|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.11. 19:33 - |
A Szellemirtók faluja. Itt éltek a szellemirtók. Ez a hely Sango szülőhazája. Néha szellemek tombolnak itt, de csak Sango maradt és a halott testvére, Kohaku, aki egy ékkőszilánk segítségével van életben, csak ő Naraku "birtokában" van... Régen Naraku lemészárolta az összes szellemirtót... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*A kislány elkezdi huzibálni a ruháját, így lehajol hozzá. Yume ad egy puszit neki, majd mond neki valamit, azon elmosolyodik, de a mosoly le is fagy arcáról.*
-Sango a fogadott anyukád? Ehh.. Vele inkább nem táraslgok, ha nem baj. Kíváncsian várom a következő találkozásunkat Yume. És a történetre is kíváncsi lennék.-
*Yume homlokára ad egy puszit, majd távoznak. Sangora néz, de el is fordítja fejét. Inuyashához megy inább, aki legalább nézi valamibe...*
-Minden rendben Inuyasha? Ne is törődj Sangoval. Most velem sem tárgyal. Nem tudom mi lelte.. De szerintem is induljunk.-
*Inuyasha és Kouga mordulására nem is figyel. Már megszokta. Elindul, s ha a többiek követik, annak csak örülni tud..*
|
*A kislányt figyeli egy ideig, majd eltűnnek hirtelen.*
-Induljunk mi is..-
*Sango viselkedésére csak megvonja vállait.*
~Ehh.. Kagura telebeszélte minden hülyeséggel az eszét. Méghogy nem lehet bennem megbízni.. Bár..~
*Biccenti meg a fejét.*
~Van benne igazság.. De csak akkor, ha szellem vagyok.~
*Hajtja le fejét, de Kouga szavaira felnéz, s ökölbe szorítja kezét.*
-Nem mi húztuk el az idődet, te maradtál itt! Pedig SENKI sem kért meg rá!! Menny csak. Mi hamarabb megtaláljuk Kagomát, mint ahogyan te azt hiszed!-
*Néz bele a farkas szemébe. Ránéz Sangora és Mirokura.*
-MI is induljunk, nem akarok tovább ezzel a bolhással egy levegőt szívni!-
|
*Kidülleszti a mellkasát, mikor a srác elállja az útját, de már el is tűnnek. Ő nem kapott puszit :( nem is baj. Sango szavaira türelmetlenül bólogat.*
- Végre, egy csomó időmet elhúztátok itt.. megvan a pincsi kardja, mostmár nincs miért maradnom. Megkeresem Kagomét, egyedül!
*Indul el, falkája menet közben zárkózik fel hozzá. Bár fogalma sincs, merre menjen, de majd szaglászódik, keresgél, és követi a csapatot :P a lényeg, hogy ha Inuyasháék nem állítják meg, eltűnik a kapu mögött, a faluhoz vezető úton.*
|
*A fiú bizony eltátja a száját a Tessaiga erején, de még véletlenül sem tesz említést. A kérdéseket hallva azonban sürgetőleg megfogja húga kezét, s halkan suttog neki.*
- Mennünk kell..
*Yume felnéz Mirokura, nagy őzike szemekkel, és meghuzigálja a ruháját, hogy hajoljon le hozzá. Ha megteszi, egy puszit nyom az arcára.*
- Te mindig a papám leszel! Vigyázz anyura, és ha szomorú adj neki puszit. Ha én szomorú vagyok, a bátyó mindig puszit ad *bólogat nagy szaktudóan* És ha legközelebb találkozunk, elmesélek mindent. De psssszt!
*Emeli mutatóujját ajkához, majd Sango karjaiba kéreckedik fel, és neki is ad egy puszit.*
- Szia mami!
