|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.11. 19:33 - |
A Szellemirtók faluja. Itt éltek a szellemirtók. Ez a hely Sango szülőhazája. Néha szellemek tombolnak itt, de csak Sango maradt és a halott testvére, Kohaku, aki egy ékkőszilánk segítségével van életben, csak ő Naraku "birtokában" van... Régen Naraku lemészárolta az összes szellemirtót... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Mikor Inuyasha kiveszi a kezéből a könyvet, büszkén mosolyog. Ám mikor bedobja, tátog, mint egy ponty, ledöbbenve nézi ahogy elúszik..*
- Még hátra volt 10 oldal!!
*Szorítja ökölbe kezeit, és mikor a táskáját akarja megnézni.. hátraugrik, mutatóujját a félszellemre szegezi.*
- NE gyere közelebb, mert...mert...mert!
~Mit is tudok csinálni az ujjammal..?~
- Mert megjárod!
*Kagome félrehúzza, egy megkönnyebbült sóhajjal megy vele. A szavaira bólogat, bár megvan a véleménye, inkább nem szól bele.. mikor Kagome vissza akar menni, megfogja a kezét.*
- Lenne egy tervem..remélem segítesz benne, akár ma éjszakára.
*Dörzsöli össze a két tenyerét. Szerencsére a lány még arról nem tud, hogy miután segített, ezt a tervet rajta is végrehajtja.. hehe, de szépek a kamaszévek :D*
|
*Teljesen elvörösödik Sora szavaira. Amikor átnyújtja a könyvet Inuyashának, rögtön szól Sorának.*
-Inuyasha nem tud olvasni... Hiába adod ezt neki...-
*Már repül is a könyv..*
-Ehh.. Azért nem kellett volna eldobnod Inuyasha..-
*Ezűttal Sorára pillant, majd félrehúzza.*
-Nem kéne beleavatkozni az ilyen dolgokba. Miroku és Sango nyilvánvaló, hogy szerelmesek egymásba, de nem merik egymásnak bevalanni. Én meg Inuyasha, az más tészta. Inuyasha Kikyout szereti, szóval semmi esélyem. Amúgy is az akadémián, tudod..-
*Inkább úgy dönt, nem fejei be, s visszamegy Sorával együtt a többiekhez.*
-Igen. Azthiszem mennünk kéne aludni. Holnap is lesz nap.-
|
*Meglepődik Sango mondatán, de nem zavarja.*
-Leszünk is. Igaz Sora?-
*Kérdezi, de ekkor jön meg Kagome, s elkotyog valamit. Boldogan néz Sangora, s ha hagyja megfogja a két kezét.*
-Komolyan aggódtál értem? Én is végig rád gondoltam, nem tudtalak kiverni a fejemből.-
*Mondja kis ártatlanul, majd picikét elpirul Sora szavaira...*
-Nem vagyunk mi szerelmesek egymásba... Csak hát...-
*Nem tudja mit mondjon, de Sorát mindenképp le kell "koptatnia" erről a témáról. Inuyasha ekkor veszi át a könyvet, amit el is dob. Ezen megintcsak elneveti magát, de mikor a hátizsákót szedi le Soráról, akkor csak ledöbben.*
-Inuyasha. Azt nem kéne..-
*Már túl későn szól, a hátizsák már a vízben úszik..*
|
*Buta arcal néz rá Kagoméra, mikor Sora megemlíti, hogy "ti is összejöhetnétek már". Elveszi a könyvet, majd Sorára néz.*
-Ez mi?-
*Kinyitja, s végiglapozza az egészet, majd egy laza mozdulattal eldobja.*
-Ezek csak kriksz-krakszok. Semmire se valók. Meg a romantika is távol áll tőlem...-
*Mondja, majd elveszi a hátizsákot Sorától.*
-Miket hozál ebben a zsákban te ostoba? ide nem kell semi cucc.. Kagome is ezt csinálta az elején, bár a kaják egész jók voltak.-
*A zsákot elveszi, majd beledobja a folyóba, ami épp mellettük van.*
-Erre nem lesz szükséged.-
*Összeüti két tenyerét, s mint aki jól végezte dolgát, a lányokhoz fordul.*
-Letáborozhatnánk végre?-
*Kérdezi, s választ nem várva elindul az egyik kunyhóba, félúton még visszanéz, hogy jönnek-e már.*
|
*Inuyasha szavaira bugyuta arcot vág. A számára röhejes jelenetet bámulja egy ideig, majd egy "cehh" kíséretében sarkon fordul. Visszaballag a romos kunyhóhoz, ahol falkája telepedett le. Beballag a házba, összerakja az alvóhelyét, és ledől rá. Még nem alszik, csak pihenget. És töpreng..*
~A pincsi meg Kagome? Nem..úgysem..~
*Az oldalára fordulva felsóhajt.*
~Ayamet is régen láttam.. vajon mi van vele?~
*Lehunyja a szemeit, de még mindig nem alszik. Csak fülel, és hallgatja a kinti neszeket..*
|
*Miroku szavaira megáll, ahogy megfordul látni hogy még mindig mérges.*
- Akkor legyetek...
