|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:22 - |
A falu békés, csendes bár a démonok is sokszor megfordulnak errefelé. |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A fiúk úgy tűnik hevesen tiltakoznak. Inuyasha túl hevesen.. a fiú szemeibe könnyek szöknek a megszeppentségtől, Sango mérges grimasszal kezdi el feltűrni nem létező ingujját, de szerencsére Kagome elintézi. A kölyök bámulva néz fel Kagoméra, arcán ismét szerelmes pír fut végig. Micsoda klassz barátnője van!! Kihúzza magát és mutatóujjával Inuyashára bök.*
- FEKSZIK!
*Nagy valószínűséggel nem fog hatni, így sietve elpucol onnan, és Kagomét a földön heverő felszerelésekhez húzza.*
- Természetesen!
*Majd Mirokuhoz sétál, aki szépen fejbevágta. Csípőre teszi a kezeit, és komolyan néz rá.*
- Rendben, akkor te és a kutyus fel vagytok véve! Nekem dolgoztok, és a fizetséget majd utána lerendezzük.
*Bólogat komolyan, és visszasiet Kagoméhoz, akit a fenekénél fogva tol meg előre.*
- Akkor induljunk! Azt tudnotok kell a falunkról, hogy valaha egy nap család voltunk.. de aztán a férfiak és a nők, a bátyáim és a nővéreim összekaptak valami ostobaságon, így most a falu kettészakadt. Az egyik részen a nők, a másikon a férfiak élnek, és gyakran csatáznak is. Emiatt nem hitték el nekem a pókszellem jelenlétét.. *teszi hozzá halkan, elszontyolodva néz le a földre. Sango mellé lépve átkarolja a vállát, s bíztatóan rámosolyog.*
- Segítünk, ne aggódj...
*A fiú bólint, és a csapat élére állva elbök nyugat felé.*
- Arra van! Kövessetek!
*És ha mindenki elkészült, büszkén megindul előre. Sango Kirara mellett sétálva követi, természetesen árnyékként Mirokura tapadva.*
|
*A fiú olyan aranyosan néz rá, hogy nem tud "ellenállni" neki. Sóhajtva engedi, hogy megfogja a kezét, ám mikor a barátnőjének hívja...*
-HÉÉ!! Nem vagyok a barátnőd!! Már foglalt vagyok!! Járok valakivel, illetve majdnem!!! DE veled NEM fogok! Túl kicsi vagy...
*Néz rá megértően a fiúra, s ekkor jön Inuyasha. Leordítja a fiút, s mikor felemeli, s fenyegetni kezdi...*
-Inuyasha... *halkan* FEKSZIK! *hangosan* Így. Mostmár tőle nem lell félned. De igaza van. Nem fogunk veled menni... ha csak... *Sangora és Sorára néz* Ha csak ők bele nem egyeznek.
*Mosolyog a fiúra, majd leguggol mellé.*
-De a fegyvereinket ugye visszakapjuk?
|
*Sora táskájából ki vesz egy csomag "pirított krumplit" és azt kezdi el rágcsálni. Teli szájjal csamcsog egyet, de mikor a fiú megszólal, kishíján rajta landol az étel. Lenyeli, s rögtön a fiúhoz szól, s közben megfogja a karját.*
-NEM! NEM MENNEK VELED! CSAK HA ÉN IS MEGYEK! EGYEDÜL NEM! KÜLÖNBEN IS!!! FŐZNI NEM TUDOK!!!!!!!!!! AZ A LÁNYOK DOLGA! IGAZ MIROKU? *néz Mirokura* NEM MENNEK VELED! FOGD FEL!
*Kiabálja le a fiú fejét, majd az egyik kezét, amivel nem a fiút fogja, felemeli, s kiereszti karmait.*
-VAGY MEGISMERKEDSZ EZZEL!
|
*A kisfiú makacsságát már megszokta, Inuyashától. Megrázza a fejét, de arra a kijelentésre, miszerint csak és kizárólag a három lány mehet, megszeppen. Odamegy a kölyökhöz, s a botjával a fejére üt egy gyengécskét.*
-Hogy mit mondtál? Ők nem mennek veled, esetleg, ha én és Inuyasha is megyünk. Különben NEM!
*Néz rá morcosan a fiúra, s mélyen a szemébe néz.*
|
*Fintorogva nézi, ahogy Kagome megöleli Inuyashát. Sóhajt egyet, és falkájára néz, ahova már felzárkózott egy-egy más útra küldött csoport. A kölyök szavai hidegen hagyják, úgysincs beleszólása.*
- Akkor én mennék is. Összeszedem a falkám, aztán visszavisszük a fegyvereket. Te meg kölyök, meg ne próbálj mégegyszer ilyet!
