|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.11. 19:33 - |
A Szellemirtók faluja. Itt éltek a szellemirtók. Ez a hely Sango szülőhazája. Néha szellemek tombolnak itt, de csak Sango maradt és a halott testvére, Kohaku, aki egy ékkőszilánk segítségével van életben, csak ő Naraku "birtokában" van... Régen Naraku lemészárolta az összes szellemirtót... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Sango viselkedésére összehúzza szemeit, majd karbateszi kezeit, mikor befordul elé Kirarával.*
-Ceh... Te csak ne parancsolgass nekem! Kagome meg kit érdekel?? Ő a múlt. ha visszajön, visszajön, ha nem, nem! Nem érdekel túlságosan...
*Remélhetőleg Sango nem tud megszólalni a döbbenettől, miszerint Kagome nem számít, s Inuyasha így elsurran, s a folyóhoz megy, hogy megfürödhessen végre.*
~Miért aggódik ennyire? Ott van neki Miroku. Őt piszkálja, ne engem!~
|
*Térdein könyökölve bámul maga elé, Kirara szórakozottan játszik egy fűcsomóval. Inuyasha kilépésére felnyávog, s visszaváltozik nagy alakjára. Sango felkapja a fejét a durcás szavakra, meglepődve Inuyashára pislog.*
- Menni? Hova?
*A félszellem után néz, de nem hagyja ennyiben, felpattan és Kirarával utána futva befordulnak elé.*
- Nem, Inuyasha, neked pihenned kell! Csúcsformában kell lenned, mire Kagome visszaér. Hagyd a szellemeket későbbre, és dőlj vissza pihenni, a sebeid könnyen felszakadhatnak!
*Néz szigorúan a félszellemre, aki ha azzal jön hogy teljesen jól van, megfogja járni, ugyanis egy gyenge, de gyors mozdulattal hátba veregeti - a sebénél.*
|
*Sango kimegy, ekkor ébred fel, s tér teljesen magához. A sebéhez kap, de örömmel tapaszatlja, hogy nem is fáj annyira. Feláll, majd kimegy az ajtót, s látja, hogy Sango ott ül. Előrántja kardját, s a vállára helyezi, majd megszólítja.*
-Mit ülsz itt Sango? Mennünk kéne, nem gondolod?
*Kérdezi durcásan, majd elindul, s a lányt kikerülve a folyóhoz indul, persze csak akkor, ha Sango nem állítja meg.*
|
*Inuyasha után néz aggódva, de ha nem hát nem.. Lehajol Kirarához, és halkan szól neki.*
- Kirara, figyeld amíg gyógynövényekért megyek..
*Sarkon fordul, és kocogva indul a falu határa felé. Jópár perc beletelik, mire egy csokor növénnyel lép be a kunyhóba. Látja, hogy a félszellem már alszik, egy mosollyal behúzza maga mögött a függönyt, amely ajtónak szolgál.*
~Így legalább neki sem lesz kellemetlen.. megint nekem kell levennem a felsőjét..~
*A gondolatba belevörösödik, de nem hagyja, hogy ez eluralkodjon rajta. Inuyasha mellé térdelve lerakja a gyógynövényeket, és erősen hunyorogva lehámozza róla a piros kimono felső részét. Kimossa a sebet, és a gyógynövényt rászorítva beköti. A hátán levő sebbel már nehezebben boldogul, de nagy nehezen rendbeteszi. Majd Kagome és a modern gyógyszerei segítenek.. visszateríti a félszellemre a felsőt, és kimegy a kunyhóból.*
~Hagyom pihenni..~
*Rendbepakolja addig a sírokat, és leheveredve a kunyhó előtti lépcsőre sóhajtva felnéz az égre.*
|
*Nehezen lemászik Kirara hátáról, s Sangora néz, nem hagyja, hogy segítsen. Azért még egy kunyhóba ő is el tud menni!!*
-Be tudok egyedül is menni...