*A fiú belép húga elé Kouga jöttére, s összehúzza a szemeit. Inuyasha felé meghajtja a fejét, a hátára veszi a húgát, s már el is szelelnek mind a ketten. Sango hosszan néz utánuk, merengve, szomorkásan, de nem szólal meg. Inuyasha kezére néz, fejében még ott visszhangzanak Kagura szavai. Némán elfordul a félszellemtől és elindul a kapu felé.*
- Keressük meg Kagomét
*Hátára akasztja a csonttörőt, és magához hívva Kirarát sóhajtva a kezeire néz*
|
*Odarohan Sangohoz, de nem fogja meg, mivel már a másik fiú fogja. Meglepődik azon, hogy a kis Yume meggyógyítja Sangot, s meg is kérdezi.*
-Hogyan csináltad ezt, kislány?-
*Kedvesen néz a kislányra, majd Sangora.*ˇ
~Furcsa egy kislány és a bátyja is az..~
*Ránéz a fiúra, ha még nem ment el.*
-Hol vannak a szüleitek? Yume álandóan azt hajtogatja, hogy "leszel a papám?" Sangot meg az anyjának mondja..-
*Kérdezi a fiútól, s remélhetőleg választ is kap..*
|
*Nagyon meglepődik, mikor egy srác ugrik ki mögüle, s kikapja a lányt a kezéből, de nem foglalkozik vele. Kagurát figyeli, s Sangot, ahogy majdnem elesik. Elkapja a kardot, majd leugrik vele a fáról. A fiú szemébe néz végül.*
-Ez neked vacak?-
*Neveti el magát rajta.*
-Ha te így gondolod...-
*A kard éle naggyá változik, ahogy kihúzza hüvelyéből, majd az egyik fára csap, ami épp mellette van. A fa ketté hasad.*
-Ezt nevezed te vacaknak?-
*Neveti el ismét magát rajta, majd odasétál Sangohoz. A kezét nyújtja neki, majd a kislányra néz.*
-Ehh.. Honnan van neked ilyen képességed?-
*Kérdezi, amire valószínűleg nem kap választ Yumetől, hisz oda adta volna Kagurának..*
|
*Az események nem várt fordulatot vesznek. Felbukkan egy srác, aki a húgának említi azt a nyávogós kölyköt, Sango megsérül aztán meg is gyógyul, közben Kagura lelécel. Mérgesen a levegőbe csap.*
- Gyáva! Meglógott...
~Azt mondta, nem tudja hol van Kagome. Vajon igaza lehet..?~
*Töprengve néz Inuyashára, és eltöpreng az átváltozásán. Ezek szerint nem csak emberré, hanem szellemmé is tud, ha nincs vele a kard..érdekes..*
- Akkor Kagoménak itt kell lennie a közelben.
*A forgószél feltámad, ahogy futásnak ered, ám pár méter után zihálva meg is áll. Nem megy még ez. De az a Yume, meg a keze...*
- Kölyök, gyere ide!
*Indul el a kislány felé. Talán be tudja gyógyítani a hasán levő sebet, és így nyugodtan rohanhat is tovább.*
|
*Inuyasha szavaira gúnyosan Sangora mosolyog.*
- Látod? A félszellem félszellem marad.. hiába bízol meg benne, a szellem vér benne csorog. Áll az alku, Inuyasha.
*Visszafordul, ám egy fiú ugrik oda hozzá. A lefelé eső kard után kap, mostmár oda az életbiztosítása.. nem játszadozhat, meg lett parancsolva.*
- Bevégeztetett..
*Morogja, és ha nem állítják meg, tollpihéjével tovaszáll. Még nevető hangját visszahozza a szél.*
- Nem tudom, hol van a papnő, de nem is érdekel.
|
*Reagálni sem tud, olyan gyorsan fúródik húsába a Tessaiga pengéje. Amint Kagura kirántja, felnyög, s kábán Kirara nyakára borul. Vészesen csúszik lefelé.. A lombok megzörrennek, ahogy Inuyasha háta mögül szinte egy szempillantás alatt ugrik elő egy fiú. Megragadja a kislány ruháját, és ha a félszellem meglepődött, elrántva tőle átugrik Kagome pihéjére. Szabad kezével a kard felé üt, talán sikerül kiverni a kezéből, ha igen, ha nem, onnan is tovább szökken. Az akkor leboruló Sango derekát átölelve, féltérdre ereszkedve érkezik meg a földre. Yumet teszi le előbb, majd óvatosan a szellemirtót, és ha a kard a földön van, egy tigrisbukfenccel eljut hozzá és felkapja.*
- Yume, lásd el a sebét!
*Csendül fel a mély hang, miközben a kardot vizsgálja, majd mérgesen felnéz Inuyashára.*
- Ezért a vacakért nem fogod bántani a húgom! Nesze!
*Egy kiáltással felfelé dobja, aki kapja marja.. őt már nem érdekli. Yume érintésétől Sango sebe begyógyul, így a fiú hozzá sietve felsegíti.*
- Jól vagy?
*Ha nem sikerült megszerezni a lányt, akkor csak Sangot kapja el. A Szellemirtó hol a kislányra, hol a fiúra néz, hasát tapogatva fogja meg a segítő kezet.*
- Mi..mi?
- Yume, ugye az ő fejébe nem másztál be..?