*Vicsorog a fiúra, és gyengéd mosollyal Kagoméra néz.*
- Te pedig gondolkozz az ajánlatomon..gondolj bele, te meg én, egy egész falka élén kialakíthatnánk a saját birodalmunkat!
*Merengve az égre néz, majd int, és ha nem állítják meg, a forgószél feltámadva süvít végig a házak között, falkája pedig utána.*
|
*Miroku szavaira csak kuncogva megrázza a fejét. Ekkor jön oda a kisfiú. Meglepve pislog rá, s körbenéz miközben magára bök.*
- Hogy én? Nem hiszem hogy az én erőm a hasznodra válna...
*Ám látva a kölyök kifakadását gyors mentegetőzéssel a hátára veszi a táskáját.*
- Jójó, én is segítek!! Csak ne sírj!
*Megcsóválja a fejét és Inuyashára néz. Nem hiszi, hogy bele fog menni a "csak lányok" dologba, így próbál valami mindenkinek jó ötletet kitalálni. Sango kijelentésére bólogat*
- Igen, ez jó ötlet! Kouga is segíthet főzni.. *nevet fel, de abba is hagyja egy bocsánatkérő pillantással* ..Senseinek biztos nyomós oka volt csak hármunkat kérni. Ha baj van, majd úgyis betoppantok.
*Vonja meg a vállait, bár nagyon kíváncsi arra a pókszellemes falura..fura neki a kisfiú, bár a letapizás után már semmin sem lepődne meg :D*
|
*Azért a fiú kap egy gyengécske nyaklevest, rögtön ezután Kouga is leszedné a fejét, de helyette Kagome rántja fel. Megszeppentségét egy makacs szemösszehúzással leplezi.*
- Mint mondtam, nem adom vissza a fegyvereket! Héé, szükségem van rá a pókszellem ellen!!
*Ugrál Kouga után, ám látva hogy Sango is a hátára veszi a csonttörőt, inkább Kagoméhoz siet, és ha a lány nem tolja el magától, átöleli a derekát.*
- Kérlek, segíts nekem! A barátnőm vagy, bajban és betegségben is, szükségem van a segítségetekre!! A fiúk nélkül..
*Teszi hozzá halkan, és felpislog Kagoméra.*
- Ugye segítesz?? Ti hárman!
*Fogja kézen, ha engedi, és Sangohoz húzza, akit szintén kézenfogva Sorához vezet.*
- Igen, csak ti tudtok segíteni!
*Pislog boci szemekkel. Sango furcsán néz a kölyökre, aki rendületlenül sugározza magából az ártatlan pillantásokat.*
- Inuyasháék miért ne jöhetnének?
- ŐK NEM JÖHETNEK ÉS KÉSZ!!!
*Fakad ki ismét a fiú, szemeibe könnyek szöknek, úgy szorítja meg Sango és Kagome kezét, már ha Kagoméét sikerült megfogni. Persze segítőkészen felsegíti Kagome hátára az íjat és a tegezt, valamint visszaviszi Inunak a kardját. Sango Kirarára néz.*
- Én végülis benne vagyok. Mirokuék addig megfőzhetnék az ebédet
*Mosolyodik el, persze egyértelmű, hogy Kirara a szerzetesre fog őrködni.*
|
*Még mindig ájultam fekszik Inuyasha karjaiban, majd felébred. Rögtön "leugrik" a félszellem karjaiból, s afiúhoz rohan. Megfogja a karját.*
-Miért csináltad ezt????? Meg is ölhettél volna!!
*Kiabálja le a fiút, majd el is engedi, s Inuyashához fut. Átöleli, bár nem tudja miért.*
~Ez a fiú mindent tönkre tesz... Bár... Lehet jót tett. *felnéz Inuyashára* Nem látom rajta, hogy kellemetlenül érezné magát...~
*Mosolyodik el, majd lassan elengedi a félszellemet.*
|
*Még mindig fogja a lányt a karjaiban, s nem ereszti el. A fiúra dühösen néz, s el is engedé a lányt, hogy odamennyen és jól "kupán"vágja, de nem teszi. Épp az ellenkezőjét teszi, felnevet a kis fiún. Pont olyan, mint Miroku, de aztán újból mogorvára vált.*
-Hé! Te fiú! ADD vissza a cuccainkat, vagy megismerkedsz a karmaimmal!
