|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.11. 19:33 - |
A Szellemirtók faluja. Itt éltek a szellemirtók. Ez a hely Sango szülőhazája. Néha szellemek tombolnak itt, de csak Sango maradt és a halott testvére, Kohaku, aki egy ékkőszilánk segítségével van életben, csak ő Naraku "birtokában" van... Régen Naraku lemészárolta az összes szellemirtót... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Eleget tesz a sipákoló kicsi kérésének, és egyszerűen elengedi. A sírásra elfintorodik, a kijelentésre, miszerint faaarkaaas, csak karba teszi a kezeit.*
- FarkasDÉMON, ha nem tudnád!
*Sértődötten félrefordítja a fejét, mikor a kicsi Sango nyakába ugrik, meghűlten néz rá.*
- Ő a te kölyköd?!
*Ám mikor átmegy Inuyashához, és átöleli, elneveti magát.*
- Háh! Csak nem a blöki az apja?? Tyűűha
*Gúnyosan nevet, ám a jókedv torkán is akad, amint megfogják a kezét. Buta arcot vágva néz le a kislányra.*
- Één? Az apád?? FELEJTSD EEEL!
*Rántja ki a kezét, s sebét fogva hátrébb araszol. Morcosan körbenéz, kezeit karba téve.*
- Fontosabb dolgom is van, mint egy kölyökkel szórakozni. Meg kell keresnem Kagomét.
*Fordít hátat a többieknek, s visszaindul falkájához.*
|
- Teeegyééél leeeee!
*Sipítja a kislány, -mert kislány-, miközben nagyban csapkod. Valószínűleg Kouga csak simán elengedi, így lepuffan a földre. Szemeibe könnyek szöknek, a lelkekig hatoló, nyílt, szomorú tekintettel néz fel a farkasdémonra, s máris jobb kedvre derül látva a farkát, a füleit, és a hegyes fogait.*
- Faaarkaaas!
*Kiált fel nagyra nyílt szemekkel, s kuncogva szájához emeli kezeit. Sango ér oda legelsőnek.*
- Kouga, csak egy kislány, nem látod?!
*Valóban, 4-5 éves forma emberlány szakad kimonóban, maszatos arccal (kép). Letérdel a kicsi mellé, gyengéden megfogja a vállát, maga felé fordítja, és..*
- Yume?
*Bukik ki belőle ledöbbenten, elfehéredve hagyja, hogy a kicsi először meglepődjön, majd széles mosollyal a nyakába ugorjon.*
- Mamiiii!
- Mii? Één? Ne-em, én nem..
- Anyu hívott mindig így. -dől hátra a kislány, ajkait lebiggyeszti, szemeibe ismét könnyek szöknek- nem te vagy a mami? Akkor örökbe fogadlak!
*Lelkesül fel Yume ismét, s újból megöleli jó szorosan a még mindig falfehér szellemirtót. Így látja meg Inuyashát, és a kutyafüleit. Kiszakad az ölelésből, feltápászkodik, félénken odatotyog, és harciasan meghuzigálja a kimonóját.*
- Kutyaaaaa!
*Mutat fel a fülekre, még nyújtózkodik is egy kicsit, de valószínűleg soha nem éri el őket, így átöleli Inuyashát - a lábánál, mivel alig ér a derekáig. Ha a félszellem nem löki el magától, akkor nagy szemekkel felpislog rá.*
- Leszel a papám?
*Ám nem várja meg a választ, már fogja is meg Inuyasha kezét és Kougához ráncigálja, akinek szintén megfogja.*
- Legyetek a papáim!
*Pislog fel a farkasra és a félszellemre. Sango végre meg tud mozdulni, feláll, Kirara és Miroku mellé hátrál*
- Nem, nem ismerem..vagyis..nem szabadna ismernem..én..nem tudom..
*Rázza meg a fejét. Yume, -miután eléggé a két rivális idegeire ment- gyorsan Mirokuhoz slisszol, és a karjait felfelé nyújtja, jelezve, hogy vegye fel.*
- Te se leszel a papám?
