|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.11. 19:33 - |
A Szellemirtók faluja. Itt éltek a szellemirtók. Ez a hely Sango szülőhazája. Néha szellemek tombolnak itt, de csak Sango maradt és a halott testvére, Kohaku, aki egy ékkőszilánk segítségével van életben, csak ő Naraku "birtokában" van... Régen Naraku lemészárolta az összes szellemirtót... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Figyeli, ahogy Miroku elalszik. Nem akar bajlódni a függőágy elkészítésével, így egyszerűen betakargatja Kirarát, s lábait kinyújtva hátradönti fejét a falnak. Rendezi a gondolatait, töpreng a holnapi napon, és a main..*
~Vajon mit csinálunk holnap? Elindulunk Naraku után, vagy megint közbe jön valami? Azért.. nem lenne rossz itt maradni.. a falut újra elindítani.. s visszahozni a Szellemirtók fénykorát. Áhh..~
*Lehunyja szemeit, hagyva, hogy a békés álom elnyomja. Azért az az álom nem olyan békés... már nem a kislány jön el hozzá, sokkal inkább Miroku. Rossz álma tragédiába fullad, majd egy békés sóhaj jelzi, hogy már máshol jár az Álmok Birodalmában. Felriad, mikor kint megdörren az ég. Mint egy kislány, úgy mászik oda Mirokuhoz, fejét a mellkasára hajtja, karjával hasát karolja át. Így olyan megnyugtató.. ismét elnyomja az álom.*
|
*Ránéz a félszellemre.*
-Semmi. Tényleg.-
*Megbiccenti a fejét, majd elkészíti fekhelyét. Inuyashát nézi egy kicsit.*
-Jó éjt, neked is, Inuyasha!-
*Elköszön, majd lefekszik, s mereng még ezen az egész dolgon.. Sora terve.. Inuyasha.. Meg mindenről.. Aztán szép lassan lecsukódnak szemei, s elalszik végül.*
|
*Csak sóhajt, hogy nem válaszol Sango, s lehajtja fejét. Megcsinálja fekhelyét, s lefekszik.*
-Jó éjt, Sango.-
*Elköszön a lánytól, majd két kezét a feje alá teszi, s a plafont kezdi el bámulni.*
~Sango..~
*Mereng még pár percet, s szép lassan elalszik..*
|
*Elvörösödik egy kicsit, amikor Kagome feláll..*
-Neemm! Nem kezdem megkedvelni, csak már túl unalmas azt mondani rá, hogy ostoba.-
*Vonja meg vállait, majd Kagome visszaül mellé.*
-Akadémia? Furcsa egy világotok lehet.. zenedoboz..akadémia.. ehh.. Nekem tökétesez ez a világ.-
*Mondja határozottan, majd Kagomét figyeli, ahogyan gondolkodik. Megfogja a kezét.*
-Mi a baj, Kagome? Olyan szomorúnak tűnsz..-
*A lány elfordítja tőle a fejét. Ezen eltöpreng.*
~Valami rosszat mondtam? Ehh.. Azthiszem nem szabad megszólalnom.~
*Ő is elfordítja a fejét a lánytól, s a falhoz simul. Törökülésbe ül, összeteszi kezeit.*
-Jó éjt, Kagome! Aludj. Holnap hosszú út áll előttünk.. Vagyis.. Ehh.. *elfordítja fejét* ..mindig hosszú út áll előttünk..-
*Ránéz mégegyszer Kagomére, majd lassan becsukja szemeit, s elalszik.*
|
- Ömm, jó, ezt jó hallani...
*Dadogja zavartan, fejét Kirara hátára hajtja, orrát belefúrja a macskadémon bundájába. A kérdésre összerezzen.*
~Most mit mondjak..? Olyan valóságos volt az álom, és olyan szép... de amíg Kohaku Naraku karmai között szenved, nem engedhetem meg magamnak az ilyen gyengéd szálakat. Ha egyáltalán él még..~
*Kicsit elkalandozik, ami ki is ül arcára. Feleszmélve rázza meg a fejét, de nem válaszol. Kirarát felemelve hátrébb mászik a falhoz, hátát nekidöntve hunyja le szemeit, macskadémonját óvatosan maga mellé helyezi.*
- Aludjunk, ez is kimerítő nap volt..