*Elnéz oldalra, miküzben a sebét fogja, s lassú léptekkel beér az egyik kunyhóba. Rögtön össze is rogy, s nem áll fel. Lehunyja szemeit, majd erőt vesz magán, s ismét feláll. Az ágyféleséghez vánszorog, majd ott hagyja magát, hogy összeessen. Innen nem kel fel egyhamar... Persze, ha rajta múlik, akkor már a gyógynövények után megy szellemmekkel harcolni... XD Oldalára fekszik, majd lassan lehunyja szemeit, s elalszik.*
|
*Meglepődik Kagome kifakadásán. Visszaszólna valamit, de a lány már rohan is el. Csak tátog, mint egy hal, azt is alig veszi észre, hogy falkája együttérzőn pislog mögötte.*
~Még hogy én meg Ayame..na mindegy, majd megbékél. Nem adom fel!~
- Indulunk
*Jelenti ki határozottan, s a falu másik vége felé fordul, majd se szó, se beszéd, nekilendül. Ahogy futásnak ered, a forgószél feltűnik, s már le is hagyja a sietősen felpattanó falkát.. megint kezdődik.*
|
- Igen Inuyasha, tudom, de te képes vagy akár az éjszaka közepén is összeveszni Kagoméval, és ezt nem kockáztathattam meg..
*Teszi karba a kezeit, ám már rántják is el. Fel"hééé"zna, de ekkor ő is észreveszi, hogy Sango már megint eltűnt. Úgy el tud kóbászolni, pedig nem is cica..*
- Amy?
*Pislog körbe, s lenéz Kirarára.*
- Hol a gazdid? Téged itthagyott? Ez meggondolatlanság..
*Csóválja meg a fejét. Mirokuék szavaira fürgén bólogat, Kirarát felveszi a karjaiba, ha engedi, és futva felzárkózik. Kíváncsian hátranéz Kagoméra, aki éppen most töri össze a farkasdémon szívét :D azért integet Kougának, de mielőtt itt hagyják, gyorsan Kagome mellé araszol.*
- Nem voltál vele kicsit túl kemény? Hisz csak szerelmes..
|
*Kougára csak zavartan felnéz.*
-Szervusz Kouga...-
*És végül betelik a pohár. Kitépi kezét Kouga mancsaiból, s kihúzza magát, s hangosan, sőt kiabálva a farkasra néz.*
-KOUGA!! NEM vagyok a szerelmed!! Neked ott van AYAME!!! Neki így is megígérted, szóval...!!! Szálj le rólam!!-
*Huh, kiöntötte a lelkét, majd Inuyasha után fut.*
-Inuyasha! Várj meg!-
*Utolérte, s belékarol. Úgy mennek tovább Sango után. Szegény Mirokunak semmit se mondott, már túl ideges lett..*
|
*Megcsóvája a fejét Sora szavaira, s ekkor érkezik meg Kagome. Bólint rá.*
-Jól van. De több ilyen tényleg ne legyen!-
*Mondja határozottan, majd Inuyasha elviszi Sorát magával pár méterre. Majd elengedi, s felfigyel a félszellem szavaira, s elnéz a kapu irányába.*
-Nem tudom. De utána kellene mennünk.-
*Már Inuyasha el is indult, s ő is követi, de visszafordul.*
-Kagome, te itt maradsz Kougával, vagy jössz?-
|
-Jajj, Kagome..-
*Elfodírtaj feját, majd a lány kilép az ajtón, s szól neki. Erre csak bólint.*
-Megyek.-
*Kilép ő is az ajtón, s már Kagome ott is van Sora mellett. Odafut ő is hozzájuk, s letámadja Sorát. Elkapja a kezét, amit Kagome szorongatott, de már nem szorongatja, mert Kougaával van elfoglalva.*
-Na ide figyelj te ostoba! Megmondtam neked tegnap, hogy ne merd bezárni az ajtót, de te megtetted!! *elnéz az egyik fához* Ennek lesznek következményei!-
*Gúnyos arctekintettel fogja Sorát, s a kapuhoz indul, de meglátja, hogy Sango épp kimegy rajta. Ránéz Sorára.*
-Téged majd később.-
*Ezután Kagomére és Mirokura néz.*
-Nem kéne utána mennünk?-
*Kérdezi, s választ nem várva, elindul Sango után.*
|
*A lány kezében lát valami fura dolgot, de figyelmét máris elvonja Kagome. Felugrik, kezéből kiejtve a reggelit siet oda Kagoméhoz, és megfogja két kézzel az egyik kacsóját, ha engedi.*
- Szia szép szerelmem! Hogy érzed magad?