*Persze ha Inuyasha ellöki magától, akkor ügyetlenül a földre pottyan, és..*
- Mamiiiiii! *kitör belőle a sírás, ami egy szép szótól vagy mosolytól lelkes jókedvbe tér át.*
|
-Jajj Inuyasha..-
*A félszellem makacsságán nem lepődik meg, de Sangonak ad igazat, bár látja, hogy ezzel nem érnek el semmit. Kilép Sango, majd Inuyasha az ajtón, s ő is csatlakozik hozzájuk, gondolataiba merülve.*
~Sango szinte semmibe sem néz tegnap óta.. Mi lelte? Talán nem kellett volna tegnap megint "rosszalkodnom"...?~
*Mosolyogja el magát, majd Inuyasha szavaira gyorsít, s válaszol a kérdésére.*
-Nem tudom ki ez. De talán Sango meg tudja mondani, ha érdekel..-
*A félszellem után ered gyorsan, mert még a végén itt hagyják. Odaér ő is Sangoékhoz, s kíváncsian tekint le a kisgyerekre, majd a Szellemirtóra néz.*
-Sango. Ismered ezt a gyereket?-
*Kérdezi, majd Kougára pillant. Megcsóválja a fejét.*
-Kouga! Csak nyugodtan! Ő csak egy gyerek.-
*Mondja megnyugtató hangon, majd hátrébb lép egyet, s vűrja Sangotól a választ.*
~Ki lehet ez a gyerek? Talán ő is a testvére?~
|
*Karbateszi kezét, s elfordítja fejét.*
-Ehh.. Sango. Mit képzelsz magadól? Azt hiszed parancsolgathatsz nekem? A kardod sem kell.-
*Eltolja a kardot.*
-És nem kell aggódnod értem! Meg tudom védeni magam, ha kell! Nem ülök fel a macskadémonodra sem.-
~Azt képzeli rólam, hogy gyenge vagyok, egy kis karcolás miatt? Ehh...~
-Ez csak egy kis karcolás! Nem kell pátyolgatni!!-
*Szúrós tekintettel néz Sangora.*
-Legyőzőm Narakut, még így is! Nem okoz próbálémát! Most pont azt fogja várni, hogy mivel "legyengüétem" békén fogom hagyni, hát TÉVED! Nem hagyom elmenekülni, mert gonolom most elfut, ahogy szokott. Nem hagyom!-
*Lenéz, majd Mirokura téved tekintete.*
-Ehh.. Szerintem képes lenne rá. Nem tudta irányítani magát. Vagy talán igen?-
*Választ nem várva megy ki az ajtón, nem Kirara hátán, s segítség nélkül.*
~Most talán védtelen vagyok, de nem adom meg Narakunak azt az örömöt, hogy megfutamodok..~
*Tesz pár lépést, s már csak Sangot látja, ahogyan futni kezd egy kis gyerekhez. Inuyasha szép lassan követi, s Mirokut is bevárja, ha végre elindult ő is. Kérdően a Szerzetesre néz.*
-Ismered ezt a kölyköt?-
*Ekkor veszi észre Kougát, aki már a gyereknél van. Ökölbe szorítja kezeit, de Sango szavai rémlenek fel benne. De ez cseppet sem érdekli. Nem neki segített, szóval..*
-Ott van az a kiálhatatlan bolhás és tele vagyok feszüétséggel..-
*Néz rá Mirokura, de inkább szép lassan Sangoékhoz sétál. Szemforgatva áll meg, majd sóhajt.*
-Sango. Indulnunk kell.-
*Néz el a távolba, s tekintet ott is ragad.*
|
*Óvatos nyújtózással lépked ki a fegyvertárból, s a kapuban megáll. Sango szavaira összerezzen, homlokát ráncolva fordul meg, így látja az alakot futni. Egy szökkenéssel ott terem mellette, amit a sebe bán, de fogait összeszorítva tűr. Megragadja az alak grabancát és felemeli a földről.*
- Te meg ki vagy?
