mindig megmentselek téged! Védd meg magad!-
*Mordul rá, majd eltöpreng, mivel győzhetné le a szellemet.*
~A Tessaiga nem hatott rá, de akkor mi?~
*Felszisszent, egy kicsit.*
~Még a sebem sem gyógyult be teljesen..~
*Sóhajtva néz el Mirokuék felé, majd Kagomére.*
-Hol az ékkő? Ha azt tudom, tényleg rögtön elintézem. Na, kivele!-
*Mordul rá ismét a lányra, s türelmetlenül várja a választ.*
|
*A síró nő megkönnyebbül, mivel a szellem keze nem ér el hozzá. Az óriás meglepődve néz Inuyashára, a Tessaiga nyomán pedig szó szerint ketté szakad. Ám amikor a félszellem elkezdene örülni, a test újra eggyé kovácsolódik.*
- Szánalmas félszellem.. csak ennyit tudsz?
*Sango megkönnyebbül, amint érzi a súlyt hátáról megszűnni. Egy Sora által leemelt kő alól előkerül pár ujj, a hozzá tartozó kézfej, majd egy egész alkar, végül lassacskán a felkar is, a váll, a hozzá tartozó lobonc. Miroku segítségével megkönnyebbülten zuhan a földre, s köhögve teleszívja a tüdejét levegővel. A kisfiúnak az ijedtségen kívül kutya baja, az emberek pedig örömmel követik Sorát. Sango csak bólogatni tud a kérdésre, azért ő fogta fel az egész sziklatörmeléket, kicsit még kábult.. A szerzetes segítségével feláll, ám mikor az a szélvihart akarja használni, megfogja a kezét*
- Ne! A teste azért forr újból össze, mert méreg folyik az ereiben..ha beszippantod, megmérgez! Apám mesélt az ilyen óriásokról.. Kagome! *kiált fel* a testében van valahol egy ékkőszilánk! Ha azt kiszedjük, meghal! Addig is elterelem a figyelmét..
*Hangja elhalkul, ahogy futásnak ered csonttörője felé. A szent nyílvessző az óriás egész karját lenyisszantja, de hasztalan, mert vissza is nő. Ám ezen tényleg bepipul, egy lendülettel kinyúl Kagome felé, és ha Inuyasha nem lép közbe gyorsan, a markába zárva felemeli.*
- Éééhes vagyook, enni akarook!
*Sango így sikeresen eljut a csonttörőig, Kirara egyszerre ér oda, ám amint felemeli, hogy eldobja, az óriás szabadon maradt keze egy lendülettel félrecsapja macskadémonját. Ám ahogy húzná vissza a kezét, a Szellemirtó megkapaszkodik benne.*
- Kagome! Hol az ékkő?
*Kérdezi ismét a hatalmas ujjakba csimpaszkodva, megint csonttörője nélkül. Ha a lány választ ad, akkor előrántja a kardját, ám az ujjak körbefonják a testét, s a marok szorítása elzárja a levegő útját.*
- Egyszerű emberek és egy korcs nem fog ki rajtam!
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