*Néz végig a lányon és kedveskedve megérinti az arcát, ha hagyja. Mosolya le nem fagy ajkairól..*
- Jól aludtál? Szükséged van valamire? Szólj, ha bármiben segíthetek. Esetleg eljössz sétálni?
*Majd fél szemmel Sorára pillant, összehúzott szemekkel bök rá.*
- Valami tárgy volt a kezedben..és kattant..meg villant.. bántani akartad az asszonyom?!
*Emeli meg fenyegetően a hangját..*
|
*Megfordulva Mirokura néz, és egy mosollyal megrázza a fejét.*
- Jó reggelt.. csak elsétálok a sírokhoz.
*Kilép ő is Miroku után, mosolya kiszélesedik látva a Sorát faggató kis csoportot. Lepillant Kirarára, lehajolva hozzá végigsimít a fején.*
- Te maradj itt, megteszem az utat egyedül. És Kirara... *leguggol, cicáját simogatva néz a szerzetesre, miközben hangját suttogóra fogja.* ...figyelj rá. Amint valami nem stimmel, azonnal keress meg!
*Egy gyors csók, s felegyenesedve, halkan megindul a kapu felé. A többiek bizonyára nem fogják hiányolni, ha eltűnik egy fél napra. Viszont a tegnapi álmában megjelent kislány ellátogatott hozzá, és ha a maiból egy pici is valóra válik..nem, az nem lehet. Beszélnie kell az öregasszonnyal. Egyedül.*
|
*Kouga kiáltására annyira megijed, hogy Inuék fotója kicsit elmosódik. Hátrafordulva lepisszegi őt, majd a gépet elrakva odakocog hozzá. Vigyorogva válaszolna, de Miroku megfogja a karját. Meglepődve pislog fel rá, a halk szavakra elneveti magát. Már válaszolna, mikor Kagome a másik oldalról fogja meg. Nevetve felemeli a kezeit.*
- Héé, nyugalom nyugalom! Csak annyira nyápic világban éltek, és gondoltam ráfér már mindenkire egy gatyába rázás. De ne mondjátok hogy nem volt jó
*Néz vigyorogva körbe a többieken. A nyakát behúzva igazít egyet a táskáján.*
- Eskü több ilyet nem teszek, de muszáj volt látnom, hogyan viszonyultok egymáshoz. Hisz a szerelem annyira szééép!
*Sóhajt fel, miközben felpillant az égre. Már megint máshol jár gondolatban..*
|
*Inuyasha morgolódására ébred meg, s lassan kinyitja szemeit, s dörzsölgetni kezdi szemeit.*
-Jó reggelt Inuyasha! Kérlek, ne morogj már!!-
*Emeli fel hangját, s Inuyashára néz.*
-Nem kell mindenből gondot csinálni!! Majd elindulunk valamikor. Naraku megvár!-
*Mondja mosolyogva. Majd megindul az ajtó felé. Félúton visszanéz.*
-Jössz, Inuyasha?-
*Kilép az ajtón, s meglátja Kougát és Sorát. Ő is, mint Miroku rögtön Sorához megy, s elkapja a másik karját.*
-Igen Sora! Magyarázatot követelünk!-
|
*Megébred Sango mocorgására, s kinyitja szemeit. Megállítja a szellemirtót, úgy, hogy megfogja a kezét.*
-Jó reggelt Sango! Hová készülsz?-
*Kérdezi kedvesen, majd feláll, s kinéz az ajtón. Látja Kougát, s Sorát, kimegy hozzájuk, de csak miután Sango válaszolt. Odasétál Sorához és elhúzza a karjánál fogva.*
-Mire volt jó ez Sora? Mit akartál ezzel elérni? Magyarázatot követelek!-
*Majd halkan odasúgja.*
-Attól függetlenül nem volt rossz ötlet..-
*Suttogja, majd újra felemeli hangját.*
-Nos? Ifjú hölgy, mi a válaszod?-
|
*Lassan ébredezik, majd nyújtózik, s ásítozik egyet-kettőt. Ránéz Kagomére, s elmosolyodik rajta. Sóhajt egyet, majd feláll, s észreveszi, hogy az ajtó nyitva van.*
~Az az ostoba végre valami jót csinált..~
*Feláll, s mégegyet nyújtózkodik. Már a sebe sem fáj annyira, ennek viszont örül. Visszaül Kagome mellé, s figyelu néhány percig, hogy végre felébredjen. Inuyasha közben morog félhangosan.*
-Ehh... Már rég úton kéne lennünk, erre ő még szundikál.. Ehh.. Így lehet megbízni egy lányban..-
*Megrázza fejét, s türelmetlenül várja Kagome ébredését.*
|
*Rossz szokásához híven már kora reggel óta talpon van. Épp vígan falatozik, ereje teljében van. A sebe ugyan még nem, de már nyugodtan megpróbálkozhat a forgószeles futással. Mindjárt tovább is indulnak, csak először látni szeretné a saját szemeivel, hogy minden rendben. Sora járkálására felfigyel, teli szájjal csámcsogva figyeli az útját. Mikor abba a kunyhóba akar belopódzni, ahonnan asszonya illata is jön, rámordul.*
- Mit csinálsz?!
