|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.02. 14:24 - |
A folyóparton is sok furcsa dolog történik. Kellemes a víz, inni is lehet akár belőle. |
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
*Mosolyogva figyeli Sangoékat, ám teljesen meglepődik, amikor a cicust tűzféleség veszi körül, és megnő. Kicsit nagyra.. tátott szájjal hallgatja a szóváltást, ám mikor Kagome a kezéért nyúl, tesz egy lépést hátra.*
- Én inkább megyek..gyaloooog
*Kiáltja már a levegőben lógva, mostmár nincs mit tenni.. leghátul ülve átöleli Kagome és Inuyasha derekát is, ha túl szorosan, és Kagome már fuldokolna kettejük között, azt sem veszi észre..*
- Mozog..mozog..
*Nem a magasságtól fél, csupán még sosem ült egy repülő macskán. A légtornász múltja miatt a magasságot szinte élvezi..lassan ráveszi magát, hogy résnyire nyissa szemeit. Kikukucskál a külvilágra, az elsüvítő táj láttán viszont még jobban - ha lehet még ennél jobban- öleli magához két áldozatát. Homlokát Kagome hátának döntve sóhajt fel.*
- Ennél már úgysem jöhet nagyobb kaland..
|
*Ránlz Inuyashára és neki ad igazat.*
-Igazad van Inuyasha.-
*Mikor Inuyasha magával rántja, akkor Sora kezét is megfogja, így felkerülnek mindannyian Kiarara hátára, ha a cicus engedi. Ha nem, akkor szegények a földön végzik.*
-Sango! Ne aggódj Miroku miatt! Biztos, hogy jól van!-
*Kirara hátán ülve néz lefele, az ott hagyott cuccocskák nem érdeklik őket, így útra kelnek, Mirokut keresve.. Kagome felkiált.*
-Miroku! Jövünk már!-
*Vidáman és boldogan néz fel az égre, s süvít mellette a szél...*
|
*Sango mozdulatára felfigyel, de nem engedi, hogy elmennyen megkeresni Mirokut.*
-Sango! Azonnal gyertek vissza! Majd csak előkerül valamikor! Nem kell aggódni!! Együtt megyünk el megkeresni! Jó? Na gyere mostmár!-
*Ha Sango nem figyel Inuyasha szavaira, akkor ő is felugrik Kirara hátára, magával rántva Kagomét és Sorát is. Sango meg akarja keresni a szerzetest, akkor ők is mennek.*
-Sango! Nem mész egyedül!-
*Most bizonyára mindenki meglepődik Inuyasha viselkedésén, ezz ő is észreveszi. Így megpróbál olyan lenni, amilyen szokott..*
|
*Inuyashának nagy szerencséje van, hogy Sango nem hallotta meg a szavait, mivel valószínűleg átélhette volna a csak Miroku által ismert pofontot. Kirarát magához öleli, nem túl szorosan, de minden aggódását beleadva. Fejét odadugja az övéhez, szemeit lehunyva nyeli le a könnyeit.*
- Hiányoztál, Kirara..
*Kagome szavaira felkapja fejét, tekintete elsiklik a messzeségbe, pedig csak egyetlen egy arcot lát maga előtt. Szemeit határozottan összehúzza, Kirarával a karjaiban áll fel.*
- Megkeresem! Kirara!
*Dobja fel cicusát egy -a többieknek- meredek mozdulattal, de ha minden igaz társa még a levegőben magára ölti a nagy cicus külsőt. Ha így van, semmi és senki sem akadályozhatja meg abban, hogy felüljön a hátára.*
- Ti is induljatok el, hátha Inuyasha megérzi valahol. Mi fentről nézelődünk!
~Nem esett baja..biztosan nem..~
|
- Na de Inuyasha!