*Néz a fiú szemrehányón a kislányra, ki félénken megvonogatja a vállait.*
- Csak egy..picit..anyu és apu aranyosak együtt!
*Vigyorog Mirokura és Sangora, mint a tejbetök, majd félve Inuyasha és az ismeretlen néni felé néz..*
|
*Gúnyosan nézi Sangot.*
~Ehh.. már megint semminek se néz..~
*Meglepődik Kagura betoppanásán, s Inuyashára néz. Látja, hogy a kard láttára újra önmaga lesz, s a cserére felfigyel.*
-Inuyasha ne tedd!-
*Tudja, hogy a félszellem túl makacs és bizony odafogja adni a lányt. Kougán viszont csak egy halvány mosolyt ejt meg.*
~Már megint Kagome.. Milyen aranyos..~
*Sangot figyeli.. ahogyan megpróbálja védeni a lányt, vagyis inkább megmenteni. Ő csak tétlenül áll, neki nem fontos a kislány, meg Sango semminek sem nézi. Ezen úgy megsértődik, hogy békén hagyja.*
|
*A fa tetején lóbálja még mindig a kislányt, s szavai elsuhannak fülei mellett. Kagura toppan be hirtelen, s meglátja a kardot. Küzd a magában lakozó szellemmel, s sikerül neki, épp akkor, amikor Kagura acserét ajállja. Eltöpreng egy kis idejig.*
~Ha átadom a kislányt, visszakapom a kadrom, s legyőzhetem Narakut, ha viszont nem, akkor Sango élve megnyúz..~
*Megrázza fejét, s a kislányra néz.*
-Bocs kislány.-
*Sango szemébe néz, majd Kagurára pillant.*
-Tessék! Vigyed csak! Úgy sem látom semmi hasznát. Mindent tönkre tesz. De előbb add ide a kardot. Aztán elengedem a kislányt és elkaphatod, ha kell.-
*Jelenti ki határotozottan, majd a sebéhez kap a másik kezével, mivel épp a féjós karjával tartja a kislányt.*
~Bocs Sango.~
|
*Meglepődik Inuyasha átváltozásán. Eltöpreng, homlokát ráncolja, Kagura megjelenése viszont felkelti az érdeklődését. A macskadémon és a tollpihe alá fut, ám felszisszenve a hasára szorítja a kezeit.*
- Kagura! Hol van Kagome?!
*Ha Sango megsérült, és esetleg lefordulna Kiraráról, akkor elkapja. Ha nem, akkor csak türelmetlenül bámul felfelé, majd felszökken annak a fának a legalsó ágára, melyen Inuyasha és a gyerek van. Sebét figyelmen kívül hagyva kűzdi feljebb magát..*
|
*Útját állják, bizony. A tollpihe hihetetlen gyorsasággal suhan be a macskadémon elé, Kagura kezeiben a tessaiga, markolatán ugyan valami furcsa zselé csöpög, és a kezeit is sárgás kesztyűk fedik, és át sem alakult, de kardnak kard. A pengéje pedig a Szellemírtó hasa felé szúródik, ha talált, egy lendülettel kirántja.*
- Ez a kard semmit sem ér..
*Jelenti ki fintorogva, miközben visszacsúsztatja a tokjába, s Inuyashára néz. Meglepi az aurája, a szaga, és a kislány is..*
~Nocsak, szellem lenne? És az a kölyök?~
- Visszahoztam neked a kardot.. cseréljünk
*Mosolyog gúnyosan a szellemre, miközben a lányra néz a kardot fogva.*
|
*Mikor Yume eltűnik, ledöbbenve néz körbe. Inuyasha hangjára összerezzen, ledöbbenve nézi a fa tetején levő párost.*
- Yume!
~Ez..hogy lehet? Az álmomban nem..vagy..csak nem..?~
- Ő nem a lányom..
*Motyogja ledöbbenve, Yumeből ismét feltör a sírás, szipogva markolja Inuyasha ruháját. Reszket a félelemtől, a magasságtól, és a vörös szemektől.*
- Kutyus..
*Szipogja pityeregve, Sango a mellkasához szorítja a tenyerét. Az ég lassan beborul, s elsötétedik, mint szürkületkor. Miroku szavai elsuhannak a füle mellett.*
- Kirara!
*Kiált fel hirtelen, csonttörőjét a földre dobva szökken fel a macskadémon hátára, s megindulnak Inuyasha felé.*
- Inuyasha, ne tedd! Kagura és a kard..