*Nem tudja befejezni, mert Kagome elfecsegi, hogy aggódott.. ökölbe szorult kezekkel morog egy sort, legszívesebben felrobbanna, de el is süllyedne zavarában.. aztán ezt félreértve, s ezen fellelkesülve Sora is elkezd beszélni, és Mirokuhoz rántja. Aztán Inuyasháéknál is bekavar... enyhe pírral az arcán szakad ki a lány fogságából.*
- Fürdeni mentem!
*Jelenti ki, sőt, szinte kiáltja be indulatosan, csonttörőjén rántva egyet int Kirarának, hogy maradjon, s tömör léptekkel a falu szélén levő folyó felé indul, miközben kivehetetlen szavakat mormog az orra alatt.*
|
*Csak kapkodja a fejét ide, oda, az a csonttörő elég nagyot koppant..és letáboroznak, de tovább mennek, Sango elkezdi húzni de közben Miroku is "bókol". Kagome szavaira elengedi Sango kezét, és megáll.*
- Ó, hát már mindenki tudja?
*Vigyorog bőszen és hátba veregeti Sangot, majd lehajol Kirarához.*
- Szólhattál volna, én meg zavarban voltam, mert elkotyogtam.. *felegyenesedik*.. de ezek szerint már mindenki tudja hogy szerelmesek!
*Fogja meg Sango kezét, ha hagyja és visszarántja, majd Mirokuba is belekarol, és ha engedi, közelebb húzza magához. Jól megszorongatja a párost.*
- Hát nem édesek? Olyan romantikus, két szerelmes jóban rosszban bajban egészségben!
*Nem is érzi, hogy túlmegy az ideghatáron. Inuyashára néz csillogó szemekkel.*
- Ti is összejöhetnétek már! Jajj, hoztam is egy könyvet, odaadom neked Inuyasha, szerintem tanulnál belőle! Egy romantikus regény, és nagyon szép..
*Álmodozó sóhajjal az égre néz, miközben még mindig szorongatja Sangot és Mirokut.*
|
-Oh tényleg?-
*Kérdezi zavartan Kougától.*
-Letáboroztok? Rendben nekem nincs ellene kifogásom-
*Ekkor vágra rá Inuyasha, hogy akkor ők tovább mennek.*
-Inuyasha!!-
*Megemeli hangját, majd eszébe jut egy csábító szó. De most nem mondja ki, csak figyelmezteti a félszellemet.*
-Inuyasha... vigyázz, ha így folytatod kimondom azt a szót!-
*Mondja kicsit játékosan, s boldogan, hogy végre itt van, s minden rendben.. Legalábbis.. úgy volt. Ekkor látja meg Sangot a csonttörővel, s egyetért Inuyashával. Lassan battyognak oda.*
-Sango! Miroku? Hol voltál eddig? Sango aggódott érted...-
*Elhalkulnak szavai, hisz Sango gondolja, nem akarta, hogy megtudja. De már kimondta..*
|
*Ismét nem tud kitérni a csonttörő elől, így a fején koppan. Ezután motyog valamit Sangonak címezve. XD*
-Ehh.. Milyen érdekes. Eddig nem is szóltál hozzám, mostmeg hirtelen fontos lett, hogy mit-kivel-hol-mikor csinálok... Sora pont illene hozzám, s nem is fiatal. Ráadásul szép és észre is vesz! Nem úgy, mint egyesek..-
*Jelenti ki, s közben elengedi a lány kezét. Odaérnek Inuyasháék is.*
-Hol voltál eddig Kagome? Inuyasha és Kouga nagyon aggódtak érted..-
*Kérdezi, majd elhalkulnak szavai.*
|
*Hagyja, hogy Kagome el lássa a sebét, majd viszonozza az ölelést. Kouga ekkor jelenti ki, hogy itt táboroznak le.-
-Ehh.. Akkor mi tovább megyünk..-
*Ez sem kérdés volt, hanem kijelentés. Feláll lassan, s visszaindul Sangoákhoz, bár megtorpan, mikor látja a szellemirtó csonttörőjét Miroku fején koppanni, így inkább csak lassan megy. Közben mefogja Kagome kezét, ha engedi.*
-Lehet inkább nem kéne odamenni...-
*Ekkor veszi észre Sorát, s ezt hangosan ki is mondja.*
-Jé! Ott az az ostoba is.-
*Boldogan jelenti ki. Végre tud kit piszkálni! ]:) Így arra a döntésre jut, hogy odamegy, akár ott van Sango csonttörője, akár nincs. Odaérkeznek végül. Nem köszön Sorának..*
|
- Nem hagyom, ha nem tudnád én is aggódtam érte!