*Néz a fiú szemébe, s reméli, hogy megfutamodik.*
|
*Meglepődik a fiú viselkedésén. Egyszer ilyen, máskor meg már teljesen másképp viselkedik. Sangot látja, hogy elsápad, majd Sorát hallva elvörösödik, s elkzedi vakargatni a fejét, s közben "nevetni" kezd.*
-Ugyan máár...
*Leereszti a kezét, s abbahagyja a nevetést.*
-Nem is ismerem ezt a fiút... Hogy lehetne a kis hasonmásom??
*Kérdezi kikerekedett szemekkel.*
|
*Kagome elájulására intés ide vagy oda, odaszökken. Aggódva néz asszonyára, és megfogja a kezét.*
- Kagome? Jól vagy?
*A blökivel nem is törődik. Mikor a fiú felenyhül és elkezd csajozni, odarohan hozzá, és megpróbálja a grabancánál fogva felrántani a talajtól, mint ahogy valaha Yumeval is tette.*
- Egy idióta pók miatt loptad el a dolgaimat?! Ceh..kölykök..
*Ereszti el, és szépen összecsomagolja batyuját a fegyverekkel. A hátára akasztja, és visszasiet Kagoméhoz.*
|
*Meglepődik, mikor Kagome elájul. Odasietne, de inkább nem mozdul. A fiú szavaira együttérzőn lehajtja a fejét.*
~Szegény kölyök.. még lopni is képes a falujáért..~
*Meglepve kapja fel a fejét, már épp megint letolná Sangot, mikor a fiú a nyakába borul. Sensei kijelentésére meghökkenve megrázza a fejét.*
- Hogy legyünk a barátnőid?? Ne haragudj, de van egy kis korkülönbség.. nem kéne a saját korosztályoddal kezdened?
*Vigyorodik el, s úgy veszi ki, hogy elmúlt a veszély, így a táskájához rohan, és ha a fiú nem akadályozza meg, belenéz, hogy minden megvan-e. Ekkor látja Sangot elsápadni. Kíváncsian néz rá, így megpillantja a rossz helyen levő tenyeret..feltör belőle a nevetés.*
- Miroku, nézd csak! Akadt egy lelkes hasonmásod egy másik generációból...
*Tenyerét szájára szorítja, mielőtt tovább nevetne.*
|
*Sango érzi, hogy mellkasában lassan csitul a fájdalom.*
~Hogy lehet..? Alig ért hozzá a csonttörőhöz, mégis teljesen ártalmatlanná tett..~
- Kagome!
*Áll fel, amint a lánnyal is ugyanez történik, de azért a nyílvessző eltörése biztosan fájdalmasabb egy ütésnél. Kirara morgása felerősödik, de gazdája csendre inti. A fiú látva "szerelmei" szenvedését szipog egyet, de könnyeit már nem tudja visszanyelni. Sora kérdésére a lányra néz.*
- A nevem Sensei. A falunkat megtámadta egy hatalmas pók szellem, de nincsenek fegyvereink. Apám megbízott azzal, hogy hozzak segítséget, de az emberek mindenhol visszautasítottak. Ezért döntöttem úgy, hogy magam fogom legyőzni a pókot, de ehhez kellettek fegyverek. Úgyhogy nem adok vissza semmit!
*Jelenti ki makacsul, de pillantása akaratlanul is Kagoméra vándorol. Aggódva harapja be az ajkát.*
- Ne aggódj, a fájdalom elmúlik, hamarosan magához tér. Olyan gyönyörű...
*Bukik ki száján az ájult Kagoméban gyönyörködve.*
- Na látod, akkor add szépen vissza a fegyvereket.
*Sango a fiú mellett guggol, aki visszakapva pillantását rémülten hátralép, de Sora táskájában a fenekére zuhan.*
- Wáá! Azt mondtam hogy maradj ott!!
*Kiált fel rémülten, miközben a csonttörőért kap.*
- Nem fogsz bántani.. segítek!
*Jelenti ki a Szellemirtó, mire a fiú keze megakad a levegőben. Bizonytalanul áll fel, majd egy széles vigyorral átöleli Sangot, mintha mi sem történt volna az előbb, teljesen természetesen. Hát ha egyszer gyerek..*
- Akkor legyél a barátnőm! Te is, meg a lilahajú is, és az ájult lány is! És mivel a barátnőm vagy, megengeded?
*Pislog a fiú boci szemekkel, s keze Mirokut megszégyenítő pimaszsággal :P a guggoló szellemirtó fenekére téved, akiben meghűl a vér, de..hogy pofozzon fel egy gyereket?*
|
*Elmosolyodik Inuyashán, de a kard megmozdulására ledöbben.*
~A kard...~
*ELőbukkan a fiú, az ellopott tárgyakkal.*
-Héé!!!! Add vissza!!