*Teszi csípőre a kezeit Inuyasha szavait hallva. Bár Kohakuról nem sokat tud, csak pár dolgot abból amit Sango mesélt neki este. Inuyasha mögött állva, szúrósan néz rá, egy hirtelen ötlettől vezérelve lábujjhegyre áll, és megpróbálja megfogni Inuyasha egyik fülét. Ha ez sikerül, meghúzza.*
- Hogy lehetsz ilyen gonosz? Kohakut igenis meg fogjuk, illetve fogjátok menteni!
*Persze ha nem érte el a fülét, akkor a ruháját kezdi el húzogatni, neki teljesen mindegy. Miroku nevére felfigyel, az emlékezetében kutat. Tudja, hogy meséltek már neki róla..tudja tudja tudja..*
- Miért ilyen rossz a névmemóriám??
*Fakad ki hangosra sikeredve. Észbekap, elpirul.*
|
-Jajj Inuyasha! Te illúzió romboló vagy!!-
*Kíváncsian nézi, ahogy Sango és Kirara újra találkoznak, viszont egy valamiben igaza van Inuyashának.*
-Hol van Miroku?-
*Odafut Kirarához és Sangohoz.*
-Sango! Hol van Miroku? Kirarával volt, Inuyasha szerint..-
*Ijedten néz Kirarára, de ő sajnos nem tud beszélni, így nem tudja elmondani, hogy hol van Miroku..*
~Miroku. Bajba keveredtél..vagy mi?~
|
-Kohaku? Mindig a fejedben jár? Felejtsd el! Csak egy ékkőszilánk tartja életben. Az már nem ugyan az. -
*Morcosan néz Sangora, hogy mindig az öccsén jár a feje, aki már nincs is. Kagome odafut Sangohoz és Kirarát említi és azt mondja, hogy ott van, vagyis látja. Ő is elnéz arra, de nem biztos benne, hogy az a kis állat, Kirara lenne.. *
-Kirara?! Nem hiszem, hogy itt lenne. Ő Mirokuval van.-
*Kagoménak mondja ezeket, mivel Sango már azzal a kis állattal foglalkozik..*
|
*Merengve nézi a fodrozódó tükörképét, mikor megjelenik benne Inuyasha is. Meglepve néz hátra a szavak hallatán, nem várt volna ilyet a félszellemtől. Elmosolyodva legyint, jelezve hogy semmi baj*
- Kohaku is utálja, csak a külseje miatt. Mindig azt mondta, hogy ő ugyan le nem nyeli! Pedig ha megkóstolta volna, biztosan oda lenne érte..csak..nem volt rá..alkalma..
*Mosolya lassan lefagy arcáról, mereven bámul maga elé, talán el is sírná magát, ha Kagome nem rohanna oda hozzá. Felcsillanó szemekkel egyenesedik fel, ha egy kicsivel nagyobb lendületet vett volna, már a folyóban lubickolna.*
- Mi?
*Meglepetten a macskára néz, szemei tágra nyílnak, meghatódva, két kézzel csap a combjaira, magához hívva az állatot, aki ha hallgat erre a jelzésre, Kirara lesz.*
- Kirara!?
*Meg sem várja, hogy odaérjen, futásnak eredve tárja szét karjait, hogy már menet közben fel tudja kapni, és át tudja ölelni őt. Persze ha nem a kis házikedvence, elfordul, hogy a többiek ne láthassák az abban a percben feltörő csalódottságának jeleit..*
|
*Jóízűen tömi magába a reggelit, egy szó mint száz, hiányzott már neki az evés. Na meg egy kis nasi.. de mindegy, jó ez így is. Elégedett sóhajjal teszi le maga elé a kiürült tálat, a pulcsija ujjával megtörli maszatos száját. Kagome szavaira elmosolyodva bólint, ám ő egyszercsak felugrik, és elrohan Sangohoz. Elnéz ő is a macska felé, meglepődve feláll és Kagome után megy.*
- Kirara? Akiről este meséltél?