*Nem tudja folytatni, mivel az útját állják..*
|
*Lenézően néz Sangora, mikor parancsokat osztogat neki és Kougának. Csak bólint. Közelebb lép Inuyashához, s megfogja a karját. Amilyen gyorsan megfogta, úgy csusszan ki a kezéből.*
-Inuyasha! Ilyen állapotban nem kellene..-
*Megrázza fejét, s ő is elindul a félszellem után. Csak megy, s egyszer csak eltűnik Inuyasha mellőle. Mikor megfordul, már a kislány nála van, s a fa tetején vannak mindketten.*
-Inuyasha! Mit csinálsz? Teljesen elment az eszed?-
*S ekkor változik át a félszellem szeme vörössé, s ekkor már Miroku tudja, hogy szellemmé változott. odafut Sangohoz.*
-Nincs nála a kard. Ezért változott át megint szellemmé. Mihamarabb meg kell szereznünk a kardot és megmentenünk a lányt.-
*Jelenti ki Sango mellett, de nem néz rá.*
|
*Kouga kijelentésére mérges lesz, s ökölbe szorítja kezeit.*
-Hagyd már békén végre Kagomét!!!!!! Nem érdekled!!-
*Sango kiabálására, csak meghúzza magát és inkább csöndben marad. Még Kougát sem üti meg, pedig szíves örömest megtenné. De mikor parancsokat osztogat és azt mondja Mirokunak, hogy vigye be a kunyhóba, na az már NEM tetszik neki. Ha Miroku megfogja a kezét, akkor elrántja tőle.*
-Vedd le rólam a kezed! Nem megyek be a kunyhóba!-
*Ránéz Kougára. S morcosan azt mondja.*
-Kivételesen igaza van a bolhásnak. Meg kell mentenünk Kagomét.-
*Néz a farkasra, karbatett kezekkel. Sangora pillant, aki épp a kislányt ületit fel Kirara hátára, s a kapuhoz indul. Nem megy be a kunyhóba, Miroku akármit is csinál vele. Nem, nem és nem! Elindul Kougáék után, majd visszanéz.*
~Ehh.. Ez a kislány mindent tönkre tesz, ha én nem csinálok valamit.~
*Felnéz az égre, majd dönt. Igen, nem jó döntést hoz, de ő már csak ilyen makacs. Hirtelen megmozdul, s elkezd a kislány felé futni, lekapja Kirara hátáról, s felugrik egy fa tetejére. A kislányt, szegényt lóbája a mélység felett, s lekiabál Sangonak, de már valahogy nem teljesen önmaga.*
-Talán őt keresed?-
*Ezt már úgy mondta, hogy teljesen szellemmé változott. Nem tudja maga sem hogyan, így tudatán kívül cselekszik. Vörösen izzik a szeme, s a kislányt továbbra is lóbálja. Ha sírni merészel, akkor egyszerűen elengedi.*
|
*Inuyasha szavaira megfordul, ökölbe szorítja a kezeit és mérges arcot vág.*
- HOGY LENNÉK ÉN AZ APJA?!
*Mély levegőket szedve teszi karba a kezeit, és kihúzza magát.*
- Már gondolkodtam a családalapításon, de ahhoz meg kell mentenem Kagomét. TE MEG HAGYD ABBA A PITYERGÉST!
*Morog rá a kislányra, ám nem akar Sangotól kapni, így el is hallgat.. a parancsosztogatás viszont nem tetszik neki. Megvonja a vállait.*
- Már miért kéne? Mi ennyire sürgős? Ha a kölyök élete veszélyben van, védjék meg a szülei.. mi indulunk az asszonyom keresésére.
*Bólint, és tovább indul a falkája felé.*
|
- A lányom? Hogy lenne a lányom??
*Néz felváltva a három fiúra, tagadólag, tiltakozva.. Miroku szemeibe néz, a kérdésre nyel egyet.*
~Ó, Miroku, álmomban a kezemet fogtad, Yume szaladt felénk, apának hívott, te felvetted, kedvesen meséltél neki, olyan volt mint egy csoda, amíg meg nem jelent Kohaku..tehát ő nem az én lányom, hanem a miénk. Jajj de jó lenne, ha ezt mondanám..~
*Inuyasha kiabálására és Yume sírására odakapja a pillantását, mérgesen szökken be a kislány elé és a Kouga fejét leszedő Inuyashához lép*
- NE ORDIBÁLJ VELE!