*Mordul rá Inuyashára, Kagome szavaira felenyhülten rámosolyog. Megfogja a kezeit, ha engedi.*
- Semmi baj, kedves, én sosem tudnék rád haragudni!
*Hagyja, hogy Kagome ellássa a sebét, az ölelést boldogan, s hosszan viszonozza. A lány szemeibe néz, majd egy közeli kunyhóba.*
- Amíg vissza nem tér az erőm, letáborozunk itt. Ha szükséged lesz rám, megtalálsz!
*Megint nem kérdés volt, hanem kijelentés..de annyira mindegy már..!*
|
*Túl későn reagál, Sora már szépen világgá is kürtöli ami az eszébe jut. Elvörösödik, mikor Miroku odajön hozzájuk leveszi a kezét a lány szájáról és megigazítja csonttörőjét a hátán. A kérdésre összerezzenve hökken meg, majd szép lassan ökölbe szorulnak kezei, arcán átfut a méreg pírje, csonttörőjét leemeli, és ha Miroku nem védi ki, akkor a bumeráng vége lendületeset koppan a fején.*
- Jellemző.. Te sosem változol!
*Morogja a féltékenység szikráiban égve, ha az ütés talált, visszakasztja fegyverét a hátára és megfogja Sora kezét.*
- Sora még túl fiatal, legalább őt hagyd békén amíg velünk van! Gyere, megmutatom a szálláshelyünket.
*Duzzogva indul meg a kunyhó felé maga után húzva a lányt, ha hagyja.*
|
- Miroku..?
*Ismétli meg a nevet, tudja, hogy hallotta már valahol.. Sango mozdul, de túl későn. Lelkesen felkiált.*
- Ááá, ő az akibe belezúgtál, róla áradoztál egy csom...
*Folytatni nem tudja, mert egy tenyér tapad a szájára elzárva a további kiabálást. Zavartan elvörösödik, bocsánatkérőn Sangora néz. Ekkor lép oda Miroku, a nyakát behúzva vigyorog, remélhetőleg Sango addigra már hagyja beszélni.*
- Öm...szia, igen.. Sora vagyok!
*Mosolyog zavartan. Meglepődik, mikor a fiú megfogja a kezeit és odahúzza magához. Igen, Sango ezt is mondta, de nem hitte volna... zavart mosollyal vörösödik el miközben sietősen körbenéz.*
- Ööö, azt hiszem még fiatal vagyok az ilyesmihez, deööö... majd pár év múlva!
*Paskolja meg a Szerzetes kezét, de a kérdés utáni sokk még mindig látszik rajta.*
|
*Szorosan átöleli a félszellemet, s megkönynebülve néz fel rá.*
-Köszönöm, Inuyasha..-
*Ekkor lép oda Kouga melléjük, s hirtelen el is engedi Inuyasha. Lenyugtatva a félszellemet lép ő is Kougához.*
-Igen, jól vagyok.. és tőled is bocsánatot kérek mindenért, amit elkövettem.. nem voltam magamnál..-
*S ekkor hasít Inuyasha vállába a fájdalom, Kagome meg is fogja a sebét, s elővesz valami dobozkát, amiben mindenféle ilyen segítségnyújtó cucc van. Ellátja Inuyasha sebét, bár az sem volt rossz, amit Sango csinált, majd Kougáét is ellátja, ha engedi. Átöleli mindkettőjüket, ha a közelében vannak.*
-Sajnálom, mégegyszer bocsánat..-
*Mondja, s egyszer az egyik, máskor a másik fiú szemébe néz.*
|
*Megkönnyebülve látja meg Kagomét, s egy ismeretlen lányt is. Odaballag Sangoékhoz, s üdvözli.*
-Szervusz! Hát te ki vagy? Még nem láttalak erre. Kagomével vagy?-
*Kérdezi kedvesen, de Sangora rá sem néz.*
-Szerintem letáborozhatunk. Nem, ifjú hölgy?-
*Ekkor megfogja a lány két kezét, s közelebb húzza magához.*
-Ó, ifjú hölgy. Olyan bájos, kedves és szép vagy... Lennél a gyermekeim anyja?-
*Kérdezi, s közben a lilahajú lány szemébe néz.*
|
*Már épp indulna, mikor valaki átkarolja. Hátrafordítja fejét, s Kagomét látja. Megfogja a lány két kezét, s leveszi magáról. Megfordul.*