*Teszi fel kérdését Sangonak, bár nem várja hogy ő válaszoljon. Kicsit még bajban van a nevekkel, de a többiek majd csak kijavítják, ha valami hülyeséget mond..*
|
*Boldogan elfogyasztja reggelijét, majd Sorához fordul. Lesüti szemeit, majd válaszol a kérdésre.*
-Hát... Fogalmam sincs. Nekem nincs honvágyam, már megszoktam, hogy sokat vagyok itt, távol az otthonomtól.-
*Mosolyogva pillant meg egy kis vajszínű macskát, aki biztosan Kirara lesz. Gyorsan odafut Sangohoz.*
-Sango! Nézd!-
*S a macskára mutat.*
-Szerintem Kirara lesz az.-
|
*Sango elé teszi a reggelit, majd Inuyasha ránéz, s nem szemrehányásból, de mond neki valamit.*
-Ezt egyem meg? Mi ez a fehér öntet rajta? Na jó. Megkóstolom. Ártani nem árthat.-
*Eszik belőle egy kicsit. Sangot már nem látja a közelben, így nem tudja el mondani neki, hogy mégis jó. Tovább falatozik, mikor megette mindet, feláll helyéről, s Sangohoz megy.*
-Sango! Köszönöm a reggelit! Finom volt, csak a kinézete...-
*A szemeit a vízhez viszi, majd ismét Sangora néz.*
|
*Körbenéz az éhes társaságon, de nem szólal meg, csak lehajol csonttörőjéért, melyet ráérősen a hátára akaszt. Felkuncog, szemeiben játékos fény csillog.*
- Én már vadásztam magamnak..
*Aki ismeri, tudja, hogy mire céloz. Nyajj, milyen jól esett kicsit macskaként csavarogni..mert hogy ez is belefért neki éjjel. Na de azért a többiekről sem feledkezett meg.. A földre hányt harci ruhájához lépked, mely olyan púpos, hogy láthatóan letakart valamit.*
- A falusiaktól kapott élelemmel és a nálunk lévő maradékokkal összedobtam egy kis reggelit.
*Lerántja a tálakról az anyagot, és szépen sorban Inu-Kagome-és Sora elé helyezi. A tálon különböző gyümölcsdarabok keverednek a falatokra cincált hússal, ehhez valami rizsféleség is társul, s erre borul rá a fehéres, felismerhetetlen öntet. Ha a külleme gyomorforgató, az illata mégis csalogatóan befurakszik minden orrba, s bizony gyomrok kordulhatnak meg tőle.*
- Ezt a receptet még gyermekként tanultam. Tessék csak, nem mozog
*Mosolyog rá a többiekre, a gyerekkori emlékből eszébe jut Kohaku. Egy keserű fintorral hagyja magára a reggelizőket, lassú, kimért léptekkel sétál le a folyópartra. Leguggol, egy ideig farkasszemet néz tükörképével. A víz bársonyos tükre megtörik, ahogy belenyúl, kezei tölcsért formálnak, egy jókora adag vizet önt arcára, ennek a felét le is nyeli. Kíváncsian hátranéz a többiekre, majd újra a zavarosan hullámzó tükörképére..*
|
*Feltérdel, majd a sarkaira ülve figyeli Sangot.*
- Tényleg, mi a reggeli? Én aludtam, nem igazán tudtam semmit sem készíteni..
*Süti le szemeit, Kagome kérdésére felfigyel, széles mosollyal elkezd magyarázni.*
- Nem sok mindent, úsztunk egyet a folyóban, beszélgettünk egy kicsit a tűznél, aztán már aludtam is.