*Kiáltja rá, de nem tesz előre egy lépést sem, mivel látja, hogy Sango már megjárta. Látja a fiú kezében a nyílvesszőt, s ekkor hátra lép egyet, de már a késő. A fiú elindul felé, s a mellkasába szúrja. Inuyasha karjaiba omol, s egy halvány mosollyal elájul..*
-Inuyasha...
*Utolsó szava, s már tényleg el is ájult.*
|
*Kagome kimondja azt a szót, s rögtön a földön találja magát..*
-Kagomeeeeee.........
*Mondja, s le guggol mellé a lány. A Tessaiga ekkor kezd el mozgolódni, de már nem tudja elkapni. Felkel a földről, s meglátja azt a fiút.*
-Hé Te! Add vissza az ellopott holmikat, különben nem állok jót magamért!!!!!!
*Jelenti ki hangosan, s a fiú Sangora támad. Nem tudja megállítani, s elindul felé. Ekkor a fiú Kagomére támad, nem tudja már megállítani, de ha a lány esni készül, akkor elkapja. A fiú szemébe néz.*
-Hogy merészeled??
*Kiáltja rá dühösen, majd Kagomét a karjaiba veszi, ha engedi.*
~Hm. Furcsa... már nem érzem magam kellemetlenül...~
*Mosolyodik el egy kicsit.*
|
*Megelpődik Kagome kiabálásán, de igazat ad neki. Bólint. Inuyasha a földre kerül, szegényke... S megmozdul a Tessaiga. Ledöbben, s hátra lép egyet. A fiú is előtűnik.*
~Ez a fiú lopta volna el a holmikat?~
*Töpreng magában, s a fiú szavára meg sem moccan.*
-Nyugalom fiú. Mi sem akarunk bántani!
*Jelenti ki határozottan, ám mikor Sangot látja meg görnyedni, s ekkor oda is rohan, illetve oda menne hozzá, de a fiú megállítja.*
-Nyugodj meg fiú! Nem szeretem az erőszakot, de ha akarod, megmutatom az igazi erőmet.
*Ekkor látja, hogy a nyílvessztő kezdi el szorongatni. Megtorpan, s a kezeivel mutogatni kezd, hogy rendben. Akkor marad.*
|
*Inuyasha harciasságát egy morgással díjazza, de csak elengedi Kagomét. Ám mikor a lány leordítja a fejét.. megszeppenve lép egyet hátra.*
- De Kagome...
*Morcosan karba teszi a kezeit, és elfordul.*
- Hogy lehetsz ennyire makacs? De igazad van..
*Mosolyodik el, miközben visszanéz a lányra.*
- Én tudok várni, ameddig csak kéred...
*Felkapja a fejét a fiú elvágódására. Mikor meglátja az ellopott fegyvereket, keze ökölbe szorul. Némán hallgatja a párbeszédet, a Szellemirtó fájdalma sem hatja meg. Megropogtatja a kezeit.*
- Rossz helyen húztad ki a gyufát kölyök..széttéplek mire azt mondod, maradj!
*És valóban megindul, de a nyilat látva rögtön meg is torpan. Szemfogai elővillannak, ahogy vicsorogva nézi a kölyköt.*
- Ne merd bántani az asszonyomat!
|
*Halkan nevetni kezd, mikor Kouga a családalapításos terveit osztja meg Kagoméval, aki rögtön le is ordítja a fejét. Az viszont elkeseríti, hogy a ház üres.. már éppen elkezdene mélyen merengeni, mikor a Tessaiga megmozdul. Ledöbben, de hamar elő is bukkan a tettes.. egy gyerek?*
- De hisz csak egy kisfiú...
*Csóválja meg a fejét, mikor a kölyök kifakad, miszerint nem gyerek. A megváltozó arckifejezést látva azonban rögtön leszűri a véleményt: a kis tolvaj szívét meglágyították a lányok:P. Aranyosnak, sőt, nagyon aranyosnak találja ezt a jelenetet egészen addig, míg Sango el nem indul.*
- Amy, miért kell mindig ennyire önfejűnek lenned?! Rosszabb vagy néha, mint Inuyasha..
*Csóválja meg a fejét, ám mikor cicája összegörnyed, tesz felé egy lépést. Többet nem, mert parancsszerű megállj érkezik, ám mostmár egy nyilat szorongat a fiú.*
~Talán nem egy egyszerű gyerek..~
- Jól van, jól van. Hogy hívnak, fiú? És minek kell neked ennyi fegyver?