*Elfordítja a fejét, miközben tovább mereng. Kagura szavai annyira bemásztak a füleibe.. és tényleg, miért nem őt küldte? Miért saját maga jött? És minek kellett neki ennyire a kard, ha..? Megtörli szemeit, lábait felhúzva átöleli a térdeit.*
~Kohaku... mi van veled?~
- Jó éjt, Szerzetes
*Suttogja, homlokát karjainak dönti, de nem alszik. Nem tud.. valahogy sejti, hogy megint rémálom lenne a vége, ezt pedig Miroku jelenlétében nem csinálhatja végig.*
~Talán az álmok is jelentenek valamit.. holnap kora hajnalban felkeresem Kaede anyót..már ha ki tudunk jutni valahogyan..~
|
- Lehet hogy ostoba vagyok, de mégiscsak átlátom a helyzetet!
*Néz fel Inuyashára, a kérdésre mégis elmosolyodik. Kuncogva túrja elő az MP3at a táskája legkisebb zsebéből, és a fülhallgató egyik felét odatartja a félszellem kutyafüléhez. Megnyomja a "play" gombot, és máris bömböl a Dirty dancing zenéje. Persze Sora sejti, hogy ez is a vízben fog kikötni, vagy max. palacsinta lesz belőle, így már rántja is vissza..*
- Hogy is fordítsam át a te nyelvedre..zenedoboz!
*Kacsint a félszellemre. Amint bemegy, még integet neki, majd szép lassan dúdolgatva tovább indul.*
~Tehát működik..kár, hogy a telefon nem. Fel tudnám hívni Francot ebből a világból..milyen muris lenne..~
*Kuncogva megrázza a fejét, és eltűnik az egyik kunyhó ajtajában*
|
*Mosolyodva nézi, ahogy Inuyasha visszajön, s leül mellé. Majd lehajtja a fejét, s ökölbe szorítja kicsit a kezét.*
-Inuyasha. NE nevezd őt ostobának!! Vagy...-
*Lenéz a földre, s ekkor a félszellem jó ötletet mond.*
-Igen, szerintem is aludjunk.. De Inuyasha...-
*Megint mérges, amiért ostobának nevezte barátnőjét, de ez a düh olyan gyorsan el is száll, mikor a félszellem kimondja. Kagome boldogan feláll, s csípőre teszi kezeit.*
-Ó, Inuyasha! Talán kezded megkedvelni?-
*Ezzel vissza le is ül, s átöleli a félszellemet.*
-Ennek örülök.-
*Majd el is engedi.*
-Kedves lány, mindenkin segíteni szeretne.. Emlékszem mikor az akadémián...-
*Megrázza fejét, s eszébe jut Yamada.. Ismét megrázza a fejét, s mosolyogva Inuyashára néz.*
-Ne is figyelj rám!-
*Árad belőle a boldogság, de csak titkolni akarja fájdalmát Yamada miatt. Gondolataiba merül egy kicsit, majd sóhajt.*
~Nem hiszem, hogy Yamada valaha is újra velem lesz. *ránéz Inuyashára* Talán Inuyasha az igazi.. de.. Kikyou.. Össze vagyok zavarodva..~
*Nézi a félszellemet egy darabig, majd elfordítja fejét.*
|
-Szerintem is itt maradunk reggelig.. Nem tudom mit vár, talán azt, hogy...-
*Nem akarja befejezni, így elakadnak szavai... Kedvesen pillant a lányra, s huncutul mikor felteszi a kérdést.*
-Hát... Nem roszz. csinos is, szép is... *aranyosan Sango szemébe néz* ...de nálad egy fokkal sem szebb...-
*Mondja, s elfordítja fejét a lánytól.*
-De téged ez úgysem érdekel. Vagy tévedek?-
*Kérdezi, majd újra ránéz a lányra.*
~Sango. Ha bevalannám mit érzek irnátad, akkor...megint kapnék a Csonttörőd erejéből.. Ehh..~
|
*Sora szóáradatára csak megvonja vállait.*
~Igaza van ennek az ostobának.. Legalábbis valamiben igen. Ehh.. Lehet talán nem is annyira ostoba.~
*Elkapja Sora kezét.*