-Kagome. Nem kell magyarázkodnod.-
*Öleli át a lányt, majd ő is hullat pár könnycseppet.*
-Örülök, hogy jól vagy és végre itt vagy.-
*Ekkor érkezik meg Kouga, s máris "lecsap" Kagomére. Eltolja magától a lányt, gyengéden, majd Kougához kép.*
-Hagyd végre békén, bolhás!-
*Visszafordul Kagoméhez, s magához húzza.*
-Nem engedlek el soha többé..-
*Mondja halkan, majd megfájdul a válla. Odakap a kezével.*
-Sszz.. Még mindig fáj..-
*Ezt nem úgy mondta, hogy Kagomének rosszul essen, hogy miatta van most ilyen helyzetben, csak tényleg megfájdult neki.*
|
*Fel is tűnik Kagome, meg az a fura lány. Látja, hogy kedvese könnyeket hullajt Inuyashánál, pedig őt is megsebezte.. talán.. jobb lenne.. NEM! Kirázva fejéből a gondolatokat lépked oda a lányhoz, és a vállára teszi a kezét, ha nem figyel.*
- Kagome..
*Halkan szól hozzá, csendesen, mégis mosolyogva.*
- Hát jól vagy?
*Kivételesen nem tesz semmilyen beszólást, vagy rossz megjegyzést. Még..*
|
*A keze után a földet kezdi nézni. Elé vetül egy ismerős árnyék, így felnéz. Ekkor ugrik Sora a nyakába, Kagome pedig Inuyasháéba. Sóhajt egyet.*
~Ezek szerint jól van...~
- Szia Sora!
*Mosolyodik el, a lány már halmozza is el a szóáradatával. A "csomó dologra" bólint, mikor Sora könyöke az oldalába fúródik, odakap, s maga is elnéz abba az irányba. Halvány mosollyal hajol közelebb Sorához.*
- Egy Szerzetes, a neve Miroku. Ő az akiről meséltem...
*Teszi gyorsan hozzá, mielőtt Sora elkezdene visítozni hogy "róla áradoztál annyit!!", vagy valami hasonló. Mindenesetre ha Sora valami ilyesmit mondana, gyorsan befogja a száját.*
- Inkább mutasd meg, miket hoztál.
*Inuyasháék felé néz*
- Most, hogy Kagome megvan, szerintem tábort verhetünk itt. Vagy tovább akartok menni?
*A kérdése után Mirokura sandít, és ha kell még mindig fogja Sora száját..*
|
*A faluba érve elengedi Kagome kezét. A lerombolt környezetet bámulva sétál, így egyenesen nekiütközik Sangonak, ha nem áll meg. Ajkaira vigyor szökik, s nevetve a nyakába ugrik.*
- Szia Amy!! Hiányoztál!
*Szorongatja meg összeszorított szemekkel, majd hátrébb lépve lehajol Kirarához, megcirógatja, s felegyenesedik. Látja hogy Kagome Inuyashával van elfoglalva, Kouga felé is küld egy mosolyt. Pillanátsa megakad Mirokun, a könyökével oldalba böki Sangot.*
- Ki az az aranyos fiú? Múltkor még nem láttam. Jajj, hoztam nektek egy csomó dolgot!!
*Bök a hátán levő tömött hátizsákra, majd ismét a Szerzetes felé néz kíváncsian. Megereszt egy mosolyt.*
|
*Fut Sorával, s beérnek a faluba. Meglátja Inuyashát, s megkönnyebül. Megáll, s távolról figyeli, hogy jól van-e. Látszólag igen és a kardja is megvan. Boldogan fut ki a fák mögül, s egyenesen Inuyashához fut, át is öleli, bármit is tesz a félszellem, s közben apró könnycseppek hullanak a földre.*
-Bocsáss meg Inuyasha!! Kérlek! Bocsáss meg!!-
*Kéri a félszellemet, s lassan elengedi.*
-Nem voltam magamnál... A szellem irányított, de én mindent láttam, de nem tudtam megállítani.. Nem tudtam irényítani a testem.. Kérlek!! Higgy nekem!!-
*Könyörög Inuyashának, s szép lassan elengedi. Megfogja a félszellem kezét, s a szemébe néz, bűnbánóan, pedig ő semmiről sem tehet..*
-Kérlek...-
*Hull ki még egy könnycsepp a szeméből..*
|
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