*Mordul rá cseppet sem barátságosan, másik kezét hasára csúsztatja. Csak ne fájna ennyire a seb.. a többiekkel nem is foglalkozik, a kis alakot is megrázza párszor, ha kell.*
- Na, beszélj, kölyök!
|
- Jó reggelt, Miroku..
*Motyogja miközben nagyon elmerül a padló látványában. Inuyasha szisszenésére felkapja a fejét, csonttörőjét felemelve mosolyogva biccent neki.*
- Semmiség, erre valók a barátok!
*A félszellem mocorgására viszont összehúzza a szemeit, csonttörőjét vállára akasztja, kardját előrántja, s ahogy a félszellem felül a kard élét a mellkasának nyomja.*
- Ne olyan hevesen!
*Ha Inuyasha nem marad nyugton, akkor odanyomja a penge élét a mellkasához, de ügyel rá, hogy ne sértse fel a bőrt. Ha nyugton marad, sóhajt.*
- Kagura vitte el a kardod, Kouga látta. Kizárt, hogy Kagome vele lenne, viszont nem tudom hol van... a palotához meg felesleges menned, mert már senki sincs ott. Az a "bolhás" pedig segített nekünk, úgyhogy mielőtt kiereszted rajta a dühöd, ez jusson eszedbe!
*Kardját egy apróbb dobással megfordítja, s a kard pengéjét megmarkolja, míg a nyelet Inuyasha felé nyújtja, jelezve, hogy fogja meg. Ha megteszi, talpra húzza.*
- De egyet értek veled, nem ártana körbenézni, és mivel tudom hogy úgyis olyan makacs vagy, te is velünk jössz...... Kirara hátán.
*Teszi hozzá egy szúrós pillantást vetve a félszellemre. Érződik a hangjából, hogy vagy hajlandó elfogadni a segítségnyújtást, vagy nem megy sehova.*
- Tedd félre a büszkeséged és egyszer az életben gondolj a sebedre. Hogy ölöd meg Narakut, ha az út lefáraszt? Ülj csak fel szépen rá. A kardom pedig legyen nálad, ha valami gubancba kerülünk, ne legyél védtelen.. nekem itt van a csonttörő. Kirara!
*Macskadémonja nagyot nyújtózva változik át, s nyávogva Inuyasha lábához dörgölőzik. Sango pedig kilép az ajtón, s nyújtózva körbenéz. Pillantása megakad egy aprócska alakon, aki a síroknál térdel. Ahogy megérzi a pillantást a hátán, megszeppenve felpattan, s futásnak ered.*
- Hé, állj csak meg!
*Sango se szó se beszéd rohan ki, Kirara pedig -ha Inuyasha rajta ül-, utána.*
|
*Ébredezni kezd ő is. Felkel szép lassan, s ásít egyet, majd meglátja Sangot.*
-Jó reggelt Sango! Inuyasha jól van?-
*Amikor a kérdést felteszi, akkor hallja meg a fájdalmas szisszenést. Odarohan a félszellemhez.*
-Minden rendben Inuyasha?-
*Kérdezi, de már Inuyasha köszönetet is mond Sangonak, s feláll. Ledöbben, mikor a félszellem felteszi a kérdést.. "hol a kardom?"*
-Nem! Biztosan nem Kagome volt. Szerintem nem lenne rá képes, akármilyen szellem is lakozik, vagy lakozott benne. Nem tenné meg.-
*Jelenti ki határozottan, de a félszellem meg sem hallja.*
-Inuyasha, várj! Ne rohanj úgy!-
*Ezt sem hallja meg, vaéószínűleg, mert már az ajót felé tart. Megcsóválja fejét, majd a kérdésre Sangora néz. Megvonja vállait. Elindul a félszellem után, s elmosolyodik a következő kérdésre, s kijelentésre.*
-Kougára gondolsz? Vele sajnálatos módon találkozni fogsz, de figyelmeztetem, hogy ma haggyon békén téged és ne szóljon be, ahogy szokott.-
*Utolsó szavaira nevetnie kell, s nem bírja ki. Visszafordul Sangohoz.*
-Sango. Inuyashának még pihennie kellene, nem gondolod?-
*Kérdezi, s a válasz biztos "igen" lesz, de azért megvárja. Reméli, hogy addig Inuyasha nem távozik, ha meg igen, akkor kénytelenek mégis menni..*
|
*Lassan ébredezni kezd, s kinyitja szemeit, majd egyik kezére próbál támaszkodni, de visszaesik az ágyra.*
-Ssszzz..-