-Hogy mersz engem így letámadni? Nem kell a segítséged!!! Én tudok dönteni az érzésimről és ebbe neked semmi beleszólásod! Ostoba vagy!-
*Megrázza a fejét, majd eltöpreng ezen az egészen..*
-Ööö..mi az az MP3?-
*Kérdezi zavartan, s amikor a lány menni készül, megfogja ismét, s nem engedi el addig amíg meg nem mondja neki.*
-Ehh.. Na? Kivele! Mi az?-
*KÉrdezi ismét, s ha a lány válaszolt visszamegy Kagoméhez, be a kunyhóba, de még hátra sandít a lányra.*
-Ne merd bezárni az ajtót!-
*Néz a kislány szemébe, majd végül bemegy Kagoméhez. Megáll az ajtóban, s nézi egy darabig, majd odamegy hozzá, s le ül mellé.*
-Az az ostoba jól kiosztott...-
*Fordítja el a fejét. Még mindig nem lett az az érzelgős fajta de hát.. ez van.*
-Ehh... Szerintem aludjunk. Addig is békén hagy az az ostoba lány..-
*Néz rá Kagomére, majd biccent egyet a fejével.*
-Mármint.. Sora..-
*Kimondta! Végre kimondta Sora nevét! Haladás! ;) Nemde? De ez még nem jelent semmit. Inuyasha kiszámíthatatlan egyéniség...*
|
*Leemeli válláról a csonttörőt, egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy eldobja. Lepillant Kirarára, majd az ajtóra.*
~Nem tudom mivel zárta le az ajtót, lehet hogy a csonttörő csak visszapattan, és megsérülünk.. hát..akkor maradunk így.~
*Leteszi a földre a fegyvert, és leül Mirokuval szembe. A kérdésre csak zavartan lenéz a földre.*
- Nem tudom.. szerintem reggelig ki sem engednek minket. Csak tudnám hogy mit vár tőlünk az a lány...
*Csóválja meg a fejét, hagyja, hogy macskadémonja az ölébe vackolja magát. Gyengéd mosollyal simít végig a hátán, közben óvatosan felnéz.*
- Szerzetes.. neked..tényleg tetszik Sora?
*Ajkát beharapva várja a választ. Igyekszik elnyomni mindenféle feltörni akaró érzelemhullámot, bár a szemeiben mégis csillog valami..*
|
*A tenyerét porolgatva ballag Inuyasha elé, karba teszi a kezeit, és mély levegőt vesz. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, összeszedi a gondolatait, majd felpillant Inuyashára.*
- Na ide figyelj, Inuyasha! Lehet, hogy én nem kedvelem a mazoista szokásokat, de rossz látni hogy egyszer Kagome szomorú, egyszer te vagy elkenődve. Majd keresek nektek is egy számot az MP3mamon, biztosan találok valamit... *mereng el egy pillanatra, de mivel jócskán elkanyarodott a témától, megrázza a fejét.* Tudom hogy ott van az a Kikyou, igaz, hogy még nem találkoztam vele, de mi az a hülyeség, hogy szereted?! Jó, lehet hogy többmillió' éve tényleg szeretted, de azon a napon Kikyou meghalt, kész pakk pukk.. *csípőre vágja a kezeit és szigorú arcot vág* Nem értem miért jó az, ha letagadod az érzéseidet. Lehet, hogy bármilyen szörnyet simán kettészelsz, de ha nem mered felvállalni az érzelmeidet, akkor gyáva vagy! *jelenti ki makacsul, ismét karba teszi a kezeit, de még nem fejezte be.* Lehet, hogy tényleg nem Kagome az igazi, de mit veszíthetsz? Légy ott vele, fogd a kezét, öleld meg, és ha még mindig azért a Kikyouért dobog a szíved, akkor legalább nem szenvedtek a kételyekben! Morr!
*Elégedetten összecsapja a tenyerét, bólint, és becsatolja a táskáját.*
- Úgyhogy menj szépen vissza a kunyhóba Kagoméhez, és töltsetek egy éjszakát kettesben! Jóéjt!
