|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:25 - |
Vízesés. Finom vizű, fürödni is szoktak benne. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Szemforgatva sóhajt, ahogy a szerzetes felül Sango mögé, s oldalra fordítja a fejét.*
~Fogadok mindjárt megpróbálkozik valamivel..~
*Sóhajt egyet, s az égre néz, majd a párosra, vlgül maga elé. Megszaporázza lépteit.*
|
*Eldinul ő is, s sóhajtva az égre néz. Sango szavaira összehúzza szemeit.*
- Teljesen jól vagyok, de ha ennyire akarod..
*Ül fel a macskadémonra, s oldalra dönti a fejét. Végigméri a lányt, s egy hirtelen mozdulattal átöleli a derekát, s fejét a hátára fekteti.*
- Sango..
|
*Sóhajtva lépked Kirara hátán ülve Inuyasha mellett. Szeme sarkából Mirokura sandít, és ismét felsóhajt.*
- Állj, Kirara...
*Macskadémonja megáll és kíváncsian hátranéz rá. Megkapaszkodik a tarkójában, és Miroku felé fordulva megpaskolja a háta mögött levő helyet.*
- Szerzetes, ülj fel! Nem nézel ki túl jól..
*Dönti oldalra a fejét, ha Miroku felült akkor előrefordul, macskadémonja pedig elszakad a talajtól. Nem emelkedik a magasba, csak Inuyasha mellett lebeg engedelmesen.*
|
*Ahogy Sango bólint elégedetten bólint, s már ne is törődik senkivel. Elindul az egyik irányba, amerre éppen menni kell. Az eget fürkészve eltöpreng, majd maga elé néz.*
~Vajon meddig lehet Kagome távol?~
*Mély levegőt vesz.*
|
*Inuyasha szavaira elhúzza a száját, s felnéz Sangora. Szóhoz sem tud jutni.*
- De Sango.. áhh, Inuyasha mindig elrontja a legjobb pillanatokat..
*Teszi hozzá halkan, s feláll, a fejéhez nyúl, majd egy sóhajjal leengedi kezét. Megrázza a fejét, s Sangora néz.*
|
*Megkönnyebbült sóhajjal látja, hogy Miroku magához tér. A kérdésére válaszolna, de Inuyasha odajön. A szavait hallva észhez tér, azonnal elengedi Mirokut és feláll.*
- Hogy mit csináltál?! Megint nőztél, és ennek köszönhetően kis híján oda lett az öcsém és a te életed is!
*Teszi csípőre a kezeit, s megrázza a fejét. Kirara nyávogva oldalra dönti a fejét, s gazdája mellé áll, aki felül a hátára.*
- Ha tudsz beszélni, akkor semmi bajod. Mehetünk is vissza!
*Bólint morcosan. Kegyetlen lenne? Ááá*
|
*Összehúzott szemekkel figyeli a párost, majd odalépked föléjük. Lenéz rájuk.*
- Ugyan Miroku. Kellj fel! Semmi bajod! Csak megint ki akarod használni a helyzetet!
*Von vállat, s az égre néz, majd le vissza rájuk.*
|
*Ahogy Sango megrázza kinyitja szemeit, s fejéhez nyúlva lassan felül.*
- Áúcs.. mi történt? Sango..
*Fordul a lány felé, s oldalra dönti a fejét. Inuyashára néz, majd vissza a lányra.*
|
*Hát, ha más lenne a helyzet, most elröhögné magát Ayakán meg az apján. De sajnos nem más a helyzet.. ahogy Kohaku a darazsak közé emelkedik, kinyújtja utána a kezét*
- Kohaku!
*Egy pillanatra elgyengülve nézi, ahogy öccse eltűnik a levegőben, aztán pillantása Mirokura esik. Inuyasha jól sejti, a következő pillanatban már mellette térdel. A fiú felsőtestét a karjaiba emeli, és a térdére fekteti. Finoman megrázza a szerzetest.*
- Miroku.. nyisd ki a szemed! Hallasz engem?
*Könnyek szöknek a szemeibe, de aztán fel is száradnak. Inuyasha felé néz, majd Ayaka, s Kohaku után, végül ismét Mirokura.*
|
*Teljesen ledöbben, mikor Ayaka apja hangját hallja, s amint a lány mennikészül elteszi a kardot a hüvelyébe.*
- Cehh.. megfutamodott
*Von vállat, nézi, ahogy Kohaku is eltűnik, majd Mirokura és Sangora. Már biztos, hogy együtt vannak... elhúzza a száját, felnéz az égre.*
- Hát, ez elment..
|
*Mikor kettérötik a gubó a földre kerül, de már teljesen magánál van. Ekkor emelkedik a levegőbe, a darazsakra néz, majd Sangora, s szájhúzva behunyja szemeit. Eltűnik a szemek elől..*
|
*Sangora és Inuyashára néz, s elhúzza a száját.*
- Vérpengék.. nem az igazi
*Dönti oldalra a fejét, majd gúnyos vigyorra csúszik ajka, s már nyitja a száját, mikor meghall a távolból egy hangot.*
- Ayaka! Gyere haza!