*Nyög fel halkan, s észreveszi a sebét. Lassan fel ül, s Sangot is észreveszi, lehajtja fejét.*
-Sango.-
*Felemeli fejét, s a szemébe néz.*
-Köszönöm a segítséged, nem hittem volna, hogy pont te fogsz segíteni, azok után, hogy én voltam az, aki azt mondta, hogy ott halsz meg ahol akarsz.. Ehh.. Mégegyszer köszönöm..-
*Ezután lassan feláll, s körbenéz, majd vissza Sangora.*
-Kagome merre van? Beszélnem kell vele.-
*A kardjához nyúl, s ekkor veszi észre, hogy nincs meg.*
-Hol a kardom?-
*Felnéz, s ökölbe szorítja kezeit.*
-Átkozott!! Kagome vitte el, érzem.-
*Lenéz, s gúnyosan nevetni kezd.*
~Naraku. Jól kitervelted ezt az egészet, de nem sokáig élsz már. Persze a kardom nálad van és Kagome is. De megöllek!~
*Gondolkodik magában, majd szemébel Mirokut kezdi el keresni.*
-Miroku! Sango! Visszamegyünk a palotába. *ökölbe szorítja ismét kezét* Meg kell ölnöm Narakut! És vissza kell szereznem a Tessaigát!-
*Ezt most úgy mondta, mintha a többiek tudtak volna a kard eltünéséről. Sangora néz.*
-Hol van az a bolhás?? Remélem nem kell vele találkoznom, vagy rajta töltöm ki a dühömet!-
*Kérdezi hangosan, majd felveszi felsőjét, s elindul az ajtó felé. Félúton visszanéz.*
-Indulhatnánk végre???-
*Kérdezi, s választ nem várva kilép az ajtón, majd bevárja a többieket.*
~Kagome.. Ha te vitted el a kardot... Áh, miket beszélek. Te nem tehetsz róla, de ha mégis..?~
*Gondolataiba merülve kap megint a sebéhez, amibe belehasított a fájdalom.*
|
*Miután visszaértek a faluba, bevonszolta magát egy romos kunyhóba. Mikor Sango bejött hozzá, morogva félrenézett, de némán tűrte hogy megnézze a sebét. Semmi köszönömöt nem mondott, csak miután kiment, evett egy keveset, leöblítette, s fájdalmas fintorral ledőlt a fekhelyére. Gondolatai Kagome körül forogtak, és elaludt. Egy embere unszolására ébredt, talpra kecmergett, és úgy döntött körbenéz a faluban. Inuyasha kunyhójánál megállt, de tovább haladt inkább. A fegyvertartó épület fogta meg leginkább az érdeklődését, így fényes nappal elkezdett ott pakolászni, nézelődni, kutakodni, cseppet sem halkan..*
|
*Miután visszaértek a faluba, megcsinálta a földön Inuyasha fekhelyét, óvatosan levette Kiraráról, és bár láthatóan pipacsvörös volt mindvégig, de szépen lehámozta Inuyasha felsőtestéről a kimonót, csak az öv alatti részt hagyta meg. Kouga farkasaitól kért segítséget, kihúzta a félszellem vállából a szent nyílvesszőt, és gyógynövényeket szedett a sebre. Ezután elküldött egy gyors farkast Kaede anyóhoz, aki pár órán belül kötszert is küldött, ennek segítségével bekötözte a sebet, betakarta Inuyashát, majd egy fáradt sóhajjal a békésen szunyókáló Kirarát is. Úgy látta, hogy Miroku már alszik, így átment Kougához, megnézte az ő sebét is, vitt nekik ennivalót és friss vizet. Útja a sírokhoz vezetett, hol órákat töltött térdelve, imádkozva, némán. Ezt követve megmosakodott, átöltözött, és a kunyhó elé kiérve átpucolta a felszereléseit. Közben a napon merengett, s néma könnyei minduntalan csonttörőjére pottyantak. Késő éjszaka lehetett, mikor úgy döntött bemegy, s függőágyát megcsinálva álomba szenderült. Az álma sem volt felhőtlen, gyakran riadt fel az éjszaka Kirara vagy Miroku nevét motyogva, alvás közben is gyakran dünnyögött valami "Kohaku, ne" félét. De a reggel beköszöntött, s amilyen rossz volt az éjszaka, olyan megnyugtató volt az ébredés. Körbenéz a többieken, ki hol merre van?, s homlokáról letörli az izzadságcseppeket. Lehunyja szemeit, sóhajtva dől vissza.*
- Yume..