*Emeli meg a hangját, ám a civakodást megelőzve leguggol Yume elé, aki bizony bőszen sír a félszellem kiakadásától.*
- Én nem vagyok a..
- Mami!
*Borul ismét a nyakába, sírása lassan elhalkul, Kirara a fejét döntögetve pislog értetlenül. Szikrázó szemekkel felnéz*
- Elég! Hagyjátok abba! Nem ismerem!
*Mikor Miroku felveszi a kislányt, összehúzza a szemeit. Honnan ismerős neki ez a jelenet? Sóhajtva lenéz a földre.*
- Egyszer láttam csak.. egy álmom során, ahol..ahol.. ahol..
*Zavart beszéde merengésbe vált át. Yumet ez nem érdekli, rendületlenül pislog fel Mirokura.*
- Mik azok a Szerzetesek, apu?
- Kouga, te azt mondtad... Inuyasha pedig...aztán Miroku... *Sango láthatóan mereng valamin, majd félbeszakítva minden beszédet megfogja Yume kezét, és sietve a kunyhó a kapu felé húzza.*
- El kell mennünk innen! Most! Ne aggódj kicsi, vigyázok rád. Kirara!
*Hívja magához macskadémonját, aggódó szemekkel felülteti a hátára a kicsit, és leakasztja válláról a csonttörőt.*
- Vidd biztonságos helyre! Miroku, vidd be Inuyashát a kunyhóba! Kouga, szólj a falkádnak, el kell hagynunk a falut!
*Idegesen mutogat és hadar, csonttörőjét maga mellett fogva fordul a kapu felé, miközben maszkját próbálja lecsatolni az oldaláról.*
~Ugyanúgy történnek a dolgok mint az álmomban.. az viszont nem jó..de hogy lehet? Akkor most az fog történni.... ~
|
*Ledöbben, mikor a kislány maminak szólítja Sangot, s lassan odalépked hozzá.*
-Ehh.. Sango.. Nem hittem volna..-
*A kislány Inuyashához megy, s megkérdezi, hogy "leszel a papám" akkor ezen kicsit megsértődik, s rosszra is gondol. Összehúzott szemekkel néz Sangora.*
-Nem hittem volna, hogy pont Inuyashával.. Ehh. Csalódtam benne Sango..-
*S a kislány megint lép egyet Kougához, tőle is megkérdezi.*
-Jah, vagy úgy. Szóval akkor ki is ez a Yume? Biztosan van valami közöd hozzá. Kivele! A gyereked?-
*Fogja meg Sango karját, s közelebb rántja. Szemeiben a féltékenység lohol, bár nincs oka féltékenynek lennie. Yume hozzálépked, s tőle is megkérdezi, azt, amit a többiektől. A kislány a két kezét nyújtja, s Miroku fel is veszi, s a karjaiban tartva válaszol a kérdésére.*
-Nem, kislány. Nem leszek az apád. Szerzetes vagyok és nem lehet semmilyen kapcolatunk, tudod.. Minek is mondom el neked, hisz nem érted.-
*Lassan leteszi Yumet a földre, s Sangotól kíváncsian, s dühösen várja a választ.*
|
*Fintorogva néz le a kislányra, s mikor azt kiáltja: Kutyaaaaa.. akkor zavartan elnéz a másik irányba. Erre még Kouga is felbosszantja. A kislányt félrelöki, aki bitnyára sír is egy kicsit, s odalép Kougához, ám előtte válaszol a kislánynak.*
-NEM vagyok az apád! ÉS NEM IS LESZEK!!-
*Ordítja le a kislányt, majd Kougához fordul, s elejt néhány " kedves" szót.*
-NEM IS ISMEREM EZT A KÖLYKÖT!!! MEG HA MÁR LENNE EGY ILYEN IDEGESÍTŐ KÖLYKÖM, AZ BIZTOS, HOGY NEM A "SZELLEMIRTÓTÓL" LENNE!!! Ezt vésd jól az eszedbe!-
*Elneveti magát, mikor a kislány Kougához megy, s tőle is megkérdezi.*
-Nocsak-nocsak! Talán te vagy az apja?-
*Gúnyosan nevetni kezd rajta. Kíváncsain fordul Sangohoz.*
-Honnan ismered? Honnan tudod a nevét Sango? Talán tényleg a te kölyköd??-
*Meghökkenve figyeli Sangot, majd a kislány Mirokuhoz megy. Karbatett kezekkel várja a fejleményeket, amik biztosan érdekesek lesznek számára. XD De azért a düh Kouga ellen benne van, de most inkább nevetni akar! XD*
|
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
