|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.14. 15:45 - |
A hegyek veszélyes vidékek. Nem stabilak, így könnyen eleshetünk, ha nem vigyázunk. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*A földrengéshullámra összehúzza a szemeit, és a levegőbe szökken. Már ismét meglegyintené a legyezőt, de Naraku ujjai rászorítanak a markában tartott szívre. Mellkasához kapva görnyed össze, s féltérdre ereszkedve ér földet. Teljesen letérdel, és maga előtt támaszkodva zihál, míg a szorítás fel nem enyhül. Elmosolyodik, és felnéz Kougára.*
- Szerencséd van.. Naraku következő terve miatt nem csatázhatok veled tovább.. de a bájos kislánnyal még találkozunk
*Gonosz vigyorral néz fel Sangora, miközben feláll. Ha Kouga támadni készülne, hajából leakaszt egy tollpihét, a földre dobja, majd a keletkező lilás füst leple alatt elsüvít tollpihéjén.*
|
- Jó, maradok..
*Lép hátra, az újabb pengetáncra Kirara a hátára kapja, és a levegőbe szökken. Hátára akasztja a bumerángot, és onnan néz le a csatázókra.*
~Kagura néni honnan tudja, ki vagyok?~
*Kouga ellentámadására eltátja a száját. Átöleli Kirara nyakát, és úgy figyeli a további kimenetet.*
|
*Sangot hallva megfordul, és mérgesen rámorran.*
- Azt mondtam hogy húzódj hátra!
~Már így is túl messzire jöttem a falkám nélkül.. és most erre a kölyökre is vigyáznom kell, mikor Kagurán keresztül nyakon csíphetném Narakut..~
- Az ékköveimet? Próbáld meg..
*Vigyorodik el, és már érkezik is a pengetánc. A levegőbe szökken, és egy jól irányzott rúgással igyekszik hárítani őket. A talajra visszaérkezve kihúzza magát, és csípőre teszi a kezeit.*
- Jobban kell erőlködnöd, ha az ékköveimet akarod... mert most megbosszulom a társaimat!
*Kiált fel, ökölbe szorítja a jobb kezét, és a földbe ver egyet, amitől a jól ismert "földrengéshullám" indul el a boszorka felé.*
|
- Hogy mit keresek itt? Mm, éppen erre jártam, és gondoltam szemügyre veszem azt a lányt. Olyan ismerős nekem, de vajon honnan..
*Tettetett töprengéssel csukja össze legyezőjét, és állához nyomva az égre néz. Majd mint aki tényleg megvilágosodott, Sangora mutat.*
- Jé, tényleg! Olyan mint a Szellemirtó lány..
*Sango szavaira meglepve összehúzza a szemöldökét, majd elneveti magát.*
- Kouga bácsi.. ez aranyos. Hmm, ha már itt járok, azt hiszem elveszem tőled az ékköveket. Pengetánc!
*Kicsapja oldalra karját, és a legyező ismét meglendül.*
|
*Megszeppen, mikor pengék repülnek felé. Összeszorítja a szemeit, Kouga ekkor ugrik oda, és emeli fel. Csak akkor nyitja ki szemeit, mikor már a biztos fűben térdel. Kirara morranva átváltozik nagy alakjába, és védelmezőn elé áll.*
- Köszönöm Kirara
*Mosolyog macskadémonjára. Kagura nevét jól megjegyzi, és lélegzetvisszafojtva figyeli a jelenetet.*
~Kagura néni.. mit akarhat Kouga bácsitól?~
- Kouga bácsi! *áll fel végül, csonttörőjét fogva* Segítsek?
|
~Kohaku? Ő nem az öccse, akit Naraku manipulál?~
- Jó
*Jelenti ki egyszerűen egy sóhajjal. Lehunyja a szemeit, egyszerűen elengedi a kislányt, majd összecsapja két tenyerét leporolva róluk a "port". Mikor Sango a macskáért és a bumerángért szalad, türelmetlen szemforgatással vár rá. Ám a pengéket látva meglepve húzza össze szemeit, szélsebesen odaszökken, és átkarolva a lány derekát Kirarástól csonttörőstől félreugrik vele. Leteszi őket messzebb, és a leereszkedő szélboszorkányra vicsorog.*
- Kagura..
*Szűri fogai közt, és hátranéz válla felett.*
- Húzódj hátra..
*Megropogtatja ujjait, úgy indul meg a nő felé.*
- Mit keresel itt?
|
*A szél feltámad, amint szokásos tollpihéjén szeli át az eget. Szemei kigúbadnak, meglátva a miniatűr szellemírtót a farkasdémon társaságában. Végigméri őket.*
~Sango olyan, mint amikor utoljára láttam, csak.. sokkal kisebb.. még a szaga is gyermek.. hmm, ez most nem jön kapóra Naraku tervéhez, de legalább szórakozok egy jót.~
*Legyezőjét kicsapja, karját kinyújtja oldalra, és célbaveszi a párost.*
- Pengetánc!
*Suhintja meg a legyezőt, majd a tollpihéről leszökkenve, kecsesen a földre ereszkedik. Diadalittas mosollyal húzza ki magát.*
- Üdv, Kouga. Csak nem egy kislány társaságában?
|
- Kouga bácsi, ki az az Inuyasha, és Kagome?