*Próbál barátságos oldalról hozzálátni. Hisz csak egy gyerek...*
|
*Összerezzenve fogja be füleit, mikor Kagome elkezd kiabálni. Már épp szólna, de késő, a lány kimondja..és Inuyasha szegényke.. más helyzetben nevetne, de ezt inkább kihagyja. Kirara fülei hirtelen az ég felé hegyeződnek, s felmorran.
Inuyasha elég nagyot kapott, így bizonyára észre sem veszi, hogy a Tessaiga önálló életre. A tokjával együtt leoldódik a félszellem oldaláról, és a levegőben lebegve elkezd suhogni. Persze megeshet, hogy volt ideje reagálni, ki tudja.. mindenesetre ha nem, a Tessaiga szélsebesen indul a fák felé, majd puff.. a földre zuhan, és egy alak rajzolódik ki a földön, ki a kardot markolja, hátán csonttörő mellette íj a tegezekkel és egy hatalmas zsák, mely a megbotlástól kiszakadt, így szépen kiborult annak tartalma a földre. Lándzsák, éles tárgyak Kouga felszereléseiből, és kunyhókból kilopott, többnyire fegyverek. Köztük Sora táskája is. A kölyök ebből a táskából kiválogatott ruhát visel, ám mielőtt valaki nyakon csíphetné, talpra ugrik és harci terpeszbe áll.*
- Lebuktam... *nyögi, homlokán izzadságcseppek gyöngyöződnek, melyek végiggurulnak az arcán is.*
- Egy gyerek?
*Hökken meg Sango, ám a fiú mérgesen, s még mindig a Tessaigat szorongatva ugrik egyet.*
- NEM VAGYOK GYEREEEK!!
*Ekkor néz csak a Szellemirtólányra, s elhallgat. Szemei elkerekednek, arcára csodálat ül ki. Pillantása végül Kagoméra, majd Sorára vándorol, rózsaszín felhői kiütnek szemeire is. Szerelmes ;) Ám hamar észbekap, és előránt egy nyilat.*
- Ne gyertek közelebb! Port szórtam a fegyverekre, elég ha ráütök valamelyikre, és azt a tulajdonos bánja!!
*Kapkodja ide-oda tekintetét. Kagoméra nézve ismét végigfut arcán a szerelmes pír, ám teljesen meghökken, mikor Sango elindul felé. Lábához ledobva a súlyos kardot és a nyilat rántja le a csonttörőt.*
- Maradj ott!
- Olyan vagy, mint Kohaku..
*Mosolyog a Szellemirtó töretlen sétával, ám a fiú keze meglendül, és a csonttörőre vág. Sango összegörnyedve kap mellkasához, a fiú szemeibe könnyek szöknek, és felvesz egy nyílvesszőt miközben Kagoméra néz.*
- Maradjatok ott! Nem akarok senkit se bántani!
*Ha valaki mégis támadna, könnyeit kitörölve töri ketté a nyilat. Kagome mellkasába pedig csupán pár pillanatig tartó, késszúrás szerű fájdalom hasít.*
|
*Arra a kijelentésre, hogy eltűnt a Csonttörő és Sora táskája, kigubbadnak szemei. Gyorsan berohan a kunyhóba, hogy megnézze meg van-e minden, de nem... Visszarohan Sorához, s látszik rajta, hogy nincs rendben semmi. Ekkor Kouga megfogja a kezét, s belekezd mondandójába. Kagome elvörösödik, majd kitépi a kezét a farkasdémon mancsai közül, s hála Inuyasha is segít neki ebben. Majd leordítja Kouga fejét.*
-KOUGA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! HOGY LEHETSZ ENNYIRE TAPINTATLAN TUSKÓ????? IGAZA VAN INUYASHÁNAK, HAGGY VÉGRE BÉKÉN!!!!!!!! MEG ILYEN FIATALON ESZEM ÁGÁBAN SINCS CSALÁDOT ALAPÍTANI!!!!!!!! HA MOST TUDNÁM HASZNÁLNI NÁLAD A "FEKSZIK"ET, AKKOR BIZTOS KIMONDANÁM!!
*Ekkor látja, hogy Inuyasha a földön van. Le guggol hozzá.*
-Bocs, Inuyasha... Ezt nem neked szántam...
*Néz rá bocsánat kérően, majd megsimogatja Inuyasha fejét, egy halvány mosoly kíséretében.*
|
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