*Motyogja alig hallgatóan, merengve, s lassan lekászálódik az ágyról, hogy megnézze Inuyasha sebét.*
|
*Sango tuszkolására hátrébb lép egyet-kettőt, s figyelmesen hallgatja a lány kérését. Megvonja vállait, majd végül Miroku szólal meg elsőnek.*
-Nem! Nem igaz.-
*Buta fejet vágva mondja el ő is a véleményét erről..*
-Ehh.. Nekem tökéletesen mindegy, hogy te mikor és hol fogsz meghalni. Felőlem ott hagyhatunk. Nekem nem fogsz hiányozni, abban biztos lehetsz.-
*Mégegyszer megvonja vállait, majd Miroku elindul a palota felé. Ő is követi, mit sem törődve Sangoval.*
-Igen, ideje mennünk.-
*Visszafordítja fejét, s Sangora pillant, majd vissza Mirokura, s elindul..*
|
*Ő is Sangoval tart, s a Szellemirtó megállítja őt, s Inuyashát is. Meglepődik nagyon a kérésen, s megrázza a fejét.*
-Nem Sango. Megvédelek az életem árán is. Nem hagylak cserben! *ránéz Inuyashára* Szerintem még Inuyasha sem lenne rá képes. Igazam van Inuyasha?-
*Kérdezi, bár a választ selyti: Nem. XD Nem törődik Sango további "butaságaival", s kilép az ajtón. Elméz Naraku palotája felé, s felsóhajt, hisz látja, hogy a nap felkelőben van.*
-Indulnunk kéne. Nem gondoljátok?-
*Kérdezi, majd szép lassan elindul, ha a többiek is követik őt.*
|
*Nem sértődik meg Inuyasha szavain, csak durcásan bámulja az eget. Jópár méter után mély levegőt vesz, szemeit lehunyja.*
- Érzem a közelségét...
*Félhangosan mormog maga elé, majd gyorsabb tempóra kapcsol. A forgószél ismét megjelenik körülötte, amint szélesebesen nekivág az útnak. Falkája sóhajtozva követi. Valószínűleg elsőként ér a palotához, hisz Inuyasháék már csak Kirara hiánya miatt is lelassulnak. Ez pedig nagyon jó..*
~Remélem jól vagy, Kagome.. sietek hozzád, ígérem! Csak tarts ki!~
*Gyorsít, az sem baj hogy falkája jócskán lemarad. A cél vezérli, és nincs egy perc sem, amit elvesztegethet..*
|
*Miroku szavaira bólint, Inuyashának be se kell lépnie, mert már tuszkolja is kifelé ;)*
- Menjünk!
*Igazít egyet csonttörőjén, és hátranéz a többiekre.*
- Shippo hol van? Amúgy fiúk..köszönöm a tegnapit..