*Ledöbben apja kiáltására, s arrafelé fordul.*
- De..
- Nincs de! Most hazajössz!
- Megyek..
*Hajtja le a fejét, s a két gubóra néz, majd a félszellemre és a szellemirtóra.*
- Ezt megúsztátok..
*Suhint egyet a ruáhjával, s felemelkedik a levegőbe. A gubók kettétörnek, s kiszabadul a két fogoly. Kohakut a levegőbe emeli, s Naraku mérgesdarazsaira bízza. Hazaszállítják.*
- Még látjuk egymást..
*Húzza össze szemeit, s egy pillanat alatt köddé válik..*
|
*Ayaka ismét elkábítja, így nem észlel semmit sem a valóvilágból. De az álmai megint Sango körül forognak..*
|
*Hát jó, megérti ő, nem kell többször elmondani. Erővel nem megy.. ledobja a kardot, és mély levegőt vesz. Ha nem erővel, akkor hogyan?*
~Kintről nem férek hozzá.. akkor talán bentről..?~
- Kohaku.. ki kell szabadulnod onnan.. *suttogja halkan, majd erőteljesebben* Szedd össze magad!!
*Inuyasha szavaira felnéz rá, majd vissza a gubóra, végül el Miroku felé. Mit csináljon? Hogyan csinálja? Ahogy ismét Kohaku fölé hajol, néhány könnycseppje rápotyog a gubóra.*
- Kohaku..
*Eszébe jut valami, így sietve felpattan és Inuyashára néz.*
- Próbáld meg a vérpengéiddel!
~Ha nem karddal, akkor hogyan máshogy?~
|
*Oké, akkor leegedi a kardját. Ayaka szavaira összehúzza szemeit.*
- Ha nem a kardal, akkor mi a fészkes fenével lehet kiszabadítani?!?!?!
*Mérgelődik, s mikor Sango a pengével próbálja meg, összehúzza szemeit.*
- Úgy tuti nem fog menni.. de próbálkozz csak, ha engem nem engedsz oda, akkor el fogjuk mindkettőjüket veszíteni.. hallottad ezt a némbert, nem?
*Néz Ayakára, majd Sangora.*
|
*Csak látja, hogy Sango megöleli a gubót és őt is próbálná, de hidegen hagyja.. ugyanis megint hipnózis alá kerül.. Naraku által. A fegyvert felemeli és pont amikor Sango elszakad tőle, kicsap vele, de így megússza. Mikor a pengével próbálja kiszabadítani nem tesz semmit..*
|
*Amint Inuyasha felbátrodik elmosolyodik.*
~Csak rajta.. erőlevl nem lehet megtörni a gubót.. de mással, talán igen..~
*Töpreng magában, s Sangora néz. Az apró kis vágások ugyan kis rést vájnak, de az rögtön be is forr.*
- Á, á! Nem úgy kell.. szellemirtó.. nem úgy.. de nem ám!
*Jelenti ki irónikus hangon, ekkor próbál szabadulni Miroku. Összehúzza szemeit, s ránéz. Telepatikus úton, vagy milyen úton hipnotizálja Mirokut.*
~Maradj nyugton.. hunyd le a szemed.. aludj el..~
*Ez valószínűleg sikerül is, így visszafordul Sangoékhoz, és ismét vár.*
|
*Ő még mindig a levegőben.. remek.. de mit csináljon? Nna, kezd ébredezni. De ez sem segít sokat. Látja a külvilágot, Sangot, Kohakut a gubóban, Inuyashát és a lányt.. Ayakát.. aki elárulta :'(. A botjával próbál kitörni a gubóból, de semmi haszna.. a kártyácskáit is használja, de ez sem segít.. mi a megoldás? Talán nincs is innen kiút? Ehh..*
|
*Ayaka válaszára mérgesen összepréseli az ajkait. Jöjjön rá, jöjjön rá, de mégis hogyan? Valami azt súgja neki, hogy egyszerűen vágja szét, de.. mi van ha Kohaku megsérül? Két kézbe fogja kardjának markolatát, és a pengét a gubó felé tartva emeli a magasba, ám bevillan előtte egy kép, ahogy a kardja túlvágja a gubót és Kohakut.. erőteljesen megrázza a fejét.*
- Így nem fog menni..
*Rázza meg a fejét, ledobja maga mellé a kardot, és visszatérdelve öccse mellé magához öleli a gubóval együtt. Inuyasha kijelentésére felkapja a fejét.*
- Meg ne próbáld! Ha a szélbordát használod, Kohakuból se marad semmi!
*Tiltakozik erőteljesen, és ismét a kardjához nyúl. A pengét a gubó oldalához nyomja, és apró mozdulatokkal megpróbál egy lyukat csinálni rajta.*
|
*Mikor végre észreveszik, hogy egyáltalán világra jött felkapja a fejét. A szavakra összehúzza szemeit, s elnéz Kohaku gubója felé, majd végignéz magán.*
~Talán a Tessaigával sikerülne széttörnöm a gubót..~
- Állj félre, Sango!
*Előrántja a kardját, s támadó állást vesz fel.*
- Majd én kiszabadítom Kohakut!
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