|
*Miroku közelsége az álmaira is kihat. Egy bizonyos pontig.. összehúzza magát, a fényképezőgép kattanása rántja ki a valós világba. Felriad, levegőért kapkodva néz a Szerzetesre, észre sem veszi hogy hol van.. a jobb kezéhez kap, de látja hogy még rajta van a lyukat védő imafüzér. Megkönnyebbült sóhajjal dől vissza, ám le is döbben.*
~Mit keresek én itt??~
*Nyakig vörösödik zavarában, óvatosan felül, igyekszik a szerzetest nem felébreszteni. Látja, hogy az ajtó nyitva, s Kirara is nyújtózkodik már.*
~Most kell elmennem Kaede anyóhoz, ha felébrednek, magyarázkodhatok..~
- Kirara..
*Suttog cicájának, halkan feláll, s csonttörőjét felemelve az ajtó felé indul.*
|
*Nagyot nyújtózva mászik ki a kunyhóból. Itt az ideje hogy rápillantson a turbékoló gerlicepárokra. MP3ját táskájába gyömöszöli, a táskát pedig a hátára veszi. Az első útja Inuyasháékhoz viszi, ők mindig korán kelnek..egy gyors mozdulattal lekapja az ajtóból a varázsigés lapot, elteszi, levágja a spárgát és bekukucskál az ablakon. Nem megy be, mert a félszellem a végén még hozzá vágna valamit.. az ablaküvegnek nyomja az orrát, és úgy bámulja a párost.*
~Hmmm, nem ölték meg egymást..ez jó jel! Hajj, ez a szerelem..~
*Tovább oson, lábujjhegyen lépked Mirokuék kunyhója elé, már csak az éber Kirara miatt is. Lekapja a lapot, kioldja a spárgát, elteszi őket, és kém csendességgel tolja be az ajtót. Csak résnyire, az orra hegyét bedugva pislog az egymás karjaiban alvó párosra. Alig bírja visszatartani az örömkitörését.*
~Ezzazzz! Na, azért mégiscsak tudok valamit.. bárcsak le tudnám őket fotózni..~
*Mereng egy kicsit, majd a homlokára csap.*
~De hülye vagyok, hisz elhoztam a fényképezőgépet! De ha lemerül, akkor nem tudom feltölteni, ebben a korban nincs még konektor.. úgyhogy takarékoskodnom kell, az MP3 is mindjárt lemerül..~
*Gondolatai közben előkapja a gépet, bekapcsolja, villám sebességgel ellő egy képet, majd kihátrálva futásnak ered.*
~Inuyasháékat is! Hmm, remélem még nem ébredtek fel, mert akkor nekem végem..~
*Nagyon lassan és óvatosan betolja az ajtót, lélegzetvisszafojtva...*
|
*Megdörren az ég, s Sango odabújik hozzá. Kicsit felébred, s mosolyogva látja meg Sangot, de nem szól. Magához öleli*
~Milyen aranyos, amikor alszik...~
*Gondolatait elhesegetve lehunyja vissza szemeit, s vissza alszik.*
|
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