*Lesüti szemeit, de láthatóan nem fogja ragozni, hogy pontosan mit. Lassan elindul, látja, hogy Kougáék is útnak indultak már. Menet közben mereng, ám hirtelen megáll és megállásra bírja Inuyasháékat is.*
- Ígérjetek meg valamit..
*Hangja és arckifejezése is egyaránt komoly, ami igen ritkaság nála. Csak hangja gyengéd, kicsit talán bújkál benne valami félelem..az éjjel volt ideje töprengeni.*
- Akármi is történik a palotában, bármi!, ti csak Kagome és Kirara megmentésével törődjetek. Ígérjétek meg, hogy kiszabadítjátok őket, akkor is, ha én nem vagyok ott!
*Láthatóan addig nem fog tovább indulni, amíg meggyőző választ nem kap. Ám ez még nem elég, mély levegőt vesz.*
- És ha feltűnik az öcsém.. őt bízzátok rám. Csak Kagome, és Kirara. Megígéritek?
*Tekintete felváltva jár Inuyasha és Miroku között. Ha helyeslő választ kap, megfordul és tovább indul.*
- Shippo?
|
*Sango már hiába ébresztgeti, hisz már hült helyét találhatja ott. Ő már rég kint van, s épp hallja mikor Kouga a nevét végre kimondja. Nevetve odaballag hozzájuk.*
-Ehh.. Végre kimondtad a nevemet? Ennek örülök.-
*Röhögi el magát a farkason, akit valószínűleg vérig sértett ezzel, de ez neki csak öröm. NAGY öröm! A kardját vállára helyezi, s úgy sétál vissza a házba, ahol már Shippo is ott van. Remélhetőleg.*
~Ehh.. Ez a kouga, milyen hülye..~
*Gondolataiba merül...*
|
*Snago ébresztgetésére lassan kinyitja szemeit, s meglepődik a lányon. Feltápászkodik, s dörzsölni kezdi a szemét.*
-Jó reggelt neked is Sango... Igazad van, mennünk kell.-
*Mikor már teljesen feléberdt, megigazítja a ruháját, s kilép az ajtón, s friss levegőt szív. Majd visszapillant.*
-Mostmár indulhatunk!-
*Mondja kedvesen, s Sangot bámulja közben..*
|
[Kora hajnalban]
*Már javában ébren van, éhes farkasai között osztogat szét előtte cafatokra tépett, friss húst. Nemrég vadászta.. miután mindenki evett, sietve tapsol párat.*
- Jól van, induljunk, előbb kell odaérnünk mint a félszellem Inuyasháék!
*El is indul, a sírok mellett elhaladva pillantása a friss virágokra esik. Félrefordítja fejét, s falkájával kilép a kapun. Az eget kémleli, a levegőben szaglászik.*
~Kagura szagát már alig lehet érezni..de tudom merre van a palota. Kagome! Jövök!~
*Sietősebbre fogja lépteit, de a forgószelet még nem használja. Lustán nézelődve elindul a falka élén.*
|
*Megszokott függőágyát igazgatja, mikor meghallja Inuyasha hangját. Megdermed, egy pillanatra válaszolni sem akar, végül elmosolyodva hátranéz.*
- Jó éjt, Inuyasha!
*Belefekszik a függőágyba, s a plafont bámulva lecsukódnak szemhéjai..*
[Kora hajnalban]
*Azon kapja magát, hogy elmélyülten figyeli Mirokut. Meglepődve összerezzen, kényszeredetten elfordítja a szerzetesről pillantását. Felébredt úgy, hogy észre se vette? Vagy nem is aludt? Túl homályosak már az emlékek.. lopva még egyszer az alvó fiú felé néz, majd Inuyashára. Hol van Shippo? Biztosan biztonságos helyre vitték.. halkan lemászik a függőágyról, az alvóhelyét lebontva fűzi ki ruháját. Csendesen, óvatosan, finom mozdulatokkal. Még mindig érzi a tegnapi csata nyomait, de a pihenés nagyon jót tett. A nap még nem kelt fel, de mire odaérnek a palotához, világos lesz.. a csípős időt még itt bent is érzi. Csonttörőjét hátára akasztva mély levegőt vesz. Felrázza magát gondolataiból, kardját a hüvelybe csúsztatva végignéz magán. Igen, harci ruhájában készen áll. Ha Inuyasha még nem ébredt volna fel, először hozzá lép, s óvatosan megérinti a vállát.*
- Inuyasha.. *suttog*..hajnalodik, ideje indulnunk!