*Billenti oldalra a fejét, a kék szempár ridegségére hátrébb araszol. Mikor elszakad a talajtól, összehúzza a szemeit, és a félszellem karja felé csap.*
- Tegyél lee! Megmondalak apunak! Apu sem szereti, ha Kohakut így emelgetem!
*A kérdésre körbenéz, majd elmutat messzebbre, ahol Kirara pici alakjában játszik egy pillangóval. Ha Kouga letette, futva indul el feléjük. Karbakapja a macskadémont, és felemelné egy kézzel a csonttörőt, de az visszarántja. Meglepve pislog rá.*
- Dehát tegnap még pihe súlya volt.. Kouga bácsi! Segítesz?
|
*Csípőre tett kezekkel figyeli Sangot, a szavait hallva szemforgatva sóhajt, majd oldalra néz.*
- Látom..
*Vágja rá egyből, de továbbra is oldalra mered. A kérdésre felmorran, és az ártatlan szemekbe szúrja kék íriszeit, miközben lehajol hozzá.*
- Hogy mit szeretnék?! Elvinni téged annak a korcs Inuyashának, és Kagoméval lenni! Úgyhogy indulunk!
*Ragadja meg a kicsit ellentmondást nem tűrve a grabancánál, majd körbenéz.*
- Hol van a bumerángod? És a macska?
|
*A farkasdémon hangjára sem figyel fel, nevetve szalad egy szöcske után. Átugrik az egyik sziklarepedés felett, markába zárja az aprócska állatot, és orra bukva egyenesen Kouga lábai elé csúszik. Nagyra kerekített szemekkel felpislog rá, majd elvigyorodik.*
- Szia Kouga bácsi! Nézd mit találtam!
*Nyitja szét markát, amiben ott árválkodik a szöcske - ám kapva kap az alkalmon, és kiszökken a kislány tenyeréből, bele a nagy világba. Szomorkásan néz utána, majd elmosolyodva integet.*
- Viszlát, szöcske! Mit szeretnél, Kouga bácsi?
*Pislog nagy szemekkel a farkasdémonra.*
|
~Ez nem igaz, merre hagyhattam el? Valahol itt kell lennie, erre érzem a szagát..~
*A forgószél megszűnik, helyén csak a farkasklán vezére marad. Büszkén kihúzott testartással, csípőre tett kezekkel szemlélődik körbe, míg rá nem bukkan a gyerekre. Sóhajtva odalép hozzá.*
- Na végre.. megtisztelnél azzal, hogy velem jössz?
*Morran rá cseppet sem kedvesen.*
|
~Igen, tisztán érzem.. erre van.. nem tudom mi, de erre van.. és a szellem-aura is..~
- Siessünk, Kirara!
*Néz le macskadémonjára, aki bólintva gyorsít. Megkapaszkodik a tarkószőrzetében, másik kezével csonttörőjét tartja. Közelebb érve rögtön beugrik elé egy feltartóztatásnak szánt szellem. Összehúzza a szemeit.*
- Félre az útból!
*Dobja el csonttörőjét, mely kettészelve visszarepül hozzá. Elkapja, s kitérve a többiek elől folytatja útját. Egészen addig, míg a szellemek morgásán át nem süvít egy hang..*
- Mamiii!
- Yume?
*Szemei elkerekednek a meglepettségtől, s hamar rá is bukkan a kislányra, aki nem messze tőle az egyik hegyoldalon lóg egy gyökérbe kapaszkodva. Az egyik szellem felé lendül, de a csonttörő négy felé szeli.*
- Kapaszkodj, Yume!
- Nem bírok...anya...segíts..ááá!
*A gyökér elszakad, a kis test pedig zuhanásnak indul. Kirara szabadesésben követi, Sango az utolsó pillanatban kapja el a kicsi bokáját, s felrántva magához macskadémonját is felfelé irányítja. A kicsi rémülettől zihálva öleli át a derekánál.*
- Te meg mit keresel erre?
*Néz rá a szellemirtó értetlenül, de nincs ideje választ kapni. Egy sziklán érnek talajt, lesegíti a kislányt, és futva egy felbukkanó démon felé szalad. Egy ember alakú szellem kikerülve őt Yume előtt áll meg*
- Légy átkozott!
*Dünnyögi, kezéből zöld sugár tör fel. A kislány szemei elkerekednek, védelmezőn maga elé kapja kezeit.*
- Maamiii!
*Sango még épp időben érkezik, becsúszik Yume elé és testével felfogja a sugarat, mely körbeveszi, majd bőrébe ivódva semmivé foszlik. A szellemet kettészeli a csonttörő, vele együtt a többiek is eltűnnek.*
- Jól vagy?
*Fordul meg a kislány felé, s letérdelve előtte, bíztató mosollyal ránéz. Yume félrebiccenti a fejét, majd széles vigyorral fogadott mamija nyakába ugrik.*
- Szia mami! Papa is itt van?
*Néz körbe, majd hirtelen visszakapja pillantását. Kezét szája elé kapja, amint a sugár kifejti hatását a Szellemirtó lányon..*
|
A hegyek veszélyes vidékek. Nem stabilak, így könnyen eleshetünk, ha nem vigyázunk. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