*Egyik kezével tarkóját dörzsölgeti zavarában. Nem akarja hogy azt higgyék, ő csak alszik egyfolytában.*
- És képzeljétek, már teljesen jól vagyok
*Nyújtózik egy nagyot, ezzel is bizonyítva hogy a csonttörő okozta sebeket már nem is érzi. És végre a válla is egészen rendbejött a rándulás óta. Erről eszébe jut valami, így kíváncsian Kagoméra néz.*
- És mikor megyünk vissza? Egy kicsit kezd honvágyam lenni.
|
*Letörli könnyeit, majd amikor Inuyasha nyújtja a kezét, mosolyogva ő is nyújtja és együtt Soráékhoz indulnak. Leül Inuyasha mellé.*
-Olyan jó újra együtt lenni!-
*Vidmáman jelenti ki. Lehet, hogym ost mindenki bután nézi majd...*
-Farkas éhes vagyok!-
*Látja Inuyashán, hogy ezt nem kellett volna kimondania, még véletlenül sem, így gyorsan eltereli a szót.*
-Ööö.. Sango, Sora. Mit csináltatok tegnap este, amíg távol voltunk?-
|
*Amikor Kagome átkarolja, akkor ő csak megfogja a lány egyik kezét, s sóhajtva azt mondja.*
-Semmi baj. Megbocsátok... Ez nem a te hibád volt..-
*Befejezné a mondatát, de Sora közbevág. Hátra fordul.*
-Még hogy jó reggelt? Jó, nem olyan rossz, de akkor is.-
*Feláll, Kagoménak nyújtja a kezét, majd együtt visszamennek Sangoékhoz. Inuyasha leül Sora mellé. Kagoméra néz, s int neki, ő is jöjjön oda.*
-Na? Mi a reggeli?-
|
*Az alvás többször is megkísértette az éjszaka során, de töretlen magabiztossággal, meredten ült maga elé nézve. Egy bot végével piszkálta a tüzet, mely minden mocorgástól újra fel-fellángolt. Aztán reggelre a tűz csak elaludt. Minden egyes neszre felkapta fejét, a szél okozta ágreccsenéseknek, lombsusogásoknak utána is járt. A táj azonban üres volt, és szelíd.. hajnalban ki is ült a folyópartra, figyelve a felkelő nap táncát, ahogy a vízcseppek üdvözlőn megcsillannak ahogy a sugár rákúszik, ám ezt is megunva halkan megfürdött, majd visszaült. Ekkortájt érkezett meg Inuyasha. Egy félmosollyal felnéz rá, de látva szótlanságát ő sem erőlteti a beszélgetést. Nemsokára Kagome is felébred, mosolya kiszélesedik a bocsánatkérés láttán, éés lassacskán, de Sora is feléled. A kérdésére csak megrázza a fejét. A következőre ő is elnéz a páros felé*
- Csak nemrég. Látod, megmondtam
*Mosolyodik el lassan, majd csonttörőjét kilökve öléből nekilát a felállásnak.*
- Éhes vagy?
*Ahogy felegyenesedik, meg is szédül, szerencsére meg tud állni a lábán. Megrázza fejét, és egy nyújtózással sóhajt.*
~Érzem ezt a két éjszakai alvás kiesését.. de legalább még megállok a lábamon~
|
*Utolsónak, de felébred ő is. Álmosan pislogva néz körbe, ha Sango ébren van, akkor elmosolyodva felül.*
- Nem is aludtál?
*Körbenéz, mivel tegnap a gyors fürdés alkalmával nem volt rá lehetősége. Na meg olyan álmos volt, hogy sitty sutty el is aludt.. pillantása megakad Inuyashán, és az őt átölelő Kagomén.*
- Mikor jöttek ide?
*Teszi fel inkább magának a kérdést, széles mosollyal lerántja magáról a kabátját melybe takarózott, és mosolyogva integet a párosnak*
- Jó reggelt! Igazad volt, tényleg visszajöttek
*Vigyorog rá a szellemírtólányra. Igen, ma már sokkal jobb kedve van..*
|
A folyóparton is sok furcsa dolog történik. Kellemes a víz, inni is lehet akár belőle. |
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