*Ha felébredt, Mirokuhoz lép, letérdel mellé, s gyengéden megérinti a vállát.Úgy érzi magát, mint egy anyuka, aki a fiait ébresztgeti hogy reggelizzennek..e gondolatot elhessegetve alig érezhetően megrázza párszor a szerzetes vállát.*
- Miroku.. *még mindig suttog* ...kellj fel, már hajnalodik, indulnunk kell!
|
*Hátradőlve figyeli az eget, s közben Kagoméra gondol, de maga sem érti, hogy miért. Megrázza fejét, s ekkor megy el mellette Sango. Nem mond neki semmit, hisz nincs mit mondania számára. Még kint marad egy kis idejig..*
~Le kell győznünk Narakut.. Biztos van rá mód, hogy megtegyem.. Csak az édes kis bátyám ne lenne..~
*Megrázza fejét.*
~Áh.. Mindig keresztbe tesz nekem. De ha holnap is eljön és megölöm!! Ő is ezt akarja velem, de az kit érdekel? Én fogom megtenni.~
*Felsóhajt, s feláll. Mégegyszer a holdra pillant.*
~Remélem jól vagy..Kagome..~
*Az utolsó gondolatait is elhesegeti, s besétál a házba. Ha Sango még ébren van, akkor elköszön tőle.*
-Jó éjt Sango!-
*Leül törökülésbe, karbateszi kezeit, s ahogy ő szokott, úgy ülve szép lassan lehunyja szemeit, s elalszik.*
|
*Egy nagy csokor szegfűvel a kezében tér vissza. Inuyashát nem veszi észre, fel sem néz. A sírokhoz lépked, s letérdelve a homokba mindegyikre helyez egy szállal. Az emlékek nem hagyják nyugodni..*
~Olyan volt, mint egy szörnyű rémálom, amiből nem lehet felébredni..~
*Összeszorítja szemeit, de a rémisztő képek még így sem szabadulnak. Megrázza fejét, és folytatja a megakadt mozdulatot, egy szegfűt helyez a sírra, majd egy másikért nyúl.*
~Olyan könnyen elkapott.. ha egy kicsit erősebb lettem volna, lehet..lehet hogy megölöm őket..úgy, hogy nem is vagyok magamnál..~
*Az utolsó virágot is kirakva tenyereire néz. Érzi, ahogy néhány apró könnycsepp a szemébe gyűl, de nem hagyja őket kicsordulni.*
~És most Kagomét és Kirarát is elvitték..mert gyenge voltam..~ *felrémlik neki Inuyasha "gyengézése".* ~talán igaza van... nem kellett volna hozzájuk csatlakoznom, mindig vagy velem, vagy Kohakuval van a baj.~
*A sarkaira ül, pillantását az égre szegezi. Kagura kijelentése is tisztán cseng a fülében.. "...hogy Kohaku már nem láthatja..".*
~Mire célozhatott ezzel? Naraku kivette volna a hátából az ékkőszilánkot? Kirara.. mi lesz, ha őt is elveszítem? Egyszer már hagytam, hogy Kohakuval megtörténjen...Kirarával nem szabad..~
*Feláll, a megmaradt szál virágra csókot lehel, majd elindul befelé. Menet közben hagyja kicsúszni kezei közül. Inuyashát megpillantja, de nem szólal meg, ha a félszellem is így van vele, akkor csendben elsétál mellette, hogy aludni térjen..holnap bele kell adnia mindent!*
|
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