*Vágja a félszellem fejéhez, mintha mérges lenne, s sietve elindul. Ő is keres magának egy szálláshelyet, ha Inuyasha nem állítja meg.*
~Kipróbálom hogy működik-e itt az MP3..térerő biztos nincs, de az talán igen. Leheveredek egy kunyhó elé, és egész éjjel hallgathatom a számokat.. Franco..vajon mit csinálsz most?~
|
*Furcsán néz Sorára, mikor elkzedi tuszkolni a kunyhóba.*
-Sora..-
*Beért a kunyhóba*
-Hát.. Inuyasha...-
*Ekkor megy ki Inuyasha. Hátrafordul a lányhoz.*
-Sora! Ezzel tényleg nem tudsz elérni semmit. És Sangoékkal ne merd megtenni!-
*Már későn teszi, mert Sora már Mirokuéknál van. Megrázza a fejét.*
~Sosem változik meg.. mindenkit össze akar hozni mindenkivel, de hogy ő magának találna valakit, na azt már nem.. ehh..~
|
*Meglepődik, mikor Sango mellé ül, de közben örül is. A kérdésre felemeli a fejét.*
-Hát... Igen..-
*Ekkor toppan oda Sora. Sango elrohan, majd a lány mondja, hogy ő is mennyen egyedül.*
-Igazad van. Megyek.-
*Sango után szalad, majd ő is beér a kunyhóba, de ő sem lát tüzet.*
-Tényleg nincs tűz.-
*Hátranéz, de már az ajtó csukódik is. Sangora néz bugyuta arcal.*
-Sora műve...-
*Mondja, majd leül a földre, s kíváncsian a szellemirtóra néz.*
-Most mit csináljunk..kettesben?-
|
*Megriad, mikor Sora betuszkolja Kagomét az ajtón, de feláll. Álmosan Kagome szemébe néz.*
-Az az ostoba nem hagy nyugtot.. minek hoztad ide? Ehh..-
*Még mielőtt Sora mecsukná az ajtót, kilohol rajta, s morcosan ránéz.*
-Te ostoba! Miért nem hagysz békén minket?-
*Ezzel el is megy, s az egyik fára felugrik. Majd lenéz Sorára. Megrázza fejét, majd vissza leugrik, s megfogja Sora kezét.*
-Mire jó ez neked?-
*Kérdezi, s a lány szemébe néz, uténa el is engedi.*
|
*Miroku után néz, és mikor Inuyasha bemegy a kunyhóba, habozva, de a dombhoz megy. Leül Miroku mellé, és az eget figyelve megszólal.*
- Tényleg nem tudtál kiverni a fejedből? Ez..kedves tőled..
*Mosolyog rá a fiúra, ám ekkor rohan oda Sora. Egy kunyhó, amiben fegyverek vannak? Egyből felpattan.*
- Kirara!
*Macskadémonja engedelmesen követi, futva teszi meg az utat a kunyhóig. Furcsálja, hogy kívülről nem látszik semmi, de bemegy. Bizonytalanul néz körbe, ha Miroku is bejött, akkor ránéz.*
- Itt nem ég semmi..vagy rossz a szemem?
*Ekkor csukódik be az ajtó. Meglepve szökken oda, Kirara nyávogva pislog körbe. Hiába próbálkozik kinyitni, se a spárga, se a kártya nem engedi..*
- Beragadt volna..?
~Ez Sora műve!~
*Persze ha másképpen sül el, akkor csípőre tett kezekkel, nagyon csúnyán és magyarázkodást várva néz Sorára.*
|
*Mikor Inuyasha bemegy a kunyhóba, elhúzza a száját... na de mindegy, jó lesz így is. Kagome sürgetésére közelebb hajol hozzá.*
~Előbb rajtuk kell végrehajtanom, Sangoékat majd egyedül..~
- Keress nekem egy pokrócot! Bent van a kunyhóban! Megyek veled!
*Fogja meg Kagome kezét, és a kunyhóhoz szalad, ahova Inuyasha bement. Betuszkolja Kagomét, és amint a lány beljebb ért, behúzza az ajtót, előkap a zsebeiből odatuszkolt spárgát és szépen bekötözi a kilincsszerű akármit, hogy ne lehessen kinyitni. Tudja, hogy ez a félszellemnek kevés, így előkap a táskájából egy varázsigés lapot.*
~Jó, hogy a mi világunkban is hisz valaki az ilyenekben..~
*A kis kártyát az ajtó elé helyezi, és elégedetten kihúzza magát.*
~Ezen nem jutnak ki..reggelig biztos nem.. jó éjt, srácok!~
*Vigyorog nagyban, ha nem jön be a terve, akkor..akkor majd meglátjuk a következő reagban. Körbenéz, előbb Sangohoz rohan, de ha egy helyen vannak Mirokuval, az még jobb. Ijedt arcot vágva elkezd ugrálni.*
- Az egyik kunyhó kigyulladt!! Gyorsan, menjetek, van benne pár értékes fegyver!!
*Sango e hírre biztosan rohanni kezd, ez esetben sürgetően Mirokura néz.*
- Csak nem hagyod, hogy egyedül menjen?! És ha megsérül?!
*Türelmetlen tapsikolással fut utánuk, és elvezeti őket a kunyhóhoz, aminek kívülről semmi nyoma.. de ha bemennek, az ajtó már csukódik is be, előbb spárga, aztán varázsigés lapocska, és egy elégedett tapsikolás.*
~Jó éjt nektek is! De..én..hol fogok aludni?~
|
*Visszaindulna a többiekhez, de Sora visszatartja. Kíváncsian hallgatja amit mond neki.*
-Mégis milyen terv? És kikkel-mikkel?? Kíváncsivá tettél Sora.-
*Mondja mosolygósan, majd megfogja Sora egyik kezét.*
-Mond csak el, gyorsan, aztán majd meglátom mit tehetek az ügy érdekében.-
*Kacsint a lánykára, s várja azt a bizonyos tervet.*
|
*Figyelmesen hallgatja Sangot, majd elengedi kezét.*
-Értem.-
~Pedig már kezdtem reménykedni..~
*Megcsóvája a fejét, s ekkor húzza el Sorát Kagome. Felfigyel rájuk, de nem annyira. Mégegyszer Sango szemébe néz, majd elindul Inuyasha után. Leül mellé a dombra, de mikor a félszellem el megy, ő ott marad. Sangon mereng, s Során meg Kagomén. Mit beszélgethetnek ennyi ideig?*
|
*Sora fenyegetésére csak bugyután ránéz, s eltolja a kezét.*
-Nem félek tőled.-
*Jelenti ki bátran, s ekkor Kagome elhúzza előle Sorát. Utánuk néz, de nem zavarja őket. Hagy beszélgessenek csak ketten. Sóhajt egyet, majd felnéz az égre.*
-Olyan jó, végre minden visszazökkent a rendes kerékvágásba.. *ránéz Sorára* ...csak ez az ostoba van még a nyakunkon..-
*Befejezi mondatát, s látja, hogy nem figyel rá senki. Sango és Miroku, Kagome és Sora is jól megvannak most. Inuyasha elindul, s megáll egy dombnál. Leül rá, s úgy nézi tovább a kék eget. Közben sóhajt, s visszagondol az egész mai napra.*
-Hm. Különös volt ez az egész. Yume, a kislány.. Hm. Sangonak látszott az arcán, hogy ismeri valahonnan. De honnan?-
*Sóhajt egyet, majd feláll. Besétál a kunyhóba, s még az ajtóból visszanéz. Megrázza fejét, majd bemegy az ajtón, s leül a falhoz. Lassan becsukódnak szemei, de még nem alszik. Csak..csak pihenteti a szemét, egy picit...*
|
*Elpirul, mikor Miroku megfogja a kezeit, zavartan és tagadólag megrázza a fejét.*
- Ne-e-em, vagyis igen, csak.. *sóhaj*..féltem, hogy valami bajod esik..
*Lenéz a földre, majd pár pillanat után visszahúzza a kezét.*
- De ez nem jelent semmit!
*Lehajol a pici Kirarához, és ahogy felegyenesedik a karjaiba veszi. Látja, hogy Sora sutyorog Kagoménak, és sejti, hogy ennek már nem lesz jó vége.. felnéz az égre.*
- Tényleg jó lenne aludni egyet..érdekes volt ez a nap is..
|
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
